Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-03 / 18. szám

1903. május 10. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 3 hang, minden felszólalás csak arra irányult, hogy a vármegyék mostoha gyermekének, az árvaszéknek tekintélyét minden áron, még saját testvéreinkkel szemben is meg kell oltalmaznunk, nem az anyagi érdekek élére állításával, hanem az elvi állásponthoz való szigorú ragaszkodással. A kongressusou azonban elsimult minden ellentét. A főszolgabirák maguk jelentették ki, hogy nem ragaszkodnak a bizottság előterjesztéséhez , egyetértést akarnak és nem indokolatlan anyagi előnyöket. Egyhangúlag, ellentmondás nélkül fogadta el a kongresszus az összes javaslatokat. Elégedetlenek mindig voltak s a tisztviselők kongresszusának kebelében is lehetett egy kis töredék, amely talán méltatlankodik; de vannak olyan méltatlankodók is, akiknek a vármegyei tisztviselők mozgalmához alig van közük s akikre ezek fizetésének rendezése semmiféle teherrel nem járna. Az elégedetlenségnek forrása pedig az önzés, az irigység, a féltékenykedés. Mindenki a saját munkakörét, munkájának értékét bírálgatja s amekkora értéket tulajdonít a saját munkájának, aszerint szeretné mérni az anyagi javakat, a társadalmi tekintélyt, a rangot. A tisztviselők mozgalmában azonban nem a munka értéke és a rang kérdése a döntők. Azt a szempontot, hogy az államra nézve milyen fontossággal biró feladatok teljesítésével van megbizva egyik, vagy másik tisztviselő, tehát mennyiben lehet joga a tisztviselőnek fokozottabb igények kielégítését követelni, csak az államhatalom bírálhatja el. A társadalomnak s a fizetéseik rendezését sürgető tisztviselőknek azonban ezt a szempontot ki kell hagyni a számításból, mert ennek az eldöntése az állam hatalmi köréhez tartozik, amelyet senki sem sajátíthat ki. Egyetlen jogos alap, amelyen a tisztviselők, akár az államiak, akár önkormányzatiak, javadalmazásuk rendezését sürgetheik, a kvalifikációhoz szabott létminimum követelése. Valamint a tisztviselők nem mondhattak ki többet, mint hogy meggyőződésük szerint a hasonló kvalifikációval biró, a természet rendje szerint bizonyos idő alatt családot alapító tisztviselők, műveltségük és társadalmi állásuknak megfelelően mennyire tarthatnak igényt ahoz, hogy megélhetésük biztosítva legyen; épugy nincs jogosítva senki arra, hogy bárkinek az állásához mért megélhetésre való jogát kétségbe vonja. Ilyen alakjában a tisztviselői fizetések rendezésének kérdése nem a hatáskörök, a representáció, az állások fontosságának kérdése, hanem sociális probléma, amelynek megoldása nem azért fontos az államra és kormányra, hogy jól fizetett vazallusokat szerezzen, hanem mert a modern állam kötelessége a társadalmi erőket fenntartani. Az álláshoz mért megélhetéshez pedig joga van a vármegyék tisztviselői karának épugy, mint a kinevezett tisztviselőknek s a létminimum összegét senki sem tudja számokban jobban kifejezni, mint azok, akik a megélhetés nehézségeit közvetlenül érzik. A vármegyék tisztviselői nem azt hangoztatták, amit más oldalról bőven hallott Magyarország, hogy ők az államhatalom legfontosabb szervei, tehát fokozottabb igényeiket is köteles az állam kielégíteni, hanem csak rámutattak mostoha helyzetükre s megjelölték azokat az összegeket, amelyekből tisztességesen meg tudnának élni. Minden számra rá lehet fogni, hogy túlzott s miután sokan a legmagasabb fizetési fokozatokat tekintik, a vármegyei tisztviselők igényeit is túlzottaknak tartják. Pedig senki sem cseppenik bele egyszerre a legmagasabb fizetésbe. A középarányost kell átlagnak tekinteni s azonnal szembetűnik, hogy az önkormányzati tisztviselő előmenetele még a legjobb esetben mennyire mögötte maradna az állami tisztviselők avanszmájának. Hogy a kongresszus terveit rövid idő alatt valóra váltja-e a magas kormány, az a jövő titka. Az azonban bizonyos, hogy a közigazgatás elposványosodásának veszedelme nélkül a rendezés sokáig el nem maradhat. Demokrata kör. Zalaegerszegen egy izben már megpendítették egy demokrata kör létesítésének eszméjét, sőt a kezdeményező lépések is megtörténtek. A mozgalom azonban megfeneklett, valahol zátonyra jutott, amit —- azt hisszük — senki sem sajnált, mert a létre hozandott kör, az előjelekből ítélve, minden lett volna, csak nem demokrata kör. A/.t hisszük, nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a demokrata körnek az okozta születése előtti halálát, hogy már a szervezkedésbe belejátszott a politika s a demokraeia is ugy járt a mi kisszerű világunkban, mint sok egyéb magasz tos eszme: ki akarták maguknak sajátítani azok, akik magyarnak, jó hazafinak és demokratának senkit addig el nem ismernek, mig a bús magyarok politikai elveire fel nem esküdött. Miután pedig a bús magyarok faja, hála a magyarok istenének, immár kiveszőben van s ezekből egy kör meg nem élhet, a kis csónak fennakadt a szükkörü felfogás sekély vizén. Ez a kudarc azonban nem az eszmének szól, amely tovább él és terjed, bár nem olyan értelemben és irányban, mint azok szeretnék, akik demokratáknak hirdetik magukat, de aligha tudnák megmagyarázni, hogy mit értenek a lépten nyomon hangoztatott jelszó alatt. A demokrácia nem jelent politikai pártállást, dacára annak, hogy már van ilyen országyiilési párt is, amely egyetlen egy fejből áll. Igaz, hogy okos fejből, de nem igazi demokrata fejből. A demokráciának az aktuális politikával vannak érintkezési pontjai, de a fogalom magasabb, régibb, általánosabb, semhogy bele lehetne szorítani egy országgyűlési párt programmjába. Sokkal közelebb áll a liberális felfogáshoz és politikához, mint az úgynevezett demokraták felfogásához. A demokrácia első sorban humanisztikus célokat szolgál s azt az előkelő felfogást és ennek megfelelő cselekvést jelenti, amelyet a biblia ezekkel a szavakkal fejez ki: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat; a római bölcselő pedig ebbe a mondatba öntött: nemini laedere, honeste vivere, ius suum cuique tribuere. Vagyis: senkit sem bántani, tisztességesen élni, mindenkinek a jogát megadni. Ezt a felfogást ép oly kiválóság, előkelő hely illeti meg a szellemi világiján, mint a születést s a rangot az életben. A szellem világában a demokratikus felfogás a legnagyobb aristokrata. Ne higyje senki, hogy a demokratikus elvek az alárendeltebb anyagi és szellemi erővel biró osztályok tulajdonai s a társadalmi renddel elégedetlanek hitvallása. Ezek igazi demokraták nem képesek lenni. Bennük csak megvan az az érzék, hogy a javukért, az összeség boldogulásáért küzdőket felismerik. Ahoz, hogy valaki gondolkozás módjában és cselekedeteiben a demokratikus elvek hive legyen, erős önfegyelmezés, széles látkör szükséges. A vezetőknek j)edig százszorosan kell ezeket a tulajdonságokat magukban egyesíteniük. Ezeket pedig azért mondjuk el, mert ujabban ismét arról hallunk, hogy demokreta kör alapítására készülnek. Jól megfontolandó, hogy kellőkép elő van-e készítve a demokrácia talaja; van-e kellő anyag; ugy magyarázzák-e a jelszóért lelkesülők a demokráciát, annak eszméiért folytatott küzdelem a közérdeket szolgálja, a haladást előmozdítsa; alkosson és ne romboljon. Azért, hogy egy uj kör alakuljon s a demokrata kör ép oly kevéssé legyen demokrata, mint a hogy a kereskedelmi körnek semmi köze a kereskedelemhez, ezért nincs szükségünk demokrata körre. Meg tudják-e érteni a vezetők, hogy mi a demokrata kör feladata s mi a tagoknak a kötelessége? A demokrácia ma már nem pusztán divatos jelszó, hanem élő elv. Akik csak jelszó gyanánt használják, azok nem demokraták s csak arra törekszenek, hogy a népet politikai célokra kizsákmányolják. A demokrácia a nép anyagi és szellemi érdekeinek szolgálatát jelenti s a nép jóllétének előmozdítása érdekében áldozatokat követel. Akik nem cifra szavakkal, nem be nem váltható Ígéretekkel, nem az álmok aranyhegyeivel, hanem a bár szegényes, kisszerű valóval akarnak a népen segíteni, ezeket ismerjük mi el igazi demokratáknak. A demokrácia, amelynek rokonfogalmai az emberiesség, testvériség, a valódi kereszténység, az erkölcsösség, az igazság, a szeretet, ne használtassák fel az önzés, a hiúság, a szenvedély, az uralomvágy törekvései által és a nép a fennálló viszonyok elleni gyűlölet vak eszközévé ne sűlyesztessék. Ne legyenek a vezetők demokratábbak a népnél, amely ka-félre nem vezetik, ha józan Ítéletére bízzák, veleszületett egyeneslelküségével bizonyosan megtalálja a helyes utat s nem hajlandó a haza szent ügyének árulóját látni azokban, akik a haza javáért élnek, küzdenek; nem hajlandó gyűlöletet befogadni a szivébe a hatalom birtokosai ellen csak azért, mert hatalmasok. A demokrata kör feladata az emberek egyenjogúságáért a törvény által megszabott határok között küzdeni; nyiltan és bátran kiállani a küzdő térre s a humanismus szolgálatába állani. Feladatuk az ideális eszméket kivinni a gyakorlati életbe s megtanítani az embereket az egyenlőség elvének érvényesítésére, előkészíteni a talajt a polgári társadalom kialakulására. A demokrata kör feladata nem a szórakozás biztosítása, nem a hiúság ^kielégítése, nem pusztán a társadalmi konvenciók szolgálata; nem is az ellentétek szítása, amely az elzárkózottságot kiséri, hanem nivellálás, amelyért lehet harcolni, de bomlasztani, rombolni soha. Igen, sokan vannak, akik demokratáknak vallják magukat, de kevesen, akik lelkükben azok. A hiúság vásárára akarnák vinni, garasos portékává szeretnék tenni a legmagasztosabb elveket, amelyekben az ideálisan gondolkodó embernek hite és bizalma van. Vigyázzunk a báránybőrbe bujt farkasokra. Többet ér a kapitólium lúdjainak gágogása, a házőrző komondor ugatása, mint a krokodilus sirása. A megyei állandó választmány ülése. A megyei állandó választmány f. hó 1-én dr. JanJcovich László gróf főispán elnöklésével ülést tartott a május 11-iki rendes közgyűlés tárgysorozatába felvett ügyek előkészítése végett. A megyei árvaszéknek a gyámpénztári pénzkészlet gyümölcsöztetése tárgyában tett ama javaslatát, hogy a 10.000 K-t meghaladó összeg postatakarékpénztárban helyeztessék el, elfogadásra ajánlja a közgyűlésnek. A közös kamatkulcsul a mult félévre 3.87°/

0 ajánltatík elfogadásra. A tőzegipar fejlesztése és a fekáliák tőzegezési eljárásának terjesztése tárgyában beérkezett mezőgazdasági bizottsági javaslatot az állandó választmány a közgyűlésnek azzal ajánlja elfogadásra, hogy a kérdéses tárgygyal foglalkozó munkát Zalaegerszeg, Nagykanizsa, r. t. városoknak, valamint Keszthely, Csáktornya, Tapolca nagyközségeknek tanulmányozás céljából megküldi, az alispán pedig hivassák fel, hogy a további fejleményeket ebben az ügyben kisérje éber figyelemmel s a tapasztalandókat terjeszsze a közgyűlés elé. Az aranyodi körjegyzői székhely áthelyezése tárgyában beérkezett kérelmet az állandó választmány pártolásra nem ajánlja. A csáktornya-vidéki körjegyzőség közgyámi választásnak megsemmisítését hozza javaslatba. Az ebadó 19U2. évi bevételét 7

3-ad részben a Zalaegerszegen tervbe vett elme betegosztály felállítási költségeire, '/g-ad részben pedig külön kezelendő állattenyésztési alapra javasolja a választmány fordíttatni. Dr. Zarka Zsigmond árvaszéki h. elnök, dr. Csák Károly, Csesznák Ödön árvaszéki ülnökök, Malatinszky Lajos és Takács Imre főszolgabirák, Fitos Márton levéltárnok és Zííborszky Géza árvaszéki könyvelőnek ideiglenes alkalmazásban eltöltött szolgálati idejükre járó korpótlék folyósítása tárgyában beadott kérvényüket az állandó választmány pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. A közgyűlésnek elfogadásra illetve jóváhagyásra ajánlja az állandó választmány Nagykanizsa r. t. város képviselőtestületének a pécs- varazsdi állami közút 137.8—138.9 km. szakaszának áthelyezése, továbbá az ottani katonai lőtér bérletére vonatkozó szerződés mnghosszabbítása tárgyában, Muravid községnek behajthatlan községi pótadók törlése, Eszteregnye községnek templomépítés, a bellatinczi köijegyzőséghez tartozó községek szervezési szabályrendeleteinek módosítása, Zalaegerszeg r. t. városnak kisebb ingatlanok eladása, Aranyod, Csáford, lüskeszentpéter községek szervezési szabályrendeleteik módosítása, Légrád községnek a Gyurgyánai erdő turnusainak bérbeadása, Kotor község szervezési szabályrendeletének módosítása, az andráshidai körjegyzőséghez tartozó körjegyzői fuvar és napidíj módosítása, a felsözsidi volt úrbéres közbirto-