Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-30 / 26. szám

XX. évfolyam ZalHEgerszeg, í90

í- junius 80. 26. szám • Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negvedevre 2 Koi. Egy s/ám ára 20 fill. Hirdetmények: 3 hasábos petit sor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 üli. Nj ilt-tér petit sora 24 fii. társadalmi, Orl' i r én ss r i. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „Kanizsai és novai járási községi és körjegyzők egyletéinek, Valamint a .,{

régrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet '-nek hivatalos közlönye. IMI egj elem-iUs: jool i n d e n ^asázrixajpiz iskola év végén. A kultur-állományok fő életfeladata: a nép értelmi műveltségének a növelése. A főldmivelő, iparos, kereskedő és hivatalnokosztály csak ugy töltheti be helyét, csak ugy boldogulhat, ha céljaihoz képest megfelelő értelmi műveltséggel, belátással, alkalmazkodással, körültekintő képességgel bir. Az általános műveltség eszközló'i, a szakképzettség, tudományos és hivatalnoki pályák előkészítői: a különböző népiskolák, szakiskolák, középiskolák, egyetemek. Junius hó az iskoláknak, a diákoknak a beszámoló hónapja, szüretelése. Beszámolás az egy év í munkásságról. Vizsgálatok folynak itt is, ott is. Szülők édes reménykedéssel, tanulók kételylyel, habozással, ritkább esetben önérzettel tekintenek a cenzúrák és a cenzorok íelé. Sokszor dönt össze képzeletben épített légvárakat, de sokszor is növel hamis ambíciókat az évvégén megtartott vizsgálat. Sok szülő, sok növendék távozik a komor falak közül csalatkozottan, elkeseredéssel, átkozva embert, életet, világot, rendszert s mindenek felett tanárt, tanítót. Sok szülő, sok növendék távozik megelégedéssel ; épít légvárakat alap nélkül, gyönge alapon — tanító szeszélyén, külső körülményen, külső sikeren, látszaton. Azután az élet mindezeket -'zépen kiegyenlíti. Bőséges teret nyújt ugyanis a valódi tehetség s a lankadatlan szorgalomnak tehetségei érvényesítésére saját maga és polgártársai javára ép olyan mértékben, mint amilyen kérlelhetlenfil rombolja össze azt, ami látszaton, ingatag alapon épült. Van eset rá akárhányszor, hogy az iskolákjelesei az életben nem boldogulnak, nem tudják érvén vesitesiteni egyéniségűket sem nagyobb, sem kisebb körben; elvesznek, elzüllenek nyomtalanul. Viszont hozhatnánk példa gyanánt egyéneket, akikre akikből a közaz iskola kimondotta kárkoztató Ítéletét s mégis a tudományos és művészi pályának, életnek kitűnőségei váltak. Az iskolai év végén tartott vizsgálat az ismeretek teljesebb vagy hiányosabb voltát feltüntetheti, azonban a növedék belső értékének igazi mértékét soha meg nem adja. Sem szülő, sem növendék nem bizhatja el magát, sem teljes kétségbeesésre nem lehet oka vizsgálaton elért lásszatos eredmény vagy sikertelenség felett! Az, ami a vizsgálatoknál fontosabb, az év folytán megszerzett értelmi készség és jellembeli fejlődés. A kiállított bizonyítványoknak, érdemsorozatoknak ezeket kellene hiven feltüntetni. Csakhogy a leglelkiismeretesebb tanító is könynyen tévedhető ember és Ítéletének nyilvá látásában vezeti bizony akár hányszor nagyobbaknak a befolyása, elfogultság vagy egyéni érdek. Ebből következik azután éles ellentét az iskola és a nagy közönség között, viszásság a kiállított bizonyítvány és a gyakorlati élet követelése, között. Kultur-államokban az iskolai bizonyítványok, diplomák pénzéitékkel birnak. E tekintetben jogosan nevezhetnék korunkat papiros korszaknak. A hivatalnoki osztály embereinek abszolút értéke (tekintet nélkül a protekcióra) arányban ál) a megszerzett papiros értékével, amelyet a különféle iskolai és közéletbeli vizsgálatok fórumain számára kiállítottak. De nemcsak a gyakorlati éiet, a minősítési törvény kivannak meg bizonyos fokú iskolai bizonyítványt, hanem sokszor a tanulói pálya folytathatása, alapítványok, ösztöndíjak élvezete a bizonyítványok minőségéhez van kötve. Nagy hibát, kárhoztatásra méltó hibát követ el az iskola mindannyiszor, amikor az érdemsorozatok megállapításában könnyelműen jár el; ha a. paragrafusok által megszabott mértékhez ridegen, mereven ragaszkodik; ha a különböző tehetséges tanulót formalitásból, egyesek szeszélyéből, kisebb okokból gátolja pályájának a folytatásában; valamint. akkor is, ha egyesekkel szemben túlságos elnézést tanusit; bőséges mértékkel mér érdem nélkül és ezzel az eljárással utat nyit a felületességnek. Nem teljesiti feladatát, akkor sem, ha ítéletéhez képest nem világosítja fel a növendéket, szülőt a növendékben rejlő fogyatkozásról, hiányokról, melyek későbben pályájának az utján a haladásban teljesen meggátolhatják. A szülők - sikertelenség esetén — ha külsőleg nem is, de önmagukban mindig a tanítót, ritkábban a rendszert és eltérően csekély számmal hibáztatják önmagukat vagy gyermekeiket. S van is igazuk akárhányszor. De abban tévednek, abban vétenek gyermekeik jövője ellen, hogy nem folyamodnak gyermekeik tanítóihoz; nem kérnek felvilágosítást, véleményt a hibák, a gyöugeségek, a fogyatkozások felől; ellenben lenézéssel, kicsiny léssel beszélnek azokról, akikre gyermekeik kiképzését bízzák! De hibát követ el a tanító is, ha merev magatartással, nagy képtisködéssel elzárkózik a növendék és a szülő elől! Ha azt hiszi, hogy heti óráit kitartva és az érdem sorozatot óráról órára bejegyezve, eleget tett tanítói hivatásának! Ha ntm mutat érdeklődést növendékének sorsa iránt nemcsak az iskola falai között, hanem azon kívül is. Egészséges életelveket fölszinre juttatni, életképes nemzedéket növelni — iskola és társadalom csak együtt teheti. Szakiskolák, egyetemek bizonyos megállapodásra jutott, önálló, céltudatos növendékkel foglalkoznak és hasznosan működhetnek anélkül is, hogj a szülőkkel egyáltalán érintkeznének. De az elemi és a különböző névvel nevezett köjépiskoláfí áldásos működést csak ugy fejthetnek ki, ha a társadalommal karöltve haladnak; ha minden rangú szülök és tanítók gyakran találkoznak, érintkeznek egymással. Igy és csak is igy szűnhetnek meg a különböző sérelmek, viszásságok az iskola és a szülők íözött, amelyek különösen a vizsgálatok alkalmával jutnak nagyobb mérvben felszínre. A „Zalamegye" tárcája. orro nap. Elaludtam az időt! Ördíigadta bucsuestély ! Versenyfutás a pályaudvarhoz, másfél kilométer ügetés s most höszonöt fok Reaumur mellett hat bajtárssal együtt másodosztályú vasúti fülkóbi) szoiitva. Ilyesmit kéjutazásnak neveznek! De mit nem teszünk a csalfa reméuy kedveért, hogy kopott lelki hüvelyünket ismét helyre fogjuk állithatni. Friss levegő, jó sokat futkározni, keveset ós mindenek előtt nem mérgelődni ós semmiféle izgalomnak kitenni magát, ez az ami az orvos állítása szerint — ismét edzettekké ós hajókötél erősekké telié'i az idegeket. Nos, szaladni eleget — eleget szaladtam volna ma reggel. Friss levegőből persze nem sokat lehet itt étezni, már azért se, mert a szemközt ülő éltes hölgy az egész kocsit elárasztja picsuli illatával. Ördög vigve a/t a szagot! Boszautó, felette boszantó ! Különben nem visszatetsző a vis á-vis, különösen Juliska, ártatlan baktisszemeivel, kihívó pisze oirocskájáva', gesztenyebarna hajfii.jeivel. — Ha csak nem találna mindent „bájos" nak és „elragadó"-nak, amin éppenséggel nincs mit csodálni. A csinos fej dacára una'masan együgyű, mint az ilyen leánykák mind. De még mindig jobb, mint Karcsi, aki még kétségbe ejt a lábdobbanásával ós ugrándozásáyal. Bámulatra méltó a mintapapa, aki Karcsi örökös kérdésére: „Papa, még mindig nem érkezünk meg?" való.-ágos angyali türelemmel ismétli: „nem, édes fiam !" és Hatos oldalbordájának, valamennyi megjegyzésére azt válaszolja: „igen, diáea nőcském!" anélkül, hogy száját uuás céha kinyitná. — Megfoghatatlan fickó az, aki ott hátul ül, piros, felfuvalkodott arccal és röm'ir hurkaujjaival. Az egész időn a mély C ét horkolja olyan ala possággal, mintha legalább is az opera bogőse lenne. S itt ne boszankodjék az ember? Bárcsak szabad volna boszankodnom! A mellettem jobbról ülő fekete fürtű fiatalember is jobban cselekednék, ha végtelen csacsogásával felhagyna. Ha bőr cikkei csak félig oly tartósak, mint felmagasztalásuk, ugy nem lehet a világon jobb cég, mint az övé! „Sárrét! Három perez!" Ezzal a kiáltással felt.írják az ajtót s uj, meglehetős terjedelmű utas lép be, követve egy kis pincsikutyától és kettős szélességben teríti el a podgyászát a fülkében. Lihegő targoncás táskák, kalap skatulyák, dobozok és más nemű uti podgyász egész-halmazát iparkodik megfelelően elhelyezni, m: közben az a baj éri, hogy eltapossa legtökéletesebb tyúkszemeimet s a C horkoló kissé kimagasló orrát egy esernyővel hozza nem egészen szelíd érintkezésbe. Aí álotn-művész mérges mormogással egy pillanattá feltárja szem :t, de azért, hogy fenyegető tekintettel büntesse meg kárörvendő mosolyomat s aztán ismét az álmok országába merül. Lulu, a kis pincsi, jobb ülőhely hiányában nem sokat teketóriázik, hanem farkát csóválva letelepszik az ölembe, mig az ujonan beszállított utas a targancás kielégítésével foglalkozik. E percben elindul a vonat és az uj utas — az asszonyság ölébe esik. Egyidejűleg erői 1 ikest érzek deresedő koponyámon s a kézipodgyász lavinája áttatlan fejemre zuhan „Oh, ezer bocsánat!" Jól van, no! De mit haszuö a sok mentegetőd/.és, a kék foltok mégis megmaradnak és valószínűleg fel tucat bo'ha ettől a bestiától, mel, világos sz nü nadrágomat lábtörlőnek használja, s azután idejekorán elviszi irháját. Hozzá még az a sarok In kankót odú szörnyeteg. Órákon á' aludt ez az ember, rao^í fel kell ebrednie, hogy balsorsomért, revanche-ul nevessen — De nem szabid boszankodnom, megtiltotta az orvos A boszu közeledik, mindjárt gyanítottam. Lulu szintén nem kis művész az alvásban, gyakorlott éleslátás felismerte a balsorok előnyeit s a nálam tet tapasztalatok után annál nagyi bb rokonszenvvel húzódik horkoló elvtársához. Sajnos, kollegiális érzéséi ez egoista keblében nem találóik viszhartgra. Sőt ellenkezőleg a horkoló mester minden közeledesi kísérlete

1: oidalbord-arugással ós lökéssel utasít vissza. E méltatlan bánásmódtól elkeseredve, Juliska karjii és könyörületes szive, felé szökik Lulu. Juliska az utálatos ál'atot, mint minden mist, „bájos'-nak és „elragadónak" nevezi és Lulu szerencsés helyzetének és nj meghódításának teljes élvezetibe.'! gyöavorki dik, amikor Karcsi megcsípi a farkát. A jól raegérde,mlt harapás ordításra ragadja a fickót s a megsértett szülők haragját költi fel. Ktrcsit cukortrákkal engesztelik és L'ilu. ismét elkergetve, szomorúan hagyja el rövid szerencséjének színhelyét. Vigasztalanul keies menedékhelyet felesleges ittléte részére,. Kizei:mii? min imr jönni, mart fél, hogy Í5mé': reáhull az uti padgyász, különben Szomszédomhoz, a fekete bőrutazóhoz fordult, volna. Mini hogv tehát már az egész társaságnak bemutatta magát, most már természetes rendeltetési helyé e. a gazdájához kell mennie és a kiállhatatlan állat a többi utasokat békében fogja hagyni. Végre ! Hála. Istennek ! Micsoda? Saját gazdája ellöki magától ! „Bocsánat uram, hogyha már megengedi magának, hogy kutyáját, a vasúti fülkébe hozza, legalább gondoskodhatnék, hogy más utasnak terhére ne essék !" „Az én kutyám? Hát nem az öné?" „Az enyém? Lóvá akar engem tenni?" „Éppenséggel nem. De, amint emlékszem, az Ön ölében ült, mikor beszálltam." Mai számiank:tio.z fél iv mell

elílet van csatolva.