Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-24 / 12. szám

Talány. Vannak szédelgők, kik mások hiszékenységéből ól nek és vannak áldozatok, kiknek predesztinációjuk a megcsalatás. Amint a világ halad a felvilágosodás utján: ugy a csalás is. Eszközei is mindinkább finomultak — alkalmazkodtak az általános műveltség terjedéséhez és ma már a csalásnak — ha megvetendő értelemben is — csaknem művészetté kellett fejlődnie, hogv célt érhessen. Az emberek bizalmukat szigoiu megbirálás ós ellenőrzés alá kénytelenek vetni,ha kárt vallani nem akarnak. A csalásnak tehát a legraffináltabb találékonyság szolgálatában kell állnia, a becsületesség és valószinüség látszatát keltenie és utóbbiak minden attribútumát szemfényvesztő módon az áldozat elé varázsolnia, nehogy a terv sikerűlése előtt veszélybe döntse a csalót. A bizalom minden téren megingott. A csalók nemcsak számolnak ezzel, hanem még ezt a körülményt is kihasználják céljaikra. Ők játszák a bizalmatlan szerepét, ne hogy a kiszemelt áldozatnak jusson eszébe bizalmatlankodni. Ugy tesznek, mint a piaci zsivány, aki maga kiált leghangosabban: „Fogjátok meg!", hogy a figyelmet magáról elterelje. S ime: amikor a közműveltség terjed s a bizalom csökken — a hiszékenysóget mégis éppen bizalmatlanság szinlelósóvel lehet legkönnyebben lépre vezetni. Valaki állást keres. Nagyszerónyen „bátorkodik alázattal" erre vagy arra a szolgálatra ajánlkozni. Napokig, néha hetekig várja a kedvező választ. Végre kap két sort: mutassa be magát ekkor meg ekkor. Az állást kereső viszi magával bizonyítványait. Ismerősök, barátok révén valami nagy állású egyéntől sikerült néhány ajánló sort szereznie ós pontosan a kitűzött időben több, vagy kevesebb, de inkább kevesebb bátorsággal megnyomja a nagy üzlet ajtajának kilincsét. Alkalmazottak és libériás szolgák serege lorgolódik a termekben. Utóbbiak bizonyos fensebbsóggel és megelége déssel tekintenek a kívül állókra. Ok már benn ülnek, nekik már van állásuk és keresetük s ugy vélik, hogy szánakozással nézhetnek a félénk aspiránsokra, kik közül vagy húszan lesik a jelt, amikor a hatalmas vezér igazgató ur elé léphetnek. Egy-két órai várakozás után csakugyan a vezérigazgató ur előtt áll az ajánlkozó. Ez szemével tetőtől talpig végigméri a hivatalnok jelöltet, megvizsgálja bizonyítványait, ajánló levelét, az után kikérdezi a születése pillanatától egészen a jelen percig mindenről, amihez kőze van s amihez nincs. A hosszú kihallgatás rendesen azzal végződik, hogy a vezérigazgató ur előjegyzésbe veszi az ajánlkozót s megígéri, hogy néhány nap múlva elhatározásának eredményéről értesíteni fogja. Ismét elmúlik néhány nap. Egy reggel azután beállít a levélhordó. Az állást kereső már Jtiz lépésről ráismert a cég borítékára. Reszketve nyul utánna, ideges kézzel szakítja fel — és oh öröm! „Állásának elfoglalása végett szíveskedjék azonnal jelentkezni". Nyomban útnak indul, nem is megy, hanem lélekszakadva fut a hatalmas ur elé. A hivatalnoksereg most mái kollegiális jóakarattal nézi — neki legalább ugy tetszik. Hamarabb is jut be a vezérigazgató úrhoz. Ez megmondja neki, bogy az állás havi nyolcvan vagy száz koronával van dotálva. Egyenlőre csak próba képen fogadja fel s az első hónapban bármikor elbocsátható. Későbbre félhavi felmondás állapittatik meg. Kötelessége a megrendelési könyvet vezetni, meg szállító- és fuvarleveleket írni. Óvadék hatszáz korona. Ahelyett, hogy már most az ajánlattevő egyenesen szemébe vágná a hatalmas urnák, hogy: „Uram, ön csaló, ön csak óvadékomra áhítozik, melynek megrendelési könyv vezetésénél és szállító meg fuvarlevelek kiállításánál semmi értelme sincs!" — a jelölt hálás köszönettel fogadja a megtisztelő kinevezést s megígéri, hogy a kiszabott negyvennyolc óra alatt le lógja tenni az óvadékot. Nagy örömmel távozik. Csak az óvadék megszerzése okoz neki gondot. Edes atyja harminc év óta dijnok a járásbíróságnál és teljesen vagyontalan. Csak tegnap kórt kollégájától két boronát kölcsönbe. Én istenem, honnan szerezne hamarjában ennyi temérdek pénzt? De majd csak segítenek valahogy. A nagynéninek szatócsüzlete van a külvárosban, talán attól kapnak. Az apa siet is oda. Kér, kunyerál. A nagynéninek nincsen pénze, de kaphat hitelbe árut. A dijnok megígéri, hogy minden este elvégzi az üzletében szükséges írásbeli munkálatokat és kijárja, hogy a nagynéni szatócsüzlete mellé dohánytőzsdét kapjon (régi vágya), mire a nagynéni nagynehezen rááll az alkura. Rendel hatszáz korona áru kávét, melyet váltófedezet és a dijnok bútorainak nevére való átíratása mellett átenged neki. Sok lótás futás után sikerül a kávét háromszázötven koronáért eladni, negyven koronát a fizetésére kap előlegül, tiz koronáért pedig elzálogitja a felesége téli ruháit s igy mégis csak négyszáz koronát tudott összehozni. Ne tessék hinni, hogy ez torzkép, vagy az írói fantázia eltévelyedése. Az életből kapott mozzanatok ezek, melyek — fájdalom — nagyon is igazak. Másnap estére, amikor együtt van a négyszáz korona, a családi tanács azon aggódik, megelégszik-e a vezérigazgató ur ennyi óvadékkal? Egész éjjel nem tudnak aludni. Reggel az apa elmegy fiával a vezérigazgató ur elé és szepen megkeri, fogadja fel a fiát négyszáz korona óvadékkal. Becsületes, tisztességes a fiu, jóravaló, szorgalmas is, nem fog rossz uton járni. Tekintettel mindezekre és azonkívül az apa írásbeli jótállására, a vezérigazgató ur nagykegyesen felfogadja a fiatal embert, az óvadékról szabályszerű elismervényt ad; — az apa nyugodtan távozhatik. Két hónapra megbukik az intézet és a „vezérigazgató urat" bezárják. Hányszor történt már ez ? ... Következik a talány feladása. Kérdés, meddig mennek lépre hiszékeny állástkeresők az ilyen szélhámosoknak ? Vagy olyan nagy áz állás iránti vágy, oly nagy boldogság egy-két hónapig már nem is kétséges értékű vállalatnál dolgozni, hogy azért minden óvatossági előre látásról le kelljen mondani és a keservesen összekuporgatott, sokszor nehezen kölcsönbe szerzett pénzt ilyen haszontalan frátereknek oda kelljen dobni? Évtizedek óta hiába lessük e talány megfejtését. Pedig egyszerű. Addig, mig a törvényhozás nem rendezi, kiknek ós minő bizalmi állás után van joguk óvadékokat kérni, mindig fognak akadni hiszékenyek, akik mások kárán okulni nem tudnak. A törvényhozásnak kell védeni a szegény embereket ilyen machinációk ellen. A bün megtorlása nem elegendő, magát a bűnt kell megelőzni. Biztosítani kell az alkalmazottat, hogy letett óvadéka mindaddig, mig a becsület útját el nem hagyja, tulajdona maradjon s ahhoz senki, még a főnöke se nyúlhasson. Mert az óvadék célja a főnököt megkárosodástól megóvni, nem pedig, hogy azt a főnök saját céljaira használhassa fel. Miniszteri rendelet szőlőoltványok ingyenes kiosztása tárgyában. A m. kir. földmivelésügyí miniszter f. 1901. évi 3.382/ VIII. I. sz. a. a vármegyei gazdasági egyesülethez a következő leiratot intézte: „A csálai ós baraczkai állami szőlőtelepeken a szőlőoltványok a legmesszebb menő szigorral és gondossággal akként válogattatnak meg, hogy még azokat az ojtványokat is, amelyek az 1896 évi 60.900 sz. a. kibocsátott szőlővessző- ós szőlőoltvány üzleti szokásoknak egészben véve megfelelnek, de esetleg némi csekély, fagyelembe alig vehető, inkább szépséghibában szenvednek, mint másodosztályuakat, kiselejtezik. Ezeknek a másodosztályú oltványoknak, egyenként legfelebb 400 darabjával oly vidékek és illetőleg oly községek szegénysorsú szőlőbirtokosai között való ingyenes kiosztását határoztam el. ahol a filloxera által elpusztított szőlők felújítása még nem kezdetett meg, vagy a szükséges anyagok, oltóvesszők stb. hiánya miatt lassan halad. Hasonlóan ingyen fogom egyenként legfelebb 2.000 dbjával az emiitett vidékek ós illetőleg községek szegónysorsu szőlőbirtokosai között kiosztani a nevezett helyeken rendelkezésre álló, részben I., részben II. osztályú, teljesen kifogá .talan minőbógü amerikai fajtájú szőlővessző is. A kiosztásnak a kerületi szőlészeti és borászati felügyelő közreműködése mellett való foganatosításával a vármegyei gazdasági egyesületeket bizom meg akként, hogy e célra a főispán elnöklete alatt a törvényhatóság első tisztviselőjéből s a gazdasági egyesület elnökéből, valamint az általuk egyetértésben kijelelendő megfelelő számú tagból alakítandó bizottság szervezendő, amelynek eljárására nézve feltételül csupán azt kötöm ki, hogv a szőlővesszőket és oltványokat ingyen csak olyan valóban szegénysorsu szőlőbirtokosok (kisgazdák) kaphatnak, akiknek egyedüli vagy legfőbb keresetforrásuk a filloxera által elpusztított szőlőjük volt és akik a nyerendő szőlővesszők vagy oltványok kiültetésóre alkalmas területeiket megfelelően előkészítették vagy az ültetés idejéig okszerűen előkészítik. Az illetékes kerületi szőlészeti ós borászati felügyelőt ehhez képest egyidejűleg utasítottam, hogy a gazdasági egyesületnek az alább kitüntetett szőlővesszők és szőlőoltványok kiosztása tekintetében legyen támogatására s a szőlővesszők illetőleg az oltványok kiszolgáltatása előtt szerezzen minden egyes, akár szőlővesszők, akár szőlőoltványok adományozás ban részesülő kisgazdára nézve feltétlenül megbízható tájékozást, hogy az illető az utóbb említett feltételeknek megfelelt-e s hogy a kiszolgáltatandó szőlővesszők illetőleg oltványok elültetése és az ültetvények gondos ápolása tekintetében minden kívánalomnak megfelelni képesek-e ? Meghagytam továbbá a kerületi felügyelőnek, hogy aa érdekelteknek a szükséges, úgyszintén az esetleg általak kivánt srakszerti felvilágosításokat és útbaigazításokat minden irány* ban adja meg. Ezen feltételek mellett ós illetőleg ily értelemben való kiosztás céljából a rendelkezésre álló késilet mértékéhez képest ezúttal 5000 db. Furmint és 5000 db. Ezerjó oltványt, továbbá 100.000 db. Riparia Portalis, 20.000 db. Vitis Solonis és 20.000 db. Rupestris Monticola simavesszőt szolgáltatok ki az egyesületnek. Felkérem a gazdasági egyesületet, hogy ezeknek a szőlővesszőknek és szőlőoltványoknak a fentiek szem előtt taitása mellett s kerületi szőlészeti és borászati felügyelő közreműködésével való kiosztása iránt az előintózkedóseket mielőbb megtenni szíveskedjék és ennbk megtörténtével jelentse be, hogy a szőlővesszőket ós oltványokat mely cím alatt ós hová akarja küldetni? A kerületi szőlészeti felügyelőt egyidejűleg utasítottam, hogy lépjen e végből a gazdasági egyesülettel mielőbb érintkezésbe.'' 20.000—30.000 kor. egyenes állami adót fizető községek: Alsódomboru, Balatonfüred, Csabrendek, Drá\avásárhely, Galambok, Gánicsa, Hodosán, Letenye, Muracsány, Pölöske, Nagyrécse, Sármellék, Söjtör, Szepetnek. Ideiglenes (nyári) menedékházat állítanak fel : Badacsonytomaj, Csicsó, Kapolcs, Kővágóőrs, Monostorapáti, Taliándörögd & tapolczai járásban, Bazsi, Hany, Káptalanfa, Nyirád, Ohid, Zalamihályfa a sümeghiben, Szentgróthpolgárváros, Tűrje, Zalabór a szentgiótiban, Alsópáhok, Karmacs, Keszthelypolgárváros, Zalaszántó, Zalavár a keszthelyiben, Bakónak, Balatonmagyaród, Gelse, Gelsesziget, Karos, Komárváros, Kiskomárom, Magyarszerdahely, Murakeresztur, Sormás, Szentbalázs, Újudvar a kanizsaiban, Pacsa, Szabar, Szentpéteiur, Zalaszentmihály a pacsaiban, Bak, Szepetk, Zalalövő a zalaegerszegiben, Lenti, Nova a novaiban, Bagonya, Baksa, Bellatincz, Cserencsócz, Csesztreg, Dobrónak, Felsőbisztricze, Nagypalina, Turnischa, Szentgyörgyvölgy az alsólendvaiban, Bánokszentgyörgy, Becsehely, Egyeduta, Oltárcz, Póla, Pusztamagyaród, Tóthszerdahely, Tóthszentmárton a letenyeiben, Domasinecz, Dráskovecz, Drávaegyház, Murakirály, Muravid, Szentmái ia, Szobotícza a perlakiban, Belicza, Bottoinja, Drávacsány, Muraszerdahely, Miksavár, Zalaujvár a csáktornyai járásban. A tervezetben felsorolt községek elöljáróságai eljárásuk eredményéről f. évi jnnius hó első felében tartoznak jelentést (enni a közigazgatási bizottsághoz. k vármegyei kisded védelem tervezete az i 901 évre. A vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 12-én tartott ülésében állapította meg a vármegyei kisdedvédelem tervezetét az 1901 évre. A hozott határoz,at szerint kisdedovodát állítanak fel, illetve ha a már létező kisledovodák mellett még legalább 40 állandó felügyelet nélküli gyermek találtatnék, kik a meglevő kisdedovodákban el nem helyezhetők, új kisdedovodák felállítására köteleztetnek az 1891. évi XV. f. c. 15 §-a értelmében: Zalaegerszeg, Nagykanizsa. Alsólendva, Csáktornya, Keszthely, Kotor, Perlak, Sümeg, Tapolcza. A kisdedovoda fenntartására nem kötelezhető, de azért tényleg ma is fenntartó Lesenczetomaj, Légrád, Nagykapornak, Zalaszentgrót, Zalaapáti községek kisdedovodát tartanak fenn ezentúl is. Állandó gyermekmenedékházat állítanak fel a Ipar- és kereskedelem. Az árszoritás okai. Az önállóság iránti hajlam minden ember természetében rejlik s aki hosszabb ideig van alkalmazásban, még abban az esetben is vágyódik saját műhely vagy üzlet után, ha jövödelme szükségleteinek kielégítésére teljesen elegendő is. Az évekhossziglani gyakorlat a saját, ügyességről való tudatot kelti fel az iparossegédekben és az önállóság nehézségeit és felelőssegeit nem igen méltatják figyelemre. A legritkább esetben fontolják meg, mennyi tőke szükséges a műhely fenntartására. Megfeledkeznek arról a nagy versenyről, mely minden téren fennáll ós abból a nézetből indulnak ki, hogy nem mindenki kezdhet üzletet nagy vagyonnal és saját önálló üzlef segélyével kell a vagyont megszerezni. Noha ettől a nézettől a jogosultság bizonyos fokát elvitatni nem lehet, úgy más részt gazdasági hanyatlásunk okai nagy részben az elégtelen eszközökkel, tehát nem megfelelő tőkével fenntartott iparüzemekben keresendők. A kézműves könnyebben juthat önállóságra, mint bárki más. De ha a kis kézművesből iparos lesz, úgy ez a kivétel rr-indig csak azt a szabályt bizonyítja, hogy iparosaink pénzügyi bajait a tőke nélkül létesített műhelyek és üzletek okozzák. A kellő tőke nélkül szűkölködő iparosok főokozói az árak szorításának; mert részükre a pénz értéke oly magas, hogy minden árt, melyet készítményeikért kínálnak, kénytelenek elfogadni. Mig akkor, amikor mint segédek dolgoztak, szigorúan ragaszkodtak a magas bér követeléséhez: addig, mihelyt önállóságra verődtek, a legcsekélyebbjövödelemmel is beérik és folyton küzdenek, hogy készítményeiket valahogyan eladhassák. Nem folytathatják mesterségüket szakadatlanul; mert valahányszor beköszönt a pénzszüksóglet, — pedig sokszoi köszönt be, abba kell hagyniok a munkát, hogy készítményeiket eladhassák, még pedig olyaii áron, hogy munkájukért alig marad valami kis bérecske. Ez által nemcsak az egyes mesterember, hanem az ipari foglalkozás egész ága súlyosan megkár^sul ; mert az egysíer leszorított árakat nem lehet ismét könnyű szerrel felemelni, sőt ellenkezőleg, kényszeritik a jól gazdálkodó iparosokat is arra, hogy áraikat szintén leszállítsák, ami meg csak úgy eszközölhető, hogy a munkabéreket csökkentik és rosszabb minőségű nyersanyagot használnak fel. Az az iparos, aki elegendő tfike nélkül alapítja meg önállóságát, eleinte rendesen iiem enged az árakból; mert az előállítási és eladási ár közötti különbözetből nemcsak neki és családjának kell megélnie, hanem üzleti kiadásait is ebből kell fedeznie. Mivel azonban ezen az uton soká tart, mig gyökeret verhet, meit a régi s a vevőknél bevezetett konkurrensek nehézségeket gördítenek eléje: ugy akkor ahhoz az eszközhöz kell folyamodnia, hogy készítményeit gyakran nevetséges árakon elpocsékolja. Saját veszélye emellett nem nagy; mert csak a nyersanyag szállítóinak a pénzét veszélyezteti. Utóbbiak rendesen hajlandók fiatal, törekvő iparosokat hitelnyújtással támogatni még arra a veszélyre is, hogy a szállított nyersanyagok értékének egy részét, talán az egészet is, elveszítik, csakhogy egy vevővel többet vezessenek be az üzleti könyvükbe. Nem tagadható, hogy ezzel a régi, megfelelő tőkével rendelkező iparosok ilyen konkurensek mellett nagyon nehéz helyzetbe jutnak ós hogy ezzel az ipari üzemek általában sokat szenvednek, ami köztudomású tény. Ideje volna, hogyaz iparosok intézkedjenek az iránt, hogy az olyan iparossegódek, akiknek megfelelő tőkéjük nincsen, csak ugv alapithassanak önálló műhelyt yagy üzletet, hogy ezzel másoknak igazságtalanul ne ártsanak anélkül, hogy önmagukon segítettek volna ! A zalaegerszegi kerületi betegsegélyzö pénztár igazgatósága a következő meghívót bocsátotta ki: „A f. hó 17-ére kitűzött évi rendes közgyűlés a megjelent tagok csekély száma miatt megtartható nem volt, ennélfogva az alapszabályok 27 §-a értelmében a közgyűlés — tekintet nélkül a megjele t tagok számára — március hó 24 én d. u. 2 órakor a városház nagytermében a már jelzett tárgysorozattal fog megtartatni, melyre t. címzett urat tisztelettel meghívom." Kereskedők sérelme. Az igazságügyi miniszter