Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-22 / 12. szám

4 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 1903. március"22. négy órakor a másik hajó Abbáziából megérkezett, erős sirokko tört ki s látni lehetett az érkező hajóból kiszállóknak elhalványult, szenvedő arcát, szédelgő, bizonytalan menését, de sőt sok kiránduló nem volt képes saját lábán a parthoz közel fekvő valemely szálodába sem nyugvásra térni, a hullámzó tenger alig egynegyed órai útközben annyira megzavarta az utasokat, kik a tengeri himbálózáshoz szokva nincsenek. Ahhoz is erős természet kellett, hogy őket valaki szemlélhesse. A fiumei olasz köznép osztálynak esti szórakozásán nincsen irigyelni valónk. Tapasztaltam, hogy alaktalan, zűrzavaros vonós-zene mellett odaadással élvezi a vörös kabátos, hátul hosszan lelógó vörös sapkás népénekesnek kerepelő szavakkal előadott egyhangú énekét s emellett megelégedetten költötte el egyszerű estebédiét. A bor nagymérvű fogyasztásnak örvend annak dacára, hogy forgalmi árát a literenkinti 16 f városi fogyasztási adó nagyon emeli, amely fogyasztási adóbői födözi a város iskolái összes szükségleteit. A hatósági közegek nem is gátolnak senkit a borfogyasztásban s bármily ordítozással szabadon mehet a városon végig az ittas ember, ezért rendx-eutasításban nem részesül. Március 2-án reggel fiúméban a Dániel Ernő személyszállító gőzösre szállva, nyugodt vizén haladtam, kevés utazóval. Az egyforma tengeri ut közben más megjegyzésre méltó nem fordult elő, mint az, hogy délután egy és fél, nem különben 3 és s/

4 órakor a hajó árbocáról szemlélődő matróz jelezte, hogy a tengeren nem megszokott dolgot észlel. A figyelmet keltő ponthoz közeledve láttuk, hogy a hullámokon mintegy 20 méter hosszú, 70 cm. átmérőjű lekérgezett fenyőtörzs ring. Mindegyik alkalommal a hajó ezen törzsekhez lehető közel megállott, a mentőcsónakot leereszteni, ebben két matróz a vizre bocsátkozva a törzsre kötelet erősíteni s a hajóhoz húzni, és mindkét végénél fogva a hajónak egyiket egyik, másikat a másik oldalához kötözni alig került 15—20 percnyi időbe, ami a tengerész ügyességét eléggé bizonyítja. A hajó hapitánya nagyon örült a fogásoknak és pedig nemcsak azért, mert ha ily törzs bármily erősen épült hajó alá, különösen annak csavarjához kerül, a hajó oly sérülést szenvedhet, hogy tovább menni képtelen, hanem azért is, mert a darabonkint 200 lirára értékelt törzsnek kifogása és parthoz szállításáért a kapitány és a hajó tulajdonosa szép díjazásban részesül. Hajónk kapitánya beszélte, hogy néhány nappal előbb egy bárkából 60 darab ilyen fenyőtörzs került a vízbe s ezek most a tengeren szerteszét úszkálnak. Előzőleg már néhány darabot felfödöztek és kifogtak, minden hajós törekszik, nyilásaiból ágyuk nézegetnek ki, nemkülönben ágyuk tátongnak a kormányzói palota előtt, sőt a sétatéren is. Az öbölben sok-sok száz járómű: kereskedelmi, személyszállító hajók, kisebb csavargőzösök, vitorlás bárkák, mótoros csónakok, evezős ladikok s mindezek szemmeltartására rengeteg nagyságú hadihajók, mint ezerszemű szürke vasszörnyetegek, megrakva katonákkal és ágyukkal. Ide ugyan be nem jön emberfia az angolok engedelme nélkül. A lakosság nagyobb részt bennszülöttekből áll, kik maguk között valami angollal kevert arab nyelvet beszélnek. A legtöbben tudnak angolul és olaszul is. Este indultam vissza Máltáról. A kikötő mesés, tündéri, felejthetetlen látványt nyújtott. A hajók, különösen a hadihajók megszámlálhatatlan lámpái, apró villogó, kerek ablakai, a dereglyék fáklyái, a tova sikló csónakok ingó mécsei, a kikötő ívlámpái, a parti házakból s üzletekből kiözönlő fény, 8 mindez visszatükröződve és ringatózva a tenger lágyan mozgó vizében, oly kivilágítást képeztek, mely felülmúlt mindent, amit e nemben valaha láttam. Az erődökben épen katonai gyakorlat folyt s a kikötő torkában öt erős reflektor sugarai találkoztak. Mintha a sötét égből kiszakítottak volna egy darabot s túlvilági fényesség áradna le, olyan ragyogás borította el a környéket. Szemeink alig bírták el a világosságot, mikor keresztül mentünk rajta. Már messze künn járunk a tengeren s még mindig rávetődik egy-két sugár árbocunk csúcsára. Végre eltűnik az utolsó fénypont is s csak az éj csillagos köpenyének halvány rezgése vesz körül bennünket. különösen veszélyességüknél fogva, a többit is kifogni. Tíz órai hajózás után délután 6 órakor az anconai tágas kikötőbe érkeztünk. Nagy távolságból láthatók voltak már a magas hegység meredek oldalai. Ancona a nyugati tájt ölelni látszó félkör hegység ölében fekszik. Házai egymáshoz tömötten szorulnak s a 3—4 emeletes épületek mintha egymásra volnának rakva a tengerparttól kezdve föl a hegyek magasságának feléig. Meglepő, amint a nyugodni készülő napnak sugaraitól az ezernyi ablak üvegei villognak. A kikötő nemcsak a múltban volt, hanem most is erődített hely, ahova a félkörben épült szóles szikladarabokból összerakott falnak a nyilt tengerbe nyúló végpontjain épült két erőd közt levő keskeny nyíláson juthat csak a hajó a kikötő öblébe. A város utcái szűkek, egyedül a Viktor-Emanuel utca elég tágas arra, hogy a villamos napokkal való világítás mellett a közönség nagy tömegben végezze esti sétáját, amint ez — tapasztalatom szerint — minden olasz városban nagyon divatozik. Anconában már meg kellett tanulnom, hogy az olasz nem kétszer tizenkét órára, hanem éjfélben kezdődő huszonnégy órára osztotta be az egy napot; továbbá, hogy a mi öt fillérünkkel egyenlő értékű öt centesimi vörösréz pénzdarabnál kisebb, illetve kevesebb értékű pénzdarabja nincsen, valamint, hogy egyedül a nálunk viaszosnak nevezett gyújtót ismeri. Anconából március 3-án reggel induló gyorsvonattal folytattam utamat Róma felé, a római J ' Appenninek északi lejtőjén fölfelé. Az Adria part vidéke termőerővel megáldva mindenütt kerti művelés alatt áll. Szederfák szép sorrendben, egymástól 10 meter távolságra ültetve mindenfelé. Minden szederfa tövéből egy-egy szőlő tőke van a fára magasan eresztve szálvesszőkkel, amelyek már megmetszve a szederfának szintén megmetszett ós megtisztogatott korona ágaihoz füzvesszőkkel vannak kötözve. A szederfák alja, a városoktól távolabb vidéken, szántóföld, a hol a gabona vetés a keskeny, alig egy méter széles közökön nem buján ugyan, de szép egyenletesen zöldéi. Vonatunk kellő gyorsasággal halad mindenütt a nem kanyargós Ebi no folyam balpartján. Szőlő- és borgazdasági tanfolyamok néptanítók részére. A földmivelésügyi miniszter a szőlőmivelós szempontjából kiváló fontossággal biró községekben alkalmazott néptanítók részére, az e téren működő szakközegek vezetése alatt, az alábbi helyeken, az előző évek példájára, a folyó évben Febr. 26. A reggeli hót óra már a fedélzeten talál. Mintha a tenger közepes-közepén volnánk. Semerre sem látszik egy csipetnyi szárazföld sem. Köröskörül csak viz és ég, a meddig a szem eltekinthet. A hajó mély barázdát vág a vizbe, mely hosszan-hosszan megjelöli utunkat. l)e a távolban egybeolvadnak a felkavart habok a sima tükörrel s eltűnik minden nyom, mely a tovaszáguldó hajóra emlékeztet. Akárcsak az emberi élet. Ainsi tout ehange, ainsi tout pa»se: Ainsi nous mémes nous passons, Hélas! sans laisser plus de trace Que cette barque, oíl nous glissons Sur cette mer oü tout s' eíface. (Lamartine.) Délben újra Messinában vagyunk, hol száz III. osztályú utast szállásolnak be a hajófenék egyik részébe. Hosszú útra indultak : Nápolyba s onnan Amerikába. Szegény kivándorlók, a kiknek a hazai föld nem tud kenyeret adni. Nagy az inség a környéken, sokan óhenhalnak. Hét óra körül indulunk tovább. Kóső este fölmegyek a parancsnoki hidra széttekinteni s élvezni a csillagos ég, a beálló éj és mérhetetlen tenger szépségét. Fenn állok a magasban soká, még éjfélkor is, a mikor feltűnik a távolban a Stromboli tűzhányó időről-időre megvilágított kdpja. Vörös fényoszlopok törnek fel mélyéből, ki tudja, hány század óta, s ki tudja, még hány századig! Elhaladunk a Lipari szigetek mellett s kijutunk a szabad tengerre. Sötétség és némaság honol köröskörül; nem világít más, mint a csillagok gyenge fénye; nem hallatszik más, mint egyhangú zakatolása a hajónak, melv rohan előre, a határtalan vizeken keresztül. Vida Sándor. is négy hétre terjedő szőlő- ós borgazdasági tanfolyamokat fog rendeztetni. A tanfolyamok célja az, hogy az azon résztvevő néptanítók a szőlő- és borgazdaság terén, különös tekintettel az elpusztult szőlők felujítátása, gyakorlatilag és részben elméletileg is kiképeztessenek oly célból, hogy e szakmában a népiskolákban s a gazdasági ismótlőiskolában a tanulóknak oktatást nyújthassanak, illetőleg az ifjú nemzedékben a szőlőmivelés iránt érdeklődést ébreszteni képesek legyenek s általában az illető községben a nagyobb szakértelmet és szakképzettséget nem igénylő, egyszerű szőlő- ós borgazdasági ismeretek népszerű terjesztését előmozdítsák. Az egész tanfolyam négy hétre terjed ós két részletben tartatik meg ós pedig a tanfolyam első része tavaszszal, a második része pedig őszszel 14—14 napon át. A tanfolyamon mind a két időszakban, tehát az egész négy héten át ugyanazon tanítók vesznek részt. A tanfolyamok helyéről ős idejéről a következő kimutatás nyújt tájékozást: Szentendrén április hó 27-től május hó 10-ig és október hó 5-től október hó 18-ig. Tapolczán djirilis hó 27-től május hó 10-ig és október hó 8-tól október hó 21-ig. Pozsonyban április hó 27-től május hó 10-ig ós október hó 7-től október hó 20-ig. Egerben április hó 27-től május hó 10-ig és október hó 7-től október hó 20-ig. Tarczalon április hó 27-től május hó 10-ig és október hó 15-től október hó 28-ig. Bihardiószegen október hó 27-től május hó 10-ig és október hó 5-től október hó 18-ig. Ménesen április hó 27-től május hó 10- ig és október hó 7-től október hó 20-ig. Nagyenyeden április hó hó 27-től május hó 10-ig és október hó 12-től október hó 25-ig. A tanfolyamokra kizárólag olyan néptanítók fognak felvétetni, a kik — tekintet nélkül arra, vájjon állami, községi, vagy felekezeti iskolánál vannak-e alkalmazva, — oly hegyvidéki községben működnek, a hol a filloxera a szőlőket már megtámadta, vagy már el is pusztította s a hol a lakosság kizárólagos, vagy fő kereseti forrását a szőlőmivelés képezi. A tanfolyamokra fölvett néptanítók útiköltségeik s a lakás ós élelmezési költségek fedezésére az egész négy heti tanfolyam tartamára, egyenkint 120 K, azaz egyszázhúsz korona általányt kapnak, mely összegnek fele: 60 K, azaz hatvan korona a tavaszi, másik fele pedig az őszi tanfolyam első napján szabályszerű nyugtáikra a tanfolyam vezetője által fog az illetőknek kifizettetni. A tanfolyamokra fölvett néptanítók ugy az elméleti oktatásban, mint a gyakorlati munkákban pontosan és szorgalmasan rósztvenni tartoznak. Felhivatnak azok a néptanítók, a kik ezeken a tanfolyamokon résztvenni óhajtanak, hogy egykoronás bélyeggel ellátott kórvényeiket (a melyben életkoruk, nyelvismeretük, tényleges alkalmaztatásuk valamely nyilvános népiskolánál, a szőlő- és borgazdaság terén esetleg történt eddigi működésük is feltüntetendő, s ezen körülmény közvetlen iskolai hatóságaik által is igazolandó) folyó évi április hó l-ig illetékes királyi tanfelügyelőjük utján ahhoz a szőlészeti ós borászati felügyelőhöz (illetőleg vincellériskola igazgatóságához) nyújtsák be, a kinek kerületében jelenleg működnek. Hivatalos-rovat. i. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhirró teszi, hogy az 1903. évi általános himlőoltások f. évi április 18-ától kezdve minden szombaton d. u. 2 órakor az uj ovoda földszinti termében, az ujraoltások pedig április 17-től kezdve minden pénteken d. u. 2 órakor az elemi iskolában fognak a város orvosa által eszközöltetni. Felhívja a tanács az érdekelt szülőket, hogy az oltásra kötelezett gyermekekkel a kitűzött helyen és időben annyival inkább megjelenjenek, mert elmaradás esetén egyszeri megintés után az 1887. évi XXII. t.-c. 11-ik §-ában megszabott fokozatos pénzbüntetéssel fognak sújtatni. Zalaegerszeg r. t. város tanácsának 1903. március 14-én tartott üléséből. II. Zalavármegye alispánjának 32378/ni. 1902. 6zámu rendelete folytán a zalaegerszegi állattulajdonosokat a következőkről értesítem: Zala-