Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-10-06 / 40. szám

' tolás. bijáfi rnég jobbált elerőtlenedik, míg pártolással talán megerősödhetik. Gondolkozzunk csak! Nem hallottuk sohi, hogy : vakki egv premiere előtt azt kérdezte tőlünk, vájjon magyar vagy külföldi-e az uj darab'? Es arra a válaszunkra, hogy idegen termék, nem mondta-e ki látatlanban ^'•sententiát, hogy okvetlenül jónak kell ennek a darabnak lennie, mert külföldön született? De még irodalmunk gyöngesége is a kozmopolitizmus betegségétől szárma/ott. íróink a publikumnak kedvezni akarván, idegen „minták után indulnak es természetes, hogy igy a művészi utánzás helyett, csak tcrz cs erőltetett majmolást mutathatnak. : Sőt tovább mehetünk. E jelenség mmd a két részről ugy a közönség, mint a mííveszek részéről, összes művészetéin k ben megny i I at kozi k. Ez olyan ciiculns vitiozus, mely a kozmopolitizmus •központja körül forog. A publikum lelkesül a küllőidért, a-, müveszek elteltjtve hivatásukat, az idegin irányokat követik és e ballépés következményeképpen me>» inkább a kozmopolitizmus karjaiba hajtják a közönségét, mely csakugyan jobbnak találja az eredeti küllöldi terméket, mint az idegen ruhákba bujtatott magyart! Irodalmunk .és művészetünk után igazodik egész táisaüalmunk es igy mi, a mig a külföld már rég ledobta a kozmopolitizmus igáit, meg mindig alatta nyögünk. ivóval megint hátrább vagyunk négy öt lepéssel, mint a többi nemzetek. Pedig itt van már az ideje a sieté^nek. Miniszteri rendelet. A tüzes vassal való bélyegzés, nem különben <i bőrök lefejtése alkalmával okozható károk elkerülése céljából a föidmivelésügyi m. kir, miniszter f. 1901. évi szeptember hó 20-án 54.415 szám alatt valamennyi vármegye és törvényhatósági joggal feli uházotl város közönségéhez a következő rendeletet intézte: Tobb bőrgyáios es ipai kamara részei öl panasz tetetett, hogy a közvágóhidakról kikerülő maihabi'rök a rossz lefejtes, a sok bemetszés és vakmetszés következteben nagy mervben elertéktelenednek, mert ezek miatt ezen bőröket ki kell zarniok oly célokra való feldolgozásból, amelyekre máskülönben minőségüknél fogva almasak volnanak. Fenti serülések leginkább abban lelik magyarázatukat, hogy a marhák meg mindig sütővassal és a combjukon bélyegeztetnek, a uinek folytán keletkező égési t.ielyek a bőröket épen a leghasználhatób részen alaposan megrontják. Ennélfogva, hivatkozással az 1897. évi 39909 sz. alatt kiadott rendeletemre, újból felluvom a közönséget, hogy az állati bőröknek a belyegsütésból eredő értékcsökkenése telől az első sorban eidekelt gazdaközönséget felvilágosítván, alkalmas módon figyelmeztesse egyúttal á tenyesztő gazdákat, hogy a tüzes vassal való bélyegzést vagy teljesen mellőzzek, vagy pedig azt a törzs helyett az állat szarvau, esetleg állkapcsán alkalmazzák. Utasítani kívánom továbbá a helyhatósagokat, hogy a községi közvágóhíd! alkalmazottakat,, valamint a húsvágókat es azok szemeiyzetet a burok lefejtése körül való nagyobb óvatosságra ügyel meztessék. A gazdasági munkálok segélypénztára. Mikor az év elején az 1900. XVI. t.-c. alapján életbe lepett az Országos Gazdasági Munkás és Cseled segélypénztár és mikor ez aí emberbarati intézmény kelt a nélkül, hogy erről csak egy szót is szólt volna az ímádoftjanak. A szülői háznál a mostoha fogadta. Mikor megtudta, hogy a fiatal ember mi járatban ván, színlelt jóakarattal tudtára adta, hogy nem tanácsolja a szándéka keresztülvitelet. Elmondta aztán, hogy hány udvarlója, meg mije voit már annak a leánynak, aztán meg hát nem áll jót érte, hogyha asszony lesz is, nem tart-e majdV — Benne van már a verében az ilyennek a rosszaság; tudja lelkem, nem asszonynak való az. Dehogy való! A liatal ember elgondolkodott, aztán megköszönte a szivesseget, hogy lel világosította. De', ha már ennyire eljött, hát ne jött légyen hiába kezdte újra az asszony. Itt van az én Mariskám, az épen magához való. Pénze is van, jó gazdaasszony is, aztán meg elég csinos, ha nincs is ugy kikenve, mint az a másik. * A fiatal ember rá állt és nemsokára megtartották az esküvőt. Csak lakodalom után látta újra előbbi ideálját. Még hidegebb, szótlanabb volt, mint valaha, s mégis mennyi szemrehányást mondott az a mozdulatlan ajak ! Ott teküdt a poncoló asztal hideg márvány tábláján ugy, a hogy lakásáról ideszállitották, Mellette volt az a zöld folyadektol nedves pohár is, a mely idejuttatta. Aztán egy levelet is hoztak nemsokára. Egy illatos vastag ajánlott levelet a doktor ur címére. Izgatottan borjtotta fel az orvos a levelet, melyben egy rózsaszínű selyem zsebkendő és egy kis cédula volt. Megírta benne a szép leány, hogy mennyit kellett szenvednie azért, mert szépnek született; aztán arra kérte, hogy a fejfájára ezí •a két szót írassák: „Szép volt«. — Ez volt a selvemkendő sarkaba is hímezve. A közönség lelkesen megéljenezte az elbeszéléséit a fiatal járásorvost, a kit láthatólag kifárasztotta hoss/u beszélés. Szóiakozottan nyúlt a zsebébe, hogy izzadt homlokát rnegtöiöije, de hirtelen kikapta a kezét. Egy hímzett kis selyemkendő akadt az ujjai közé. megkezdte üdvös működését: mindenfelé igaz örömmel fogadták a magyar gazdasági munkásnak — a föld népének — ezt a leghívebb jó barátját. Az uj törvényt csakhamar elnevezték a szegény ember törvényének, mert a józan magyar munkás gyorsan belátta, hogy ezt a törvényt csakis az ő javára alkották, és fölismerje azt is, hogy egyedül enuek a törvénynek köszönheti, hogy most már biztosithatja magár, a felől, hogy elöregedése, munkaképtelensege idejére nem kell koldusbotot fognia. Ez a törvény senkire sem erőszakolja, hogy tagja legyen a segítő pénztárnak. Kinek-kinek kénvére hagyja, hogy beiratkozik-e, vagy nem iratkozik be a segítő pénztáiba? A törvényhozás bölcsen járt, el, amidőn abból indult kí, hogy akarata ellen senkin sem fog az uj törvény segíteni. A józan magyar munkás saját sorsának maga a kovácsa. Nem szereti a minden áron való gyámkodást. Maga akarja megkülönböztetni a jót a rosztól és most is bebizonyította, hogy szívesen sorakozik az egyedül az ő javára életbeléptetett intézmény védszárnyai alá, mert a saját szemevei látja, hogy ez az emberbaráti intézmény az oiszág legtávolibb vidékén is milyen nagy gonddal ápolja és istapolja azokat a gazdasági munkásokat, kik segelyére szorulnak. A józan magyar munkás igen hamar belátta, hogy aki tagja a segélypénztárnak, az nyugodtan végezi nehéz munkáját ; mert nem gyötri őt az az örökös gond, hogy an lesz hitvesével, apró gyermekeivel, ha munkabíró karja ellankad és a kasza, kapa kiesik kezéből. A sególypénztár nyolc hónapos működése világosan bizonyítja, hogy a föld népét gyakran éri olyan baj, mely őt munkaképtelenné teszi es gyakran fordulnak elő olyan balesetek, melyek a földmives nép családját örökre megfosztják a kenyérkeresőtől. Meg csak nyolc hónapja, hogy a segély pénztár hasznos működését megkezdte és mái eme rövid idő alatt 430 földmives jutott abba a szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kénytelen volt igénybe venni. A segélypenztár minden egves esetben gyorsan goudoskodott a bajba lutott ember gyógykezeleséről es anyagi támogatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen családjával együtt az irgalom kenyéren tengődni. A beállott baleset 31 földmivelőt megölt. Mind a 34 esetben a család a lednagyobb nyomorban maradt hátra. A segélypénztár központi igazgatósága sürgősen intézte el az özvegyek kerelmét és mi: den egyes esetben 400 -400 koronát szolgáltatott át a nyomorral küzdő családnak. A beállott baleset a segélypénztár nyolc tagját a megejtett orvosi vizsgálat szerint mindenkorra munkaképtelenné tette, Ezekben az esetekben a központi igazgatóság szintén a legméltányosabban és a legnagyobb gyorsasággal intézkedett és m i már mind a nyolc munkaképtelenné vált tag élete fogytáig részesül a törvény által előirt anyagi támogatásban. Ezek a számok világosan beszélnek ós egytől-egyig hirdetik ennek az emberbaráti intézménynek szükséges voltát. Világosan látható ezekből a számokból, hogy a segélypénztár rövid fennállása óta is már sok szerencsétlen embert mentett meg a koldusbottól és számos özvegyet mentett meg a kétség beesés tői. Az emberbaráti intézmény üdvös működése bizonynyal az oka annak, hogy a segélypénztár tagjainak száma olyan gyorsan emelkedik. Mert eltekintve attól, hogy az 1900. XVI. f.-c. 8 §-a alapján a gazdák által kötelezőleg biztosított cselédek s<áma ,miutegy 500.000, a segélypeuztárba beiratkozott rendes és rendkívül: tagok száma is már jóval túlhaladta a 10.000-et. A segé'ypénztár igazi emberbaráti működése buzd totta bizonnyal arra a főpásztorokat, főrendeket, nagybirtokosokat, intézeteket, a vármegyéket és községeket, hogy olyan nagy számban csoportosuljanak a segelypénztái alapító tagjai sorába. És bizonynyal ez oka annak is, hogy a rövid nyolc hónap alatt beiratkozott. 850 alapító tag 150.000 koro nával gyarapította azt a vagyont, melynek egyedül az a hivatása, hogy a föld népét támogassa, istápolja. Lesz-e lisztharmat szőlőinkben a jövő évben ? Dr. Lovassy Sándor, a „Keszthelyi Hírlap" szer késztője és a keszthelyi gazdasági tanintézet tanára fenti cim alatt a „Keszthelyi Ilirlap" f. évi 39-ik számában a következőket írja: A szőlőnek ez a régi ismert s nálunk a peronospora és phylloxéra behurcolá*a előtt legfontosabb elen sége, vidékünk szőlleiben, emlékezetünk óta, három év előtt, 1898-ban lépett föl először pusztitólag s okozott egyes szőlősgazdáknak, különösen bizonyos fekete fajták fürtjeinek tönkrefételóvel olyan tetemes kárt, hogy a? évenkénti kénporozást már épp oly rendes munkának vélték a szőlőbirtokosok, akár cak a peronospora ellen való permetező eljárást, vagy a lilloxera elleni védekezést. A keszthelyi szőlőkben 1898-ban a liszfharraat nem éppen váratlanul jelent meg; m^rt az eiőző években hazánk több oly sző ővidékén lépett föl pusztitólag, ahol azelőtt alig ismertek. Várhattuk tehát mi ís. Várhattuk pedig a nevezett és az ezt megelőző év nyarának esős volta s aránylagos hűvössége következtében, amely elszaporodásának egyik főfeltétele. Forró száraz nyár nem kedvez a lisztharmat gomba fejlődésének, sőt tönkre is teszi. A lisztharmatgomba a nyári nőnapokba éri el ugyanis teljes kifejlődését, tehát akkor, amikor nálunk rekkenő melegek járnak. E körülményben lehet keresni az okát annak, hogy nálunk honos gomba létéie vidékünk szőllősgazdái az 1898-iki iu/ázióig alig tudtak létezéséről. Tudva azt, hogy a lisztharmat elharapódzása egyenesen a nyár minősége szerint alakul, forró nyár elpusztítja, esős nyár elhatalmasitja s a jövő évre átörökli — a nyári időjárásból következtethetünk valamely vidékre vonatkozólag a lisztharmatbetegsésí fellépésére is. 1897 es 98 nyara sok helyen által iban vove esős, nem forró volt s helyenkint ezen ké: évben csakugyan nagy pusztítást is tett a lisztharmat vidékünkön 1898-ban. A mult óv márciusában a Keszthelyi Hírlapban egy cikket tettem közzé, „Lesz-e szőlőinkben lísztharmat az idén" címmel, melyet akkor a gazdasági lapok is átvettek. Ebben azon véleménynek adtam kifejezést, hogy ha 1900 nyara meleg lesz, nem les/, az évben lisztharmatunk s ha 1901 nyara szintén meleg talál lenni, a lisztharmat hosszú időre letűnhet szőlősgazdáink napirendjéről. A tapasztalat az 1900 és 1901 évekre vonatkozólag igazat adott fenti véleményemnek, mert a nyár meleg volt. S ez nagyon természetes is, mert minden nálunk honos kártevő gomba, vagy rovar a maga feltűnést netú keltő normális elterjedéséből csak a reá kedvező időjárási viszonyok folytán szaporodhatik nagyon el s lehet kártevővé: ugy a megtogyatkozásnak, letűnésnek is a reá kedvezőtlen időjárási viszonyok az előidézői. Két egymásra következő száraz forró nyár eredménye gyanánt tehát vidékünkön a lisztharmat ügyét hihetőleg hosszabb időié levehetjük a napirendről, a jövő évre minden valószínűséggel. Ipar- és kereskedelem. Az iparoktatás. Tévedés volna azt hinni, hogy az iparosnak nincaen másnemű ismeretekre szüksége, mint csak azokra a szabályokra és működési irány nyelvekre, amelyeket a mestersége tanulásakor sajátított el. 11a csak valamire való mester akar lenni az iparos tanonc, nálunk, a mi viszonyaink szerint okvetetlenül bizonyos más ismeretekkel és elméleti képzettséggel is kell bírnia, mint a mit pusztán ós egyedül a szakoktatás nyújt. A legfontosabb ilyen szükséges ismeretkör kétségkívül a kereskedelem. Minálunk a jkisíparos kivétel uélkül, de sőt a legtöbb nagyiparos is egyszersmind kereskedéssel is foglalkozik, amennyiből azokat azipaii termékeket, amelyeket műhelyeben előállít, a hivatásos kereskedők mellőzésével közvetlenül ő juttatja el a fogyasztó közönséghez, hogy igy az ipari haszon felül a kereskedői nyereséget is magának tartván fel, megélhetését mindenképpen biztosítsa. Nem osztjuk azoknak a kereskedőknek a nézeiét, akik az iparost a kereskedelemből egészen ki akarják zárni s azt hangoztatják, hogy a kereskedő iparos azalatt, mig kereskedéssel foglalkozik, mestersegót elhanyagolja és idővel a kellő gyakorlat híján nemc-iak hog^ nem fejleszti, de sőt határozottan rontja a hazai ipart és annak jóhii nevét. Ezek olyau érvek, amelyeket igen könvnyü megcáfolni, ha a dolgot elfogulatlanul vizsgáljuk. Igy nem áll az, hogy az iparos, ha kereskedéssel is foglalkozik, elhanyagolja a mesterségét; mert első sorban is neki, mint kereskedőnek, érdeke, hogy vevőközönségét minden tekintetben kifogástalan áruval szolgálja ki, arait mint szakember annal is könnyebben megtehet; mert esetleges felszólamlások alkalmaval módjában van a műhelyóbeu alkalmazóit munkásokat utasítani, hogy jövője a hiány pótoltassék, illetőleg teljesen elkeriiltessék. Igaz, hogy a kereskedelmi szakműveltség fogalma nagyon is tágterü és nem egészen meghatározható foga lom, s épen azért nem is kell alatta azt. érteni, mintha tni minden iparosunktól perfekt bőziánert vagy kifogástalan képzettségű vállalkozót akarnánk nevelni; csupán azt kívánjuk, hogy az iparos is elsajátító issa azokat az elemi kereskedői ismereteket, a melyek megóvják őt a korai tönkremenéstől és a tapasztalatlanságból eredő károktól. Hazánkban az illetékes minisztérium különösen 1891 év óta fektet nagyobb súiyt az iparos tanoncok oktatására, aminek bizonyítéka az a sok kisebb — nagyobb fokú ipai iskola, mely a kereskedelmi minisztérium kedvezményezése folytán ezen idő óta keletkezett. Ma már tekintélyes az az összeg is, mely iparoktatási célokra óvenre kivándorolt az állam pénztárból, mert míg 1891-ben csak 65.000 forintot tett ki ez a kiadás, az öt év múlva vagyis 1895 végén mír 290.000 forintra rúgott és azóta is egyre emelkedik. Kevés tőke hozza meg ugy a kamatját, mint az amit akár az egyes ember, akár pedig az emberek közössége ; a nemzet a közművelődés oltárán feláldoz. Ha iparosaink művelődését és igy köívetve azok m ;gélhetését előmozdítjuk, a léptennyomon jelemkező nyomor megszüntetésével az egész tarsadalom boldogulásat segítjük elő. Hogy az iparoktatás az ország minden részén kifogástalan és a cél intencióinak megfelelő legyen, arra a legelső sorban az ipartestületeknek kell felügyelniük, amire nekik az 1884. évi XVII. t. c. nemcsak hogy jogot ad, hanem azt úgyszólván egyenesen hazafiúi kötelességükké teszi. Mi hisszük,hogy derék ipartestületeink minteddig, ugy az idei tanév kezdetével is meg lógnak felelni ennek a hazafias szép kötelességüknek. A vasárnapi munkaszünet A keieskedelemügyi miniszter a vasárnapi munkaszünet tárgyában ujabb rendeletet bocsátott ki, a mely szerint vasárnapokon és Szent-István napján déli 12 óráig a következő muukák végezhetők: gvorsáruk fuvarozása, fölvetele és kiszolgáltatása; sör, elő és baromfi ós rumlásmk kite't élelmiszerek fuvarozása s elszállítás védett teheráruként föladása, valamint teheiáruként érkező ilven küldemények kiadása es az állomásrol elfuvarozása. Jeget a munka-