Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

2 ZALAMEGYE 1901 november 10. 4. A cseléd neme és életkora, továbbá hogy a tanyán, majorban, külső birtokon, vagy a község belterületén áll-e alkalmazásban, nem befolyásolja a gazdasági cselédi minőségét, valamint az sem, liogy bére egész esztendőre van-e megállapítva, vagy csak ha vonkint s hogy kap-e élelmezést a gazdától, vagy sem. Esküdtszéki tárgyalások. A zalaegerszegi kir. törvényszéknél f. hó 18., 19 , 20., és 21-ik napjain tartották az 1901-ik évi utolsó esküdtszéki tárgyalásokat, melyeknek lefolyását a következőkben adjuk. Első nap. (November 18.) Az esküdtsék következőleg alakult meg : Staniszlavszky Adolf elnök, Szirmay Béla, Skoday Aurél törvényszéki birók, Csiszár Sándor jegyző ; a vádhatóságot Schneider Gábor kir. ügyész, a védelmet dr. Grünwald Samu és dr. Vajda Manó ügyvédek képviselték. Az esküdtszék tagjaiul kisoroltattak ; Tuss Antal, Tury József, Talabér Károly, Piatsek János, Pataky Kálmán, dr. Ruzsicska Kálmán, Sümegi József, Szűcs Zsigmond, Rácz Béla, Glázer Sándor, Udvardy Vince, Köhler Ede rendes esküdtek; Németh István Lázár pótesküdt. A vádirat conclusiója az, hogy Fodor János — védte dr. Vajda Manó — és Fodor István — védőjedr. Grünwald Samu — pakodí suhancok szept. 8-án Kardos Ferenc pakodi hegyi lakost szándékosan megölték. A tárgyalas során kiderül, hogy Fodor István a már Fodor Jánostól leütött Kardos Ferencen csak könnyű testi sértést ejtett, melyért csak a sértett magánvádjára volna büntethető s igy vele szemben a vadat Schneider Gábor kir. ügyész, mint a vádhatóság j képviselője, elejtette, mire ez azonnal szabadlábra helyeztetett. A másik vádlottat, Fodor Jánost, az esküdtszék szándékos emberölésben bűnösnek mondta ki. Vádlott a 92. szakasz alkalmazásával 7 évi fegyhazra Ítéltetett. Második nap. (November 19.) Sztaniszlavszky Adolf elnök, Szirmay Béla és Rohonczy István törvényszéki birált, Domby Imre jegyző. Esküdtek : Lányi Kál i:án, Sárváry József, Saáry Péter, Nagy Antal, Kőszegi Kálmán, Talabér Károly, Pataky Kálmán, dr. Ruzicska Kálmán, Glazer Sándor, Horváth János, Köhler Ede, Part Sándor. Pótesküdt : Hock Pál, A vádhatóságot dr. Réffy Zoltán kir. alügyész képviselte. A követválasztás mozgalmas napjaira nyúlik vissza a második napon tárgyalt ügy. Varga Gyula, Tóth Gyula, Csongrádi Károly, Varga István és László József zalaszentiváni lakósok, mialatt a falu idősebbjei alkatmányos jogukat érvényesíteni Egerszegre jöttek, otthon csak ugy hevenyében, egy kis murit csaptak. Épen két odavetődött czigánnyal mulatnak, midőn — a választásnak korán vége levén — haza tértek a levoksolt öregek. Ezeknek politizálását kissé megzavarta a két szem czigány s egyikük — Czanger József, — hogy politikai hitvallását jobban kifejthesse, ki akarta szórni a szavait elnémító hangos zenészeket. A fiatalok ragaszkodtak a derék hangaszok jelenlétéhez és a muzsikaszóhoz s e közben rövid szóváltásba is keveredtek Czangerrel. — Később eltávoztak. Összebeszéltek-e, vagy sem, de tény, hogy a Czangerral szomszédos háznál stációt tartottak s a rövidesen szintén arra hazabaktató Czangert köziilök ketten : Varga Gyula és Tóth Gyula husángokkal leütötték a többi bajtárs jelenlétében s erre mindnyájan, mint a kik jól (s mi fő : alaposan I) végezték dolgukat, hazamentek. A tárgyalás során tanuk mind a sértett, mind a vádlottak jóravaló és tiszteséges magaviseletét bizoA lejtő csak lefelé vezet s ez uto'só fok okvetetlenül a gyalázat molochja, legyen bár a legcsillogóbb is a tetőpont! . . Zz . . . zz . . . zúg oda künn a november szele, recsegve hajlong a száraz ág s a vizszinü fellegek könyeznek az égen . . . * * * Valahol messze-messze, hova még a madár is fáradva ér, fehér házikó áll a hegy lábjában. A fehér házikó előtt üldögél egy öreg anyó. Kezeire csavart olvasóján halkan imadkozza a miatyánkot. És valahányszor lemorzsol egy szemet, annyi könny gyül a szemébe, annyi sóhaj szakad fel a kebeléből. Siratja szegény öreg a leányát. Ott ül estétől reggelig a hársfa padon; kutatva mélyed könnyben csillogó szemeivel a távol szürkeségébe s egyre hivja azt, ki úgy elment, hogy soha többé vissza ne jöjjön. * * * A zene zúg; tombol a jókedv, foly a pezsgő, egy aranyhajú leány frivolul üti össze poharát a szeretőjével s mámoros hangon kacagja oda : — Soha se halunk meg! * * * Megőrjít ez a kép! Felkorbácsolja a vérem. Ha ott teremnék a dőzsölök között . . . ha . Ejh! Vége. Nyugodt vagyok. Kilépek az utcára, felgyűröm a kabátom s meggyújtom a cigarettám. Zz . . . zz . . . zúg a hideg szél, remegve hajlik a haraszt s fakulva dől a fákról a lomb . . . nyitják, mire, kihallgatasuk után a kérdések megallapitasa következett. Ezután került a sor a kétségkívül érdekes beszédekre. Dr. Réffy Zoltán a mind « numerus*-ra, mind «pondus»-ra tekintélyes védőkkel fel veszi a küzdelmet, bar ezeknek még az az előnyük is megvan, hogy a szónak hatalmával, az ékesszólás fegyverével jobban harczolhatnak, mint ő. Praccipialva a védelmet, kimutatja, hogy a cselekménynek a választáshoz semmi köze sincs, s hogy első és másodrendű vádlottak nem jogos önvédelemből cselekedtek; bizonyítja, hogy erős felindulásról sem lehetvén szó : semmi körülmény sem menti őket; kiknek szándékos emberölés büntette miatt kéri clitéltetését. Harmad- negyed és ötödrendü vádlottakat szintén kéri elitélni, mint bűnsegédeket; az ő jelenlétük több volt ott a lakonikus nézésnél s ők ott olyan hátvédszerű szereppel birtak. Dr. Hajós Ignác (első és negyedrendű vádlott védője) polemizál ügyészszel a védelem fegyvereit illetőleg és majd kifejti az alkohol rettentő hatását ; ez a tulajdonképpeni bűnsegéd ; ez okozta, hogy a fiatal, vérmes, borhoz nem szokott vádlottak erős felindulásban követték el előre meg nem fontolt tettüket, melyre egyáltalában nem szövetkeztek. Dr. Szigethy Elemér (másodrendű vádlott védője) szigorúan jogászi beszédében hangsúlyozza, hogy sértett halálát, bár rá védence is mért csapást, tulajdonképpen elsőrendő vádlott ütése okozta. Igazolja, hogy védence legrészegebb volt ; az nap kétszer is ivott nagyobb mértékben s bizonyítgatja az önvédelmet is. Beszédének conclusiója az, hogy verekedésben elkövetett emberölés esetét látja fenforogni és a 308 §-a alkalmazását ajánlja. Dr. Kele Antal humoros hangon bizonyítgatja, hogy védenczével szemben a vádat el kellett volna ejteni, sőt tetteért még dicséretet is érdemelt volna. Altalanos derültség közt szemrehányást tesz kartársának, dr. Hajós Ignácnak : miért lépett fel képviselőnek; ha ezt nem teszi, Czanger ma is él és — virágzik. Céloz ezzel arra, hogy az emiitett védő ur ép úgy lehetett volna Czanger halálának oka, mint védence, a ki az egészben semmit sem tett s részegen fetrengve legfeljebb a szerafokkal szövetkezhetett volna. Beszéde közben elnök a hallgatóságot figyelmezteti, hogy a hely méltóságához képest kellő komolyságot tanúsítson. A tárgyalás ezután félbeszakittatván, dr. Vajda Manó másnap (nov. 20) tartja meg védőbeszédjét, melyben védence László József teljes büntetlenségét erős alapon bizonyítja. A replikák után az esküdtszék visszavonult a verdikt meghozatalara, melynek alapján a törvényszék első és másodrendű vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölésért egyenként 3 évi börtönre, harmadrendű vadlottat bünrészességért 2 évi börtönre ítélte el. Negyed és ötödrendü vádlottak az esküdtek határozata következtében szabadon bocsáttatnak, valamint ideiglenesen szabadlabra helyeztettek az elitéltek is ügyük további elbírálásáig, a mennyiben védők semmiségi panaszszal éltek. Harmadik nap. (November 20.) Tragikus, megrázó eset alkotta anyagát a harmadik főtárgyaiásnak, mely a harmadik esküdtszéki nap délutánján és a következő délelőttjén folyt le. Egy garázda, rakonczatlan, durva családapa, egy, elszomorító, sorsát megadással tűrő feleség, két kis leány szerepelnek az ügyben, melynek szomorú hőse az apa mostoha fia, a ki, telve elkeseredéssel, megölte az embertelen családfőt. Simon István, diszeli lakos olyan ember volt, a kinek szigorúan betartott életrendje abból állott, hogy reggel elment a korcsmába s onnan csak éjjel tért haza. Ezen mindenesetre nem megvetendő életmódban változatosság csak annyiban mutatkozott, hogy fent nevezett néha nem vett fáradtságot magának 5—6 napig sem a hazamenetelre. Mikor azután hazament, hogy a feltűnően rövid otthonlétét valamikép ne nyújtsa hosszabbra az unalom, azzal szerzett magának mulatságot, hogy addig ütötte verte csaladjának tagjait, mig azok kimenekülve a nyomorult elől, «sub Jove» töltötték az éjet. Ezzel az utánzásra méltó taktikával megszerezte azt, a mit a mondottak után kétségkívül megérdemelt: a nyugodtan alvás élvezetét s azt a meggyőződéssé érlelődött édes tudatot, hogy : ő az ur a háznál, A családfőnek évek során at folytatott ezen díszes kedvtöltésében nem valami nagy örömöt okozott a családtagoknak, kik közül a mostoha fiu : Szabó János s a nagyobbik leány korán otthagyta a «családi otthon»-nak csúfolható atyai hazat s szolgalatba alít. Az anya is többször el akarta hagyni a garázda férjet, de mindig megbocsátott neki s megbocsátott legutóbb is, mert ez bünbánólag mondotta, hogy ezután máskép lesz! A jóslás igen szomorú alakban teljesedett be. Csakugyan megváltozott minden : az alig l8 éves mostoha fiu kissé ittas állapotban megölte az ismét ré szegen fetrengő apát, fejére kövekkel mért ütésekkel ; belőle vádlott és rab lett, az anyából özvegy, a gyermekekből pedig árvák. íme; egy család tragocdiája ! Ebben az ügyben itélt az esküdbiróság, melynek megalakulta után tanuk egyértelmüleg igazolják sértett duhajkodó és vádlott tisztességes, jóravaló életét. A kérdések megállapítása után Schneider Gábor kir. ügyész, mint a vádhatóság képviselője, teljes tárgyilagossággal, csakis a tényeket mérlegelve, azzal vádolja Szabó Jánost, hogy ez, alvó mostoha apját, fejére kövekkel mért ütésekkel száncfyíkosan, azonban a nélkül, hogy előre megfontolta volna, megölte. Kifejti, hogy vádlott tette nem más, mint önbíráskodás, ez pedig, rég elmúlván már a magánboszu kora, föltétlenül büntetendő ma, midőn különösen hangsúlyozzák törvényeink azon jogelvet, hogy «Nemo in sua causa arbiter esse potest,*: senki sem lehet a saját ügyében biró. Dr. Mányóky Gyula, tapolczai ügyvéd, rethori gonddal készült beszédében élénk színekkel ecseteli azt a szomorú képet, melyet Simonék háza nap-nap után mutatott. Nagy hatást keltett különösen beszédének az a i'észe, melyben a vonzó atyai szeretetnek teljes hiányát illusztrálja. «Azt hiszik, esküdt uraim — úgymond — hogy a hét éves leányka atyja halálát midőn megtudta, tan őt sajnálta, fölötte sírt ? Nem! anyjához szaladt s kicsiny szive egész részvétével, egész félelmével, sirva kérdé tőle : «Anyám ! ugy-e most a Jancsinak baja lesz ?» Egy-egy arcz izomrándulás, az esküdtek szemébe toluló egy-egy köny csepp elárulta a mély hatást és megindultságot, melyet a megható kép élénk varázslása okozott. Súlyos váddal illeti a társadalmat, a hatósági közegeket, melyek nem emelték fel tiltó szavukat a garázda emberrel szemben a szegény család érdekében, melynek csak az egyház szolgája: a plébános nyújtott lelki vigaszt, Az emberi nemet, az egész világot átalakító Jézus, az örök irgalmasság nevében kéri védencze felmentését. Schneider Gábor kir. ügyész nem ajánlja a teljes felmentést : vádlott még utóbb abban a tévedésben lenne, hogy szép, nemes tettet követett el. Kéri az esküdteket, hogy mondják ki bűnösnek, hogy majd a büntetés kiállása után megrendült lelki egyensúlya ismét visszaállván a vádlottnak, az a társadalom munkás tagja lehessen. Az esküdtszék határozata után a törvényszék Szabó Jánost hozzátartozói bántalmazásából eredő erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettért 3 évi börtönre ítélte s ügye további elbírálásáig — semmiségi panasz jelentetvén be — szabadlábra helyezését elrendeli. Esküdtek voltak ezen'ügyben : Lányi Kálmán dr, Keresztury József, Nagy Antal, Kunfalvi Rezső, Tuss Antal, Tury József, dr. Vajda Manó, Udvardy Vince, Köhler Ede, Mattusehck Richárd ; Sbhnürmacher Zsigmond pótesküdt volt. — A tárgyalást Szalay László törvényszéki vizsgálóbíró vezette. Rohonczy István és Szirmay Béla törvényszéki birák és Csiszár Sándor mint jegyző voltak az esküdtbíróság tagjai. Negyedik nap. (november 21.) Tudvalévő — elég sajnos! — hogy ha nálunk úgy faluhelyen, a gyermek azt akarja atyjától megtudni, hogy mikor lesz bucsu, akkor azt kérdi; «Idesapám ! mikor lesz az a nap, a mikor verekedünk ?» Eléggé illustrálja már ez is azt, hogy a bucsuk nem igen szoktak nálunk csak ugy «szarazon» elmúlni ; nem elég falusi atyánk fiainak, hogy a sör, meg a bor folyjon, kell sőt ez a fő! hogy egy kis vér is ömöljék, mert csak igy lesz a bucsu emlékezetes és «szines». Itt intézi el három, négy falu legénysége a kölcsönösen szenvedett sérelmeket kevésbbé lovaeias uton; o » még pedig, mint ezt a mai eset is igazolja, igen gyakran «végérvényes alapossággal*. Ez az eset pedig az, hogy Simon Dömötör 26 éves kis páli legény szeptember 1-én bucsu napján leszúrta Fábián Frigyest, egy hasonkoru legényt. Ebben a bűnügyben ítélkezett november hó 21-én az esküdtbíróság, melynek tagjai voltak : Sztaniszlavszky Adolf elnök, Szalay László és Rohonczy István szavazó birák, Domby Imre jegyző; Kunfalvy Re/.ső, Pataky Kálmán, dr. Ruzsicska Kálmán, Sümeghy József, dr. Vajda Manó, Strausz Sándor, Glazer Sándor, Hock Pál, Horváth János, Köhler Ede, Mattuschek Rihárd, Margineán Sándor rendes esküdtek, S/.ücs Zsigmond pótesküdt. A bizonyítási eljárás utan, melynek során vádlott jogos önvédelmét bizonyítgatja a tanuk ellenkező vallomásával szemben, a kérdések allapiltattak meg, majd két, tartalmas, komoly beszéd hangzott el. Dr. Réffy Zoltán, kir. alügyész, mint hözvadló, szellemes fejtegetés utan arra a meggyőződésre jut, hogy, ha vádló nem volna, védő szeretne lenni; jobban élhetne igy a szó fegyvereivel, melyekkel a tényeket nemcsak kimutatni lehet, hanem azokat eltakarni, azokra fátyolt vetni és jobban tudna hatni igy érzelem világunkra is, a minek kétségkívül nagy szerepe van ítéleteink meghozásában. Kéri az esküdteket, tekintsenek el a szánalomnak, a részvétnek érzelmeitől, bármily nemesek és szépek legyenek azok, hanem tisztán a szigorú ész kritikájával boncolják az esetet s akkor föltétlen arra a meggyőződésre jutnak, a mire ő : belátják, hogy sem jogos önvédelem, sem erős felindulás nem vonta maga után e tett elkövetését, hanem igen is maga után vonta azt a nyegleség, társadalmunknak ez a mind egyre harapódzó betegsége. Dr. Berger Bélának, a fiatal ügyvédnek, jutott a nehéz szerep védeni a vádlottat s ő szépen megbirkózott vele; teljes komolysággal, higgadtan és tárgyilagosan bizonyítgatta, hogy védencének szándéka nem volt halált okozni; ő megsérteni, de nem ölni akart, ennélfogva kéri őt halált okozó súlyos testi sértés bűntettéért vétkesnek kimondani. Az esküdtek vádlottat szándékos emberölés bűntettében mondották ki bünüsnek minden enyhítő körülmény nélkül. A törvényszék e verdikt alapján, melynél helyesebbet jogászilag fegyelmezett elme sem hozhatott volna, Simon Dömötört 10 évi fegyházra Ítélte, elmarasztalván őt az egyelőre behajthatatlanoknak nyilvánított eljárási és rabtartási költségekben is.