Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-29 / 52. szám

XX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1901. december 29. 52. szám. társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. a « A «Zalamegyei gazdasági egyesület*, a < Zalaegerszegi ügyvédi kamara , a megyei községi- és körjegyzők, Kanizsai és novai járási községi- és körjegyzők egyleté -nek, valamint a «Légrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezetinek hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Gondolatok az év vég-én. o Az idő fövény-órájáról ismét lepereg egy esztendő. Egy év meriil el ismét az enyészet végtelen tengerébe. Háromszázhatvanöt nap gondjaival, terheivel idősebbek, háromszázhatvanöt nap tapasztalataival gazdagabbak leszünk. Küszöbén állunk az új esztendőnek, melyről ki tudja megmondani, mennyi örömöt és bánatot teremt elő s talán százszoros örömöt és bánatot hordoz méhében ! Megdobban szivünk az idő gyors szárnyalásán ! És mégis mennyi poezist rejtesz magadban te muló esztendő ! Átélni egy hosszú évet, átélni annak összes szomorúságát, reményét és csalódását! Nap-nap után remélni, hogy a holnap jobbat hoz ! Most, az új esztendő beköszöntésekor, minő visszaemlékezések nyújtanak reményt szebb jövőre ? Mit érzünk az újév küszöbén ? Váljon mit fog hozni? Szeretnénk betekinteni a jövőbe, az új évben történendő eseményeket előre láthatni. A jövőbe betekinteni! A kételyek szürke, ködös hónába, reményeket fakasztó képzelettel ! Amit az elhaló esztendő nem adott meg; amit a könyörtelen sors megtagadott tőlünk : a jövő évtől várjuk, hogy meg fogja hozni. Ha szenvedtünk, türtünk ; ha reményeinkben csalódtunk ; ha sorsunkkal ki nem békülhettünk: a jövőtől várjuk epedve a változást. Bizunk, hogy az jobb lesz; kevesebb szomorúságban, több örömben lesz részünk. A szerencsétlenséget boldogság, az elégedetlenséget megelégedés váltandja fel. Újult erővel, íokozott munkakedvvel s ha a szerencse a lefolyt esztendőben nem mindenben kedvezett: erkölcseink javulásától várjuk, reméljük, hogy a jövő nem fog a mult nyomába lépni. De ha a jövő képét akarjuk sejteni: kénytelenek vagyunk a múlttal számolni! Be kell számolnunk előnyeivel és hátrányaival! Es ez a beszámolás, sajnos, nem szolgál a mult javára, mert az emberiségnek, a társadalomnak sok a biine. Az erkölcsiség színvonala alább sülyedt! Az érdek rozzant szekerét vállvetve toljuk-vonjuk Felebarát felebarátjával, testvér testvéreivel az érdek undok fegyverével küzd. Az ember, akit tulajdon képére teremtett a Mindenható, elvesztette bizalmát önmaga és mások iránt. Sötét kép! . . Es mégis remélünk; hiszen annyira szeretünk remélni! Reméljük, hogy az érdekek nagy harcából az erkölcsiség log győzödelemmel kikerülni s a sors mogorva arca is nyájasabbá fog válni. Legfőbb ideje is; mert lehetetlen, hogy a mult szomorúságai után szebb jövő ne derüljön az emberiségre és édes hazánkra ! Az új esztendő hajnalhasadásával virradjon boldogság, szerencse és áldás mindnyájunkra, az egész magyar hazára. Bi i'tokrendezések. Krisztinkovich Ede miniszteri osztálytanácsos a földmivelésügyí miniszter megbízásából a birtokrendezésekről igen érdekes tanulmányt irt, melyből a következő résznek közlését alkrlomszerünek tartjuk : Mig nálunk az úrbéri birtokviszonyok rendezése kapcsan foganatosított tagosítás a volt jobbágyi természetű birtokokat szétszórva hagyta: addig a nyugati államokban gondja volt a törvényhozásnak arra is, hogy a kisbirtokosok kezére egy tagu, jól művelhető szántóföldek jussanak s a birtokrendezés, ahol annak szüksége beáll, célszerűen, gyorsan és olcsón legyen foganatosítható. Az osztrák és délnémet intézményekben kitűnő minták állanak rendelkezésünkre; de külföldi intézményeket, bármennyire mintaszerűek legyenek is, a hazai talajba átültetni nagy körültekintést igénylő feladat, különösen nálunk, ahol nemcsak a magyar nép tulajdonságaival, de az ország különböző részeinek egymástól nagyon eltérő viszonyaival is számolni kell. Az igazságkeresés hazájában bármennyire alárendelhetnék is a célszerű mezei gazdálkodás közérdekének az egyes birtokosok érdekeit, kétségesnek látszik, vájjon a tulajdonba vágó rendelkezéseket közmegnyugvással bízhatnók-e oly egyszerű hatósági szervezetre, minők a szomszédos Ausztriában és a délnémet államokban a birtokrendezéseket végrehajtják. Hacsak a magyar Alföldről, a dunántuli vármegyékről volna szó és az ország egyéb részeiben azokról a községekről, melyeknek népe az értelmességnek magasabb színvonalán áll, részemről nem haboznék javasolni, hogy a birtokrendezések ügyének minden szempontból annyira kívánatos egyszerű megoldása gazdasági és műszaki feladatként a bírói beavatkozásnak az uj tulajdoni és birtokállapot telekkönyvezésére s kisárólag a tulajdonjogi vitás kérdések elbírálására való szorításával, közigazgatási uton, az érdekelt birtokosok autonom közreműködésével terveztessék. Valamikor a messzebb jövőben kétségkívül igy fog ez lenni; de ott, ahol egyes községekben az úrbéri viszonyok még véglegesen rendezve nincsenek, ahol az érdekelt birtokosok autonom közreműködésére némely községekben számítani nem lehet s általában még a közigazgatási szervezet sincs kiépítve, ott veszélyesnek tartanám a birtokrendezéssel kapcsolatos jogviszonyok szabályozását a közigazgatás útjára terelni s a minden részről kívánt reform egyelőre alig lehetne egyéb, mint átmenetként egy oly uj tagositási törvénynek a szerkesztése, mely az ország minden részére kiterjedolcg az úrbéri kapcsolatból eredt jogviszonyok végleges rendezését a tagosítással együtt bírói uton, de mind a kettőt az általános gazdasági érdekek érvényesülésének, a műszaki munkalatok megbízhatóságának s a végrehajtás gyorsaságának és olcsóságának garanciát mellett szabályozza. Az államra azonban nemcsak az a feladat hatul, hogy az általános gazdasági érdekek kellőleg érvényesüljenek, a műszaki munkálatok hibátlanul teljesíttessenek s a birtokrendezés jól, gyorsan és olcsón hajtassák végre, hanem az is, hogy a birtokrendezésre való hajlandóság élesztessék, s e végből mindenütt, ahol a birtokrendezés közérdekből indokolt, ennek előmunkálatait az állam kell, hogy végeztesse. Megbízható állami közegek által végzett előmunkálatok alapján, melyekből a rendezés haszna nyilvánvaló s a munkálat költsége is kiszámítható, készséggel hajlandók lesznek az érdekeltek a birtokrendezésre. Ha az állami támogatás az előmunkálatok teljesítésére s a munkálat célszerű irányítására és gondos ellenőrzésére fog szorítkozni, sokkal nagyobb értéke lesz e támogatásnak a birtokosokra nézve, mintsem kétszer annyi államsegély adatnék a birtokrendezés költségeihez. Mindé feladatok teljesítésére kész szervezet áll rendelkezésre a kultúrmérnöki, helyesebben gazdasági A „Zalamegye" tárcája. Golöotlia. A királyhágé égbetörő bércei között kopár sziklákkal körülvett hegynek legmagasabb ormán fakereszt áll. Rajta a Megváltó felfeszitett alakja. Magat a festményt alig lehel kivenni, csak lábainál olvasható az «1. N. R. I.» felírás. A hegyen egyháznak romjai vannak. Örmény monda szerint ez a ház szomorú történetnek vala színhelye. 1711 -et írtak. A szabadságharcnak véget vetett a szatmári békekötés. Látszólag helyreállott a béke, de a hatalom mégis börtönbe hurcolta, tömlöcbe vetette azokat a nemeseket, kik a szabadságharc idejében hazájuk védelmére fegyvert fogtak uralkodójuk ellen. Ama romok helyén egykor kiskun Avar Miklós magyar nemes kastélya állott. Ott lakott feleségével, Cheörgő Júliával és egyetlen leányával, Olgával. O is a felkelők sorában kiizdte végig a szabadságharcot és volt oka tartani attól, hogy sok más magyar nemes szomorú sorsára jusson. Nem félt a börtöntől, de féltette családját árvára hagyni. A lánya éppen jegyben járt a szomszéd nemes fiával, ifjú Fái Pállal. . . . Éjjel volt. Elkésett bogarak menedéket siettek keresni a sziklákban. A néma csendet hirtelen léptek zaja zavarja meg. A hegy aljáról öt-hat fegyveres alak igyekszik följutni a kastélyba. Halk kopogás az ajtón. Avar Miklós siet felnyitni. A fegyveres alakokat látva, ijedten kérdezi, mi jaratban vannak ? A vezetőjük, fehér köpenybe burkolt tiszt, tört magyarsággal adta tudtára, hogy négyszem közt kivan vele beszélni. «Uram», kezdé a liszt, amikor magukra maradtak, «parancsom van, hogy elfogjam és fedezet alatt elkísérjem. Előbb azonban kérni akarok Öntől valamit. Ezen a vidéken születtem és fiatalabb koromban gyakran fordultam meg Avar uram házában. Megmenthetem az elfogatástól, de azért nagy áldozatot kérek Öntől. Olga lányát régóta forrón szeretem. Adja hozzám feleségül ; gondolja meg — szabadsága —» Avar Miklóst ellenségének az őszintesége mélyen sértette. Magyar nemes létére büszke volt nevére és azonkívül mindenek fölött szerette lányát és kívánta a boldogságát; nem késett tehát a felelettel: «Lányomat ilyen módon nem adom el. Ha parancsa van, hogy elfogjon, teljesítse; de lányom boldogságának megrontója nem leszek; egyébiránt Olga menyasszony.» Ezután behívta Pált, aki az este éppen náluk időzött. A tisztnek Avar beszéde természetesen sehogy sem tetszett ; mégis tehetetlen volt Avarral szemben, mert elfogatására parancsa nem volt. Tudta, hogy Avar a lányát ellenségéhez nem adja, furfanggal akarta tehát kierőszakolni Olgát, kit igazan szeretett. Meglehet, hogy esinje sikerül is vala, ha Olgának már vőlegénye nem lett volna. Ez a tudat féltékennyé tevé és szerelmének vak dühében parancsot adott katonáinak, hogy Pált fogják el. Ha övé nem lehet Olga, ne legyen senkié. Ráfogja, hogy lázadó. Ki fog kételkedni, hogy nem az? Sírás, könyörgés mitsem használ, a szegény ifjú nemest erős őrizet alatt elcipelik. Fájdalmasan zokog Olga, reszketve int bucsut a távozásnak. * * Csendesség a vadregényes tájon. A hold mélázva simul nyugat felé. Minden alszik, a szellő is pihen. Mily fenséges idő, mintha a természet uj életre ébredne. De míg keblünk mohón hullámzik, míg szemünk bámulva nézi a kis tájat, fent, a ház falai között mély szomorúság uralkodik. A sok csapás egészen megtörte Avar Miklóst. Felesége meghalt, lánya sinlődik. 0 is tehetetlenül, betegen fekszik ágyában. Legérzékenyebben a lánya boldogtalansága bántotta. Négy éve sorvad mar. S bár szívesen életével váltotta volna meg 01 ga boldogságát, nem segíthetett rajta. Nem tudta, hol van Pál. Hiába kereste az ország minden zugában. Nem volt halvány világsugár sem, mely sejteni engedte volna a vigasztalás hajnalát. Olga érezte, hogy viszont fogja látni Palt és hogy Pál még mindig szereti. Édes atyja betegágyát egy percre sem hagyta el. Egymást vigasztalták. Majd erőt vett magán Avar Miklós, ki akart ugrani, majd szitkot akart szórni élete megrontóira, de már az első szónál imára fordult ajka s mindketten együtt imádkoztak a Mindenhatóhoz, Alomba merültek. A hold hívogató fényt árasztott re áj ok. . . . Sötét börtönben sinlődött Pál. Vádolták, hogy összeesküvő. Mégis négy év multán kitudódott ártatlansága. A hatalom ugyan nem adott hitelt a fogoly szavának, végre azonban maga a vádoló tiszt, megtörve a szörnyű lelkifurdalások súlya alatt, bcval lotta, hogy Pál ártatlan. A fiatal nemes alakja megtört, szánalmas. Kínos szenvedései közben csak egy remény tartotta benne a lelket, hogy mégis csak tán viszont fogja láthatni még egyszer a forrón szeretett lányt. — mátkáját. Könnyű szívvel vette kezébe a kárpótlást, a szabadságát biztosító levelet. A hold hívogató sugarai még nem törtek meg. Halvány fénye átszűrődik a szoba ablakán, igy pislog az alvókra, odafenn, az elkülönített kastélyban. Mai számunk 6 oldalra terjed.