Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-13 / 2. szám

Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság január havi gyűlését dr. -Jankovich László gróf főispán elnöklete alatt f. hó 8-án tartotta. Elnöklő főispán az Ülést megnyitván, ez évben az első gyűlés alkalmából üdvözli a bizottság összes tagjat, valamint annak ujonnal megválasztott tagját, Deák Mihályt s nekik működésükhöz az Eg áldását kívánja. Az alispáni havi jelentós a közigazgatás egyes ágaiban január hóban előfordult eseményekről, valamint a közegészségügy terén előfordult esemónvekről szóló főorvosi havi jelentós "fel olvastatván, a közigazgatási bizottság azokat helyeslőleg tudomásul vetfe. A gyűlés felhívja a bizottság szakelőadóit, hogv az évi jelentéshez szükséges adatokat a februári gyűlésre terjesszék be. Ezután az egyes albizottságokat alakították meg, illetve egészítették ki. A* egyes bizottságokat külön hozza lapunk mai száma más helyen. A pacsai utibizottságba a járási utibizottsági elnök íőterjesztésóre Bosnyák Géza, itj. Rajky Lajos és ifj. .hassy Lajos törvényhatósági bizottsági tagokat a közjazgatási bizottság kinevezte. A pacsai járásban egv uralkodó járvány alkalmából a járási hatóság, járásorvos ós körorvos az intézkedéseket illetőleg összeütközésbe jővén, a közigazgatási bizottság az ügy megvizsgálásáia dr. Háry István vármegyei főorvost küldötte ki. Starzsinszky György anyakönyvvezetőnek kérvénye tiszteletdijának felemelése tárgyában a főszolgabírótól a bivánt adatokkal együtt visszaérkezvén, a kérvényt véleményezés végett a bizottság kiadja az anyakönyvi felügyelőnek. Kerka-Szent-Miklóson és Csáktornyán az anyakönyvvezető melJó segódjegyzőt kérnek államsegéllyel; mindkét kérvény a járási főszolgabíróhoz küldetik ki a kivánt statisztikai adatok egybeállítása végett. Az államépitószeti hivatal az 1901-ik óvi kavicsszükségleti kimutatást beterjesztetvén, a bizottság azt a járási utibizottságoknak azzal adja ki, hogy a járásukra vonatkozó részét tárgyalják s annak eredményét a február havi üléshez terjesszék be. ^ásgyalási napokul kitüzettek: a zala-szent gróthi járásra f. hó hó 23, a paesai járásra f. hó 24, a novai ós csáktornyai járásra i. hó 28, a tapolczai és perlaki járásra f. hó 29, a sümeghi és nagy-kanizsai járásra ós Nagy-Kanizsa városára f. hó 30, a keszthelyi, alsó-lendvai ós letenyei járásra f. hó 31, a zaia-ederszegi járásra és Zala-Egerszeg városára február 5. Malatinszky Ferenc zala-csányi földbirtokos a zalavölgyi vasul; 216 szelvényénél egy átjáró lótesiíósére kér engedélyt. Érdemleges határozathozatal előtt a bizottság Bogyay Máté elnöklete alatt a helyszíni szemlét rendelte el. A bizottság tudomásul vette a kereskedelemügyi miniszter leiraiát, melyben tudatja, hogy Csonkahegyháton nem állit fel postahivatalt, a gyenes-diási postahivatalt pedig nem hajlandó áthelyezni Vonyarcz-Vashegyre, hanem itt a szükségletnek megfelelő gyalog kézbesítő ós gyűjtő postát szervezett; ugyanezt tette Csonkahegyhátra nézve is. Panasz emeltetvén az ellen, hogy egyes körjegyzőknek a tapolczai járásban a hivatalos pénzek beszállítása után portót kellett fizetniük: a bizottság megkeresi a pécsi posta- és távírda igazgatóságot, utasítsa a tapolczai járásban levő postahivatalokat, hogy a szabályszerű záradékkal ellátott hivatalos pónzutalványokat portomentesen vegyék fel. A vármegyei telefon hálózatra nézve a bizottság felhívja a vármegye alispánját, hogy az eddigi összes adatokat a márciusi gyüleshez teijessze bc. lebegett; annak az édes álomnak teljesülését óhajtottam. Kifestettem a jövőt ragyogó szinekkel és most . . . — És most? — Szétfoszlik minden, mint Jenge délibáb. — Higyje el, jobb ha most busul, mint később, mikor érezné boldogtalanságát. — De miért lennék ón boldogtalan ? — Mert nélkülözné az én szerelmemet. — Mindig a régi szólásmód, nem tudom elhinni. Rögeszméjévé vált a gondolat s nem akat önmagával ellenmondásba jönni, azért marad most ily állhatatosan nyilatkozata mellett. — Téved, ugy van; s épen ezért iparkodjék magát túltenni a dolgon és feledjen el . . . — Soha! . . . — Eh, ne beszéljünk róla! Az asztalhoz lépett a csengetett. — Hoz/a fel az ozsonát — mondá a belépő konaornájának; majd a fiatalember felé fordult; — maga meg édes barátom foglaljon helyet itt az asztalnál, a bor majd felvidítja . .. A fiatalember szó nélkül ült az asztalhoz. A komorna hideg sültet s bort hozott fel. Bella grófnő egy keveset vett tányérjára s | fiatalembernek is szedett, de amaz érintetlenül hagyta. A grófnő fejcsóválva szólt hozzá : — Ejnye kedves barátom talán nem is éhes ? Ily szónoklatok után biz éhen haltam volna talán. Higyje meg, nagy szónoki tehetsége van, miért nem lép a politikai pályára, ott nagyon is érvényesithetnó tehetségét. A fiatal ember elutasító mozdulatot tett, mire a grófnő más tárgyra terelte a beszélgetést. Bort töltött mindkettőjüknek poharába s egyiket kezébe véve, kacér pillantást vetett az ifjúra. — Nos, nem is kocint velem? Talán annjira szivére vette a dolgot? Alig hallhatóan értek össze a poharak. — Nem az egészségére kívánom, hisz ugy is az, hanem a jókedvére — mondá a grófnő vig nevetéssel. A közigazgatási bizottság feliratilag megkeres a kereskódelemügyi minisztert, hogy Pacsán a f. 1901 évben a távírda hivatalt felállítani szíveskedjék annyival is inkább; mert a minisztérium egyik előző leiratában a szóban forgó távírda felállítását kilátásba helyezte. Kir. tanfelügyelő jelentése szerint a miniszter az időszakban elrendelte, hogy Zala-Lövőn 1901. szeptember 1-én állami elemi iskola nyittassák meg; felterjesztést tett a muraközi hegyvidéki állami iskolázás gócpontjának, a már armadfólszáz tanköteles által látogatott stridói állami elemi iskolának fejlesztése illetve tanerőinek szaporítása ügyében, hogy a legkedvezőtlenebb földrajzi viszonyokra utait határszéli tankötelesek is a szomszédos stájer iskolázástól immár végleg ós teljesen elvonassanak; legközelebb pedig a VII. hegykerület iskolázásának a szervezését tűzte ki a járási főszolgabíróval; BalatonFüred eddigi nyári jellegű gyermekmenedókházát állandóvá fejlesztette s az óvónő állásra pályázatot hirdetett. — Meglátogatta a sörtöri r. kath. iskolát. —Elnöklete alatt tartatott a csáktornyai áll. tanítóképző intézetben a póttanképesitő. — Meglátogatta a zala-egerszeki alsófoku kereskedelmi tanonciskolát s az iparos segédek szakrajztanfolyamát. — A miniszter ingyen tankönyvekkel 18, tanszerekkel 12 iskolát látott el. — A zalaegerszegi állami polgári leányiskola az állami iskolai gondnokság felügyelete alá helyeztetett, mely alkal ómból az összes népoktatási tanintézetek államosítása folytán immár hatáskör nélkül maradt iskolaszéknek, mely egyike volt az ország legrégibb községi iskolaszékeinek, a népoktatás terén mindenkor tauusitott buzgalmáért a miniszter elismerését fejelte ki. — Végül jelenté, hogy a földmivelósügyi miniszter a magyar földhitelintézetnek 2 db. 400 ós 18 db. 200 koronás, 1900. óvi faiskolai jutalmából 400 koronát Szigethy Ödön tapolczai r. k., 200 koronát Pesty Lajos nagy-rócsei közs. iskolai tanítónak adományozott. Kohn Mór gógánfai lakosnak a gógánfai róm. kath. hitlelekezeti iskola felépítési költségeihez való hozzájárulása kérdésében a közigazgatási bizottság általhozott határozata ellen a közigazgatási bírósághoz intézett felebbezósót a közigazgatási bíróság az ügy érdemébe vtló bocsátkozás nélkül visszautasította, miről felebbező a végzés egy példányával értesíttetik. Arvay Emilia zala-egerszegi, Győrffy Gizella keszthelyi óvónő dijlevelét 8 közigazgatási bizott megerősítette. A zala-apátii kántortanitói járulmányok ügyében hozott közigazgatási bizottsági végzés ellen beadott felebbezós a még szükséges adatok beszerzése végett a kir. tanfelügyelőnek további előterjesztésre kiadatik. A rédicsi, bodorfai, bagonyai r. kath., a becsehelyi, a csömyeföldi községi iskolák államsegély ügye, a vdszolyi és monostor-apátiiv. kath., iskolák ötödéves korpótlók ügye a miniszterhez pártolólag felterjesztetik Dabay János barabási, Statigl Gyula zala-csányi községi iskola tanitó választását a bizottság megerősítette s az államsegély folyóvá tótele végett előterjesztést tesz a miniszterhez. A lentii kántortanító ötödéves korpótlékának megállapítása tárgyában ujabb tárgyalást tűzött ki a bizottság. A gelsei köz/égi iskola államségólyének engédólyezósóről érdekelt községet értesitik A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint a kstaszternól decemberben m^gán felek 639, hivatalok 907 s igv összesen 1546 birtokváltozási esetet jelentettek be, melyhez az előző időről 7134 járult s így elintézés alá k«rült 8688 birtok változási e»et, amelyből elintéztek 7649-et s igy elintézetlen maradt 31, szőlődózsmaváltság tartozást letöröltek 307241 kor. 03 fillt. December hóban a vármegye területén befolyt 485972 kor. 61 fill. adó; 1900. január 1-től december végéig 4120561 kor. — Köszönöm. A fiatalember legjobban szerette volna elhajítani a poharat, ép ugy vette, mintha móregitalt kellene neki felhajtania, de a grófnő iránti tiszteletből s a társadalmi szabályok miatt szó nélkül kiitta s mégis az üres poharat nem a legcsendesebben helyezte vissza a tálcájára — No ne érzelegjen annyit, — válaszolá a grófnő s végig simitá kezével a fiatalember homlokán a dús fürtöket. — Ne játszék velem mindig grófnő! — Nini, hiszen ön gorombáskodni is tud . . . , de majd felvidítom. Akarja tehát álmainak teljesülését látni, mert magánál szemmel láthatólag csak ez segit. — Nem! — mondá a fiatalember, komoran maga eló tekintve. A grófnő felszisszent. — Nem ? Ily hamar tudja érzelmeit megváltóztatni? Ez a szerelme? Magam kínálom és nem kell. Igaz, kissé kacér voltam önnel szemben, de megbántam, sietek helyre hozni a hibámat, mert látom, hogy igazán szeret, nos akarja? — Késő, hisz kegyed mondotta, hogy jobb ha most busulok, mint azután, amikor már nem lehet változtatni a dolgon. Próbáltam küzdeni ellene, de sikertelenül, belátom, hogy igaza van. — És ha mégis szeretem? — Muló érzelem. — Ön mondja ezt nekem, valóban hálátlanság r • gától, nem hittem volna . . . — Nem vagyok hálátlan, csak magam iránt; ez az igazság, saját szavait ismétlem. A grófnő felugrott s, az ablakhoz sietett, hogy lángoló arcát annak jéghideg tábláiba temesse. A fiatalember szintén felkelt, kezébe vette kalapját s a grófnő felé közeledett. — Isten önnel grófnő. — Mi az? Elmegy? — Ez a legokosabb, amit tehetek. Tévedtem, de 51 fill., mely az előző évben befolyt 4034255 kor. 99 fillérrel szemben 86365 kor. 52 fii. több folyt le. Az év végén hátralókban maradt: 1305142 kor. 43 fill. egyenes adóban, 146553 kor. 33 fill- hadmentessógi díjban, 1329670 kor. 37 fill. szőlődézsmaváltságban, 1047415 kor. 72 fill. bélyeg- ós jogilletókben, 9153 kor. 73 fill. illeték egyenértékben, 52975 kor. 15 fill. fogyasztási ós italadóban, 25658 kor. 44 fill. itaJmérósi illetékben, vagyis összesen 3916569 kor. 16 fill., mely az 1899. év végén volt 4659178 kor. 97 fill. hátralékkal szemben 742609 kor. 81 fill.-rel kedvezőbb. Leírásba hoztak az 1900-ik évben 380271 kor. 66 fill. egyenes adót. Fizetési halasztást decemberben 7 esetben, ideiglenes házadómentességet 34 esetben adtak. A közigazgatási bizottság örömmel és elismeréssel vette tudomásul a pénzügyigazgató jelentéséből az adóhátralékok jelentékeny apadását. A közigazgatási bizottság a pónzügyigazgató javaslatára elrendelte, hogy a vármegye jegyzői 1901. december végéig részletes kimutatást készítsenek az összes adótartozásokra nézve; egyúttal jeleljék meg mindenütt a behajihatatlanokat vagy amelyet törlésre ajánbnak, hogy ezen előterjesztés alapján a póuzügyigazgatóság a további intézkedéseket megtehesse. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a fogalmazói karnál november végén hátralókban volt 6155, decemberben beérkezett 4272 s igy elintézés alá Tserült 10426 ügydarab, amelyből decemberben elintéztek 4576 ügydarabot s igy december végén hátralókban maradt 5850 ügydarab; az irodánál november végén hátralókban volt 1112, decemberben leirás végett kiadatott 4576 s igy elintézés alá került 5688 db, melyből decemberben leírtak ós expediáltak 4108 dbot s igy december végén hátralékban maradt 1580 drb. A gazdasági egyesület közgyűlése. A zalavármegyei gazdasági egyesület közgyűlését f. hó 9-ón tartotta az egyesület helyiségében Hertelendy Ferenc egyesületi elnök elnöklete alatt. Megelőző nap, vagyis 8-án az igazgatóság szintén ülést tartott, hogy az alább ismertetett fontos ós messze kiható erejű ügyben megállapodásra jusson s annak elfogadását a közgyűlés előtt javasolja. Ez fontos ügy, msly a most megtartott rendkívüli közgyűlésnek tulajdonkópeni tárgyát képezte: a szövetkezés utján való biztosítás. Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy a most néhány éve történt s különösen a Dunántul nagyban sújtott jégverés után a biztosító társaságok kartelt kötöttek s minden vonalon felemelték a dij táblázató cat a gazdaközönség nem kis meglepetésére. Ez a hatás azután meg teremtette az ellenhatást. Az 0. M. G. E. igazgatósága a díjtáblázat felemelésére azzal felelt, hogy a biztosítás olcsóbbá tételére a szövetkezeti biztosításra mozgalmat indított. Az eszmét az egész magyar gazdaközönsóg lelkesedéssel karolta fel, aminek legfényesebb bizonyítéka volt, hogy alig pár hónap alatt egy millió koronán felül jegyeztek a magyar gazdák. Az intózősóg látva a meleg érdeklődést, egy alapszabály tervezetet dolgozott ki, melyet az ország gazdasági egyesületének megküldött, hogy az az észrevételét tegye meg minden egyes pontjára s nézetét juttassa a központhoz. Ezzel már az őszi közgyűlésen foglalkozott a zalamegyei gazdasági egyesület, mint annak idején ismertettük. Ámde a központ azt is tervbe vette, hogy az ügy nöksóget minden vármegye területén a gazdasági egyesületek kezébe tegye le. A mai közgyűlésnek tehát főfeladatát az képezte, hogy az őszi közgyűlésen felmerült aggályokkal szemben milyen reális alapokra helyezkedjék s hogy a vármegyei központi főügynökséget elfogadja e? kijózanított s ezt nem tudom eléggé önnek megköszönni . . . — Hát menjen ... de várjon . . Odasietett a kandalóhoz s egy virágcsokorral tért vissza, melyet annak erkélyéről leemelt. — Itt van, ezt is vigye magával, emlékül adom, hogy néha gondoljon rám, kit visszautasított. — Nem utasítottam vissza, csak nézeteink voltak eltérők. — Egyre megy. — Isten önnel gjófnő. — A viszontlátásra. — Nem grófnő, utaink szótválnak mostantól fogva. — Hát mindennek vége ? — Igen. — Jól van... de ha egyszer utainkon ismét összehozna bennünket a sors, ugy ón magam leszek az, aki az utat járhatatlanná fogom tenni ; Isten önnel, — mondá a grófnő látszólag haraggal, de bárki is, ki szép arcába tekintett volna, láthatta, mily nehezen mondja ki e szavakat, szemei meghazudtolják Őt. Bántotta a sértett hiúság} ós önérzet; vissza sem tekiniett, mikor a fiatalember távozott szobájából, csak kibámult az ablakon. Kü in ez alatt lassan el kezdett havazni, nézte a hópelyhek keringését. Majd az ablak tükrében megpillantá a keblére tűzött rózsát, melyet a fiatalember csokrából vett ki és odatüzött. Boszusan fordult vissza, kivette kebléből a rózsát, ideges kézmozdulattal belevetette a kandaló tü/óbe. Egy darabig nézte, mint hamvad el a rózsa. Nem maradt belőle más, mint egykis hamu. Boldogságának hamva volt ez, mely azonban uj életre már képtelen. Támolyogva lépett vissza az ablakhoz; akkor tudta meg, hogy két lény lakott benne s a daemon győzött . . . Most már fájlalta, de késő volt. Tovább nézte a hópelyheket, nézte., két csillogó könypárral szemében . . . Eovenazky _Á.i?-páic3..