Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-27 / 4. szám

XX. évfolyam. Xala-Egerszeg, 1901. január 27. -1/ 4. szám. 1 Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 fill. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 fill. Nyilt-tér petit sora 24 fii. Malai, közművelődési és guM hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bcrmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el Kéziratok nem küldetnek visszza. III A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „Kaqizsai és novai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek, Valamint a ,,Ixégrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet'-nek hivatalos közlönye. IMI e g j e 1 e n i fc jool in d e n -v a <=; á. -r» -n iz orvos kérdés. Bár kissé különösnek látszik ez a cim, de azért mégis egész jogosultsággal használhatjuk; mert egy tényleg létező állapotnak a megnevezése az. Váljon ki tagadná ugyanis, hogy a ország közegészségügyi állapotának rendezése, amely a hatóságokat és a társadalom illetékes tényezőit már hosszú évek során át foglalkoztatja, nem egyszersmind az orvosok ügye is ? És ez egészen természetes is; mert csak is szakképzett és megfelelő számú tagokból álló orvosi kar képes a közegészségügyi leendőket minden tekintetben kielégítően ellátni. A művelt nyugati államok már jó ideje belátták azt, hogy az ország közegészségügyi kérdése csak is az orvos-kérdés megoldásával nyerhet elintézést, miért is első sorban arra törekedtek, hogy olyan képzett orvosokat neveljenek, akik az emberi tudomány segítségével megtudják védni a népet a pusztitó kórok csapásaitól. Nálunk csak jóval később gondoskodtak a közegészségügy rendezéséről, amikor is az 1876- évi XIV. töi vénycikk életbe léptetésével valóban sok üdvös intézkedés történt a közegészség megvédése érdekében. De ha bármily készséggel adózunk is a legnagyobb elismeréssel ennek a törvényhozói rendelkezésnek, azt mégis be kell vallanunk, hogy vele nem nyert a közegészségügy rendezése teljes elintézést ; nem pedig azért, mert az orvosok létkétdésének biztosításával, tehát magával a szoros értelemben vett orvos-kérdéssel csak futólagosan, hozzávetőleg foglalkozik. Érezték ezt azóta az orvosok is, de érezte maga a közegészségügyi hatóság minden organuma is. Szüntelen hallatszott a panasz, hogy mig az orvosi kar egyik-másik szerencsésebb tagja mesés jövedelemhez és valóságos vagyonhoz jut praxisa révén: addig a nagy többség, különösen a vidéki városokba és félreeső falvakba szakadt gyakorló orvos csak alig bir annyit keresni, amelyből családját tisztességesen eltarthatja. Ennek a folytonos panaszkodásnak azután az lett a következménye, hogy a tudományos pályára készülő ifjak valósággal kerülni kezdték az egyetem orvosi fakultásának a termeit; mert oem igen volt kedvük őt esztendei nehéz munkába bele fogni olyan pályán, mely még a sok' al kevesebb képzettséget kivánó kishivatalnoki jövedelmet sem biztosítja. Az ifjúság idegenkedésének legnagyobb bizonyítéké az orvosi fakultás hallgatóinak évről-évre kisebbedő száma, mely ha következetesen olyan apadást mutat, mint amilyen az utóbbi néhány évben volt megállapítható, úgy maga az ország közegészségügye is a lehető legválságosabb helyzetbe jutott volna. A fenyegető válság elhárítása céljából több irányú mozgalom támadt, amely közül mindegyik az orvos kérdés megoldásának problémájával foglalkozott. Nem terjeszkedünk ki most mindazokra a terrezgetésekre és javaslatokra, amelyekkel némely szakemberek az orvosok helyzetén javítani igyekeztek, csupán azt a két intézkedést említjük fel, amelyek az utóbbi időben a megvalósulás stádiumába jutottak. Az egyik az orvosok honoráriumának mégha tarozására vonatkozó díjszabás, mely — mint tudjuk — arra van hivatva, hogy megértesse a néppel, miszerint az orvos szellemi munkájának jutalmazását jogosan megkövetelheti. A másik pedig a vallás és közoktatásügyi miniszternek csak a napokban kibocsájtott rendelete, amely az orvosi szigorlatok uj rendjét állapítja meg. Fontosnak tartjuk ezt az uj rendeletet ügy társadalmi, mint közegészségügyi szempontból; mert az abban foglalt rendelkezések alkalmasak arra, hogy az ifjúságot újra az orvosi fakultás aulájába csábítsák, ami az orvosi kérdés megoldásával egyúttal a közegészségügy javítására is nagy befolyást fog gyakorolni. Különösen a szigorlati dijaknak tetemes leszállítását valljuk felette üdvösnek; de nem kevésbbé helyes az az intézkedés is, mely a vizsgálatoknál a gyakorlati ismeretekre kívánja fektetni a fősúlyt az eddigi tanterv elméleti oktatásaival szemben. Remélhetőleg meglesz majd a várt eredménye ennek a miniszteri rendeletnek és javulni fognak egészségügyi állapotaink. Az angol királynő halála. Több mint hatvan óvi dicsteljes uralkodás után meghalt e héten Viktória angol királynő. Uralkodása alatt nemzete bámulatos módon haladt a dicsőség, a hatalom és a meggazdagodás utján. Ha az uralkodóknak öröme telik nemzetök boldogulásában, Viktoriának bőven kijutott belőle. Csak éppen halála előtt homályosodott kissé az angol dicsőség napfényes ege. És a görög bölcs mondása, hogy senkit halála előtt boldognak ne magasztaljunk, a napok előtt boldogult angol királynőn is beteljesült. Mert Viktória mindig együtt érzett nemzetével, örült, ha nemzete örült, sajgott a szive, amikor néha napján balszerencse érte. S habár a burok elleni háborúból í sok kedvező hirt is vett, mégis jól tudta, hogy ez a háború, hadvezéreinek legékesebb szavú táviratai és egyébb jelenései dacára, nem végződhetik oly dicsőséges győzelemmel, mint az uralkodása alatt viselt többi angol háborúk. Hiszen maga a győzelem se biztosithatja az angoloknak Transvaal nyugodt birtoklását, mert pacifikációja még a legjobban szervezett és fegyelmezett hadaii erejét is meghaladó feladat. Nem tudjuk, szívesen ment-e bele a kritikus háborúba Anglia királynője? Annyi bizonyos, hogy parlamentjének — mint a nemzet képviselőjének — hatáiozatát nem igen másíthatta meg. Reá tehát e háború miatt épp oly kevéssé vethetünk gáncsot, mint nem dicsérhetjük kelletén túl Anglia dicsőséggel viselt háborúiért. Inkább magasztalhatjuk azért, hogy egész uralkodása alatt az alkotmánynak leghívebb őre volt. Az angol alkotmányosságot követendő például tekintik az összes európai alkotmányos államokban. És ebben nagy, csaknem legnagyobb része volt Viktória királynőnek. Amint szerette népét, szerette kívánságait is teljesíteni ós szabad elhatározását soha sem akarta befolyásolni. Ez vetette meg az angol szerencse alapját ós többet járult hozzá a nemzeti vagyon ós boldogság gyarapításához, mint a gyakran kíméletlen módon folytatott foglalási hadjáratok. Nemeslelkü, jószívű volt. Évenként legalább egyszer maga körött kívánta látni a szegények gyermekeit, kiket megvendégelt és egy-egy barátságos szóval egész életökre való kedves emléket nyújtott nekik. Általában a szegényeket mindenkor hathatósan támogatta; abban telt legnagyobb kedve, ha alattvalóit igazán boldogoknak, megelégedetteknek látta. A „Zalamegye" tárcája. yomon. Irta: Petrusz Ákos, Az egész környéket élénk izgalomba ejtette a domonyi urodalom tiszttartójának az öngyilkossága. Életerős vidám embeinek ismerte mindenki a megboldogultat, a ki ifjúi lelkesedéssel beszólt terveiről, melyekkel az urodalom gazdaságát virágzóvá, valóságos mintagazdasággá fogja tenni. Csak a nyár végén, alig félesztendeje, vette át az uradalom kezelését s már is meglátszott minden legkisebb jelen is, hogv hozzá értő szakember igazgatja. Az uraság is meg volt vele elégedve, hát mi keseríthette annyira el? Megindultak a találgatások s mindenki tudott egyet mást mondani, de még se lelték meg a keresett magyarázatot. Pedig a csendes falusi magányban élő embereknek ez a tehetségük rendszerint nagyon is ki van fejlődve. A legtávolabbi eseményeket is összefüggésbe tudják hozni az öngyilkossá lett ember élettörténetével, magának a tett elkövetésének okaival. De hát most nem mentek semmire. Ott feküdt mozdulatlanul, tágra nyitott szemekkel az az átlőtt halántéku szép ember, de nem ejtett egyetlen hangot sem halvány, szótalan ajka. Szép orcája meg mintha pirban égett volna, piros volt a kiömlő vértől. Mert szép ember volt nagyon a fiatal tiszttartó ! Vállas, erős termetű férfi, valóságos adónisi szép-iég. Olyan, amilyeneket csak a virágillatos rét, meg a madárdalos erdőség nevel. Üde, egészséges testtel és vidám, örökké derűs kedéllyel. Még csak gazdasági gyakornok volt, mikor az uradalomhoz került, de már is szívesen hozzá ment volna a környék ledvagyonosabbföldbirtokosainak is akármelyik lánya. De ő sokáig rá se gondolt a nősülésre. Eljárt ide i.°, meg oda is, de sehol sem adott a legcsekélyebb oKot sem arra, hogy a nevét valakinek a nevével kapcsolatba hozzák. A lányos mamák már nem is számították a fiatalemberek közzé, hanem a családapák kategóriájába sorolták. Annál nagyobb szenzációt keltett, mikor ezelőtt fél esztendővel hire ment, hogy a domonyi tiszttartó megnősül. A református lelkész leányát kórette meg a szomszéd községből. Azt a karcsú termetű, csicsergő hangú, szép szőke kis leányt, a kit a környék fiatalsága a vármegye legszebb eladójának tartott. Udvaroltak is sokan a szép Katinkának, de hát egyik udvarlója sem merte a kivételek közé számítani. Alig volt annyi jövedelme az apjának, hogy héttagú családját eltarthatta. De azért nem panaszkodhatott a kis Katinka, hogy nem koptatták elegen a házuk küszöbét miatta. Legutóljára is a domonyi uraság járt. át hozzájuk gyakrabban. De azalatt mig a nyáron külföldön utazgatott, megkérte a tiszttartója a szép Katinkát és az örömmel hozzá is ment a délceg fiatal emberhez. A házasságuk a legeszmónyiebb szerelmi házasság volt, melyet bearanyozott a boldog megelégedettség ragyogó sugára. Szerették egymás, mint ahogy azok tudnak szeretni, akiknek szívdobogását nem korlátozzák az anyagi érdekek számító gondjai. Soha eszébe sem jutott egyiknek sem, hogy % másik hűségében kételkedjék. Megbíztak egy másban s mikar az a szony csókra nyújtotta férjének piros szép ajkait, ha annak hivatása teljesítése miatt útra kellett kelnie, a világért sem mert volna arra gondolni a férje, hogy mig ő odajár, valaki meglophatná annak a csattanó ajaknak hó tiszta mézét. Csak néhány héttel ezelőtt villant meg a fér® agyábvn a gyanú első gondolata. S a szabad természetben élő ember, akinek egyenes nyilt gondolkozása • őszinte szive nem ismeri az élet ezerféle fondorlatait és körmönfolt cselvetéseit, sokkal nehezebben bir szabadulni a gyanú gondolataitól, ha egyszer hatalmába ejtette az, mint a könnyelmű városi ember. Fürkész, kutat s nem nyugszik addig, mig nyomra nem akad. Ez a nyugtalan természet aztán akárhány esetben tragédiává fejleszt olyan jelentéktelen csekélységeket, melyeken több hidegvérrel egyszerűen napi rendre lehetett volna térni. Igy járt a domonyi tiszttartó is. Vagy egy hónapja, mikor az uraság a karácsonyi ünnepekre egyik rokonához a fővárosba indult, búcsúzáskor oda szólt neki : — Hát a szép asszony mit csinál? Mondja meg, hogy üdvözöltetem. Az egészet minden nyomaték nélkül, inkább csak udvariasságból mondta a felesége leánykori udvarlója, de azért ez a néhány szó mégis napokon át nyugtalanította. Csak mikor a felesége ábrándos, szerelmes szép szemeibe nézett, nyugodott meg újra. Restelte, hogy egy percig,is kételkedett annak a szép angyalnak a hűségében. Tegnap is minden gyanú nélkül távozott hazulról, hogy a városban elszámoljon a fakereskedővel az eddig behordott faszállitmányról a eszébe sem jutott, hogy az uraság már két nap óta ismét az urodalomban lakik. Ugy beszélte meg a feleségével, hogy este hót órára haza jön, aztán át mennek együtt a tanitóékhoz. De nem jöhetett, mert egy kissé tovább tartott a számadás, mint ahogy gondolta s mikor ugy tiz óra tájban készen lettek vele, hát olyan hófúvás keletkezett odakint, hogy valoságos Istenkisértós lett volna, ha útnak indul. A kereskedő is marasztalta, hát ott is vacsorált, aztán egy kicsit elkártyázgattak ós csak ugy reggel hat óra tájban indult el hazafelé. Mai számunkhoz fél