Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-03 / 5. szám

XX. évfolyam. Zala-Egerszeg, Í901. február 8. 5. szám. Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 fill. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 till. többszöri hirdetésnél 14 till. Nyilt-tér pettt sora 24 fii. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. ll> 9 n \ ri 1 r i ! n ss 1 hetik Bórmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el Kéziratok nem küldetlek vlsazza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „Kanizsai és novai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek, Valamint a ,,Ixégrádí takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet '-nek hivatalos közlönye. 3VL e g j o 1 e n i fc m i n d e n a s á z? nn. a ;p_ Modern világ. Minden kornak és minden téren meg van a maga jelszava. Az Írástudó emberek beszélnek egy egyszerűbb, boldogabb korról, mikor mindenben ez volt a jelszó: otthoniasan. Tettében, beszédjében, modorában, viselkedésében, szokásaiban és erkölcseiben mindenki igyekezett otthonias lenni. Volt Magyarországon olyan világ is, amikor a divatba, a szokásokba, az erkölcsökbe beleszólt a nemzetiségi politika. Akkor meg az volt a jelszó, hogy legyen miden honi! Ennek a jelszónak a hatása alatt honi kalap, honi kelme, honi mente, honi kendő járta; kereskedő, ha áruját drágítani akarta, azt monta rá (ha volt igaz, ha nem), hogy honi! Ezek a jelszók mind olyanok voltak, amelyek nagyon is megfeleltek a magyar ember jellemének, gondolkozásának. Az „otthonias" jelszó megfelelt a magyar ember pátriárchális erkölcseinek, a y>honi„ jelszó pedig kifejezője volt a nemzeti szokásokhoz való ragaszkodásunknak. De egyik sem tartott sokáig. Uralkodásukat átvette a „modern a jelszó. Lettek modern emberek, modern nevelés, modern politika, modern viselet, modern megjelenés, modern zsurnálisztika, modern erkölcsök. Modern ruházkodás, modern követelmények lettek uralkodókká. És óriási változáson mentünk át anélkül, hogy észre vettük volna. Akik észrevették a nagy és ránk nézve igen sok tekintetben kedvezőtlen változást, fülünkbe dörögték, hogy ne játszunk divatosdit; maradjunk meg egyszerű és kevesebb anyagi erőfeszítéssel járó szokásaiknál! De mi nem hallottuk az intő szót. Európai, modern emberek akartunk lenni. Nem hallgattunk a menydőrgés szavára és nyakunkba szakadt a zápor. Mikor a nagy költő elmenydörögte, hogy romlásnak indultunk: szavai elhangzottak a pusztában. Kezet fogtunk a modern világgal. Megalkudtunk szokásaival. Lettünk modern emberek modern értelemben. Ez pedig annyit tesz, hogy a külsőségekhez, a látszathoz tapadt gondolatunk, törekvésünk, és annak a kedvéért föláldoztuk a lényeget. Mindenre, ami rajtunk nevetséges, ami bennünk kárhozatos volt, azt mondtuk, hogy az modern. Ezzel takargattuk, ezzel szépítgettük, ezzel okultak meg hibáiukat; ezzel festettük erkölcsi világunkat. Ez a modern világ óriási költségünkbe került. Elnyelte kincseinket s nem adott azokért semmit, csupán külső csillogást, értéktelen látszatot, Megteremtette a modern Magyarországot. Nem épen rosz jelszó a modern jelszó sem, mig a haladás, a valódi civilizatió zászlajára volt irva, mig az üzletvilág hatalmába nem esett. Addig nem is került sok pénzbe. Hanem annál többe az után. Amikor ugyanis nem a művelődés, hanem a külső szokások terén nyitotta, eresztette meg a versenyt. Mikor azok a bizonyos »modem követelményeké kiterjeszkedtek minden irányban és rabbá tették külsőnket a fejünk tetejétől a talpunkig. Hány jóravaló embernek elvitte ez az áramlat birtokát, gazdaságát, vagyonát! Nem egynek még becsületét is! De "hát ez is modern számba ment! Az Isten átka, a sanyarú csapások nem pusztították meg anyagi erejében oly mértékben a magyar népet, mint az a körülméuy, hogy a modern jelszóba művelődés határán túl lett eradve. Ma már bizonyára sokan belátták, hogy fölösleges, sőt kárhozatos dolog volt a mi világunkat ily értelemben modernné, divatossá tenni. De még ott, a szenvedett anyagi károk dacára sem vagyunk, hogy általános, egyakaratu visszalépésre reményünk lehetne. Még tömérdeket el fog emészteni nálunk a modern világ. Igen sok embernek fog — különösen a mai küzdelmes életben — koldusbotot adni kezébe ez a téves értelemben vett modem jelszó, amig bilincseitől valami rádikális társadalmi átalakulás folytán megszabaduland a magyar társadalom. Vajba mielőbb megvirradna ennek a jobb kornak a hajnala! A Balatonparti vasat ügye a képviselőházban, A képviselőház január hó 28-iki gyűlésében a kereskedelemügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál felszólalt Hertelendy Ferenc, a tapolczai kerület országgyűlési képviselője s nagy figyelemmel hallgatott beszédében a Balatovidók fellendítésének szükségességét ós erre a célra legfőképen egy balaton vasút kiépítését ajánlotta meggyőző érvekkel a kereskedelemügyi miniszter figyelmébe. A beszédet a Ház minden oldalán nagy rokonszenvvel fogadták s a beszéd befejeztével a szónokot képviselőtársai melegen üdvözölték. A vármegyénket közvetlenül érdeklő, nagy fontosságú ügyben mondott s a Balatonparti vasút ügyét teljes megvilágításba helyező beszédet a „Magyar Nemzet" nyomán következőkben közöljük: T. Ház I Legyen szabad kérni a t. Házat, egy kis időre türelmével engem megajándékozni ós az igen t. kereskedelmi miniszter ur szives figyelmét is, azon fontos ügy érdekében, amit előadni lehető röviden bátorkodom. (Halljuk! Halljuk !) Hogy az általanos vita keretében kérem ezt, teszem ezt azért, mert beszédem tárgya érinti kereskedelmi és közgazdasági fejlődésünk némely, kérdését is főbb vonatkozásaiban. Őszintén kijelentem, hogy nem kevéssé vagyok zavarban, midőn e tárgyat a t. Ház szine előtt felhozom; mert szinte hallom, vagy olvasom esetleg azon gúnyt ós vádat, hogy ón most haza beszélek. (Fölkiáltások balfelöl ; Az nem baj I) De a mint hogy nem kerestem ezt a helyet és erre van tanúm ugy itt fenn, mint oda lenn, ép ugy nem keresem és nem lebeg előttem semmi személyi vonatkozás ; egyedül azon kötelességérzet, a melyet átérzek, nemcsak mint azon kerületnek mandatáriusa, a melyet itt a Házban bármily szerényen is, képviselni szerencsém van, de mint országos képviselő is, mert amire a t. Háznak és kormánynak, különösen pedig a t. kereskedelmi miniszter urnák jóindulatát kikérni bátorkodom, nem anynyira partikuláris, mint lőleg országos érdek és ebben, azt hiszem, találkozni fogok osztatlanul az igent. Háznak egybehangzó véleményével. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a veszprém-zalai Balaton-part megmentése ós felvirágzása, mint főtónyezőnek, az erre szolgáló vasút létesítésének kérdése. Annyira közismert ennek a tervnek a szükségessége, hogy alig válhatnék feladatomnak bővebb indokolása, ha nem vélném kötelességemnek ezen kórdóst, még kevésbbó ismert és tudott szempontokból is, adatokkal megvilágítani, hogy e terv az azt megillető jóakarattal felkaroltassek ós ténnyé válhassék. A „Zalamegye" tárcája. Édes anyám azt kötötte lelkemre. Édes anyám azt kötötte lelkemre, Ne öleljek barna legényt keblemre. Mert a barna mind csapodár, csalfa. Leány szivét hitegeti, csalja. Edes anyám a szavad megfogadtam, A szivemet szőke legénynek adtam. Szőke legényt olyan hiven szerettem, Látod anyám az ölte meg a szivem. Ösz felé jár, hull a rózsa levele, Szegény szivem együtt pusz'ul el vele. Piros rózsa uj bimbót hajt tavaszra, Édes anyám azt ültess majd síromra. Papp Ai' jó ismerős. (Fővárosi iiletkép.) Irta. Deacze SáncLor, Szokása a szegény embernek, hogy leplezgeti, titkolja a nyomorúságot. Röstelli, hogy bár reggeltől eetig nehéz munkában izzad, még sem bír annyit keresni, amennyire neki és családjának szüksége volna. Kiváltképen a végrehajtó látogatásától fél. Nem azért, mintha azt a néhány roskadozó kopott bútordarabot sajnálná, ami helyett olcsó pénzért másikat vehetne, hanem meit meglátnák a szomszédok, meg az ismerősök, hogy foglalni voltak nála. Csuk ha már egyáltalán nem talál módot, hogy a végrehajtást megakadályozza, akkor nyugszik bele. De még igy is azon van, hogy min«l kevesebben tudjanak róla. El akarja hitetni a szomszédjával, hogy csak látó gatóba volt nála az a két vagv három ur, aki délután abból a gummikerekü tiakkerből kiszállott. Az meg szívesen elhiszi, mert órdekeben áll, hogv majd néki is elhigy iek, ha mondja. Mert ismerik már jól azon a vidéken a végrehajtókat. Majdnem minden nap akad dolga valamelyiknek közöttük, hát hogy ne is ismernék. Most is épen erre tart egyiknek a fogatja. Ott az előtt a nagy bérház előtt áll meg, ahol a legtöbb szegény ember lakik. Szinte már tudják a lovak is. hogy nem kell tovább menniök, mert ahogy a saikon befordulnak, egyszerre meglassítják a lépteket s csak várják, meljik kapu előtt rántja ra?g a kocsis a gyeplőt, ott azután megállanak. A véglehajtó, a becsüs, meg egy ügyvéd segéd száll ki belőle. A házmester lakása fele tartanak, ott aztán a becsüs beszól az ajtón : — Ebben a házban lakik Kovács Gáspár gyári munkás ? Rikácsoló, kellemetlen női hang felel rá belülről : — Ebben; i harmadik emeleten az a sarok ajtó az övék. A hatóság emberei tudomásul veszik a választ s mennek egyenesen a lépcső felé, m<ly a harmadik emeletre vezet. Nem szólnak egyetlen szót sem, mig föl nem érnek egészen, mart a végrehijtó kövér ember, aztán nehezére esik neki lépcsőjárás közben a beszéd. Csak mikor már fölértek s a végrohajtó megáll, hogy kissé megpihenjen, szólal még félénkén a becsüs, hogy a gazdája szótlan móltatlankodásának kifejezést adjon : — Nem értem, hogy az alperesek mind a harmadik, meg a negyedik emeleten laknak. A végrehajtó még nem tud felelni, mert nagyon elfáradt, de a tekintetéből látszik, hogy egyetért vele, vagyis hát, hogy ő sem érti, hogy a szegény emberek miért húzódnak mind annyira fel az ég felé? Es tökéletesen igaza is van a becsüsnek. Úgysem fizetik meg ezek a szegény ördögök az árendát ezért a parányi kis padlásszóbáért sem, hát miért nem vesznek lakást odalent a földszinten, akkor legalább könnyebb lenne a végrehajtó urnák látogatást tenni náluk. - Hogy is hivják azt az embert, aki ellen megyünk — kérdé azután a végrehajtó, hogy megpihent. — Kovács Gáspár, gyári munkás ideát a gépgyárban. — Na itt se sok dolgunk lesz, — válaszolá a hatóság közege, akinek már sok évi tapasztalatai voltak e tekintetben. Szinte tudta, hogy kár a költségekért, mert nem lehet azon megvenni egy árva fillért sem. — Ennél még nem jártunk eddig soha —jegyezte meg a becsüs — hátha lesz valamije. Elindultak a sarokajtó felé, amelyet a házmesterné megjelölt s a becsüs ahogy beny tott a szűk sötét kis konyhába, egy sovány, őszes hajú asszony jött elejük. __ Kovács Gáspár urat keresnenk — kezdte a szót á végrehajtó s fürkeszőleg tekintett körül az 'gyszerüen bútorozott konyhában. — Én volnék az kérem alássan — fel«lt rá egy ötven öv körüli férfi, akinek fejlett, izmos testalkata legott elárulta, hogy nem tétlenségben élte át java férfi korát, IVlai számunkhoz fél iv melléklet vara csatolva.