Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-15 / 50. szám

XX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1901. december 15. 50. szám Előfizetési dij: Egész évre . . 8 korona. Fél évre ... 4 korona. Negyed évre . . 2 korona. Egy szám ára 20 fillér. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetés­nél 14 fillér. Nyilttér petit sora 24 fillér. társadalmi, közművelődési és gazűászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét il­lető közlemények a szerkesz­tőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezek­től fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A «Zalamegyei gazdasági egyesület>, a ^Zalaegerszegi ügyvédi katnara», a megyei községi- és körjegyzők, a «Kanizsai és novai járási községi- és körjegyzők egyleté -nek, valamint a Légrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet»-nek hivatalos közlönye. Meljelenik minden vasárnap. Megyei rendes közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága decem­beri rendes közgyűlését f. hó 9-én tartotta dr. Janko­vich László gróf főispán elnöklésével a bizottsági ta­szépszámu részvétele mellett. Elnöklő főispán üdvözölvén a megjelent bizott­sági tagokat, az. ülést megnyitja s szomorú kötelességnek tett eleget, amidőn Skublics Jenő és Tolnay Tivadar bizottsági tagok elhunytát a közgyűlésnek bejelentette. A napirend előtt szót kért Barcza László bizot­sági tag s megemlékezett a súlyos veszteségről, amely a vármegyét egyik köztiszteletben állt bizottsági tag­jának, Skublics Jenőnek, gyászos elhunytával sújtotta, akiről csak hálával, kegyelettel és elismeréssel emlé­kezhetünk ; aki sokáig szolgálta a vármegyét, mint a Deák iskola egyik rokonszenves tagja, hű maradván politikai elveihez életének utolsó leheletéig; aki min­den idejét cs erejét a közjóra irányozta; akinek helye sokáig üres marad a vármegye közgyűlési termében ; akit a legviharosabb gyűléseinken is nyugodt mérsék­let, szenvedélytől ment higgadtság vezetett, menten minden legcsekélyebb személyes érdektől s csakis a közérdek szolgálatában állva; példa gyanánt állithat­juk az utókornak, mint kell a vármegyét önzetlenül, nemes lelkesedéssel szolgálni; végül indítványozta, hogy a közgyűlés a vármegye derék fiának érdemeit elis­meréssel és kegyelettel iktassa közgyűlési jegyzőköny­vébe, elhunyta felett fejezze ki mély fájdalmát és rész­vetiratot intézzen hátramaradt családjához. A közgyűlés a mély meghatottsággal és a köz­vetlenség melegével elmondott s elhunyt jelesünket oly megkapó vonásokkal méltató beszédet általános helyesléssel fogadta s a tett indítványhoz egyhangu­1 ag hozzájárult. Ugyancsak a napirend előtt szólalt fel Gaál Ödön bizottsági tag, felelevenítvén vármegyénknek egy régi, orvosolatlan sérelmét, hogy t. i. a muraközi r. kath. plébániák a zágrábi érsekség fennhatósága alá tartoz­nak, mely körülmény legfőbb gátul szolgál Muraköz magyarosításánál; az ügy történelmi részét tárgyalván, előadja, hogy először 1871-ben irt föl a vármegye Muraköznek a szombathelyi egyházmegyéhez való csatolasa tárgyában ; 1875-ben őfelsége el is rendelte ebben az ügyben a tárgyalásokat, de az azóta elmúlt negyed század alatt mi sem történt ebben a kiváló fontosságú ügyben ; jelzi, hogy az eddigi bajhoz egy még nagyobb veszedelem fog a közel jövőben járulni t. i. hogy a pápa a horvát egyházmegyében az ó-szláv nyelvnek a lithurgikában való használatát megenged­vén, nagyon félő, hogy ez engedély foganatosítása mellett Muraköz kath. népe egészen elszlávosodik; végül indítványozta, hogy ennek az áldatlan állapotnak megszüntetése végett a vármegye törvényhatósága feliratilag keresse meg a miniszterelnököt, a vallás- és közoktatásügyi minisztert, valamint a képviselőházat abból a célból, hogy Muraköznek a szombathelyi egy­házmegyéhez való csatolása céljából a már 1875-ben kiadott királyi engedély alapján a tárgyalás indittas­sék meg s a felirat támogatására a vármegye ország­gyűlési képviselői külön felkéressenek. A közgyűlés a tett indítványt egyhangú lelkese­déssel s általános zajos helyeslés közt elfogadta s a jelzett helyekre a felirat intézését elhatározta. Ezután áttért a közgyűlés a napirendre A közigazgatási bizottsági tagok s a központi választmányi tagok választása a törvény értelmében titkos szavazással történik; a közgyűlés határozata értelmében mind két bizottság tagjaira egszerre tör­tént a szavazás, azonban két szavazatszedő küldött ségnek közreműködése mellett; az egyik küldött­ségnek Szűcs Dezső elnöklete alatt Forster Elek és Glazer Sándor, a másik küldöttségnek Zakáll Henrich elnöklete alatt Tóth István és Bosnyák Géza voltak tagjai s a szavazás tartamara elnök a gyűlést felfüg­gesztette. A szavazás befejeztével elnök a felfüggesztett gyűlést folytatólag megnyitotta s a tárgysorozat értel­mében első sorban is ez egyes bizottságokat alakította meg; a megalakított bizottságok névsorát lapunk más helyén közöljük. A vármegyei számvevőség előterjesztésére az 1902. évre szükséglendő katonabeszállásoéási pótadót a köz­gyűlés a ház- és házosztályadónál 3 4/ 1 0°/ 0-ban, a többi adónemnél 4 4/ 1 0°/ 0-ban, a vármegyei vasúti pótadót pedig 2 8/ 1 0%"t> a n allapitotta meg. A keszthely-tapolczai h. é. vasútra a megszava­zott 160.000 K kiutalását s amennyiben nevezett vasút a Keszthely-balatonszentgyörgyi vasutat átvenné, az itt levő 30.000 K névértékű törzsrészvénynek ugyan­annyi eltöbbségi törzsrészvénynyel való kicserélését a közgyűlés elhatározta azzal, hogy mig a convertálásra az általános pénzügyi helyzet kedvező nem lesz, a köz­gyűlés feliratilag a belügyminiszter engedélyét kéri ahhoz, hogy a vármegye a szükséges öszeget a közös árvatárból vehesse föl 4°/ 0 : kamat és 2% tőketörlesz­tés mellett kölcsön. A Balaton-tavi gőzhajózási részvénytársaság to­vábbi segélyez.ésc tárgyában kötött és beterjesztett szerződést a közgyűlés jóváhagyta. A vármegyei tiszti nyugdijintézeti valaszmány javaslatára a közgyűlés módosította a 19. §-t olykép, hogy ha valamely tisztviselőnek nyugdijánál az 1878. előtti időből szolgálati évei beszámíttatnak, akkor az. illető tisztviselő ezen többlet után is tartozik egyszer s mindenkorra a 4°/ 0-° s járulékot fizetni; a 3 §-t pe­dig olykép módosította a közgyűlés, hogy a nyugdij­alapba befolyó összes befizetéseknek felhasználható a 90%-ka s csak 10% tőkésítendő. Zalamegye, s a Belovár, Kőrös és Varascl megyék közt elvonuló határrendezése tárgyában kiküldött vegyes bizottság eljárásáról felvett jegyzőkönyvet a közgyű­lés helyeslőleg tudomásul vette, a benne foglalt ja­vaslathoz képest intézkedik a közgyűlés, bogy r a határ tartós jelekkel p. o. jegenyefákkal jeleitessék s a fel­merülő költségek fedezése végett a kormány s a kiigazítás iránt az illetékes telekkönyvi hivatal meg­kerestetik. A közgyűlés tudomásul vette, hogy a belügymi­niszter a vármegyének a pisztoly, forgó pisztoly és a hozzájuk való töltények forgalomba hozatala tárgyá­ban hozott határozatát nem hagyta jóva. A kereskedelemügyi miniszter vármegyénk terü­letére a községi munkás-segély alapok támogatására ujabban 3.000 K-t adonyozván, a szóban forgó össze­get a közgyűlés a varmegye szegényebb községei kö­zött osztotta fel a mezőbizottsági tagoktól beérkezett javaslatok alapján. A közgyűlés részéről jóváhagyást nyertek : a cso paki és ukki körjegyző fizetésének felemelése,« baksagyőr­tai körjegyzőségben segédjegyzői állás rendszeresítése, a sármelléki körjegyzőséghez tartozó községek szervezési szabályrendeletének módosítása, Nagykanizsán az újon­nan épült házaknak pótadómentessége, Csátornyán köz­ségi pótadó törlése, Muracsányban behajthatatlanná vált földhaszonberek törlése, Tapolczán villamvilágitás létesítése, Szentgrótpolgárvárosban a körjegyzői lak és iroda felépítése, Csehiben a korcsmaház átalakítása, községi ingatlannak és a község tulajdonát képező regálé kártalanítási kötvények elidegenítése, Aíesses­györókon községi ingatlan bérbeadása, Pola község­ben tenyész apaállatok beszerzési költségeinek kivetése, Csopakon a korcsmának bérbeadása, Szentliszlón a községi iskola államosítása, Budafán a helyiérdekű vasút segélyezése, Szilvágyon ingatlan elidegenítése, Csáfordon a tanítói fizetéshez leendő hozzájárulás, Csaktoi-nyán a vásári rendtartásról alkotott szabály­A „Zalamegye" tárcája. A gyermek-asszony. Magda haza jött az iskolából. Nagykönyvét s csomagját oda csapta valamelyik sarokba, aztán nagy vígan kiszökött a kertbe. Mama, mama! Hol vagy? .... Nini, itt a bi­zonyítványom, nem buktam meg. De hogy bukott, hisz fényes bizonyítványa van most is, mint mindenkor. A mama örömmel nézte a lánya ügyességét, szorgalmát bizonyító okmányt. Öröme azonban csak­hamar elmúlt és arca komoly lón, mikor hirtelen föl­pillantott. Az eleven, pajzán leány ismét a biccegö bérest utanozta. — Magda, Magda ! szólal meg a mama energi­kus feddő hangja, hát még mindig nem hagysz fel csintalanságaiddal, rossz, tréfáiddal te gonosz leány ?! .. Már nem vagy gyermek. Tudod, hogy jövő héten töl­töd be 16-ik életévedet. Mas leányok ilyenkor mái­férjhez mennek. A Magda hol mosolyogva, hol komolyan hall­gatta édes anya prédikációját. — A mama folytatta : — Figyelj szavaimra. Magda ! Te is férjhez fogsz menni, — ugy nézz reám, — Még pedig nem is; oly sokara. Igen, te férjhez fogsz menni. Magdát egyszerre elfogta a nevetés a mama e kijelentéseire, Ugrált, táncolt, tapsolt. Majd oda állt az édes anyja elé szólván : — Ne mondd ! Nem tréfálsz mama ? férjhez me­gyek ? Hisz ez nagyszerű lesz ! . . . Tehát nem járok tovább iskolába ? Hogy pukkadnak majd a leányok : Janka, Lenke és a többi. Ők görnyednek az iskola padban, nekem meg férjem lesz, valóságos férjem. Főzök, sütök, aztán eljárunk szinhazba, bálba, nemde ? Örömében majd elfeledte mégkérdezni, hogy tulajonképen ki is lesz az a férj ? A kit a mama kiszemelt Magda férjének, az nem volt más, mint Kenderes Béla, a ki már évek óla járt el a családhoz és megkérte a kis Magda kezét. Tehát a «jó Béla bácsi,» a hogy a Magda a már deresedő világfit szokta nevezni, a jövendő férj, ki száz meg száz mókát, bohóságot talált ki a leányka mulatozására, a kinek aztán megtépdeste borzas bajszát. Milyen jó ember ez a Béla bácsi I Kiveszi az iskolából és viszi magával a kis Magdát világot látni. Hogy fogja Magda hálából Béla ur bajuszát tépdesni! Igy lett az iskolás lányból asszony, Asszony ? Milyen asszony is lehet egy lő éves gyerekből ? Kedves emlékeit, tan játékszereit is elvitte ma­gával a nászútra. Hatha unatkoznék a hosszú uton. — Mikor Magda visszatért, volt is mit mesélnie. Amit eddig csak az iskolás könyvekből ismert, most mindent valóságban látott. Béla boldog volt. A kis asszonyka vigan forgo­lódott a háztartásban. A jó mamától megtanult min­dent, a mit a háztartásban tudnia kell. Ha színházba, hangversenyre mentek, Magda arca sugárzott a végtelen örömtől, boldogságtól. Mily édes és gyönyörteljes érzés, hogy neki nem parancsol se a papa, se a mama, de még a vastag szemüvegű intézeti igazgatónő sem. Pedig az nagy szó ! Mert io-az is, mennyi gyötrelmet és keserűséget szerzett neki ez a szigorú néni, — minden lánykának esküdött ellensége ! Naoy sor ez bizony. Most már Magda rendelke­zik, parancsol. Igen, korlátlanul szabad akarata van. Kivánjan ő bármit, megteszi a «jó Béla bácsi , — va­gyis, hogy is mondja csak. — az ő jó férje. Igy multak az esztendők, Magda most már 20 éves. Barátnői közül alig ment egyik-másik férjhez. Magda még mindig gyermekes naivsággal fogta fel házasságát. A férj most nagyon el volt foglalva sok oldalú vállalatával, csak keveset volt otthon. A sok munká­ban kimerült. A haja rohamosan szürkülni kezdett. Egész lénye átváltozott, bágyadtabb lett, elveszítette ruganyosságát, üdeségét. Keveset jártak társaságokba, szórakozó helyekre; a férj jobban kedvelte a csendes otthont. Egyszer nagy beteg lett Béla. Hetekig nyomta az ágyat. A jó asszonyka meg hűségesen gondozta, ápolta. Mikor ismét felépült a beteg, az orvos egészsége teljes helyreállítására egy kies üdülőhelyre küldte. Az erdőszélen, poétikus helyen vettek lakást. Mily végtcleu boldog volt ismét Magda. Az asszonyka gyönyiirü feslett virággá vált, szépségével, egyszerű­ségével elbájolta az egész nyaraló közönséget. Valami jótékonysági láncvigalmat rendezett a telep ifjúsága. Magda is megjelent azon férjével. A ket­tőjük közötti óriási ellentét szembeötlő volt. Az asz­szonyka viruló szépsége a természet megújhodását, a ragyogó fenséges szép tavaszt, a férj a csendes, me­lankolikus, haldokló, bágyadt őszt jelképezte. Egész sereg epedő férfi vette körül Magdát. Magdának uj volt ez az állapot, tetszett is neki nagyon. Milyen sok bolondot is beszélnek a férfiak : szép­ségről, szerelemről. Hat ilyen is van? Csak egy férfi volt a sok között, ki nem beszélt szerelemről. Egy szőke bajszú sápadt arcú ifjú, egy fiatal ügyvéd Pedig mily különös; ettől inkább elhallgatta volna azt a sok szépet. Mai számunk 6 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents