Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-04 / 1. szám

J » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap< 1903. január 11. lett a nemzet haladásának, de ma már nyomasztólag hat a vidék életére. A vidéki városok nem képesek uj erőforrásokat teremteni és napról-napra hanyatlanak. És ennek a hanyatlásnak nem csak a vidéki városok látják a kárát, hanem a főváros is, amelyben ma már minden téren nagy a tulpmdukció. Nem lehetne jobb és áldásosabb politika, mint az, amely visszaadná a vidéki városoknak azt, amit önhibájukon kiviil elveszítettek: a vidéki központok jellegét, gazdagságát és erejét. A váltó. Ez a hitvány kis papírdarab sok ember életét rontotta meg s ki tudja, még hánynak az erüölesi és anyagi bukását idézi elő? A váltó a könnyelmű adósságosinálás legbiztosabb eszköze. Mi kuli hozzá? Egy-két aláírás és rendelkezésre áll a pénz. De csak addig, ameddig! Az könnyen elfogy s csakhamar kimerül a személyes hitel, a váltó-manővernek vége szakad s üt a leszámolás kegyetlen órája. Pokoli találmány a váltó, mely hatalmas erkölcsi alap hiányában csakhamar ingoványba dönti a gyengébb jellemeket, ahonnan alig van szabadulás, menekvés. Az emberek gondolkozása, érzelem világa, lelkülete különböző, az életmód, és megélhetés viszonyai változók; józan eljárás és tiszta erkölcs kell hozzá, hogy földi pályáját ki-ki tisztességgel, becsülettel végezze be. A mai kor gyermekei mohón szívják magukba az élet örömeinek kábító nedűjét, nem ismernek mérsékletet. és lemondást semmiben. A jó mód után való kapzsi törekvés, az urhatnámság és nagyzás határt nem ismerő szenvedélylyel tör utat s az embernek vágyai kielégíthetetlenek. Az egyszerű viskóban, szegénységben született gyermek lassanként felcseperedve kilép az élet porondjára, ott látván jólétet, pompát, csilsebesen vontatni; de akkor ezek istrángja különkülön is ugy megfeszül, mint elébb az egv ló istrángja magában. Nyilvánvaló, hogy inig előbb a négy ló egy negyedrész kötél feszüléssel épp oly nehéz munkát végzett, mint az az egyfogatos, most ugyanakkora kötél feszüléssel négyszerte akkora munkát végez. így van ez az elektromosságnál is. A munka annál nagyobb, mentül nagyobb az elektromos feszültség és mentül nagyobb az áram erősség. Ezt másként ugy is mondhatnók, hogy egy 100 volt feszültségű és 2 amper.erejű áram éppen akkora munkára képes, mint egy két volt feszültségű, de 100 amper erejű áram. Mivel pedig ahhoz, hogy világíthassunk, egyforma állandó feszültségű áram kell, nyilvánvaló, hogy kétszer annyi lámpa, kétszer annyi erősségű áramot igényel, tudományosan szólva, kétszer annyi áramenergiát, elektromos munkaképességet szükségei. Az áramfogyasztás tehát sem nein feszültség, sem nem erősség fogyasztás, hanem az összetartozó és mindenkor karöltve járó eme két tényező együttes fogyasztása, szóval: munkaképesség fogyasztás, energia fogyasztás, mely mint láttuk, két faktorból áll: feszültségből és áramerősségből. A minthogy a kocsi megindítására sem elég magában a ló ereje, ahhoz még hám is kell, hogy a kötél ugy megfeszülhessen, mikép a kocsi gördülhessen. A feszültség mértékegységét voltnak, az erősség mértékét ampernek, az áramnergia egységét wattnak nevezzük. Mikor tehát arról lesz szó, hogy a világító lámpa mennyi áramot fogyaszt, mindég ugy kell felfogni a kérdést, hogy mennyi watt munkaképességet fogyaszt a lámpa! A villamos áramszámlák): az árammérő óra mindég wattot mutat, mert az a watt mérheti csak meg, hogy mennyi áramot fogyasztott el. A volt és az amper magában olyan, mint a tű meg a cérna, csak együtt öltögetve lesz belőle varrás. Soha se azt nézzük, hogy mennyi cérnánk fogyott el, noha mindég megválasztjuk a tü alkalmas voltát, hanem azt mérjük, mennyit is varrtunk az öltögetéssel. Koszeghy József. logó fényt: nem kérdezi, nem keresi, nem kutatja, hogy honnan, miből, hogyan támad a jó mód, pazar élet és ragyogás; szivében gyökeret ver a vágy, majmolni a többit, többnek látszani, mint a mi, s nagyobbra vállalkozni, mint amennyit ereje megbir. Az egyszerű, kevés igényű szülők gyermeke mindjárt az önállóság kezdetén, már az első berendezésnél váltót ir alá, hogy a nagyzolás hóbortjából keletkező vágyait kielégíthesse. A szerény kis lakás, melyben született, nevelkedett, nem felel meg többé; tágas, díszes palota kell. A régi kopott bútorok zsibárushoz, vagy a szemétre kerülnek, s helyettük értékes műdarabok, fejedelmi tárgyak kellenek a nagy uri lakásba. Minden fölszerelésnek újnak, előkelőnek, Ízlésesnek és drágának kell lennie, mert ez az uras, ez a modern, ez a sikkes. A mai emberek boldogsága nem az egyszerű megelégedettségben, lelki békességben rejlik, hanem a nagyzolásban, az idegölő versengésben, az egymáson való tultevésben. A fényűzés talán sohase volt annyira kiíejlődve, mint ma. S ez teszi annyi emberre elviselhetetlenné az életet. A nagyúri életmód rengeteg pénzbe kerül. Töri, zúzza magát mindenki; a létért való küzdelem elkeseredett harcban nyilváuyul s az utak, módok és eszközök gyakran nem épen a legválasztékosabbak. De miféle létért való küzdelem ez a mai? Nem a megélhetés, nem a nélkülözhetetlen szükségletek biztosítására irányul a mai küzdelem, hanem csillogás, pazarlás mindenütt és a mindenben való szereplés, a feltűnés viszketegségének kielégítésére. A mikor a megfeszített szorgalommal kifejlett munka gyümölcse, az egészséges számításon alapuló polgári haszon kevésnek mutatkozik a túlhajtott igények szolgálatára, akkor következik a merész vállalkozás, a váltókkal űzött légtornász;!t, melynek a vége rendszerint nyaktörés. A paraszt, ha cséplőgépet vesz, váltóval fizet; a varróleány váltóval szerzi be a Singer-masinát; a jól kifésült uracs, a ki szereti a bort s nagyokat és gyakran mulat, váltót ad a főpincérnek; az iparos, a kereskedő váltóra dolgozik; a kiaés nagyhivatalnok, pap, katona és szinész egyaránt váltózik, szóval az egész világ váltólázban szenved s úszik a szenynyes árral, a mely nagyon gyakran foltot ejt a legtisztább jellemen is, vagy ha éppen a jelemnek nem is árt, elsodor és maga alá temet. A gyakorlati élet száz meg száz példával igazolja, hogy egyes emberek, a kiknek annyi ingatlanuk sincs, a hová a fejüket nyugalomra hajthatnák, a kik annyi vagyonnal sem rendelkeznek, mint a kosaras tót, a ki vásárról vásárra jár s összes holmiját a hátán hordozza: — érdekösszeköttetések révén, a személyes hitel kizsákmányolásával sok ezret mozgósítanak s oly üzletek lebonyolítására vállalkoznak, melyekre a tisztesség és becsület egyenes utján járó ember gondolni sem mer. Egy két szerencsés kisérletező példáján buzdulva próbálkoznak mások is; egy ideig fönn lebeg a magasban számításuk léghajója s a mint a kedvezőtlen szól elkapja az üres gömböt, a merész hajós veszve van. Előttünk játszódnak le az élet legváltozatosabb drámái, látjuk a próbálkozások száz meg száz faját s már előre meg szoktuk mondani, hogy ennek, vagy amannak a vakmerő kisőrletnek nem jó vége lesz; a baljóslatú sejtelem rendszerint megvalósul, mert hiszen több, mint bizonyos, hogy a ki jégre megy táncolni, kitöri a lábát s hiába áll előttünk annyi szomorú példa, hasztalan mutatunk a baj okára, a helyzet nem javul, a meggondolatlan, iránytvesztett, könnyelmű élet minduntalan áldozatokat kiván s megdöbbentő módon szaporodik az öngyilkosok száma. Egyik váltó követi a másikat s a meddig ki nem merül a hitel, lehet jól élni, urat játszani, a nagynál nagyobbnak látszani, de a mint a túlfeszített húr elpattan, vége a muzsikaszónak, vége az uri életnek, vége mindennek; gyakran a jó móddal bukik a becsület, s a becsülettel az élet is sirba hanyatlik. A könnyelmű ember, ha a hitel kifogyott, hozzányúl a más pénzéhez is, mintha kölcsönvett pénz volna, ugy bánik vele s ez az „enyém és tied" közti tévedés a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményt képez, melyet hétköznapi nyelven lopásnak vagy sikkasztásnak nevez a világ. A bün lejtőjéről csak kitérő ut vezet biztonságba; egyik a messze tengerek piszkos húllámain át Amerika földére, az uj világba, ahol a megtévedt emberek uj életet kezdhetnek; a másik az öngyilkos halál karjai közé, a honnan másvilágra száll a kiszenvedett lélek s a honnan nincs többé visszatérés. A mai egészségtelen viszonyok, félszeg gondolkodás, szecessziós életmód, megromlott erkölcsök, nagyúri hóbortok, eszeveszett fényűzés, vakmerő vállalkozás és váltósport sok, nagyon sok siralmas áldozatot fognak mén követelni, O O ' mig az elrettentő példák hatása alatt megtisztul a megmételyezett közerkölcs, a száműzött tisztesség, a bujdosó becsület visszatér régi otthonába s a családi tűz körül föléleszti az igazi megelégedettség, boldogság jótékony melegét. Törvényt kérünk, első sorban is szigorú törvényt a személyes hitel korlátozására; kérjük a váltótörvény revízióját s a biztos fedezet híjával csupa hitelműveletek alapján kísérletező merész vállalkozók próbálkozásait csalásnak minősítő törvényt; a meglazult közerkölcs csakhamar javulni fog, s az Amerikába gyorshajóval utazók, valamint az öngyilkosok száma megapad. A legtöbb erkölcsi és anyagi romlásnak a könyelmü adósságosinálás, a személyes hitel nyújtása képezi valódi okát, s ennek legalkalmasabb eszköze — a váltó. Inkább legyen a váltólorgalom kisebb, csak az emberek erkölcsi javulása, anyagi jóléte nagyobbodjék. Kényszerítsük az embereket u saját igazi értékük gyümölcsének élvezésére, szorítsuk nélkülözés, lemondás árán a takarékos, de minden izében tisztességes és becsületes kenyérkeresetre, életmódra. Elég volt már az elbukottak, az öngyilkosok száma arra, hogy okuljon a világ a szomorú példákon s ha az emberek egyenként képtelenek a javulás útjára térni: az államhatalom, a kormány és törvényhozás kényszerítse a tévelygőket az igazak útjára. A borravaló. Uj esztendő napjának reggelén mindenkire nézve fontos, hogy a zsebjeit jól megtömje apró pénzzel, mert annyi pénzért mondott jó kívánságban lesz része, hogy elfárad a keze, amig mindenkit kielégít. A jó kivánat jól esik, ha ingyen és szívből adják, de visszataszító, ha a jó kívánság háta mögött ott rejtőzik az önző cél: a borravaló. a. szemérmetlen borravalóért való koldulás már el sem rejtőzik, hanem követeli a díját, amelyet egy ferde szokás valóságos adóvá tett. A nyomorult, a sorsüldözött, a munkaképtelen ám nyújtsa ki a kezét az alamizsna után s a könyörület hullassa filléreit esdő kezükbe. A társadalom köteles a nyomorultakat segíteni s akinek többet adott a végzet, mint amennyire szüksége van, nem tagadhatja meg az alamizsnát a szegénytől De uj esztendő napján nem a szegények, nem a munkaképtelenek nyitják rád az ajtót, hanem azok, akiknek szolgálatát jó pénzért az esztendő folyamán igénybe vetted; vagy akiket a szokás a borravalóért való jó kívánságok kifejezésére feljogosít s akiket a borravaló rendszer a kenyérkereset ezen módjára utal. Mert a borravalózás nálunk valóságos rendszerré vált. Kenyérkereseti ág, mint keleten a baksis, ahol még állami alkalmazottak is élnek ebből az intézménynyé vált szokásból. Magyarországon akárhány olyan kereseti ág van, ahol szintén a borravalóra van utalva a munkaképes férfi, akit másutt munkájáért megfizetnek, de nem borravalóznak. Sokszor a szokás egészen jól jövedelmez egyeseknek; sokakra azonban valóságos adót hárít. A főpincéreknek nálunk nagyobb forgalmú vendéglőkben, kávéházakban nem szokás fizetést adni. Ráutalják őket a vendégekre, akiktől a szokás megköveteli, hogy a borravalóról meg ne feledkezzenek, mert ez az uraság mértéke. A hotelek, kávéházak, sokszor a kaszinók és körök szolgaszemélyzete is tisztán a borravalóra, mint egyedüli jövedelmi forrásra van utalva s miután nálunk az urat játszás ós a fitogtatás meglehetősen ki van fejlődve, a borravaló nem is rosz kenyér. Uj esztendő napján azután a baksis után való hajsza vehemens erővel tör ki. A jámbor halandó alig tudná magának megmagyarázni, hogy mivel érdemelte meg a rengeteg jó kívánságot, ha a kinyújtott kéz nem magyarázná meg a rejtett szándékot. Akihez egész esztendőben semmi közöd sem