Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-31 / 13. szám

XX. évfolyam. Zala-Egerszeg, Í90I. március 8í. / 13. szám. I te Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 fill. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 fill. Nyílt-tér petit sora 24 fii. Z1LÁMEGTE tárcái mi, kízi A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el Kéziratok nem küldetnek visszza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „Kanizsai és novai járási községi és körjegyzők egyletéinek, Valamint a ,,Lfégrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet ' nek hivatalos közlönye. IMI eggj elenik m i n d e n -^asáx-xxa^tavaszodik. Befejezte a tél a rendesnél tovább tartó hosszú álmát. Klet kél a természetben és a száraz galyak rövid vártatra felveszik zöld ruhájukat, a tavaszi szellőben titokzatos suhogó leveleket. Ugyan miről fognak suttogni? Az elernyedt erek fognak-e ismét élénkebben lüktetni, az elszikkadt gazdasági források meg fognak-e megint eredni? Ez az, ami legjobban foglalkoztat mindenkit, aki a súlyos viszonyok között jobb idők után áhítozik. S a tavasz, amely magával viszi az enyhe napsugarakat, a remény sugarait is küldözgeti az emberek szivébe, hogy el ne csüggedjenek. Az emberi fizikum megszabadulván a tél zordouságai alól, érzi a nap melegének üdítő hatását és ennek a kellemessége áthúzódik a lélekre is. Sejtjük, érezzük, hogy a válságos gazdasági állapatnak kell, hogy vége szakadjon, noha kézzel fogható bizonyságunk nincs, amely bennünket reményre jogosítana fel. De mivel szeretjük hinni, hát hisszük is. Igazában alig változott valami a legutóbbi öt év alatt. Ha változott is, nem a jóra vezetett, hanem mindahhoz a kérdéshez hozott bennünket közelebb, hogy ugyan már most merre felé fog a helyzet ismét rosszabbra fordulni ? Micsoda ujabb csapás vár ismét reánk, amely akadályt fog gördíteni a gazdasági egészséges fejlődés elé. A megélhetési viszonyok mostohaságát soha sem érezték még olyan általánosságban, mint mostanában. Gazdagok és szegényso rsuak egyaránt szenvednek súlya alatt. A jó rnóduak aggódva látják jóllétük apadását, mely ellen hiába küzdenek, a szegények meg éppenséggel a nyomor gyökerén rágódnak, kapkodnak fühöz-fához, keresve a segitő hatalmat s mind jobban és jobban merülnek a szűkölködés tengerébe. Munkáért, segítségért kiáltanak kétségbeesetten fa ^z állam, meg a társadalom csakugyan segítségükre is sietnek, azonban a nagy zűrzavarban nem találják meg az igazán segítséget nyújtó eszközöket. Bármily nemesek is a törekvések, bármily erős is az akarat: a tehetség nem terjed annyira, hogy a bajt gyökeresen meggyógyíthatná, s a rendes viszonyok ismét helyreállíthatok volnának. Szomorú a kép és nem jól cselekszik, aki szemét behunyva, annak az édes álomnak adja magát, hogy nincsen baj, rendben van minden és a jajkiáltások, amelyek felénk hangzanak, csak túlzott képzelődéseknek a kifakadásai. Nem! Fájdalom, a nyomor megvan. Nagyon is megvan. A társadalom jelesei látták és látják ma is és szól szivükhöz. Az emberszeretetet nem hiába aposztrofálta a nyomor. Segítettek és segítenek, ahol tudnak, de az igazi segítség csak a viszonyok javulásában rejlik. Tavaszodik ... A napsugarak küldögetik a reményt mindenfelé! Oh! bár ha nem volnának csalfa délibábképek, amelyeket szemeink elé varázsolnak !, Bárha közelednek az idő, amely után mindnyájan epedve várunk és ismét nyugodtan térhetnénk a munka országába, ahol a fáradság dijából nagyobb gondok nélkül élhetnek meg a mostani viszonyoktól a kétségbeesésig sanyargatott polgárok! Kell, hogy jöjjön; mert a betegség nem életveszélyes, csak lenyűgöz a"nyomor fekhelyéhez és a lábbadozás nem késhet már soká 1 Nyájasan mosolygó tavaszi napsugár, hozd meg nekünk az egészségesen lüktető élet kellemességek ! Szélhámos egyesületei Az egyesülés rendkívül fokozza az «rőket. Amire sokan egymaguk képtelenek, összeállnak gyakran egynéhányan és könnyű szeri el elvégzik. Régóta ismerik az emberek az egyesülésben rejlő nagy erőt s azt lehetőleg ki is használják. Az egyesületek, társulatok, körök, részvénytáraságok, szövetkezetek és más erkölcsi testületek IétezesUket ez igszság felismerésének köszönhetik. Dicséretes dolog, hogy az ember, ha egymagát gyengének érzi valamely hasznos eszmének a megvalósítására, keres társakat, akikkel az eszme szolgálatába állva, immár sikerrel kecsegtető módon folytathatja munkáját. A munkából muinden tagnak az őt megillető rész jut ; a tanácskozásokban megvitatják az egyesület ügyeit és az eszmecsere során felmeiült legjobb teivek a vállvetett munkásság irányául szolgálnak. Az egyesülésben tehát gyarapodik az okosság; — de gyarapodik azonkívül az anvagi erő. a tekintély ós az erkölcsi hatalom. Ezek az egyesülés külső céljai, amelyek egyúttal a legjobb eszközök az erkölcsi testület különleges céljának az elérésére. Igy kell lenn: minden tisztességes, az egyesülés eszméjét helyesen folfogó egyesületnél. Ellenben mit látunk a közéletben? A régi jóhirü egyesületek mellé napról-napra ujabb egyesületek sorakoznak, aminek csak örülni lehetne, ha legtöbbje nem volna a szép eszme persiflage-ja; ha más célúk is volna, mint az erők gyűjtésének 3z alalapitók önös érdekeire való felhasználhatása. Tagokat összetoborzani nem nehéz. Az Ígéretek, melyekkel az ügynökök lépre csalják leginkább a legszegényebb néposztályt, fényesek, a tagsági dij, vagy járulék csekély ; csakhamar több száz vagy ezer tagból áll az egyesület. A tagok többnyire pontosan fizetnek, nehogy már befizetett összegük veszendőbe menjen. Eddig tehát szép rendben megy minden ; sőt amikor az egyesületnek fizetéseket kell teljesítenie, a vezérlő egyének meglepő pontossággal felelnek meg a kötelezettségnek; de egyúttal gondoskodnak arról, hogy ezt a legszélesebb körökben megtudják, mert az ilyen eljárás a legjobb csalétek több á ldozat kerítésére. Az elnök, az igazgató, a tisztviselők és a többi alkalmazottak persze nem szolgálják ingyen az egyesület ügyeit. Dehogy. Oly Dusás fizetéseket húznak, hogy gyakran felemésztik a begyült összes tagsági dijakat. Előbb-utóbb azután persze beáll a válság. A szedtevette vezetőség egy része más hazát keres magának; az ügyetlenebbek pedig testet-lelket ölő munkájok után pihenést találnak — a hűvösben. A tagok pedig örülhetnek, hiszen a bűnösöknek legalább egy része nem siklott ki a büntető igazságszolgáltatás keze alól. Ez a kétes öröm azonban mindaz, amit a befizetett pénzekből megszerezhettek maguknak, mert a maguktól nélkülözések árán megvont tagsági dijakból egy árva fillért nem látnak többet. Legszívesebben a leánykiházasitó-egyesületek cégére alatt működtek a népet ámitó szélhámosok. Most a parlamentben és a közéletben lefolyt mozgalom után végre a hatóságok is kezökbe vették ezt az ügyet és az Augias-istálló kitisztisztitásához fogtak. Ennek köyetkezménye, hogy néhány hét alatt közel hatvan leánykiházasitó egyesület tűnt el, — mintha elnyelte volna őket a föld. A „Zalamegye" tárcája. (^sak tréfa Volt. írta: Tímár Balázs. Képzelni is bajos lett volna kedvesebb családi életet, mint amilyent Kovách Gyurka élt a házasságuk első évében a feleségével. Amilyen kicsapongó, vig cimbora volt annak előtte, ainig nem fonódtak karjaira Hymen rózsaláncai: épen olyan csendes, házias életű térj lett, mikor megnősült. Az. a gyengéd szeretet, melylyel fiatal szép nejét megszerette, a házasság megkötése után nemcsak hogy apadni nem kezdett, de sőt mindegyre nőttön-nött. Any nyira figyelmes volt, hogy sokszor már egy pillantásából is kitalálta a gondolatát a feleségének. Csak akkor kedvetlenedett el nagyon, mikor egy esztendei házaselet után sem mutatkozott a legkisebb jel sem, melyből családi örömökre lehetett volna követkesztetni. Pedig Kovách Gyuika élt-halt az apró gyermekekért. Sokszor órákhosszatt eljátszott a szomszédék kis fiacskájával s mikor a térdere ültetve lovagoltatta, érezte, hogy még csak egy ilyen k s huszár hiányzik a házból és akkor teljes lesz a boldogsága. De hát a szeszélyes gólyamadár mindegyre késett. A szomszédékhoz már kétszer is ellátogatott egymásután, de a Kovách Gyurka portáját következetesen elkerülte. Mint ilyen esetekben rendszerint történni szokott, Kovách Gyurka is az asszonyát, hibáztatta, mert bizonyof-an azért kergeti el a gólyát, hogy továbbra is olyan szép karcsú maradjon, mint amilyen lánykorában volt. Eleinte csak magában gyanúsította igy meg a feleségét, de egyszer aztán élőszóval is kifejezést adott a gyanújának. Szemébe vágta az asszonynak, hogy ó az oka, hogy még mindig nincs gyermekük. A szép asszony erélyesen tiltakozott az alaptalan vád ellen. De mikor látta, hogy tiltakozása mit sem használ, a leghatásosabb női fegyverhez fordult: — keservesen zokogni kezdett. Csak hogy most az egyszer a zokogása sem hatotta meg Kovách Gyurkát, pedig máskor az ég minden csillagát is lehozta volna, csakhogy a felesége szemében csillogó könycseppeket felszánthassa. És ettől az időtől kezdve örökös vendég volt náluk a viszálykodás. Egyik sem volt megelégedve a másik viselkedésével s csak azért nem beszéltek még a válásról, meit ugy magukban arról gondolkoztak mind a ketten, hogy hátha mégis kibékülhetnének. De különösen a férj nem sok hajlandóságot mutatott a békülésre. Az utóbbi időben már annyira elhidegült a nejétől, hogy nem is járt rendes időben haza, hanem ki-kimaradt legénykori barátaival mulatni. Végre is az asszony már megunta e?t a csúfos mellőzést. Egy este, mikor a térje megint később jött haza a rendesnél, dacosan odaállt elebe: — Megírtam a mamának, hogy holnap haza utazom. — Nagyon bölcsen teszi — válaszolt Kovách Gyurka, csak oly közömbösen, mintha a szabójával beszélt volna. — De vissza sem jövök többé! Érti ? El fogok válni magától, azt is megiitam a mamának. — Azéit jáit hát tegnap délután Simon Gézánál. Jónevü fiskális, okosan tette, hogy azt választotta. Az asszony elpirult, mint akit valamin rajtakapnak, amit titkolni akart. S a férje egykedvűen folytatta tovább : — Tökéletesen igaza van, édesem. Maga még szép asszony, jobb szerencsét is csinálhat, mint hogyha velem marad. — Megtiltom önnek, hogy engem édesének nevezzen ! Mától kezdve nincs semmi közünk egymáshoz. — Azaz, hogy tévedni méltóztatik! Ön ma még az én nevemet viseli és igy én még mindig ura ós parancsolója vagyok magácskának — édesem. — Kiállhatatlan! — Ez az egyetlen szó volt, a felelet, a melyre a haragos kis asszonvka még az urát méltatta s azzal elsietett a másik szobába, hogy a holnapi utazásra megtegye a szükséges előkészületeket. Kovách Gyurka amint egymagára maradt a szobában, úgy érezte, hogy fojtós, nehéz lett körülötte a levegő. Le akart feküdni, de egyszerre csak meggondolta magát, újra felöltözködött és szó nélkül átsietett a kaszinóba. Későié járt már idő, hát c?ak a kártya-szobában talált még látogatfkat. Lehettek vagy huszan-huszonöteii s a négy zöldposztós asztal körül levő majd minden széket elfoglalták. Gyurka is leült az egyik asztal mellé. Egy ideig csak szótlanul nézte a játékosokat, aztán felállt s távozni akart. A szomszédos kis szobába ment (az volt a kas/,inó ruhatára), hogy a felöltőjét magára vegye, mikor az előszobából valaki bekiáltott a kártyázók közzé : — Hallottátok már, hogy Kovách Gyurka válik a feleségétől? Simon Géza lesz az asszony ügyvédje és azt beszélik, hogy a válás után el is fogja venni. A kártyázókat kinos zavarba ejtette ez a beszéd, mert azt hitték, hogy még Kovách Gyurka ott van ívlai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.