Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-16 / 24. szám

XX. évfolyam Zala-Egerszeg, í90í. juntus í6. 24. szám Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 fill. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 fill. Nvilt-tér petit sora 24 fii. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bdrmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el Kéziratok nem küldetnek visszza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „Kanizsai és novai járási községi és körjegyzők egyletéinek, Valamint a ,,tcégrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet'-nek hivatalos közlönye. 3VL e gj el e n i k m i n d e 11 "^"asánrxi.aip. # fürdőzési időszak elején. A nyári meleg napok beálltával a fürdőzés kezdetét vette. Nagy- és kisvárosi hivatalnok osztály lerázva a hivatali bureau izzasztó nyűgét, fáradalmait, pihenni vágyik, üdülést keres. Üdülést keres a betegeskedő, aki egészségét életgondok vagy könnyelműség, túlfeszített munka vagy túlhajtott élvezetek, öröklött és természeti bajok, kor és kórság meggyöngítették, idegeit kifárasztották s most ujabb egy évi időhaladékot kér a haláltól az életre, a kötelességek teljesithetésére s ezt, az üdüléstől, egy már megszokott gyógyforrástól, fürdőhelyektől reményli. Üdülést keres a vagyonos osztály, kinek évi budgetjébe a fürdő évad tételei rendszeresen elő vannak jegyezve és akinél pár száz forintnyi kiadási többlet kevéssé jön számításba, ha a megszokott szórakozásról, mulatságról vau szó. Fürdőzésben keres üdülést, vár biztos gyógyulást sokszor a kisebb bajokkal kiizkődő, a képzelt beteg is. Költségeket tesz — néha erején felül, az utólagos takarékosság föltételével — fáradalmakkal járó utazásra, költséges gyógyításra adja magát; holott egészségének helyreállítását rendszeres étellel, jóakaratú orvosi tanácscsal, egy kis pihenéssel otthon, falujában, városáhaa kevesebb költséggel épen ugy elérhetné. Fördőkbe siet sok ember • csupán azért, mert az a divat; akár engedi az erszény, akár nem — több — kevesebb szilárd elhatározással a fürdőzés utáni takarékosságra. Magyarországon nem is jár rendkívüli nehézségekkel valamely fürdőbe eljuthatni, 1—2 hónapot, akár az egész fürdő-évadot kellemesen eltölteni, vagy ugy a hogy kihúzni. A különböző 'szervi bajok betege: a vérben szegény, a tüdőbeteg, csuz- és idegbajos s a kórság ezerféle nemében szenvedő', összetörött ember Magyarország fürdőiben kereshet és találhat gyógyulást. Ásványos vizekben, gyógyforrásokban Magyarországot gazdagon megáldotta a természet. Vasés széusavas, kénes és sós források fenyő- és tölgyfaerdőktől környezetten, ezerféle illatos vadvirággal, kellemes kirándulási helyekkel a Kárpátok különböző részeiben északon, keleten, délen — Szliács, Tátrafüred, Borszék, Mehádia etb — bőven fordulnak elő. És ha valaki csupán kedvtelésből, szórakozásból tölti fürdőzésben a nyári időszakot: bizony nincs mért Stájerba, Tirolba, Csehországba vágyakozzék. A természet szépségeit és az egyszerűbb élet gyönyöreit Magyarországon a Balaton — vidékén — Balatonfüreden és másutt — épen ugy feltalálhatja, mint Radegundban, Gleichenbergben. Csakhogy bennünket külföldre viszen nem az ismeretvágy, sokszor nem is a gyógyulás reménye, hanem a nagyzás. Ha már egyszer idegen föld, annak okvetlenül különbnek kell lennie — ezt hirdeti hiuságunk. Azért is különböző kifogásokat teszünk a honi fürdők berendezése, orvosi kezelése, drágasága ellen. Pedig hiányok, ki ;ebb nagyobb kellemetlenségek itt és ott egyaránt fordulnak elő. És ha a mi fürdőink hírneve a külföldéivel nem áll egyenlő színvonalon: annak nem a természet mostohasága, hanem mi magunk vagyunk az okai. Volna csak angol- vagy németföldön a Balatoni Milliókat érne s óraszámra eldicsekednénk, hogy egyszer megfürdöttünk benne. De mert a mienk, mert a közelben van, nem becsüljük. Ügy legalább nem, amint megérdemleué. Kétségtelen, hogy a külföld egyes világhírű fürdői berendezés, kényelem dolgában a miénk közül a legelsőt is jóval felülmúlják. Az is tagadhatlan, hogy p. o. téli időszakban mellbetegek számára nincs klimatikus helyünk. Meg ezen kívül egyes speciális orvosi esetekre gyógyforrásunk sincs; tudtunkkal jódtartalmú fürdő nálunk nem található. Hát ilyen esetben —• mi természetesebb —- minthogy az, akinek élete veszélyeztetve van, erőfeszítéssel és áldozatokkal is ott keres gyógyulást, ahol találni remél. De hogy üdülésért, szórakozásért, kisebb bajokért a külföld helyeit, fürdőit látogassuk s a miénket elhanyagol juk: a hiúságnak olyan foka s a hazatiatlanságnak olyan erős jele, amelyet bizony nem elismerés, hanem megbélyegzés illet. Nemzetünk kiváló féríiai közművelődési egyesületekkel, szakmunkássággal arra törekszenek, hogy nemzeti életereinket fejlesszék, összhangzatba hozzák s külfölddel versenyképessé tegyék. Az egyes egyénnek — bármily kis körben működjék — tere nyilik ezeknek a nagy céloknak a megvalósításához. Csakkogy sok embernél a gondolatnak még az árnyéka is hiányzik a felől, hogy egyéni önző céljain magasabb elvi szempontból is lehetne tenni valamit. Az orvosi kar városon és vidéken ezen a téren sokat tehet, ha bizalmasait, betegeit felvilágosítja, utasítja, hogy a betegségnek megfelelően fürdőt itthon is lehet találni, ép olyat, sőt talán gvógyhatásra nézve eredményesebbet, mintha külföldre zarándokol. Mert az valósággal neyetségesen szomorú állapot, hogy bizonyos gyógyítási módokért, amilyen p. o. egyebek között a hidegvizgyógykura, melyet saját helyiségében józan utasítás mellett a patak tiszta vizével bárki is elvégezhet, uti fáradalmakkal, vesződséggel, költséggel külföldre menjen valaki. Nekünk a kincs és Zalavölgyében — ha csak életerőink nincsenek megtámodva vagy pénzünk hem áll garmadában — nincs miért más nyaralót keresnünk. Jó levegő, kellemes fürdőzés, erdőkkel koszorúzott hegyek elég üdülést nyújthatnak! i élet. A megyei közigazgatási bizottság junitís havi gyűlését dr. Jankovích László gróf főispán elnöklete alatt f. hő 11-én tartotta. Az alispáni havi jelentés a közigazgatás egyes ágaiban május hóban előfordult eseményekről, valamint a főorvosi jelentós a közegészségügy május havi eseményeiről felolvastatván, a közigazgatási bizottság azokat tudomásul vette, egyúttal a főorvosi jelentésben kifogásolt iskolai tisztátlanság orvoslása végett javaslattételre a vármegye főorvosát s a vármegye kir. tanfelügyelőjét bizta me-,'. Keszthelynek kérvényét külön önálló állami helyetA „Zalamegye" tárcája. ^Jóska footballja. — Humoreszk. Irta : Szilágyi Fereno. Szerény, de rendezetlen polgári viszonyok között élünk. Kedves nőmnek, aki a szép csengésű Amanda névre hallgatna, ha egyá'talán hallgatásra képes lenne, egyetlen vágya az, hogy Csokrosékat lefőzze. Igaz ugyan, hogy a befőzés művészetének gyakorlása eredményesebb volna, de hát az ember gyakran nemcsak szemet, de tyúkszemet is huny, ha család dicsősége forog kockán! Cheops kockája kismiska ehhez képest. Egy m. kir. telekkönyvvezető nem hagyhat magával packázni egy közönséges dohányjövedéki tiszttől?! Nevetséges ! Bambáék ós Csokrosék ! Absurdum I Természetes, eddig mi voltunk a győztesek Ha Csokrosnó kalapját egy kis ibolya csokor díszítette, másnap feleségem kalpagján hazánk teljes flórája pompázott a konyhakerti növények kivételével. Ha Csokrosnó kettős ikrekkel kedveskedik urának, Amandám minden bizonnyal hármas ikrekkel lep meg. Szerencsénk, hogy Csokrosék még nem ettek kirán tott cethalat, mert akkor nekünk bizonyára súlyos gondot okozett volna, hogy honnan rántsunk mi egy bálnát ki?! Denique a versenyben mindeddig mi kerültünk ki győztesekként. Képzeljék el azonban a megdöbbenés azt a moraját, mely rajtam és kedves nőmön keresztül futott, midőn Jóska fiam azzal a hírrel rontott be; — Mama, papa, a Csokros Károlynak egy footbalja van. — Hallatlan! Egy közönséges dohányjövedéki tiszt ekkora pazarlást merjen véghez vinni, annélkül, hogy azonnal megrovancsolnák, — jelentettem ki felháborodva, mire Amanda, ki valami szibériai ólombányát sejtett a rovancsolás alatt, azt mondja: — Mit, őt. ?! Az egész családját meg kellene rovancsolni! . . . Rettenetes 1 Épen kapóra jött Jóska nevenapja, hogy jogcímünk legyen egy rugólapda beszerzésére. (Hogy mért rugólapda, mikor stm rugóra nem jár, sem senkit meg nem rug, annak a jó Isten a megmondhatója.) Találtam is egy jól kifejlett, gyönyörű példányt, melyet otthon becses családom diadalordítása közben kezdtem felfújni. Lélegzetem háromszor is megszakadt ós mikor negyedszer is csomóztam össze a szakadt szuflát, érte el a lapda bájos gömbölyűségét. — Hogy fognak Csokrosék pukkadni, mondta örömittasan Amandám, midőn a lapdát ebédutánig óvatosan a szekiónyre helyezte. Ebédnél már valóságos footballáz ütött ki. Jóska, nem elégelvén meg gombócai számát, úgy fejezte ki ujrázás iránti óhaját, hogy szeretne még néhány „goalt" a kapuba röpíteni, mire nőm igen sikerült nhands"-sel bizonyította be, hogy ügyes csatárral szemben a zápfogak nem örvendezhetnek rendületlenlen ós lendithetetlen társadalmi állásnak. Erre jó magam kapuvédnek csaptam fői, mire Amanda tányérja erős fals-sal a kályhának repült. A sikerült próba matchet Jóska azon erélyes óhaja szakította meg, kogy szeretne már a lapdával játszani. Azon figyelmeztetéssel, hogy csak az előszobában szabad vele rugdalódzni, kiszolgáltattuk neki a névnapi ajándékot, mire ő kivonult, nyitva hagyva maga mögött a szoba ajtót. Égy hatalmasat rúgva a lapdára, ez rövid két perc alatt a következő utat tette meg: Levervén az előszoba faláról a kanárit, — ki mint néhai nagybátyára u^án maradt örökség, már tiszteletre méltó aggastyán lehetett, a szoba küszöbére pattant, innen jegyenesen az orrom hegyére, aztán ledöntötte az aranyhalas csészét, nekiment a theás szerviznek, beütötte az óra üvegét, levert két befőttes fflaskót, — mig végre nőm egy merész fogással kózrekeritette ós szótpukkadt . . . Nem a nőm, oh nem, hanem az öt forintos gumi labda ! Parókám minden hajaszála égnek állott ekkora pusztulás láttára, míg Jóska flegmatikusán kijelentette, hogy nem baj, hiszen a Csokor Karcsi lapdája úgy sem volt az övé, csak kölcsön kapta az iskolában a Pufók Gj úritól. Nohát érdemes volt ezért konkurrální! Mai számunkhoz f

é] m^-.i'éiH