Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-10 / 19. szám

XXII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1903. május 10. 19. szám. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 25. sz.), az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAVARMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. A hadsereg. Annak az ádáz parlamenti harcnak, amely az ex-lexig vezetett s amelyet az ujonelétszám felemelésére vonatkozó törvényjavaslat idézett fel, sarkpontját a közös hadsereg kritikája s az önálló magyar hadsereg után való törekvés képezte. Az ellenzék az ujabb katonai terhekkel szemben először nemzeti érdekeinknek a hadsereg kebelében való nagyobb védelmére, nemzeti óhajtások kivivására törekedett, majd pedig azt az álláspontot vitatta, hogy törvényeinkben, különösen a kiegyezésre vonatkozó törvényekben az önálló hadsereg biztosítva van, de a törvény nem hajtatott végre s nemzeti érdekeinket nem engedi érvényesülni a közös hadsereg szelleme. Ezt az utóbbi állítást megcáfolja a történelem, megcáfolják maguk a törvények. A pragmatica sanctió becikkelyezése óta a védelem Ausztriával közös, tehát közös a védelem eszköze is: a hadsereg. Az 1867-iki törvényhozás azt a szerződést, amelyet a nemzet a pragmatica sanctioban kötött, nem másíthatta meg, mert hiszen a kiegyezés célja épen a jogfolytonosság visszaállítása volt. Abban az állításban tehát, hogy az önálló magyar hadsereg a nemzet biztosított, szerzett joga, nincs igazság. Annál igazabb azonban az, hogy a közös hedsereg mai szervezetében a magyar nemzeti érdekek védelmének teret nem enged; a nemzeti szellemet, a hazafiságot nem csak nem ápolja, hanem azt agyonnyomja. Ezért a közös hadsereg szellemének átalakítása, a nemzeti szempontoknak érvényesülése ránk magyarokra nézve nagy fontossággal bir; ezek után kell is törekednünk, ezt kell sürgetnünk minden törvényes eszközzel. Nem hisszük azonban, hogy a parlamenti forradalmak, az ex-lexek, a a népgyűlések és obstrukciók egy lépéssel is közelebb vigyenek bennünket ahoz az időponthoz, amely megteremti a nemzeti hadsereget. A nemzeti hadsereg eszménye és óhajtása minden magyar ember szivében él s mindenki szívesen siettetné ennek megvalósítását, csakhogy az egyik, a radikálisabb, a viszonyok kényszerű hatalmával nem számoló csoport azt hiszi, hogy azt egy csapásra megvalósíthatja; a másik, a józanabb rész lassan készíti elő a talajt, de biztosan halad a kitűzött cél felé. Egy csapásra modern nemzeti hadsereget szervezni képtelenség; egy pillanat alatt egy évszázados szervezetet szétrombolni veszedelem nélkül nem lehet. A magyar mindig harcias nemzet volt és jó katona. Az bizonyos, hogy a magyar katonai erények érvényesülésének a közös hadsereg tág teret nem nyitott, mert bár minden gondolkodó ember tisztában van avval, hogy a közös hadsereg a magyar nemzetnek is hadserege s ezt a hazát is épugy védi, mint a legfőbb hadúr többi országait, azért mégsem látta benne a magyar a saját katonaságát. Nem érezte azoknak az eszméknek kultuszát, amelyek szolgálatában a magyar katona mindenkor hőssé tudott lenni. Tudjuk mindnyájan, hogy a közös hadsereg katonái a magyar királyt szolgálják, tudjuk, hogy hazánkat védik, de azt is tudjuk, hogy nem magyarul szólnak a magyar katonához; nem magyar zászló alatt ontja a vérét s ezért nem érvényesül ugy a magyar katonai szellem, mintha nemzeti hadseregünk volna. TÁRCA. Felsőbb leányok. Felsőbb leányokat és felsőbb lényeket közönséges matematikai mértékkel nem lehet meghatározni. Ez már a felsőbb mátézis körébe tartozik, a mint hogy a felsőbb leányiskolákban a felsőbb matematika köteles tantárgy. A tanügyi kormányzat, mikor a felsőbb leányiskolák tantervét jóváhagyta, világosan látta maga előtt a célt, az ideált. A statisztikával támogatott tapasztalás kétségtelenné tette, hogy a felsőbb leányoknál rendszerint hiba van a kréta körül; kereste, kutatta e hibák forrását s rájött, hogy a serdülő leányok, az aranyos bakfisek, a nyiló rózsabimbók összes defektusai a hiányos matematikai képzettségre vezethetők vissza. Nekihajtották tehát a serdülő leányokat, az aranyos bakfisokat, a nyiló rózsabimbókat a matematikai tudományoknak. Igy készült a modern tanterv. Lehetetlen ennél valami természetesebbet képzelni. Mi egy leány algebra nélkül? A trigononiétria segédkezése nélkül hódíthat-e a hajadont varázs? S mire valók egyáltalában a Briggh-fóle logaritmusok, ha nem arra, hogy a nőt fenséges hivatásában lovagiasan támogassák? Igy jutottak a felsőbb leányok a felsőbb matematikába, hol aránylag igen kényelmetlenül érezik magukat. Ezer matematikus kisasszony közül ugyancsak ezer a régi előitóletek cvikkerjén keresztül szemléli a matematikai tudományok terjedését és tört szivvel dolgozik törtszámokkal. De különösen a tizedes törtek rövidített szorzása tartja őket heteken, hónapokon át kinos izgalomban. A letört liliomok nem halványabbak, mint mikor a szépséges liliomszálak törteken törik a fejüket. A vegyes törteket vegyes érzelmekkel fogadják, s izgatottan harapdálják biborajkukat, hogy a tizedes törteket nem tizedelhetik meg. Mert egy ilyen tizedes tört, különösen annak rövidített szorzása, néha családok nyugalmát képes tönkretenni, A minap egy esetben csaknem katasztrófához vezetett. Ajánljuk az esetet a tanügyi kormányzat figyelmébe. Az apa gondatlanul tért haza az enyhe családi fészekbe, s derűs arccal tudakozódott a vacsora felől. De a derű hamar elköltözött arcáról. Felesége egy karosszékben némán meredt maga elé, felsőbb leánya egy sarokban halkan, de kitartóan zokogott. — Mi történt? Mi bajotok? A hölgyek felugrottak. — Milyen jó, hogy jösz. Az ég küldött. — Oh, papa, ments meg! — Igen, igen, segítened kell a szegény leányon . . . Hiszen a te leányod. — Hát persze, hogy az enyém. Mi történt vele? Beszéljetek! Mindent tudni akarok. A felsőbb kisasszony zokogva borult apja karjaiba. — Végem van! Oh én boldogtalan ! A megrémült apa gyöngéden kibontakozott karjaiból s a pamlagra maga mellé ültette leányát. — Szólj gyermekem, mi bajod, mi dobogtatj a ily hevesen apró kis szivedet? — Oh papa! — Csak ki vele bátran. Hogy hivják azt a fiatal embert ? — Oh papa, mit gondolsz ? A hosszú faggatásnak végre meg lett a kivánatos eredménye. A leány kimerítő vallomást tett. — Nem tudom a számtant. — Csak ez? No majd segítek. Mi van feladva? — A tizedes törtek rövidített szorzása. Papa, ismered te a tizedes törteket ? — Hm, azt hiszem, igen, némileg. Mutasd csak a feladatot. Megmutatta. Az apa lelkiismeretesen nekifeküdt, előszedte összes matematikai emlékeit, de hasztalanul. A tizedes törtek rövidített szorzása tekintetében minden tudománya csődöt mondott. Most már az elkeseredés az ő kedélyét is ellepte. El sem tudta képzelni, hogy Mai számunk 12 oldal.