Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-19 / 16. szám

1903. április 12 . »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapt 19 ványt egyhangúlag elfogadta, a titkárt az üdvözlő irat készítésével megbízta. Az üdvözlő iratot s a közgyűlési határozatot a jubilánsnak küldöttség fogja átadni, melynek vezetésére dr. Sohvarcz Adolfnét kérte fel a közgyűlés. A szent sirra adakoztak: Török Károly 40 f, Mentes György 40 f; Ott Imre 30 f, Gondi Kálmán 40 f, Vörös György 60 f, Mbór Sándor 40 f, Kopcsándi Ferenc 30 f, Lukács Sándor 40 f, Kasza István 40 f, özv. Szabó Istvánná 10 f, Stangl Sándor 10 f, Péter Lajos 40 f, Kummer Gyula 5 K, Stefanecz József 5 K, Ti volt János és neje 2 K, Juhász Lajos 1 K, Schmidt Lajos 1 K, Kovács Lajos 1 K, Leiner János 1 K, Markó Kálmán 20 f, Griesz Károly 2 K, N. N. 40 f, ifj. Derencsány Pál 1 K, özv. Handler Istváuné 3 K, Kummer Gyuláné 3 K, Kummer Ella 2 K, dr. Iluzsicska Kálmánná 5 K, Vigmond Viktória 2 K, Vida József 1 K, özv. Bedő Ferencné 1 K, Csík Lászlóná 1 K, Varga Gyuláné 20 f. Kaszaháza: Lázár Antal 1 K, Kámán Károly 40 f, Horváth István 10 f, Kovács József 1 K, Cseresnyés Lászlónó 50 f, Kardos József 40 f, Schreiner Vendel 40 f, Bencsics Ferenc 20 f, Pordena Antal 20 f, Jónás József 10 f, Farkas Bálint 60 f, Szájtli István 40 f, Németh László 60 f, Kertész József 40 f, Szekeres István 40 f, Kovács István 20 f, Bors József ós neje 2 K, Mesterházy Jenő 3 K, Kámán Mihálynó 20 f, özv. Csupor Endréné 1 K, Szibernik Ferenc 40 f, Veladics István 40 f, Gángó János 40 f, Pass Kálmán 30 f, özv. Skublics Istvánná 4 K. Szenterzsébethegy: ifj. Bekk József 1 K, Egyed Magdolna 20 1, Pál László né 40 f, Mónak Ferenc 40 f, Nóvák József 20 f, Bogár István 1 K, Bogár György 20 f, Nóvák Jánosné 1 K, Ernyes ErzSe 1 K, Nagy Anna 20 f, Gángó Jánosné 20 f, Kovács Mihály 1.20 f, László Jánosné 1.04 f, Laposa Jánosné 1 K. Tanárok hálája. A csáktornyai kir. tanítóképző intézet tanárai a fizetés rendezés alkalmából Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszterhez a következő feliratot intézték : Nagyméltóságú minister ur ! Kegyelmes urunk! A hála indít minket arra, hogy a legmélyebb tisztelettel járuljunk nagyméltóságod magas szineelé s szivünkből fakadó leghálásabb köszönetet mondjunk ama kegyességéért, mely a fizetés rendezés alkalmával a tanítóképző 'tanárok iránt nagyméltóságod atyai jóakarata folytán a pénzügyi bizottságban megnyilatkozott. Nekünk, a kik itt a határszélen, nemzetiségi vidéken szolgáljuk a szent ügyet, bő alkalmat ad a gondviselés arra, hogy excel lendiádnak, szeretett vezérünknek az egységes nemzeti állam kiépítése körül vallott intenciói megvalósításában teljes lelkesedéssel, összes erőinkkel közreműködjünk. ígérjük és fogadjuk, hogy minden törekvésünk oda fog irányulni, hogy hazaszeretettől áthatott, munkás tanító-nemzedéket neveljünk, hogy általuk ás bennük áldásosán kamatoztassuk a haza s a magyarság javára azokat az áldozatokat, melyeket a tanítóképzés felvirágoztatására a magyar állam ujabban is fokozottabb mértókben szándékozik hozni. Fogadja nagyméltóságod kegyes jóakarattal igaz hálánk őszinte kijelentését. A Tapolcza—keszthelyi vasutat legközelebb megnyitják a forgalomnak s már a menetrendet is megállapították. A menetrend azonban a jogos idényeket egyáltaljában nem elégíti ki, mert a fővonalukkal való csatlakozására nincs tekintettel s a vicinális vasutak régen ismert misériáit erősen szaporítaná. Természetes, hogy rosz menetrend mellett az ilyen rövid vasút nem számíthat nagyobb személyforgalomra s valószínű, hogy sokan ugy tennének, mint mi zalaegerszegiek, hogy inkább kocsin megyünk a zalaszentiváni állomásig, semhogy egy órát várakozzunk a legközelebbi vonatra. — A közigazgatási bizottság legutóbbi üléséből felirt a kereskedelmi miniszterhez, hogy a tervbe vett menetrendet ne engedje életbe léptetni; egyszersmind megjelölte azokat a kívánalmakat, amelyeket a közönség az uj vasúttal szemben támaszt. Sirlelet az Árpádok korából. Enying környékén közel múltban egy magyar harcos csontvázmaradványaira akadtak földmunkánál. A harcos együtt feküdt paripájával, mellette a kengyelpáron kivül zabla, harci csákány és lópatkók. Az érdekes leletet a tulajdonos beküldte Darnay Kálmán sümegi muzeumába. A harcost nyilván ott, ahol elesett, földelték el együtt a paripájával. Az érdekes lelet, mint a jellemző alakú kengyelpár mutatja, a XlII-ik század közepe tájáról IV. Béla korából való. Ugyancsak ajándékképen kapott a muzeum egy XVI. századbéli lovag kardot, melyet Pozsonynál halásztak ki a Dunából. Árviz. A huzamos esőzések következtében a Zala folyó annyira megáradt, bogy a mellette fekvő összes földeket elárasztotta. Zalaszentgróton a báró Harkányi-féle gőzmalmot és tiszti lakot folyton őrzik és előmunkálatokat teljesítenek, hogy a viz behatolását megakadályozzák. Uj tejszövetkezet vármegyénkben. Legújabban Sümegen alakult vármegyénkben tejszövetkezet, melynek igazgatósági tagjai lettek Sümegi Tivadar, dr. Tarányi Ferenc, dr. Lukonich Gábor, Vendel János és Lővvinger János. A felügyelő bizottság tagjai: Eitner Sándor, Salleiber József, Kiss Antal; póttagok: Talabér Károly és Kovács József. Szünidei tanfolyamok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanulmányaikat már bevégzett és gyakorlati pályán működő azon tanítók és tanítónők számára, akik a szakmájukba vágó tadományok ujabb vívmányairól tudomást szerezni óhajtanak, a f. évben a budapesti, mármarosszigeti és csáktornyai tanítóképzőkben szünidei tanfolyamok tanítását rendelte el a tanítók részére, mig a szabadkai tanítóképző intézetnél tanítónők részére. A három hétre terjedő tanfolyam julius 6-án kezdődik és ugyanazon hónapnak a 25-én bezáródik. Mindegyik tanfolyamra 50 hallgatót vesznek fel, akik közül 30 államköltségen nyer az intézet internátusában teljes ellátást és ezenkivül 15 korona utazási költségben is részesül; azonban a saját költségükre jelentkező másik 20 hallgatónak is megengedik, hogy a tanfolyam egész idejére fizetendő 20 korona fejében az előbbiekhez hasonlóan az intázet internátusában teljes ellátást nyerhessenek, azonban útiköltséget ezek nem kapnak. Az e tanfolyamokra való felvételért a tauítók és tanítónők az illető tankerületi tanfel ügyelőségh'ez folyamodhatnak bélyegtelen kérvényben. Kitüntetett cseléd. A földmivelésügyi miniszter Németh István vörösök-pusztai lakóst 40 évi hű szolgálatának elismeréseül 100 korona jutalommal és díszoklevéllel tüntette ki. A jutalom és diszoklevél átadására vármegyénk főispánja Tóth János szécsiszigeti esperest kérte fel> aki az ünnepeltnek megható beszéd kíséretében nyújtotta át a jutalmat és díszoklevelet. Utánna Erkinger István felsőszomenyei plébános buzdította vallásosságra ás kitartó munkásságra a kitüntetett cseléd tiszteletére egybegyűlt közönséget. Szólt még Merkly Antal járási i'Őszolgabiró is, mire a lélekemelő ünnepség véget ért. Mátray Imre urodalmi intéző a jutalom átadása után megvendégelte az egybegyűlt urakat, az urodalom összes cselédeinek pedig áldomást adott. Megrendszabályozott kucséberek. Józsefcsászár szive megindult a Krajnában fekvő Gottschee közság jámbor lakóinak hűségén és nyomorúságán s adott nekik egy nagy kutyabőrt, amelylyel azt a jogot biztosította a gottscheieknek, hogy friss déli gyümölcscsel szabadon házalhatnak az egész birodalom területén. József császár óta azután mindenütt ismeretes lett a gottscheéi ember, magyarul kucséber alakja. Eleinte ragaszkodtak a pátensben adott engedélyhez és csak friss déli gyiimölcsött árultak; később kiegészítették az üzletet cukorkával, konzervált halakkal s a jámbor kucséberek felcsaptak szerencsejátékosoknak. Ebben a játékban feltétlenül az élelmes krajnai volt a szerencsés, mert akkor is nyert, ha vesztett. A nyei'emény ugyanis sohasem érte meg a betétet s legfeljebb akkor nyúlt meg a kucséber arca, ha valami jókedvű hazardőr megnyerte az egész kosarat. Gottschee község lakói pedig József császár pátensének áldása alatt megvagyonosodtak s kiküldötteik bebarangolták az egész Monarchiát, de különösen előszeretettel viseltettek Magyarország iránt. Legújabban azonban erősen megszaporodott a konkurrencia. Manap már magyar ember is akad, aki a nyakába akasztja a kucséber kosarat s mellékfoglalkozáskép sokan járták végig az éjjeli mulató helyeket, kinálgatva a néhány forint ára portékával zsúfolásig megrakott kosarat. A privilégiumok kora lejárt; a gottscheéiek mellett más is kucsébereskedhetik. A krajnaiak a versenyt ellensúlyozandó, merészebb vállalatokba bocsátkoztak. Felcsaptak haznrdjátékosoknak s nemcsak narancsra, fügére, cukorkára, hanem pénzre, ékszei-re is fogadtak el betéteket. Ez nemsokára szemet O szúrt a hatóságoknak s több város felirt a kereskedelmi miniszterhez, hogy a kucsébereket rendszabályozza meg. A feliratnak bizonyosan meg lesz a foganatja s a rendszabályok felett csak Gottscheeben fognak siránkozni. Az élelmes német. Egy bécsi fotográfus járt a minap városunkban, hogy itt felvételeket eszközöljön. Néhány utcát s érdekesebb házat le is fotografált. A mint egy ilyen háznál motoszkált, megkérdi a házban lakó iparost, nem rendelne e a házfelvételből 3 kópét, csak 3 koronáért. Megrendelik. Azután képes levelező lapokkal hozakodik elő. 50 darabra kap megrendelést. Most meg az urnák, nejének s a személyzetnek együttes fényképét emlegeti. Tizen vannak, mindegyik rendel egy-egy koronáért ilyent. Igy megy ez a másik, harmadik, negyedik háznál. És a német jó üzletekkel távozik városunkból. Nálunk kát fényképész van. Ezek vidékre szorulnak, hogy megélhessenek. Ki itt a hibás? A fényképész-e, aki nem elég élelmes, vagy a magyar, a ki külföldi ipart pártol? . . . Szerelmes kovácslegény. Csabi Joákhím meszesgyöröki kovács meghalt s a műhelyt fiatal özvegyére hagyta. Az asszony folytatta a mesterséget s megfogadta segédnek Horváth György zalavári 25 éves kovácslegányt, akit avval biztatott, hogy ha jól viseli magát, hozzá megy feleségül. A legény jól vezette az üzletet, szorgalmasan dolgozott, az özvegy azonban mégis idegenkedett tőle. Horváth észrevette, hogy a majszterné egy más kovácslegényre vetette a szemét. Elkeseredett szegény feje s mikor az asszony azon ürügy alatt, hogy feladja a mesterséget, elbocsátotta, boszura gondolt. Bement Keszthelyre, vásárolt egy revolvert s otthon rálesett az asszonyra és tizenöt lépés távolságról rálőtt, azután pedig maga ellen fordította a fegyvert. Szerencsére a golyók csak jelentéktelen sérüléseket ejtettek az asszonyon is s a legényen is, akit a csendőrség pártfogásába vett. JÓ tanács. Mindazoknak, kik pázsitot akarnak létesíteni, ajánljuk, hogy szerezzék be Mauthner Ödön cs. és kir. udvari magkereskedéséből Budapesten a „Sétatéri" vagy a „Margitszigeti" fűmagkeveréket. Ezeket már 29 éve szállítja Mauthner Budapest ás a Margitsziget oly bámulatra méltó és gyönyörű sétaterei részére. Tyuktolvaj. Sok tyúk veszik el évente a városban. Kutatja, keresi a rendőrség a tyukpecsenyére éhes tolvaj kilétét, lakását, de vajmi ritkán lehet ráakadni. A tolvaj olyan körömfont módon, olyan ügyesen hajtja végre manipulációit, hogy csak ügygyel- bajjal lehet kipuhatolni. Ez a mult héten végre sikerült. Egy helybeli lakosnál teljesített kutatás alkalmával egy csomó ilyen tyúkra bukkantak; volt gazdájuk rájuk is ismert. Az enyves kezű atyafi ellen megindították a bűnvádi eljárást. Furcsa boszu. A káptalantóti birón valami haragosa furcsa módon állt boszut. A betörött ablakon keresztül egy kampós szerszámmal kihúzogatta az ágy párnáit s a tollat a szélnek eresztette. A pelyhek sűrűn kavarogtak a levegőben s az egész falu azt hitte, hogy hózivatart kerget feléjük a szél. Az egervári prímás halála. Kolompár Andrást, az egervári prímást jól ismerték a zalaegerszegi kis korcsmákban. Be szokott járni muzsikálni, mert hát Egervár egy kis metropolis ahhoz, hogy egy banda megélhessen belőle. A minap a győrvári korcsmába rándult át az egervári banda egy kis vendégszereplésre. A csárdában azonban már ott muzsikált a győrvári banda. Az pedig már régi dolog, hogy kát cigánynak sziik egy csárda, tehát csak természetes, hogy rövid idő alatt parázs verekedés kezdődött, amelyben Kolompár Andrást ugy vágták fejbe, hogy másnap elköltözött az árnyék világból. A verekedő morék között persze nem akadt gazdája a gyilkos ütésnek. A hegyipásztor puskája. Varga Gábor szentgyörgyhegyi szőlőpásztor kőrútjában, hivatalos kötelességéhez hiven, minden hajlókba benézett. Arról azután nem tehetett, hogy egy szép napon majdnem minden pince gazdája a hegyen időzött s ősi szokás szerint megkínálta a szőlőpásztort egy pohár borral. Varga Gábor azután jól berúgott s puskáját vállára vetve bandukolt haza felé. Az uton találkozott Lohác3a Pál hegymagasi lakossal, akivel beszélgetésbe eredt. Eközben a részeg ember kezében a fegyver elsült 8 az egész töltés Lohácsa ágyékába fúródott.