Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-09-15 / 37. szám

XX. évfolyam X1901. szeptember 15. 87. szám, in Előfizetési dij: Egész é\re 8 Kor. Félévre 4 Kor. Ncg< edévív 2 Kor. Egy szám ára 20 till Hirdetményük: .'?hasábos petitsor egyszer 18 fiil. többszöri hirdetésnél 14 fill. Nyilt-tér petit sora 24 ül. 9 im aészaii ktílap A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I; nr,m! étlen lev. leket csak ismert kezektől fogadunk el Kéziratok nem küldetnek visszza. A >.Z

alam

egyei gazdasági egyesület", a „£ala-egerszegi ügyvédi kamara", a raeiivei községi- és körjegyzők, a „Kanizsai és aovai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek, Valamint a ^jj-cgrádi tí.k irékpénztár és önsegélyző szövetkezet 'nek hivatalos közlönye. 3VC e g j elenik m i n d e 11 -vasárcn-aip. #z állatbiztosításról. Az állatbiztosítás ügye nálunk évek óta húzódó megoldatlan kérdés. Alakult ugyan 1898-ban egy társaság : a „Magyar kölcsönös állatbiztosító társaság, mint szövetkezet" ; sajnos azonban, hogy nem tudott, az állatbiztosítás ügyének nagyobb lendületet adni, mert első alapszabálya és az ebben foglalt biztosítási feltételek nem csak hogy nem voltak összhangban hazánk gazdasági állapotával és a gazdaközönség érdekeivel, haliéin ellenkezőleg, ezekkel merő eltentétben állottak. A társaságnak az alapítói a kiiltöldi' viszonyokat, tanulmányozták es ezekre építettek anélkül, hogy az egész rendszert összhangba hozták volna hazai viszonyainkkal. Magától értetődik, hogy ily körülmények között a különben kiváló fontosságú közgazdasági intézmény nem virágozhatott. A vezető férfiak is belátván a tévedéseket: bekövetkezett annak a szükségessége, hogy úgy az alapszabályokat, mint a biztosítási feltételeket akként változtassák meg, hogy még a legszerényebb anyagi körülmények között levő gazdának is módjában álljon minden nagyobb megerőltetés nélkül állatjainak a biztosítása. A változtatás megtörtént, azonban a társaság \— kétségkívül a nem helyes alapon megindult, bár most már megjavított kezdet után — a gazdaközönség bizalmatlanságát nem volt képes eloszlatni úgy, hogy dacára annak, miszerint szervezése ma már helyes és életképes alapokon nyugszik: még sem fejthet ki oly eredményes működést, mint aminő ezen kiváló fontosságú ügynek az érdekében kívánatos volna. Más államokban, különösen Bajorországban és Németországban, az állatbiztosításnak az ügye már annyira előrehaladt, hogy úgyszólván alig van kisgazda, aki ezt a fontos intézményt fel nem karolná. Itt már évtizedekkel ezelőtt alakultak részvénytársasági alapokon állatbiztosítási társaságok, amelyek azonban rövid egy ket evi működés után, leküzdhetlen nehézségek következtében, arra a tapasztalatra jutottak, hogy csak is a szövetkezeti alapon szervezett állatbiztosítás virágozhatik. Kizárólag a szövetkezeti alapon fejthető ki eredményes működés, mit igazol az a körülmény is, hogy ezen az uton oly tekintélyes alaptőkét gyűjtöttek össze, hogy a megpróbáltatásuk éveit még aránytalanul rossz állategészségügyi viszonyok mellett is baj nélkül élhetik túl. Nálunk ebben a tekintetben még csak a kezdetnek a kezdetén vagyunk s csak most várhatunk majd földmivelésügyi miniszterünknek a közreműködése mellett oly átalakulást, amely remélhetó'vé teszi a nemzet közvagyonának egy tetemes részét képező állatállományunk biztosításának eszméjét népszerűvé tenni. Tudomást vettünk ugyanis a földmivelésügyi minisztériumnak az állattenyésztési felügyelőségekhez érkezett arról a körrendeletéről, amelyben értesiti a felügyelőségeket, hogy az év folyamán köztenyésztésre kiosztott apaállatokat bárminemű járványos betegségből eredő elhullás vagy kényszervágás esetére is saját budgetje terhére az emiitett szövetkezetnél a községeknek a javára biztosította. Egyide.iölepr p^MU'J-.tfte a-< biztosítás leit s az esetleg bekövetkező káresetek alkalmával eszközlendő eljárásoknak a részletes ismertetését abból a célból, hogy azokat a felügyelőségek a ke rületükbe tartozó községeknek megküldvén, teljes tájékozás legyen szerezhető. Oly tanújelét adta ezzel ismét földmivelésügyi kormányzatunk közgazdasági viszonyaink előbbrevitelére irányuló jóakaratú törekvésének, hogy azt csak a legnagyobb elismeréssel és köszönettel fogadhatjuk és reméljük, hogy működését siker fogja koronázni azzal, hogy állattartó gazdáink saját jól felfogott érdekükben is sietnek a kínálkozó kedvező alkalmat megragadni és állataikat biztositaui fogják. Megyei rendes közgyűlés. Zalavánnegye törvényhatósági bizotsága szept. havi rendes kezgyüleset dr. Jankovich László gróf főispán elnöklésével f, hó 9-én és lolytafolag 10-én tartotta. A napirend előtt felszólalt Barcsa László bizottsági tag s a közgyűlés általános figyelme között méltatva a közel múltban váratlanul elhunyt Szilágyi Iiezső ország- , gyűlési képviselőnek, a haza jeles fiának, a kiváló p^liri kusnak kimagasló és elévülhet len érdemeit,. indítványozta, hogy elhunyta felett a közgyűlés legmélyebb részvétét fejezze ki es emléket jegyzőkönyvileg örökítse meg. A kö/gyüiés az indítványt egyhangú helyesléssel elfogadta. Az alispáni jelentés kapcsán felszólalt Kollcr Ist ván bizottsági tag s indítványára felirat,ilag megkeresi a vármegye törvényhatósága a kererkedelemügyi minisztert az iránt, hogy Pacsán — a Község által f•lajinlott természetben való s.olgálmánvok mellett a távírda hivatalt államköltségen felállítani szíveskedjék ; egyutt

.il megkeresi a belügyminisztert, hogy ezen úgy közigazgatási, mint közbintonsági szempontból a vármegyére nézve lontos ügyben a megye kérelmét a kereskedelemügyi miniszternél szíveskedjék támogatni. A bt mutatott 1902. évi vármegyei költségvetési, tervezetet a közgyűlés elfogadta s az állandó választmány javaslatához képest feliratilag megkeresi a belügyminisztert az iránt, hogy a fedezetlen 25.808 kor. 139 fill, hiányt az 1902. évi országos költségvetésbe felvenni szíveskedjék, A katonabeszállásólási pótadót az 1902. évre a házosztály adóra 3

2/io°/o-ban, a többi adónemre pedig 3

f

4/io°/oban állapította meg a közgyűlés. A éa'rotOTríaTi gőzhajózási részvénytársasággal a már előző közgyűlésen történt megállapodáshoz képest a ki zgjülés a szerződés megkötésével a vármegve alispánját és a tiszti főügyészt azzal bizta meg, hogy azt a decemberi közgyűléshez terjeszszék be. A vármeg e némely kö/.utján és kizárólag teher'szállitásra szolgáló közutak keréktaipszélességére vonatkozólag a szabályrendeletet a közgyűlés a kereskedelemügyi min;szter kívánságához képest módosította s jóváhagyás végett oda tclteijeszti. Zalaegerszeg é-; Nagykanizsa r. t. városok ügyvitelének megvizsgálása tárgyában éikezeit belügyminiszteri rendelet felöl va.statván, a vizsgálatra az alispán elnöklett alatt Zalaegerszegre Qsillagh Gyula és Deák Mihály, Nagykanizsára k'oller István és Ziegler Kálmán törvényhatósági bizottsági tagok kiildettek ki. A belügyminiszter rendletére a vármegyei tisztviselők temetkezési járuléka tárgyában alkotott szabályrendeletet a közgyűlés olykép módosította, hogy a temetkezési járulék 2Ö00 koronán alul levő fizetésnél 3 havi, A „Zalamegye" tárcája. JVJjlyer} Volt a kuruc asszony? Sötét csillagos éjszaka . . . Rákóczy a Tisza tulso partján táborozott, mig a labanc — sereg a császári sereggel szövetkezve már Füzes — Abony felé járt. Az őrtüzek itt-ott égtek, a tábor pihent. Csak a fejedelem volt ébren sátorában. Nagy tervekkel foglalkozott. De im egy poros alak lép be két testőr kíséretében. Megáll a sátor ajtajánál, meghajtja fejét. A fejedelem int neki: — Mi hir Dió»y szógám?— kérdi Rákóczy. — Nagyságos fejedelem! (Akkor még a fejedelem nagyságos volt.) A császári sereg egy napi járásra van. Olyan nagy a tömege, hogy mérföldre reng alatta a föld. Olyan csata lesz ebből, nagyságos fejedelem, hogy az én paraszteszem belebolondulna, ha csak elképzelni is akarnám . . . Sokan vannak. rettenetes sokan . . . — Jól van, szógám. — Mehetsz. Készüljünk ! Bercsényi és Bezerédi hadnagyaimat hívjátok ide tüstént 1 Rövid idő multán együtt ^an az egész tanács. Itakodcay hadnagy föláli s kérést intéz a tanácshoz: — Nemes és vitézlő fejedelem, nemkülönben vitéz atyaliaim 1 Nem szivem kivánsága szeiint bár, de kenytelen kelletlen hé kell vallanom, hogv hivséges asszonyom. Fóti Eizsébet, a csaták zajába óhajt követni. Vitézlő fejedelem engedd meg tehát . . . — Az asszonyod tűzhelynél maradjon — mond a fejedelem. Nem asszonyokról beszélünk most, hivséges szógáim, de nagy dolgokkal kell most foglalkoznunk Rákóczy szózattal fordult vezéreihez, lelkükre kötvén az önfeláldozást., a haza ügyét. Azok újra felesküdtek és a tanácskozás után Mária Boldogasszonyhoz f ordultak, hogy védje meg a szabadság zászlaját. Rakodczay ifjú feleségéhez lovagolt, a ki Porosz lón lakott. Flőadta, hogy a fejedelem nem engedi az asszonyokat a „csaták zajába". — Hát azt hiszed — kiáltott a nő — hogy eltudnálak hagyni a veszélyben? És én nyugodtan lehetnék itthon, mig te szembeszállsz ezer halállal? Tudok-e élni nélküled? Én szerelmem, ha az Isten ugy akarja, ott akarok lenni végső perezednél. Inkább elesem én is veled együtt, semhogy nélküled éljek es viseljem az özvegyi fátyolt. Rakodczay hadnagy csak nézte, nézte szerető nejének szépséges tekintetét, melybő

1 kiáradt a lelkesedés, a hitvesi szeretet, az önfeláldozás. A kemény lovag térdre esett a felesége előtt s csókokkal borította kezét, arcát, szemeit .. . — Feküdj le nyoszolyádba, pihenj édesein! Én p dig mielőtt nyugodni térek, jelentést teszek a fejtdelemnek. Elbúcsúzott nejétől; de ebbe a bucsuzásba a fájdalom, bánat s keserűség vegyült . . . Rakodczay hadnagy ezután lóra kapván, elhajtatott. * * # Pirosló hajnal derengett a láthatáron mit nehéz, sürü köd fátyolozott. Az ellenseg a sűrű ködhetyol h ple alatt majdnem észrevétlenül közeledett, de készen várta ám Rákóczy tábora. Délfelé már csatarendben állottak és a harezosok arczán már ott égett a lelkesedés tüze. A harci Iár:r mindinkább terjed. Végre felhangzik a nehezen várt kiáltás: — Vitézek ! Fegyverre ! Rákóczy hangja az s mielőtt a csatát nr, gke.idette volta, lelkesítő beszédet mond katonáihoz, imái re ^ Mária Boldogasszony lióuu- i-oz, háromszor megcsókol; i azt a zászlót, mehre aranybetükkel van rairva : —, A hazáért, a haza szabadságáért". De im pofelhő kerekedik s fehér lovon, sebes vágtatva egy asszony jön, karddal a kezében. Zöld selyem ruhájival játszik a szellő. Odavágtat egészelőre. a hol a vezérek és tisztek állanak. A lelkesedés moraja zúg végig az ifjú és öreg harcosokon, De nincs idő a gondolkozásra. A összeütközés, a roham e pillanatban' megkezdődik, az ellenség irtózatos erőyel ront Rákóczy- csapataira. Az ágyuk bömbölnek, a paripák nyerítenek. Őrült harczizaj táinad, melynek nyomában hafálhöigés kél ! . . . A kavarodás mind nagyobb mérveket ölt. Az ellenség ereje túlnyomó. De im az asszony ott harc)1 a férje mellett. Vagdossa az ellenséget. Golyó, kard elkerüli, ő pedig Oiz'ja a halált mindenfelé. A vezérekbe, a harcosokba uj ielkesedést önt s oroszlánként' harcolnak. A kuruccsapatok óriási kárt csinálnak az ellenségben, melynek katonái hullnak, mint a legyek. A labancvezér hátrál. Parancsolnia sem kell, fut, aki merre lát * * * ' . A csata sorsa el volt döntve. Vérvörös tekintettel nézett a nap a csatatérre. Rákóczy katonái a fogoly labancokat fűzték szijra. Rakodcay hadnagy bevágtatja lovával a csatateret, nejét nem találja sehol. Kétségbeesetten kérdi a vitézeket, de senki sem látta. Haza vágtat Poroszlóra Neje az blaknál ül és tépést csinál, 1 - ' i .'ontfí •; örömétől egész testében' remegve, fél d-lítiumban, könyekkel szemében oda rohan - íhez, ennek térdét átkarolva csak annyit tud mondani; — Kedvesem! — Mai számunkhoz fél iv melieklet van. cs; .alva.