Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-25 / 34. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1901. évi 34-ik számáboz. A közgyűlés bezárása utan, de a gyűlésen részt vett összes egyleti tagok jeleulétbbeu érkezett tekintetes Csertán Károly alispán és Czukelter Lajos I-ső aljegyző uraknak következő távirata: „Az egylet felvirágzására hozott határozatok üdvös eredményét remélve, üdvözöljük elnök urat és általa az egylet összes tagjait." Ezen kitüntető távirat nagy lelkesedéssel fogadtatott és nyomban — távirati uton — a következő köszönő válasz küldetett: „Tekintetességed és Czukelter jegyző ur szives hangú sürgönyét véve, fogadja tekintetességed ugy a saját, mint az általam képviselt Zalavármegyei jegyző egylet összes tagjai részéről irántunk ós ügyünk iránt tanúsított atyai érdeklődéséért hálás köszönetünket ós ragaszkodásunkat. Az egyesület, nevében: Kovács elnök." A jegyzőkönyv berekesztetvén, helyben hagyva aláíratott. Kmf. Starzsinszky György Kovács Gyula egyl. főjegyző. egyl. elnök. Grünfeld József Csirke Iván jegyzőkönyv hitelesítők. Elnöki jelentés. Felolvastatott a vármegyei jegyzőegyletnek f. 1901 évi augusztus hé) 19-én Keszthelyen tartott közgyűlésén. Tisztelt közgyűlés. Kedves Pályatársak! Egyleti alapszabályaink 18. §-a által előirt köte lessógemnél fogva a mult közgyűlés óta egylett életünk terén előfordult események s a tisztelt közgyűlés által meghagyott ügyek mikénti elintézéséről, a következőkben van szerencsém előterjeszteni évi elnöki jelentésemet: A mult évi 12 s«ámu hrtározat értelmében nyert megbízásunk folyta , Plichta Béla és Szondy László tagtársakkal részt vettünk a mult évi október hó 14 ik napján Budapesten megtartott or zágos jegyző egyleti közgyűlésen. Amely alkalommal az ott tárgyalás alá kerüit ügyek megvitatásában, de különösen a közigazgatási ügymenet egy szerüsitése tekintetében megindult mozgalmasvitában élénk részt vettünk. S felszólalásommal sikerült elősegítenem ama határozat megszületését, hogy most már fel keli hagyni az eddig követett örökös kérés- ós könyörgéssel ; hanem tarthatatlan helyzetünk gyökeres orvoslását egy tárgyilagosan kifejtett emlékiratban követelni kell. De különösen követelni kell azt, hogy óriási munkaanyagunk feleré

czét tevős a rendelkezésünkre álló idő legnagyobb részét elrabló s egyúttal ugy hivatalos, mint társadalmi állásunkkal össze nem férő pénzügyi közigazgatás végzése a jegyzői kartól elvétessek és külön állami avagy községi közeggel végeztessék. Sajnálattal kell azonban megemlítenem, hogy mind ennek eredményéről eddig még hallani, vagy olvasni nem volt szerencsém. Annyi ugyan történt a közgyűlés lefolyása óta, hogy a közigazgatási ügymenet egyszerűsítése kérdésében a belügyi kormány javaslatokat kárt az egyes törvényhatóságoktól, amelyeket a megindítandó reform munkálatainál felhasználni kíván. Amely alkalommal — miután nem láttam — a vármegyénkben megejtett bizottsági tárgyaláson nem láttam karunkat elég kielégítő módon képesítve, ügyünket pedig még kevésbbé felölelve, szükségesnek tartottam jogos és érdekeinket méltányosan tárgyazó javaslatainkat 42 jiontba foglalva, egy Zalaegerszegen 1901. évi január hó 5-én megtartott rendkívüli közgyűlés elé terjeszteni s azt annak egyhangú határozata értelmében a m. kir. belügyminisztérium elé terjeszteni. Amely ja /aslatunkat egyideiüleg életbeléptetés céljából megküldöttük a vármegye alispáni havataláuak s a kir. pónzügyigazgatóságnak is. Amely utóbbitól kaptunk is választ, a melynek tárgyalása a mai közgyűlés feladatai közé fel is van véve. Mig az alispáni hivataltól eddig a választ nélkülözzük. Meg kell említenem hogy e rendkívüli közgyűlésen, a Dráva jégzajlása miatt legnagyobb sajnálatomra meg nem jelenhettem; de anná nagyobb örömmel jelenthetem, hogy azt kívánságom s a: ügy fontosságának mindenben megfelelőleg ügybuzgóságá' ról általánosan ismert alelnökünk, Molnár István ur volt szives vezetni. A mult évi közgyűlés 15 sz. határozata érteimébei az országos központi egylet által az ügy kezelés egysze rüsitése tárgyában hozzánk intézett leirat tárgyalásári vonatkozólag a rendkívüli választmányi közgyűlés mult év szeptember hó 9-én tartatott meg Zalaegerszegen, a meb alkalommal beható és élénk eszmecsere után a egylet részéről 21 pontban összefoglalt javaslat kül detett fel a központi egylet elnökségéhez Kimerítő részletességgel tárgyalva a kérdést, java soltuk külön a törvényhozási és külön az administrativ uton életbe léptetendő reformokat. Az elnökség egyéb legfontosabb s egyleti életűn! úgyszólván legvitalisabb feladatát kepezte a tagsági di hátralékok rendezése. Amely, a mult evi közgyűlés 11 számú határozatának intézkedése értelmében, a legszigo rubb, de egyszersmind legvégsőeszköz: a bírói végrehaj tási eljárás igénybe vételével nyert a legnagyobb részbei megoldást, ugjannyira, hogy mamár nincs hátraléko tétel, a melyre nézve a szükseges intézkedés meg n tétetett volna. Fájó szívvel ugyan, de elvá'lalt kötelességünkhö híven bizony nem kerülhettük el néhány esetben az, ái verések megkérését, sőt azoknak tényleges megtattásá sem. — De mindezek, valamint az általuk maguk után von tetemes költségeknek okozói legkevésbbé se az elnökség hanem egyedül és kizárólag az illető hátralékos tagtái sak voltak, akik s különösen a fizetési meghagyásnak ellentmondók, makacs nemtörődömségükkel odáig mentek, hogv a törvény értelmében kitűzött tárgyalásokon még csak meg se jelentek. Mintha csak bosszantani, avagv kijátszani akarták volna az elnökséget, azt hivén, hogy a tárgyaláson majd ő se fog megjelenni s ezzel a nagy garral megindított per- sügy el fog aludni. Feltevésükben azonban csalatkoztak, habár tagadhatatlan, hogy ez eljárásuk által óriási gondot és fáradságot okoztak az elnökségnek. Mert méltóztassék csak mérlegein', hogv nem megvetendő kis fejtörésembe került am, miként fogom én az egyletet alig néhány napi időközben majd az alsólend»ai, tapolczai, sümegi, letenyei, zalaegerszegi és nagykanizsai kir. járásbíróságok előtt képviselni ? Legmakacsabb volt az alsólendvai járásban néhány kartárs ahova négy izben kellett megjelenni tárgyalásra. Mindezek dacára azonban helyt állottun c s tiszta önérzetfel elmondhatjuk, hogy az e tekintetben reánk bizott fáradságos és nem éppen kellemes kötelességünknek tő'ünk telhetőleg meg is fe'eltünk. A mennyiben a mult évi közgyűlés lefolyása óta 1210 K. régi hátralék lett tényleg pénztárunkba befizetve, a többi pedig a kényszer befizetés stádiumában van. A bírósági végrehajtásnak 29 esetben történt foganatosítása által. A mult évi közgyűlés 14 sz. határozata folytán azon intézkedés megtétele, hogy az állásukról lemondó körjegyzők, a járási hatóságok által nyugdíj igényük bejelentésére figyelmeztessenek, az alispáni hivatalnál kérelmeztetett. Az országos jegyző egyletnél fenn álló tagdíj hátralékok fizetési halasztása a mult közgyűlés 9 sz. határozata folytán megkéretett. A torven hatósági tisztviselő, kezelő es szolgaszemélyzet fizetés felemelési 1 °/io°/o pótadó egyénenkénti kivetése által egy uj munka nugrerheltetésünk tervbe vétele alkalmával, azonnal megtettük a kellő intézkedéseket, hogy ez igazán indokolatlan és mellőzhető nagy munkától megszabaduljunk. Lázas intézkedés vált szükségessé, hogy a méltán felzudult testületünk tagjai ez ujabb teher megszüntetésének tudata által mielőbb felszabaduljanak a reánk neezedő lidérc nyomasa alól. Sokat kellett fáradnunk és műnk, amíg e tekintetben a már ismert eredmenyi elérhettük. Jó lehet sokan más alakban, vagyis az l'6°/o nak a tői vényhatósági pótlékkal leendő összeolvasztásával óhajtották volna e kérdés elintézését, — igen helyesen. Legyen meggyőződve a tisztelt közgyűlés, .z elnökségnek is ez volt a nézete, sőt mi több előterjesztése. Miután azonban ez uton a cél — vagyis az egyénenkénti kivetes megszüntetése — nem volt elérhető, kénytelen volt a másik, végeredményében amazzal teljesen azonos s minden tekintetben törvényes álláspontu alapra helyezkedni s a megoldás eme módját is javasolni és elfogadni. Annyival is inkább, mert itt nem holmi szepségi hibák javítgatásáról, avagy törvény magyarázgatásokrol hanem az tddig nem letező nagy munkának azelháritá sáról volt a szo. Ami sikerüli is. Dacára amaz óriási közönvnek, hogy a készen meg küldött „Megbízást" csak a tagók 2/3 része tartotta ér demesnek beküldeni. Amidőn örvendetes tudomás vétel végett jelenthetem hogy az egyleti elnökség által már évekkel ezelőtt : vármegye összes jegyzőségeihez intézett fizetés leiemelés kérvények folytán a jegyzők évi fizetése 1200 koronán már több heíyen felemeltetett: egyúttal nem mulaszthaton el a legjobb akarattal figyelmeztetni azon tisztelt tagtársakat, akik az ez irányú kérvényt képviselő testületeikkel még nem tárgyaitatták, ezt megtenni s ezután fizetéseiket 1200 koronára felemeltetni el ne mulasszák Mert csak ez az egyetlen mód, az e tekintetben magunk ele tűzött cél elérésére, annyival is inkább, mert minden más irányú mozgalom, amely e tekintetben megkiséreltetnék, hajótörést fog szenvedni, miután ez ügyben már míniszteii határozatot is provokáltunk. Egy szóin ru kötelességet is teljesítek, amidan a tisztelt közgyűlésnek egyletünk két tagjának, Takács Lajos salomvári és ítj. Goricsánecz József szent máiiai volt körjegyzőknek a f. évben történt elhuuytát bejelentem. Kérve a tisztelt közgyűlést e megboldogult két pályatárs emlékének jegyzőkönyvi megörökítésére. Végül jelentem, hogy az alapszabályok 18 § ában biztosított jogomnál fogva az egylet pénztárát főjegyzőnkkel f. évi julius hó 23-án megvizsgáltam s a tapasztalt hiányok pótlását elrendeltem. Azon kivül az év folyamán az egylet vezétőségével több izben szükségessé vált személyes ertekezletet tartottam. Az ügyvezetést ellen őriztem s az egyleti élet terén visszamaradást nem tapasztaltam s elintézetlen ügy darabot nem találtam. Amely kizárólag tisztviselő társaim, különösenStarzsinszky Gvörgy főjegyző és Scholcz Károly pénztáios uraknak egyletünk iránti melég érdek lődese es lankadatlan munkásságának köszönhető. Van szerencsém a tiszt közgyűlés szíves tudomására hozni azt is, hogy az egyleti elnökség által még a mult évben összeállított es vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlés által eltogadott s helyesnek talált összesített adokisköuyvecskét, valamint ezzel, kapcsolatban a kiilbirtokosok köztartozásainak egvüttes kimutatására szolgáló hátráléki kimutatás és ennek beszedésére vonatkozó hasonló napijegyzéket a kezelés egyszerűsítése s munkánk megkönnyítésé vegett Nagykanizsán a Weisz L. és F. testvérek nyomdájában megkészíttettem. De arról intézkedtem, hogy a fent, körülirt uj nyomtatványokból mutatvány példány minden kartaisuak, akik még megiendelést nem tettek, küldessék. Fel kell hívnom egvuttal kedves kartársaim figyelmet e tekintetben arra, hogy a kérdéses nyomtatványokat, dacára az „Utánnyomás tilos" jelzésének, a nagykanizsai Fischl Fülöp-féle nyomda is elkészítette és forgalomba hozta. Akinek ezen eljárása felett nem tudom eléggé ki fejezni megbotránkozásomat, amennyiben ez által egy rész ről a teljes egyformaságot magara elé tűzött célt, más részről az általán valasztott s a jelzett nyomtatványoknak nagy áldozatokkal járó elkészítését magára vállalt Weisz L. és F. cégű nyomda anyagi megkárosítását látom veszelyeztetve. Miért is igen kérném tiszt, kartársaimat, hogy ebbeli megrandeléseiket a fentirt két szempontból, az elnökség által választott Weisz L es F. nagykanizsai cégnél sziveskedj-nek eszközölni. Most pedig engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy néhány szóval röviden megemlekezzem azon, a belügyminisztérium kebelében megindult nagyarányú lázas mozgalomról. melynek célja: részint a közigazgatási ügymenet egyszerűsítése, részint az általános közigazgatási reform előkészítése. Aki az e tekintetben eddig napvilagot látott hírlapi közleményeket olvasta, nem hiszem, hogy meg ue ragadta volna figyelmét ama körülmény miszerint a tervezgetések keretében roluns közs. es körjzökről, személyi, dologi ésanyagi viszonyainkról meg csak emlites is alig tetetett. A közigazgatás egyszerüsitese es átalakításának tervezgetésében, mintha csak célzatosan kerülve volt volua a községi közigazgatás probiemaja, mintha az nem is tartoznék ama nagy munka reform keretebe, amelyet az intéző körök a közeljövőben megoldani tűitek ki feladatul Ugy a hírlapokba olvasni, valamint a parlamentbau hallani lehetett, sok mindent, a vármegyei pénztárok kezelesenek átvételéről, a közigazgatási pénzkezelés egyszerüs.tűséről a járási számvevői aliások rendszeresitesörői s több e félékről. De arról, hogy azt, a ma már tarthatatlan községi közigazgatási allapotot rs reformálni, a munkavat agyon csigázott közs. es körjegyzőknek megfelelő muuka erőt adni, szolgálati pragmatikájukat es ügyvitelüket megalkotni, szégyenletes anyagi dotaciojukat torvenyileg emelni, eddigi irtózatos nagyterjedelmü teiosségüket redukálni. s ma már a nevetsegessegig menő aláreudeltt függő helyzetüket a kor követelmenvehez kepest megszüntetni kellene, szó sem esett. H:>nem arról lehetett olvasni, hogy mérvadó körökben s innét származelag néhány hasonlo napi lapban is megrovólag nyilatkoztak az országos jegyzőt egylec által megkísérelt mozgalomról, nem restelveu érvül fehiozni, hogy a tervbevett egyszerűsíteni es átalakitasi mozgalomoan figyelembe vehető velemenyt nyilváníthasson. Azc hiszeui t. közgyűlés, ehhez nem kell kommentár Altit hogy egy közel 5000 tagot számláló tisztviselői karról, aki sajat személyi es anyagi ügyeinek relormálasa kérdésében amidőn szavát akaija felemelni, ekkent lehessen nyilatkozni s 11 mes törekveseit ilyetén mudon már csirajabau elfojtani akarni: ez t. közgyűlés, csak a ra<u közigazgatási 10111 rendszerben gyökeredző s annak leginkább megterhelt munkásait a közs.es körjegyző, testületet pusztán fej- és térdhajtó helotánok tek.n.ő leifogásban talalhatJa magyarázatát. De kérdem tisztelt közgyűlés, hoi marad akkor a jog, törvény és igazság fennen hangoztatott ideája V I Avagy tán ezek mindenkire, csak a közs. es kör jegyzőre insui nvernek alkalmazást'?! Igaz, hogy mindezeknek okát részben önmagunkban is kereshetjük s nagyon csekély laradtsággat m<jg ja találjuk. Még pedig azért, mert hiányzik karunkból azon összetartás, amely ily nagy cel eleresere feltétlenül szükséges. Mett nincs közöttünk az együtt működés szelleme, amely ily nagy alkoiásnak alapját kell hogv kepézze. És végül mert hiányzik a kellő bátorság, hogy szavunkat kellőképen éj helyen az iigy érdemehez melto sűlylyal vetnők a mérlegbe. Vegyünk csak példát az állami tisztviselők óriási arányokban megindult mozgalmárol, akiknek pedig jelenle8i személyi es anyagi ügye. se hasonlíthatok a mienkhez - akiket, jogos kívánságaik — elerésében m. se rettent vissza ; mert meg van közöttük a kellő összetartas es együtt működés céljaik elérésére. Biztosan haladnak oka megkezdett uton, miként a havasok tetejen megindult hólabda, végig gördítve hatalmas szayukac az egesz .országon, hogy magukhoz ragadják az összes erdekeltek együttes óhajat s tett erejét, hogy majdan mint akadályt nem ismerő lavina, feltartóztathatatlanul érjenek kitűzött céljuk völgyébe. Avagy vegyünk jiéldát a törvényhatósági seged- és kezelő tisztviselők legújabb keletű törekveseirői-, akik szinténjhelyzetükjjavitásáraszóvetkeztek. Mindezek után tehát kérderajtisztelt Közgyűlés, hogy eppen mi közs. eskjzók maradjunk tespedé^ben ? Éppen mi, aüiknek mai helyzete Magyarország összes tisztviselői között a legterhesebb és tarthatatlanabb ? Eppen mi, akik ügyén ha segíteni kell, senkié, de ha dolgozni kell, akkor mindenkie va gyünk?! Éppen mi ne törődjünk önmagunkkal ós sajá ügyünkkel?! Nem tisztelt közgyűlés, ez több volna Oürinél, amelyet saját magunk s megrendített életünkér reszkető családaink ellen elkövetneuk. Mert a község közigazgatás mai állapota és szervezetébeu tovább fenn nem t iltható. Első sorban és mindeneKelőt azt kell íeformálni s a többit csak erre, mint alapra lehet fektetni. * Hisz ez azon közigazgatási agazat, amelyen az összes többit mint sziklán a havas, nyugszik. Ez azon gyökér, amelyből a törzs s annak agai táplálékukat szívják. Ez azon nagy kerék, amely ha mozgásában akadályoztatik, megakad az egész p"pezet működése. Tehát ezt s ennek irányitóját, a községi közigazgatás lelkének, a knzs. és körjzőknek helyzetét s a/ok működése körét kell akként atalaki tani, hogy ez óriá-ii alapmunka végzésre, személyi, erkölcsi és anyagi tnkintetben képesek legyenek. Amely hogy megvalósuljon, azt senkitől se remélhetjük, de önmagunk igen is megteremthetjük. Fel tehát a tettre tisztelt közgyűlés! itt az .dő most, amikor az eddig olvasottak és hallottak után biztosan tudhatjuk, hogy rólunk és ügyünkről meg csak szó sem esett, avagy ha eset; is, nem olyan alakban ós terjedelemben mint ahogy azt testületünk érdekei méltán megkövetelik. ,,,. Fel! Életjelt kell adni magunkról, nehogy hallga-