Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-14 / 15. szám

XX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1901. április 14. 15. szám. II!. Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negvedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 fill. Hirdetmények: 3 hasábos petitkor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 fill. Nyllt-tir petit sora 24 ÜL ZALAMEGYE társadalmi, ItaMn és gaászatí hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el Kéziratok nem küldetnek visszza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „Kacsai és novai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek, Valamint a ^égrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet '-nek hivatalos közlönye. IMI e g j elezni-ilfe: jocl i n d. e el vasárnap. & munka. Egy józan munkásságban, tisztességes, becsületes és észszerű munkálkodás közt eltöltött élet értéke százszorosan, ezerszeresen magasabb a gazdagok felhalmozott aranyainál és kincseinél. Oly igazság ez, a mely előtt meg kell hajolni. És ha egy ilyen igazság át megy a köztudatba, akkor öröm tölti el a munkás keblét, — legyen az a munka bármely ágánál, — mert látja, hogy munkáját megbecsülik s azért elismerésben részesitik. Ennek pedig első feltétele, hogy az emberi élvezetek és gyönyörök iránti túlságos vágyat tegyük félre. A féktelen vágyakat korlátozzuk. A mértékletesség és takarékosság határai közt odaadó mun kával áldozzunk annak a pályának, melyre léptünk. A közönyösség, a rideg elfogultság napjaiban nemes szivvel és vas akarattal munkálkodjunk, hogy a kitűzött célt elérjük. Képzeljünk egy ifjú lelket tele romlatlan kedélylyel, munka kedvvel, tiszta előszeretettel mindazon foglalkozások iránt, melyekkel magát képes fenntartani s akkor tökéletes a munka diadala. És ha a munka ilyen szeretetének nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi célok is egyaránt adják a rugót, akkor hatásai nemesitnek, gyujtnak, ragaszkodást, vonzódást és tiszteletet keltenek mindenfelé. Ha ilyen előfeltételekkel lép az élet küzdterére, a munkásság színpadára bárki, akkor a megfelelő előképzettség mellett választott pályán képes megteremteni azt a tért, a melyen ideális lelkének a tisztességes és becsületes munkáért hevülő gondolatait megvalósíthatja s a rövid, tünedező életet végleheletig családja javára, hazája jólétére fordíthatja. Az ilyen egyén nem ismer küzdelmet, nem fáradságot. Az élet szúró tövisei: a közöny, a mellőzíetés, a kaján irigység okozhatnak ugyan kellemetlen behatásokat, munkakedv hanyatlást, de soha sem képesek a kétségbeesésig vinni. Nem, mert mindig ott van az az édes gondolat, hogy munkás ságának hatásai nem fognak elmúlni s talán idő multával az elfogultakat is meggyőzheti és törekvései iránt elismerésre késztetheti. Az a gondolat, hogy munkássága által, — habár kis mértékben is, — de hazája javát előbbre viheti s a kört, mely őt körül veszi, buzgólkodása melegével elárasztva boldogíthatja, mindinkább odaláncolja fáradozásai küzdteréhez s nem törődve semmivel, csak a munkának s ebből eredő céljainak él. Az ideális fiatal lélekből a küzdések, szenvedések és a munkálkodás közt megacélozott férfi lesz s az ifjú életen vérébe átment elvet s megszokott irányt követi, sőt még hatványozottabban igyekszik, fáradozik a munka kedvtől áthatott céljai megvalósításán. A munka által megnemesitett lélek irigységet, gyűlölséget nem ismer. Igyekezik ellenségeit munkálkodása körébe bele vonni s fáradsága nemességéről meggyőzni. Munkásságának, tetteinek határkövét mindig tovább és tovább tolja, noha az ellenségeskedés, az irigység akárhányszor ennek is útját állja. Hanem azért a munka embere nem csügged; vas akarattal, de ember szerető gyöngédséggel dönti le a gyűlölet által emelt torlaszokat s küzdelmeinek eredményét, diadalát bámulatba ejtő ügyességgel használja fel a munka által vezérelt elvek^k szélesebb és szélesebb körben terjesztésére. S noha a testet kifárasztó küzdés már az erőt lankasztja, az öregkor pedig havát hinti a küzdő bajnok fejére: de azért a lélek ifjú ereje még nem csorbul; eszméi, törekvései még fenntartják magukat, mert a gyengülő, lankadó alakban fiatal lélek van, mely a hosszú évek során át megszokott munkát nem akarja hagyni. Majd ha a munkának ilyen apostolai támadnak, akkor a socializmus nagy kérdése is meg lesz oldva. De ehhez nemzedéket kell nevelni; olyat, mely a munkától ne féljen és azt tudja megbecsülni. Es ezen nagy elvben, mely minden neveléstan sarkalatos tétele, család és iskola hivatva vannak egymást kölcsönösen támogatni. Bele kell az ifjú lélekbe csepegtetni, hogy a becsületes és tisztességes munkával keresett kenyér közt különbség nincs. Ezt kell megértenünk, hogy az elénk állított küzdő bajnok munkáját méltatni tudjuk. Igaz ugyan, hogy egy emberi életen át folytatott küzdés nem maradhat eredmény nélkül, mely legméltóbban fogja tetteit méltatni. De azért egy ilyen sírjába térő harcost, a munkássága által boldogított nemzedék hálája vesz körül s végóráján hálatelt szivvel rebegi az apostol szavait: „Jó harcot harcoltam, pályámat elvégeztem s végezetre eltétetett nekem az igazság koronája." Megyei élet. A me gyei közigazgatási bizottság április havi gyü_ lését dr. Jankovich László gróf főispán etnökUsével f. A/ 9-én tartotta. A közigazgatási bizottság úgy az alispáni, mint a főorvosi s a vármegyei állatfelügyelői havi jelentést tudomásul vette. A Nagykapornak—bucsai törvényhatósági útszakasz, valamint a bucsai hid fenntartása tárgyában, továbbá a Lendva patak szabályozása tárgyában hozott elsőfokú határozatokat — beadott felebbezés alapján — a bizottság némi módosítás mellett másodfokulag jóváhagyta. A bizottság örömmel vette tudomásul, hogy felterjesztésére a földmivelésügyi miniszter a gazdasági mun kások segélypsnztárának gyarapítására vármegyénkben 3000 kor. segélyt adományozott. A kerkaszentmiklósi körjegyzőséghez tartozó községeknek kérelmét, hogy államsegélylyel anyakönyvvezető helyettessi tisztséggel egybekötendő segédjegyzői állás szerveztessók, a szentantalfai anyakönyvvezető, valamint a nagylengyeli és kottori anyakönyvvezető helyettesek tiszteletdijának felemelése tárgyában beadott kérvényeket a közigazgatási bizottság véleményes jelentéstétel végett kiadja az anyakönyvi felügyelőnek. Németh Jáno* tapolczai segódjegyzőnek a tapolczai anyakönyvi kerületben anyakönyvvezető helyettessé való kin eveztetése tárgyában a bizottság előterjesztést tes<i a belügyminiszterhez. A zalakoppányi körjegyzőségben államsegély mellett segédjegyzői állás szervezése tárgyában a bizottság pártoló előterjesztést tesz a belügyminiszterhez. A közigazgatási bizottság tudomásul vette a kereskedelemügyi miniszter rendeletét, melylyel — a hozzá beterjesztett felebbezésre- a bizottság határozatának megerősítése mellett arra kötelezi a Csáktornya-—zágrábi h. é. vasúttársaságot, hogy a Drávavásárhely malletti állami A „Zalamegye" tárcája. J^eleség. Irta : J-u.l±-u.a. Anna asszony végignyújtózott a pamlagon. Fáradt, álmos szemeit lehunyta. A szobában sötétség volt, félelmetes, izgató sötétség. Az egyedüllét nyomasztóan nehe zült az asszonyra, iszonytató borzalommal. Kezében görcsösen szorított egy kicsi levélkét. Remegni kezdett. Aztán összetolult képzeletében a szerencsétlen házasság. Nem látta már hónapok óta férjét. Mikor utoljára beszélt vele, beesett volt annak arca, könyesek voltak szemei, könyörgött, rimánkodott, ne hag>ja el, bocsásson meg. De ő kőszivü maradt. Nem jutott más eszébe, minthogy férje őt gyanúsította, megbántotta és vógigrértette. Pedig udvarias ós kíméletes volt azelőtt. Csak mikor figyelmeztették felesége hűtlenségére, akkor lett féltékeny ; mert nagyon szerette a feleségét. Akkor támadt fel az asszonyban a sértett nő gyűlölete. Őt, aki hűséggel szerette férjét, őt hiszi esküszegőnek az az ember, akinek hűséget esküdött. Most már máskép fordultak a körülmények. Az urát elfeledte. Titokban másnak hordja a jegygyűrűjét. Nagyon hamar megjött a kiábrándulás. Az a szomorú ember pedig bolyong egyedül a viágon. Szerette méíí mindig feleségét, édesgette, csaló gatta vissza a dacoló asszonyt. 6 pedig csak nevette, hadd vergődjön. Összetépte, elhányta annak keservetes leveleit. Nagyon meggyülölle azt a férfit. Pedig már kezdte elfeledni bűnét. Sajnálta azt a beteg embert, ki megalázkodott, térdre hullt a büszke nő előtt. Hányadik levél már az, amit ott szorongat a kezében? Anna asszonv elgondolkozott. Hátha mégis jobban szereti őt a volt férje, mint ez a másik férfi, akinek jeggyürüjót hordozza? Majd elmúlik az a szerelmetes néhány hót, eljönnek a komor, unalmas napok, mikor múlik a szerelem és nem lesz más előttük, mint ez a kegyetlenül hosszú lót, sablonos egyformaságával. Ha elmúlnak a mézei hetek, elmúlik a férfi udvariassága is. Durva lesz hozzá, akaratos, erőszakos. És ő azt nem tudná elviselni. Eszébe jutott első férje kimóletessege, udvariassága. Annak eltartott a szerelme sokáig. Hisz még most is szerette. — Itt van a levele. Bizonyosan könyörög megint, hogy bocsásson meg. Sötét volt már. Anna asszony lámpát gyújtatott. Oda tótette a pamlaghoz. Aztán feltörte a levelet. Kicsiny, fakult rózsalevél hullott ki belőle a férfi levelével. A rózsajevól arról a bálról rolt, mikor megkérte őt az ura. Édes, aranyos idők / Olvasni kezdte a levelet. Kuszált sorai összefutottak szemei előtt. Csak nehezen tudta elolvasni. „Édes kicsi feleségem ! Keservetesek az ón napjaim! Olyan sivár, egyhangú ez az élet; hisz nincsen, aki megvigasztalna. Álomnélküli lázas éjszakákon csurgó verejték gyöngyözik homlokomon. Virrasztok hosszú éjszakákon át. Hányszor megbántam már, hogy sértettelek, gyanúsítottalak. Szenvedek érte istentelen büntetéssel! Megbűnhődtem már pokoli kínokkal! Mit csinálok még egy egész életen át ? Kergetem elveszett üdvösségemet. Rosz szellemek fognak űzni kegyetlenül az orgiákba. Itám támadnak a. lelkiismeret összes rémei ós ón kifáradt testtel, összetört lélekkel, kihamvadt szivvel állok magamban egyedül. Vesztett illúziók, letört remények között borzalmasan unalmas lesz az élet : megérdemlem-e ? Megátkoztak-e az ég minden csapásával ? Beteggé tett ez a néhány hónap, sorvasztó nehéz beteggé. Édes kicsi feleségem, bocsáss meg! Megbli ntettel. Én térdre hulltam előtted. Elátkoztál. Most már oldozz fel az átok alól ! Hisz még ma a papnak sem lehet más hivatása, mint hogy a bűnös lélek el ne kárhozzon, pedig te fenkölt papja vagy az ón szerelmemnek. Bocsáss meg! Könyörög a te alázatos bflnös férjed". Anna asszony kiejtette kezéből a levelet. Kacagni próbált rajta. Ki akarta elégíteni női hiúságát. De azért mégis kihullott szeméből a köny. Föleszmélt. Kitörölte szeméből a könyeit. Felugrott a pamlagról ós rendbe hozta ruháját. Erős férfi hang hallatszott be az előszobábol. Anna asszonyon a hideg futott át. Suttogva, halkan szólt a belépő szobalánylioz: — Nem vagyok itthon! Nem akart most vőlegényével találkozni. Nagyon nyomasztó hatást gyakorolt rá férje levele. Ha csakugyan meghalna a félje, az rá nézve borzasztó lenne. Mi'yen bűnbánó a levél! Milyen csodálatos, hegy az az erős férfi, aki valamikor annyira hatott rá férfias hatalmával, most megalázkodik a gyenge nő előtt. Szeretett volna most szemébe nézni. Megkerdezni, nem hazugság-e az, amit ir? Nem akart hinni a levetnek Milyen nagy lehet ennek az embernek a szerelme Nagyon felizgatta a pár sor. Feldúlt kedelylyel járt-kelt a szobában. Arcát vörössé tette a láz. Fatal szép asszony volt, még. — odaállt a tükör elé, mintha kételkednék hódító Mai számunkhoz fél iv melléklet vao csatolva.