Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-15 / 11. szám

XXII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1903. március 15. II. szám. Előfizetési dij Egész évre l el évre . 10 Iv — f. 5 K f. Negyed évre . 2 IC 50 í. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények: 3 hasábos petiisor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. A lap *zellf'iui részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utea 25. sz.), az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Újváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAV EGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Március 15. Álljunk a háromszínű zászló alá mindnyájan, nyissuk meg sziveinket a kegyeletes emlékezésnek és ünnepeljük meg hálás, hazafias lélekkel a nemzeti njjászületés, az uj életre ébredés első napjának évfordulóját. Mondjuk el évről évre újra, hogy a nagy nap emlékezete nem mullott el és élni fog mindig, amíg magyar sziv dobog, mert ezen a napon kezdődött el az a kor, amely tisztultabb eszméivel, a közszabadság kiterjesztésével megteremtette a demokratikus magyar államot; ezen a napon született meg az egyenlőség, a gondolatszabadság. Az eszmék diadala volt ez a nap. A harc fegyvere az igazság, a népek millióinak igazsága, a szabadsághoz való legszentebbjoga. Öntudatra ébredtek a milliók; eltöröttaszolgaságbilincse; szabadságra törekedett a gondolat s a mindenható földi hatalomnak korlátot szabott a nemzet akarata. Megifjodást, megujulást jelent március 15-ike, amely napon a nemzet egybeforrt, a nép nemzetté vált. A megujulás emlékére ülünk ünnepet; a szabadság hajnalhasadtát, a megifjodás korszakának első virágnyílását köszöntjük március idusán. A szabadság virágait fakasztotta ki ez a nap, világot rengető vihar között. A vihar felrázta az alvó lelkeket, felébredt letliargiájából a nép, visszakövetelte legszentebb jogait s megkapta, kiküzdötte azokat magának az igazság és lelkesedés fegyverével. És összedőlt a régi rend, amelynek romjai eltemették a régi világot. A vihart elfeledtük, a régi sebek behegedtek, de március virágai ma is oly üdék, olyan illatosak, mint amikor legelőször fakasztotta ki őket a szabadság napjának első meleg sugara. Az eszme megmaradt, gyökeret vert s nagyra nőtt Magyarország alkotmányának vérrel áztatott talaján. A nép szava harsogott fel ezen a napon az égig s a semmiből uj korszakot teremtett ; vér nélkül való áldozatot tett a haza oltárára. És nem volt ennek a napnak bánata, fájdalma, csak öröme, lelkesedése, dicsősége. Minden esztendőben zarándokoljunk el a márciusi hősök emlékéhez, hogy eltanuljuk tőlük azt a tiszta lelkesedést, amely hatalmával le tudta söpörni a nemzet testéről a bilincseket; amely ledöntötte, porba tiporta azokat a gátló sorompókat, amelyek leláncolták a gondolatot; megzsibbasztották az akaratot és esküt mondott, szent esküt, amely kifejezte a magyar szabadságszeretetét. A máíciusi hősök szent hagyományain épült fel a modern Magyarország. A nemzetet le lehetett ugyan egy időre nyűgözni, de mikor újra felragyogott a szabadság napja, a márciusi eszmék diadalmasan törtek előre, mert nem halhatnak azok meg soha, mint az örök igazság. Az örök igazság, az örök emberi jogok diadalát ünnepeljük s ennek az ünnepnek a fényét nem homályosítja el semmi visszavonás, dicsőségéhez nem tapad vér. Az előitéleteket elűzted, a szolgaság bilincseit összezúztad te nagy nap. Köszöntünk, akik uj életre ébredtünk, szabadok lettünk általad. Légy a jövőben is symboluma a magyar szabadságnak. Az a fáklya, amelyet te gyújtottál, lobogjon örökké; az a mag amelyet elvetettél, teremjen bőséges gyümölcsöt mi magyar hazánknak. Egyesíts minden magyar szivet szent emlékeid dicsőségének hirdetésében. Mert nem csak emlékeztető vagy te, hanem kifejezője az ősi alkotmányhoz s a szabadsághoz valő ragaszkodásnak, amely közös kincsünk mindenkivel ebben a hazában. Álljunk a háromszínű lobogó alá és hirdessük a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget. TÁRCA. A bünügyi védelem lényege.* Irta: dr. Hajós Ignác. Utánnyomás tilos. Az ügyvédi védelemnek sok oldalú fárasztó kötelességei közül alig akad fontosabb ós nagyobb körültekintést és tehetséget igénylő, mint a jogvédelem azon része, melyet bünügyi védelemnek nevezünk. Az ügyvédi hivatás egész lényegében tulajdonképen védelmi tények végzéséből áll. Ott is, ahol a látszat az ügyvédet a legerélyesebb támadói helyzetben találja, ténykedését elemeire boncolva, az egyéni vagy társadalmi jogok védelmében találjuk őt. Az ügyvéd szó elnevezése is oda utal, hogy bármicsoda magán vagy büntetőjogi érdek képviselete körül és bárminő perjogi helyzetben találjuk az ügyvédet, működésének lényege mindig védelmi ténykedésekben nyilvánul. E védelmi ténykedések között a szerepkör általánosságát véve irányadóul, legfontosabb és az egyéni erőket leginkább igénybe vevő azon működés, amelyet az ügyvédnek a bünügyi védelem körül kell kifejtenie. Ezen állami és társadalmi szempontból kiválóan fontos szerepkör lényege ugy a szakkörökben, mint az úgynevezett laikus világban a legnagyobb "Bevezetés szerzőnek a bünügyi védelem kézikönyve cimü sajtó alá kerülő munkájából. félreismerésben, sőt olykor gúnyban és komikus lenézésben szokott részesülni. Nem mintha a társadalom a bünügyi védelem szükségét és horderejét fel nem ismerné, sőt igen sokszor az állami hatalom képviselőinek támadásaival szemben -i védelemmel rokonszenvezni nem tudna; hanem főleg azért, mert a bünügyi védelem gyakorlása közben, részben a temetőbe való ósdi iskola szabályai alatt vagyunk kénytelenek teljesíteni nehéz kötelességünket, részben pedig azért, mert különösen súlyos és kegyetlenséggel véghez vitt büntettek esetében a társadalom a boszuálló büntetési érzék súlya alatt a védelemtől az áldozat sajnálata miatt a rokonszenvet ideiglenesen megvonja, a védőt hipokritasággal, rabulismussal, álszenteskedéssel, sőt olykor a tettessel való részesség vádjával illeti, amely vád részben hiányos bünügyi érzékben, részben egy a bün lényegét félreismerő vagy felismerni nem képes, homályos tudatban találja alapját. Hányszor találkozik a hivatása teljesítése közben májdnem összeroskadó védelem avval a szokásos kérdéssel: »Ugyan, hogy egyeztetheti össze meggyőződésével azt, hogy ilyen gyilkost, vagy amolyan rablót olyan buzgósággal tudjon védelmezni*, avagy hányszor kell a védőnek azt a kérdést hallani: »Ugyan ügyvéd ur, elhiszi maga azt, amit mond?« Vagy hányszor azonosítják a bünügyi védelemnek művészetét a hazudozási képesség erkölcstelenségével ós az ilyen támadások, csipkedések a védőt nemcsak nem szakértő részéről érintik, hanem igen gyak ran az igazságszolgáltatásban részt vevő, úgynevezett jogászi hivatottság részéről is. Sajátságos jelenség az is, hogy az államhatalom képviselői különösen fontosabb bűnök vádlásánál ezzel az ellenszenvvel, egyéniségüknek ezzel a lefokozásával, erkölcsi érzéküknek ezzel a megsértésével nem találkoznak, sőt ugy lehet észre venni, hogy amig a védőt a hazudozás nagy mestereként szokás feltüntetni, az ügyészt egyébként magasztos tevekenységót esetleges elfajuló kegyetlensége mellett néha törvényes és amint a történelem mutatja, erkölcsi alap hiányában a cselvetésekkel hadakozva, szentség gyanánt veszi körül az a társadalom, amelynek védelmében roskadozva, gyakran a végkimerüléshez közel, halad az ő tövises, sokszor Golgotához vezető utján a védő. Midőn én ilyen felfogás levegőjében mozogva, a bünügyi védelem lényegének ismertetéséhez fogok, ne várjon tőlem senki tudományos meghatározást, amely az irodalom rejtekeiben eltévedve, minél bonyodalmasabb és tudományosabb tételek felállításán fáradozik, hanem kövessen engem az emberi szív mélységébe, az emberi agysejtek meg nem határozható, szövevényes és végtelen megnyilatkozásába, abba a sejtelemszerü érzelmi és gondolat világba, ahol száműzve van minden gépies meghatározás, de annál inkább ól és forrong a szív és agyéletnek ama megnyilatkozása, amit csak a művészetet értő és művészetet kezelni hivatott lelkek értenek és képesek gyakorolni. A bünügyi védelem nem jog, nem mesterség, nem is tudomány, hanem egyenesen művészet, amit bizonyos fokon át gyakorlati szabályainak megnyilatkozásával elsajátítani lehet, de a tökélynek magasságára felemelni, csak művészi ihlet és erő képes. Minden támadásra jönni kell a védelemnek. Mai számunk ÍO oldal.