Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-03 / 18. szám

1903. májua 3. ban összeveszett bátyjával, elindult Philadel- i phiába, hogy ott keresse meg kenyerét e gazdag országban, a hol sokkal olcsóbb volt minden. Megérkezéskor 3 kenyeret vett: kettőt a hóna alá fogott, egybe beleharapott. Igy látta meg jövendő menyasszonya, a ki jót nevetett rajta. Itt sem sokáig nyugodott; Londonba ment szedőnek, onnan jött vissza már valami pénzzel, miből nyomdát és lapot alapított. Megnősfilve, központja lett a phiadelphiai társaságnak. A közügyekre nagy befolyása volt s midőn a gyarmatok ügyüknek képviselőt kerestek, Franklint küldötték Londonba kivánságaik szószólójául ós jogaik megvédőjéül. Sok herce-hurcán ment keresztül, de ettől kezdve ő volt népének vezére a függetlenség felé vezető uton. Igazi amerikai szinü életet élt s az ő személyében, lankadatlan munkaerjében, vagyonra és befolyásra való nagy és őszinte vágyában mintegy mintaképe az amerikai polgárnak. Ezt a csodálatos élettörténetet írja meg a Nagy Képes Világtörténet most megjelent 180. füzete. Egy füzet ára 60 f, egy kötet diszes félbőrkötésben 16 K. Kapható minden hazai könyvkereskedésben, s részletfizetésre is a kiadóhivatalban: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Budapest, VIII., Üllői-ut 18. Dankó Pista nótái. Még alig hangzott el az a szomorú harangszó, mely Dankó Pistát, a nemzet nagy dalköltőjét utolsó utján kisérte. Még csak a sárga homok födi a magyarok postaleikü lantosának sirhalmát, mely alatt fáradt szenvedő teste és érző szive immár megnyugvást talált. S alig némultak el a szomorú szertartás utolsó akkordjai, amelyek elhatoltak mindodáig, hol Dankó csudás szép nótáit bánatos szivvel vagy duhaj kedvvel hallgatták; máris oly impozáns, mondhatni szokatlan erős módon fordul a nagy közönség érdeklődése az elhalt szivet-lelket megkapó muzsája-felé, hogy a budapesti udv. kiadó cég Rózsavölgyi és Tsa. Dankó 60 legszebb eredeti magyar nótájából immár az 5-ik kiadást jelenteti meg. A magyar dalirodalom e 60 válogatott gyöngyszeme (Gárdonyi Géza, Pósa Lajos és mások szövegére, Erdélyi Sándor, Lányi Ernő, és Tisza Aladár zongoraletételében) melyek a magyarnak teljes érzelemvilágát magába foglalják, s melyek mintegy ereklyéjét képezik e nagy lantos lelki hagyatékának, nem íog hiányozni ott, hol a magyar nótáért a legkisebb fogékonyság mutatkozik. A diszes borítékkal ellátott kötet 4 K-ért kapható minden helybeli könyv- és zenekereskedésben, továbbá Rózsavölgyi és Tsa. cs. és kir. udv. zeneműkereskedésében Budapest, IV. Kristóftól- 3. sz. Közgazdaság. Nem szabad a szőlőtermés nagyságát mértéken felül fokoznunk. A nagy termőképességű dél-franoziaországi szőlőkre nézve A. Müntz érdekes tanulmányt végzett, melyben világosan kimutatja, hogy Francziaország kedvezőtlen borárainak behatása folytán nagyobb hasznot hajtanak a középtermésüek, mint a tulbőven termő szőlők. E tulbőtermőképességet a szőlők termékeny földbe kerülésüknek, a sok öntözésnek, trágyázásunk s a szőlőtőke előnyös visszametszésnek köszönhetik. Ezen és a különben is előnyös tenyészfeltételek behatása alatt levő szőlő termőképessége aránytalanul emelkedik. Ezen körülmények azok, amelyek azt eredményezték Fraucziaországban, hogy mig a filoxera megjelenése előtt 3U—50 hl. bor termett hektáronként, addig most az sem ritkaság, ha 300—350 hl-t eredményez ugyanazon terület. A fentemlített franczia tudós vizsgálatai által kimutatta, hogy e túlfeszített termőképesség megboszulja magát, a mennyiben az a bor minőségének rovására megy. A mig a bor nagy kelendőségnek örvendett, kb. 1899-ig, jól elkeltek még a rosz minőségű borok is, nagyon természetes, hogy a bőven termő szőlők, hektáronként mintegy 1045 koronával több hasznot hoztak a középtermésüeknél; az 1901-ben beállott tultermés következtében a rosz bor ára tetemesen csökkent a jó borral szemben, s e csökkenés oly nagy volt, hogy nemcsak nem volt tisztajövedelem többlet, hanem hektáronként a haszon mintegy 285 koronával lett kevesebb. S bár versenyképtelen volt-e nagymennyiségű s gyenge minőségű bor a jóininősógűvel szemben, árcsökkentő hatást mégis gya»Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapt korolt ez utóbbiakra, a mely körülmény nemcsak Francziaországban, hanem nálunk Magyarországon is érezhető volt. Láthatjuk tehát e szomorú helyzetből, hogy sem a hasonló természetüeknél, de különösen a szőlőnél nem szabad a lehető legnagyobb termést tűzni ki célunknak, s e példából láthatjuk, hogy a bortermést az alkalmas szőlőtőkék mérsékelt visszametszóse által csak mérsékelten fokoztatjuk. Kétséget nem szenved, hogy a műtrágyák is nagy szerepet játszanak a bor termelésében; e trágyázással, óvatosán bánva és gazdaságosnak mutatkozó mennyiséggel — javíthatjuk a minőséget, vagy legalább is növelhetjük a termést a nélkül, hogy a minőség romolnék. Az öntözéssel is nagy hatást érhetünk el a termés nagyságára nézve, hátránya ellenbeu ezzel szemben az egyszer befektetett tőkének a piaci viszonyokhoz való nehéz alkalmazhatósága. Müntz nem, vagy csak kevés mértékben helyezi kilátásba a francziaországi bőventermő szőlőterületek, de különösen az öntözésre berendezettek terméseinek csökkenését. Érdemes-e a máktermeléssel foglalkozni. A statisztikai adatok szerint évente körülbelül egy millió koronát tesz ki azon összeg, mely az országba hozott mákért külföldre vándorol. Elszomorító adat ez akkor, midőn be van bizonyítva gyakorlati adatokkal az, hogy a mák termelésére hazánk legnagyobb részén meg van minden kellék, a mennyiben mindenütt, a hol a buza és kukorica megterem, a mák is szépen diszlik. Nálunk tehát csak egy kis jóakarat kell s ha ez megvan, ugy az itt közlendő szabályok figyelembe vételével igen szép eredményeket, kat. holdanként 100 — 150 korona tiszta jövedelmet lehet elérni. A mák igényeinek legjobban megfelel egy középkötöttségű, mély rétegű s meszet is tartalmazó vályogtalaj. Tápanyag igénye nagy, de azért közvetlenül istállótrágyázott földbe nem vethető, hanem legjobb, ha a trágya után egy-két év múlva vettetik, alája pedig műtrágyát használunk. Vetése tavaszszal és pedig minél korábban eszközöltessék, ha lehet még a hóra. Vethető kézzel vagy géppel. Az utóbbi vetésnek az az előnye, hogy a mák további megművelése olcsóbb és gyorsabb. A sortávolság 30—40 centimeter. A vetőmag szükséglet 2—6 kg. Kikelés után 3—4 hétre a mák megkapálandó, ha pedig 5—6 levélben van, ritkítandó. Érése julius végére augusztus elejére várható. Az érés külső jelét a levelek száradása, s a tokok megfázása alkalmával az abban levő magvak zörgése mutatja. A termelési költség kat. holdanként körülbelül 50—60 koronára rug, a mely összeget levonva a termelt mák körülbelül 5 q a 50 korona piaci értékéből, marad jövedelemként 190—200 korona, amely összegből még a föld érték-kamatját, a kezelési költséget, az adót s a forgó tőke kamatját is levonásba hozva, kitűnik az, hogy még mindig oly nagy jövedelem marad, mely érdemessé teszi a máktermelés felkarolását. Nyílt levél Borbély György úrhoz, a zalaegerszegi állami fögymnasium tanárához. Tekintetes Tanár úr! B. lapjának f. óvi 18. számában két dolgot bizonyít a vonal alatt. Először azt, hogy Kölcsey Hymnusza mint kath. egyházi ének is megállja helyét; másodszor — bár a sorok között — azt, hogy a pécsi püspök nem tud annyit, mint egy ötödik gymnasista. Első állítását nem cáfolom. Amit mondott, jogosan mondta. Mert, hogy mi van a kath. dogmákban ós mi nincs bennük, illetve, hogy e dogmákhoz képest mit tür meg a kath. szertartás és mit nem tür meg, azt az egyház tanítói hivatala, illetve a Congregatio Rituum határozza meg. Mig ez nem szól, a vita szabad, azon régi kath. elv szerint, hogy »in dubiis libertás, in omnibus charitas.« A pécsi püspököt sem védelmezem a sorok között elejtett vád ellen, mert ha védelmezném, — megsérteném. Mit akarok tehát? Tárcájának két tételére akarok kitérni, melyekre, mint a mai sajtó produktumának óriás hányadára, joggal el lehet mondani, hogy ignotos fallit, notis est derisui. ———————_ Első kitétel: „Egyszer volt egy Tetzel nevezetű ember, aki bűnbocsátó cédulákat árult volt. Szerinte az emberek pénzzel is lefizethették még az ezután elkövetendő bűnöknek is az árát". Második kitétel: „Petőfi ebiónista volt. Épen ugy, mint Jézus.

1' Ami az első kitételt illeti, de meg a másodikat is, kijelentem, hogy azokkal szemben az Egyház tanát előadni nem szándékozom. Nem, mert azok mindenkire nézve igen könnyen hozzáférhetők (lásd a kátékismust és egyházi történetet); azután meg, ubi non est auditus, noli effundere sermonem. Csupán történelmi szempontból szólok a dologhoz. Tekintetes Tanár úr! Amit ön mond, hogy t. i. az Egyház pénzért a jövőben elkövetendő bűnöket is elengedi a búcsúban, ezt nem tanította az egyház, nem tanította X. Leó, nem Tetzel. Ezzel nem vádolta az egyházat sem Luther, sem Calvin, sem pediglen senki. Tessék elolvasni Luther iratát „a német nemzet nemességéhez", Calvin „Instituntiones"-ót, vegye hozzá Melanehton Fülöp „Confessio auguatana-"ját s látni fogja, hogy az ön vádja ott sem in terminis, sem körülírva elő nem fordul. Miért nem fordul elő? Hát azért kérem, mert Luther és a többi u. n. réformátor kissé jobban ismerték az Egyház tanítását, mint ön. Tudták az egyház tanítását, mely rövidesen így hangzik : Az egyháznak van hatalma elengedni az ideigtartó büntetéseket, melyeket Isten igazságosságához képest, miután bűneink elengedtettek, vagy itt a földön, vagy a tisztítóhelyen kellett volna kiállanunk. Ez a bucsu. Ez ellen keltek ki Luther és társai De mivel itt büutetésről van szó, nem pedig bűnökről, pláne jövőben elkövetendő bűnökről, természetes, hogy ezekről a reformátorok sem szóltak. Mert senki sem épít falat csak azért, hogy az elkészülvén, a fejével neki futhasson, s így magát tönkre tegye. Erre való fal van elég. Kettő bizonyos. Első ezek közül, hogy Tekintetességed ezen Tetzel nevével összefüggő kijelentéssel, csak azért, mert az hevenyészett tárcájába jól-rosszul beillett, törtónethamisítást követett el; a második bizonyosság, hogy ugyancsak Tekintetességed — amint idézett, hittanilag khimerikus kitétele mutatja, azt a tudományt, aminek theológia a neve, — mint mondani szokás — nec a limine salutavit. Jönne a másik bombaszt. Illetőleg, ha merő bombaszt volna, szivesen elszenvednénk. Több azonban. Ama kitétel, hogy a Megváltó ebiónista, káromkodás. Mi a káromkodás ? Nem azon utálatos szavak, melyeket a nép káromkodásnak mond. Istennek tulajdonságát letagadni, vagy Istenre valamely rosz tulajdonságot ráfogni — káromkodás. Igy tanítja a szentírás és az a theológia, mely Tekintetességed előtt csukott könyv. Külömben az első keresztény század ezen istentagadói nem ebionisták. Ebiónista néven ismeri őket az antikvitás. Krisztus istenségét tagadták; ós szent János evangélista ellenük irta meg evangéliumát, mely épen azért leginkább Krisztus istenségét bizonyítja. Tudjuk pedig, hogy szent János öreg korában irta evangéliumát, tehát legkorábban 80 év körül Krisztus után. Mindezen adatokat megtalálhatja Tekintetességed a pannóniai származású szent Jeromosnak, kora első, világhírű tudósának egy művében, melynek címe: „de seriptoribus eccelesiaticis". Ha tehát Tekintetességed azon állítását, hogy Krisztus ebiónista volt, szó szerint értelmezi, ugy ez a legvadabb anachronizmus. Filius ante patrem. Ha pedig azt akarja mondani, hogy Krisztus önmaga tagadta meg istenségét, úgy állítása mind a négy evangélium szerint történelmi hazugság s — mint előbb mondtam — káromkodás. Ön Petőfit is megteszi ebionistának. Mily lehetetlenül bizarr állítás! Még kisüti, hogy a dalai láma, a kongónégerek főnöke, meg az ördöghenyei biró is ebionisták. Petőfi magyar volt, kálvinista volt, költő volt, republikánus volt. Mindezen tulajdonságairól bőven emlékezik halhatatlan költeményeiben. Ha ebiónista lett volna, megemlítette volna. De nem említette meg.