Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-17 / 11. szám

XX. évfolyam. Zala-Egerszeg, Í901. március ' & m ípeíns ip. íí. szám. Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Eélévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 fi'l. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 fill. líyilt-tér petit sora 24 fii. A lap szellemi és anvagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bcrmen tetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunkel Kiíratok nem küldetnek visszza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „Kapizsai és novai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek, Valamint a ,,Lrégrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet ' nek hivatalos közlönye. ÍME e g j e 1 e n i k ixx ± un. cL e m_ ^7-a.sáx»xi.a,x>lulturális fejlődések. Aki figyelemmel kiséri azokat az eszméket, amelyek a magyar társadalmat leggyakrabban foglalkoztatóik, igen jól tudja azt, hogy hosszú évek óta a legtöbb felszólalás a tanügyi reformokra vonatkozólag történt. Mintha csak a jlevegőben úszkáló felhők terjesztenék : felmerül időnként itt is, ott is a magyar kulturális élet elégtelenségének a kérdése. Azután a közvélemény is foglalkozik vele — addig, mig más érdekesebb, bár kevésbbé fontos téma nem akad, amely azután úgy elvonja a kulturális fejlődés lelkes híveinek a figyelmét, hogy akár a legéletrevalóbb eszmével állana is elő valaki, azzal sem törődnék többé senki sem. Mert hát mi már szörnyen civilizált nemzet vagyunk és igen jól tudjuk azt, hogy csak is arról illik beszélni, ami divatba van és mindenkit egyaránt érdekel s ugyancsak kinevetnék azt a jámbor hazafit, aki valamely társaságban a hallgatóságnak a magyarországi kulturális állapotokról akarna egyet-mást elmondani akkor, amidőn mindenki a párisi divatsztrejkról, meg az angol király világhódító törekvéseiről szeretne egyet más megtudni. Mint sok más ügyben, itt is megnyilatkozik a magyar vér hirtelen felpezsdülésének a tünete. De rendszerint csak olyan hamar véget ér ez a felbuzdulás is, mint a rőzse lángja, amelyet a legelső gyenge fuvallat kiolt könnyedén. Félő, hogy igy járunk majd azokkal a tanügyi reformtörekvésekkel is, amelyek most az utolsó időben felszínre kerültek. Pedig valóban ideje volna, hogy nálunk is történjék már valami, hogy legalább némi látszatja legyen annak az ezerféle gyűlésnek, meg enquettezésnek, amelyet tanférfiaink a magyar közoktatás érdekében tartanak. Kétségtelenül igaztik van azoknak, akik azt, állítják, hogy először az elemi iskolai oktatást kell reformálni; azután kerülhet csak a sor a középiskolákra, meg az egyetemekre; mert szerintük ellenkező esetben olyképen tűnnének fel az ujjá alkotó intézkedések, mint az a ház, amelynek előbb készítik el a falát, vagy a tetejét és csak azután rakják alá a fundamentumát. Igazuk van, ismételten elismerjük, de csakis abban az esetben, ha az ország elemi iskolai oktatása, tehát a fundamentum, olyan nagyfokú gyengeségről tanúskodnék, hogy annak alapján a magasabb iskolák tanítási rendszerének tovább fejlesztése lehetetlenség vagy egyszerűen minden cél és haszon nélkül való absurd törekvés volna. De hát épen a magyarországi népiskolákról ma ezt már elfogulatlanul nem állíthatja senki sem.. Lehet, sőt valószínű, hogy akad hazánkban is olyan iskola, amely nem felel meg teljesen a reá bízott feladatnak. A nagyobb rész azonban sikerrel tölti be nemes hivatását, aminek fényes bizonyítéka a magyar nép értelmi fejlődésének rohamos előrehaladása, amely minden téren állandóan észlelhető. Elismerte ezt legutóbb a párisi világkiállítás alkalmával a nemzetek szellemi életében vezérszerepet játszó legműveltebb nép, a francia nemzet is ; de elismerték mások is, akiknek módjuk és alkalmuk nyílott a magyar közoktatásügyet tanulmányozni és annak fejlődését figyelemmel kisérni. Talán épen ez az általános nagy elismerés volt az oka annak, hogy tanférfiaink, az ősi szokástól eltérőleg, ahelyett, hogy a dicséretek melegítő napsugarában tétlenül sütkéreznének,|még nagyobb gonddal és lelkesedéssel fogtak hozzá a nagy munkához, hogy — mint fentebb már emiitettük — a magyar oktatásügyet reformálják illetve a mutatkozó hiányokat pótolják s az eddigi rendszert tovább fejlesszék. Mivel pedig az elemi iskolai oktatás nálunk már meglehetősen rendezett és kielégítő tanterv szerint történik, a fősúlyt természetesen a közép- ds felső iskolák reformálására kell fektetnünk. Hangoztatva és sürgetve a középiskolai oktatás egyszerűsítését, röviden megemlékezünk arról a mozgalomról, amely az utóbbi időben az egyetem decentralizálásának a kérdését felszínre vetette. Aki ismeri a budapesti egyetem fakultásain dívó oktatási rendszert: az igen jól tudja, hogy mennyire iga?.uk van azoknak, akik azt akarják, hogy a vidéki nagyobb városokban is állítsanak fel egyetemeket, amelyeken a tanulmányait folytatni kívánó ifjú a megfelelő egyetemi oktatásban és teljes kiképzésben részesülhessen. Ezzel nyernének városaink is, de nyerne maga a magyar közoktatásügy is ; mert a csendes vidéki város sokkal alkalmasabb talaj a tudományos pályára készülő ifjúnak, mint a főváros, ahol az ismeretlenség tengerében könnyen elmerülhet a vidékről felkerült tapasztalatlan ifjú az ezerféle ideg- és lélekölő élvezetek csábító hullámai között. De tisztán finánciális szempontból is üdvös volna az egyetemi oktatás decentralizálása; mert a vidéki városokban általában véve olcsóbbak a megélhetési viszonyok, mint a főváros méreg-drága piacán és igy alkalma nyílnék sok szegény szülőnek is, hogy fiát tovább taníttassa és akárhány kiváló tehetségű ifjú érvényesülhetne, akit most szegénysége akadá lvozabban, hogy teljes elméleti kiképzésben részesüljön. Máskor annyira szeretik majmolni nálunk a külföldet, hát most miért nem veszik például bármelyik nagy nemzetet? Hiszen köztudomású, hogy a német, francia és angolországi egyetemi oktatás súlypontja a vidéki egyetemekre esik és a külföld világhírű tudósainak a legnagyobb része nem a hazája fővárosában levő főiskolán nyerte egyetemi kiképzését. Ismételjük tehát, hogy felette fontosnak tartjuk hazánk kulturális fejlődésének történetében azt az időpontot, amelyben az egyetemi oktatás decentralizálása bekövetkezik; mert csak is ezen az uton biztosithatjuk hazánkban a tudományos életnek teljes kifejlődését! A „Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" közgyűlése. A „Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" f. hó 11-én az egyesület helyiségében Hertelendy Ferenc egyesületi elnök elnöklete alatt rendes közgyűlést taitott. Elnök üdvözölvén a megjelent egyesületi tagokat, a közgyűlést megnyitja. Az egyesület mult évi működését feltüntető elnöki jelentést a közgyűlés tudomásul vette s annak egész teljedelemben az „Értesítőben,, való közzétételét elhatározta. A „Zalamegye'

4 tárcája. Aj szerencsés ember. Irta: Tímár Baláfcg Már a régi rómaiak is tisztában voltak azzal, hogy az égi hatalmasságok között Fortuna istenasszony a legszeszélyesebb. Évek hosszú során keresztül következetesen el tudja kerülni, hogy meglátogassa azokat, akik mindennap reménykedve várják, s makacsul nyomában van minden lépésével annak, akit kegyesen kiválasztani méltóztatott. Sokszor meg valósággal üldözi is a kegyeltjeit ós annyira elhalmozza őket a szerencse ezerféle áldásával, hogy akárhányan szinte már menekülni szeretnének előle. Ilyen szerencsés ember volt Tihanyi Pál, a vármegye irigyelt aljegyzője is. Az ismerősei, meg a barátai nem győzték csodálni, hogy azt az embert mennyire üldözi a szerencse. Azt állították, hogy az egész életére melléje szegődött Fortuma istenasszony, mert bizonyára meghódította őt is azzal a hetykére pödörintett szép szőke bajuszával, mint ahogy a megyebeli asszonyok és leányok szivét bevette. Mert Tihanyi Pál nemcsak szeiencsés, de egyúttal szép ember is volt. Igaz, hogy sokan már magát a szépséget is szerencsének tartják. Daliás termetű, életerős, vidám kedéhü fiatal embernek ismerte mindenki és meg volt róla győződve az egész vármegye, hogy a főispánná is hozzá adná minden habozás nélkül, akármind a három leányát is, ha megkérné őket De hát Pali egyelőre még nem sokat gondolt a házasságra. Tudta, hogy csak gyenge rózsalánc az, amelylyel az oltár előtt férjet a felesége oldalához kötik; de hát az ő eszményi sz; badságórt lelkesülő ifjúi természete még a rózsalánctól is irtózott. Ha szóba hozták előtte, hogy miéit nem néz már asszony után, mindig tudott valami ügyes kibúvót találni, amivel a lányos mamák rövid ideig beérték s csak maguk között tárgyalták tovább, hogy ki volna leginkább Tihanyi Pál úrhoz való. — Tihanyi Pál ur meg mindezzel nem sokat törődött, csak élte vigan napjait, mintha érezte volna, hogy nem sok ideje van már hátia, mert előbb utóbb be fog következni az, amiről pedig eddig hallani sem akart; — érezte, hogy nem sokára utói fogja érni őt is a fiatalemberek sorsa, — meg kell házasodnia. Eleinte igyekezett szabadulni ettől a rémes gondo lattól, de később mégis megbarátkozott vele. Napról-napia jobban foglalkoztatták a házas élet csábító boldogságot igérő gondolatai s utoljára végkép elhatározta, hogy megnősül. A/zal már tökéletesen tisztában volt, hogy kit fog elvenni, csak azt nem tudta még egész bizonyossággal, hogy személyesen jelentse-e be eme szándékát az ő szive tündére édes anyjának, vagy pedig a barátai közül bi.zon meg valakit, hogy helyette ezt az ügyet elintézze. Végtére is az utóbbi, kényelmesebb módot választotta ós elhatározta, hogy még a délután folyamán megkéreti azt a leányt, akit ő legkedvesebbnek talált. Előre mosolygott magában, hogy milyen nagy meglepetést fog majd kelteni a lányos házban, ha a kérője kijelenti, hogy Tihanyi Pál feleségül akarja venni aszép Jolánkát. Talán majd el sem hiszik neki, hogy komolyan beszól es csak tréfának gondolják az egészet. Mert hát különös helyzet is ez az övé. Csak alig beszélt még háromszor azzal a leánynyal és már is feleségül akarja venni. Pedig még csak célzást sem tett rá egy szóval sem előtte, hogy szereti. Voltaképen akkor talán még nem is volt annyira szerelmes belé, mikor utoljára látta, csak azóta szerette meg annyira, hogy olyan sokszor gondolt reá a mult. heti megyebál óta. Egy pillanatra megvillant agyában a gondolat, hogy hátha nem megy hozzá az a leány, de amint a tükörbe tekintett, megelégedéssel konstatálta, hogy az kész lehetetlenség. Aztán hozzá fogott a toiletteje rendbe szedéséhez ós nemsokára vidáman fütyörészve indult el hazulról, csak olyan egykedvűen, mint máskor, mikor kaláb rezni ment a kaszinóba. A legjobb barátjához, egy fiatal jénevü fiskálishoz, igyekezett, úgy gondolkozva, hogy annak úgyis foglalkozása lóvén a beszéd, majd az elintézi ezt a kis házi ügyet is. De a fiskális ur nem volt otthon. A szobaleány azt mondta, hogy már íét órakor elment s bizonyára a kaszinóban van. Elment hát a kaszinóba. A barátai már mind ott voltak, kiki a maga zöld posztós kártya asztala me'Iett s mikor belépett, megkérdezte tőlük: — Nem láttátok Gézát? A szoba leánya az mondta, hogy idejött. Még ma nem volt itt — válaszolt a tiszti orvos, mint aki legközelebb ülvén az ajtóhoz, mindenkit látott, aki a kaszinóban megfordult. Pali sietve átment a társalkodóba, de az ügyvédet nem találta ott sem. Bizonyosan valami fontos dolga lehet, gondolta, hát majd mást kér fel helyette. Odaállt a birátai közzé, a kik épen valami fontos politikai kérdés fölött vitatkoztak s megszólalt : — Fiuk, ma estére iszunk ! — Éljen Tihanyi Pál! —kiáltották erre egyhangúlag a jelenlevők ós felkapták vállukra az aljegyzőt. — Bizonyosan nyertél ugy-e ? — faggatta a patikus, a kinek már feltűnt, hogy Tihanyi Pálnak az utóbbi időben mindig cognacot rendel az orvos ós már meglehetős összeget tesz ki a számlája. — Dehogy nyertem. Megnősülök. Még nagyobb éljenzés keletkezett erre s kíváncsian tudakolták, ki az a szerencsés, a kire a választása esett. \/lÍ^teyámiintfhrw f t-i 1 1 v r-y-i ol 1 ál^

lmr" — ogotnlír^