Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-17 / 46. szám

XX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1901. november 17. 46. szám. társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. in A lap j szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektói fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A «Zalamegyei gazdasági egyesület , a «Zalaegerszegi ügyvédi kamara , a megyei községi- és körjegyzők, a «Kanizsai és novai járási községi- és körjegyzők egyletéinek, valamint a «Légrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet>-nek hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Társadalmi kórság. Ha nap-nap után szorgalmasan olvasgatjuk a lapokat: megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a blin csak ugy burjánzik édes hazánkban. A levegő fertőzött. Tele van mételylyel, a gaztetteknek, szédelgéseknek és svíhákságoknak a bacillusaival. Beteg a mai társadalom. Nagyon beteg. Ez a kórság nem pillanatnyi, nem muló ! Ez a beteges állapot már elmérgesedett! Ez a nyavalya idültté vált! Egyre terjeszkedik! A példa nem rettent, sőt ellenkezőleg: oktat, tanit, bátorít ! Mind tömegesebben találkozunk a társadalom elfajulásának legkülönbözőbb nemeivel. Szüntelenül növekszik a sikkasztóknak, a tolvajoknak, a rablógyilkosoknak, a betörőknek, a csalóknak, a szélhámosoknak a tábora ! Szaporodik megállapodás nélkül a legmegátalkodottabbaknak a névsora! Nincs hét, amelyben egy-két, országra szóló, szenzációs leleplezés, nagyszabású sikkasztások, óriási betörések, lopások, tömeges kaució szédelgések, hamis kártyások, bankóhamisitások nyomára ne jönnének. A törvény sujt és büntet. Igazságot oszt. Inti az emberiséget a bűncselekményektől való tartózkodásra és a biin mégis halad feltartózhatatlanul a maga utján, nem rettegve, nem félve a törvénynek torló kezétől. Micsoda őrület, vak szenvedély, lázas állapot ez, mely nem irtózik, nem retten vissza a törvénynek sújtó, messzire nyúló kezétől ?! . . . A pénz után való mohó, kapzsi vágy! A mai ember a pénz bolondja, betege! Egy gondolat tölti be egész lényét s ez . . . a pénz! Ez jár egész nap agyában. Ez nem hagyja aludni este. Ezzel fekszik, ezzel ébred. Ezzel boldog, e nélkül beteg! Azok a pénzsóvár emberek, akik embertársaikat meglopni, kirabolni, becsapni, megcsalni minden nagyobb lelki megrázkódtatás, lelkiismeretfurdalás nélkül tudnák, ha arra kedvező alkalom van, az olyanok dologkerülők. Undorral fordulnak el a munkától, borsódzik a hátuk a tisztességes kenyérkeresettől, megvetéssel, utálattal vannak a dolog iránt Könnyen, gyorsan, bár ferde uton, akarnak pénzhez jutni. Az urhatnámságnak, a nagy szerepet játszásnak, az élősdiségnek a lovagjai ezek! Ezeknél a fő elv: nem dolgozni, hanem másnak a zsebén, pénzén, vagyonán élősködni, sorra pumpolni valamennyi ismerőst. Ha ezekből kifogytak, sorra pumpolni, becsapni az embertársakat. Azután jönnek a legfondorlatosabb csalások, lopások, sikkasztások! Az ilyen ember már annyira beleélte magát a bűnbe, hogy beteg lenne, ha nem tenne valami törvénybe ütköző dolgot. Igen gyenge a mai emberiség ! Oly gyenge lábon áll az erkölcse, hogy nagyobb kísértésnek ellentállni nem tud. A pénz, az átkozott pénz vonz, hajt, unszol, csábit. Uralkodik felettünk, dobál ide-oda, kénye-kedve szerint hány-vet bennünket. Majd fölemel, majd lesújt; forgat bennünket, azután elereszt; a menyországot mutatja, azután a pokolba ránt. Igen, a pénznek rabjai, legalázatosabb rabszolgái vagyunk. Feltétlen hatalma van felettünk, korlátlan fejedelme lelkünknek. Mintha gyógyíthatatlan betegségben szenvedne társadalmunk ; mintha idült, makacs pénzkórság rágódnék szivünkön, mely lassan, de észrevehetőleg öl. Nem akarunk, vagy nem találunk orvosságot, mely ezen a nyavalyán segítene, Gyengék vagyunk még ennek a veszedelmes kórnak a gyógyításához is. Nyugodt megadással tlirjLik ennek a fekélynek rágódását testünkön. Börtön, fogház, fegyház már nem félemlíti meg a mai emberiséget, amint a gyermeket ma már nem igen lehet ijesztgetni a mumussal. Majd ha társadalmunk tudatára ébred annak, hogy mi az a valódi munka, amely nemesit, éltet, bátorit, edzi a szivet, acélozza a lelket, szabad röptiivé teszi a gondolatot: akkor némileg javulni fog a mai kóros állapot! Fel kell ocsúdnia mély álmából a társadalomnak és be kell látnia, hogy az igaz munkában van igaz gyönyörűség, őszinte öröm! Ez szilárdítja az erkölcsöket ! Ez veti meg alapját egy nemzedéknek ! Nagy szorgalom, erős akarat, fáradhatlan munka nevel derék és hasznavehető férfiakat a hazának ! Csak oly nemzet lehet nagy, hatalmas, utolérhetlen, amelynek komoly, erős, nemesen gondolkodó, hazafias érzelmű fiai vannak! Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság november havt gyűlését dr. Jankovich László gróf főispán eln'óklésévei f. hó 12-én tartotta. Elnöklő főispán üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, az ülést megnyitja. A napirend előtt szót kért Barcza László bizottsági tag s a mély megindultság hangján emlékezett meg a súlyos veszteségről, amely a közigazgatási bizottságot egyik légbuzgóbb tagjának, Skublics Jenőnek, gyászos elhunytával érte s indítványára a bizottság felejthetlen emlékű tagjának emlékét jegyzőkönyvileg örökítette meg s részvétiratot intéz az elhunyt özvegyéhez s hátramaradt családjához. Az alispánt havi jelentés a közigazgatás egyes ágaiban október hóban előfordult eseményekről, valamint a főorvosi jelentés a vármegye október havi közegészségi állapotáról felolvastatván, a bizottság azokat tudomásul vette. Felszólalás történt, hogy a Zalaszentiván és Nagykanizsa között naponként közlekedő és személyszállításra is berendezett tehervonathoz kapcsolt személykocsi fűtése célszerüebben eszközöltessék. Tekintettel arra, hogy a kérdéses személykocsi fűtése egy, a A „Zalamegye" tárcája. Légi utazás. íme egy mélyen megrendítő eset, mely szórólszóra megtörtént, két, legfeljebb három év előtt, a hires és merész léghajós utolsó előtti felszállása alkalmával. M. Godard ez alkalommal csak egy útitársat vitt magával. Ez egy gazdag különc volt, ki ezer frankot fizetett a kirándulás veszélyeiért. Az idő nagyon kedvező volt. A gömb gyorsan emelkedett a magasba. — Mily benyomást tesz ez önre ? kérdé M. Godard útitársától. — Semminőt, — volt a lakonikus válasz, — Meghajlok ön előtt, — mondá M. Godard ; ön az első, aki megindulás nélkül hatol a magasba. — Emelkedjünk feljebb, — mondá az utas bámulatos közönynyel. M. Godard kivetett a súlyból. A gömb mintegy ötven méterrel szállt magasabbra. — És most nem dobog-e a szive ? — kérdi M. Godard. — Ez még semmi, válaszolá az útitárs oly arccal, mely türelmetlenségre vallott. Ördögbe! — kiáltott fel M. Godard. — Valóban kedves ur ön a léghajósok minden kellékével bir. A gömb folyton emelkedett. Midőn száz métert haladtak fölfelé, M. Godard harmadszor kérdé útitársát : — És most ? — Semmi, épen semmi! a félelem árnyéka sem közelit még meg ! mondá az utas határozottan elégedetlen arccal, mint olyan, ki nagy mértékben csalódott. — Szavamra ez nagyszerű ! Ezennel elismerem, hogy képtelen vagyok önben félelmet gerjeszteni. A gömb elég magasra jutott, le fogunk szállani. — Leszállani ? . . . -- Veszélyes volna feljebb emelkedni! — Nekem mindegy. Én nem akarok leszállni. — Mit mondd Ön, kérdé M. Godard megütközve. — Azt mondom, hogy én még emelkedni akarok, emelkedni folyvást. Nekem hatás kell. M. Godard nevetni kezdett. Tréfának vette a dolgot. — Akar ön emelkedni — kérdé az utas nyakon ragadva a léghajóst s dühösen megrázva őt. M. Godard e pillanatban érezte, hogy veszve van. Útitársának zavartan forgó szemeibe tekintve, felismerte, hogy őrülttel van dolga. Tessék egy őrülttel okosan beszélni! kérjen segélyt a felhők között. Léghajózáshoz nem szoktak pisztolylyal felfegyverkezni. A föld ezerötszáz méterre volt. Borzasztó esés ! Az őrült legkisebb mozdulata felfordíthatta a csónakot. — Ah te tréfáltál velem kedvesem ? folytató az őrült folyton tartva áldozatát. — Most rajtam a sor nevetni, Most te fogsz táncolni. — Mit akar Ön velem ? kérdé csendes hangon. — Bukfenceidet akarom látni! válaszolt szivtelenül nevetve az őrült, — de előbb megyünk a magasba. A gömb tetejére kell ülnöm. Szünet nélkül beszélve mászni kezdett a köteleken, melyek a léghajó csónakját tartották. -— De szerencsétlen — hisz ön megöli magát, leszédül ! — Ne törődjék azzal, kiáltá az őrült, vagy azzal kezdem, hogy kivetlek az űrbe. — Legalább, szólt Godard, engedd, bogy egy kötelet kössek a derekadra, mely által a gömbhöz leszesz csatolva. — Legyen, szólt az őrült. Ugy lőn. Az őrült a biztonsági kötéllel felszerelve, felmászott a köteleken oly ügyesen, mint egy evet. A gömb tetejére érve ráült csendesen. Egyszerre diadalmasan kiált fel, zsebéből kést vesz elő. — Mit akar ön tenni? kérdé Godard. — Kedvem szerint mulatni akarok, miközben a mentő kötelet, melyet Godard rákötött, elvágja. Ha egy széllendület felfordítja a gömböt, a szerencsétlen legurul az űrbe. M. Godard behunyta a szemeit, hogy ne lássa. Az őrült hadonászott kezeivel, sarkantyúzni kezdte a gömböt, hogy annak futását gyorsítsa. — És most — kiáltott az őrült kését forgatva, most nevetni fogunk. Ah nyomorult, te akartál engem leszállítani. M. Godard kitalálta az őrült szándékát. Ez meg mindig a gömb tetején ülve a csónakot tartó kötelekből már három-négyet levágott. A csónak hajolt. Már csak két vékony kötélen, úgyszólván hajszálon függött a csónak. Az őrült kése az utolsó kötelekhez közeledett. — Csak egy szóra, kiáltott neki Godard, — Nem, semmi kegyelem, dühösködött az őrült. — Én jobb szeretnék — folytatá a hajós, ugy esni, hogy meghaljak, ily magasból leesve nem biztos halai, legföljebb megbénül az ember. Menjünk feljebb. — Ez már tetszik, — mondá az őrült mosolyogva. Godard nemsokára hősileg megtartotta igéretét: roppant mennyiségű terhet vetett ki a csónakból. A gömb egy hatalmas szökéssel néhány másodperc alatt 2J0 métert emelkedett. Azonban mialatt az őrült fenyegető arccal ellenőrizte a műtétet, — a léghajós egy másikat is végzett, egy teljesen ellenkező hatasut. Észrevette, hogy a megmaradt kötelek között van a szellenytü kötele is. Terve készen volt. Meghúzta a kötelet s ezzel felnyitva a gömb felső részén lévő szellentyiif, könenygázt bocsátott ki. Az őrült lassankint mély alomba merült, érzéketlenné lett a kiömlő könenygáztól. Midőn már elég mélyen aludt, Godard óvatosan leereszkedett a gömbbel a földre. A földre érve, Godard nem állt boszut őrültjén ; sietett életre hozni s aztán jól megkötözve a közeli majorba vezette. Franciából Mai számunk 6 oldalra terjed.