Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-05-05 / 18. szám

XX. évfolyam Zalaegerszeg, Í901. május 5. 18. szám. ur Előfizetési dij Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 fill. ' Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 fill. Nyllt-tér petit sora 24 fii. társadalmi, U&Mri és gazfati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bórmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunkel Kéziratok nem küldetnek visszza. ||

( |||. 7 — Q f Ifi A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a ,,Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „Kanizsai és novai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek, Valamint a ,,L;égrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet '-nek hivatalos közlönye. JS/£ e g j e 1 e n i k :m i n d e n -vasázrnzLa^p. A jótékonyság az emberi erényeknek nemcsak a legszebbike, hanem legboldogitóbbika is. Boldogítja azt is, aki gyakorolja, azt is, aki elfogadja. Epén azért azok, akik aí humanismus zászlaja köré sorakoztak, legfontosabb erénygyakorlatuknak tartják a jótékonyságot. A földi jókat a sors rendkívül szeszélyesen, nagy aránytalansággal osztogatj i. Egyeseket pazarul felruház mindazokkal a javakkal, amelyek az életet gondtalanná, kellemessé tehetik; másokat ellenben vagy egyáltalán fel sem ruház, vagy egy önmaguktól nem függő, váratlan fordulattal megfoszt mindentől. Az ilyképen beállott és módosuló, életkörülmények okai annak az örökös' békétlenségnek, forrongásnak, amely a társadalom képének állandó jellege. A szegénységben született és nevelkedett embernek nincsenek, nem lehetnek, magas igényei és látva, tapasztalva a gazdagoknak bó'velkedéseit, kincseit, fényét, pompáját, kec vteléseit, — eszébe sem jut azokból valamit irigyelni. Neki elég a mindennapi kenyér. Neki a földi boldogságból, anyagi igényeinek a kielégítéséből elég az, ha egyszer-egyszer jóllakhatik. Mig megvan a mindennapi kenyere, télre egy kis tüzelő fája; mig előtudja valahogy teremteni a testét betakaró rongyokat: addig neki nem szúr szemet a gazdagok kényelme; addig nem lázítja fel szivét-lelkét az a nagy aránytalanság, amely a gazdag és szegény sorsa között 1/an. ^ Hanem azután mikor nincs meg a mindennapi kenyér; mikor a tél hidegébetí dideregnie kell; mikor még a testét betakaró rongyokat sem. birja előteremteni; mikor az éhező családapát a sarját kínjain kívül körülveszi, megszállja az éhező, a didergő család, a halvány asszony, meg a sáppadt, síró gyermekek: akkor már feljajdul, fellázad és a kétségbeesés]dultságával néz végig az előtte, a körülötte élő társadalmon. Ekkor már meglátja, észreveszi a nagy aránytalanságot; majd feltámad lelkében az irigység; feltárul 'előtte a szegénység pokla lázító ördögeivel. És a szegénység kísértetei nagyon is ellenállhatlanok. Az igy megkísértett szegényekből alakul, szerveződik minden egyéb propoganda nélkül a társadalomnak az az elégedetlen, átkozódó, a fennálló társadalmi rend ellen lázadó, kétségbeesett eleme, mely sötét szemmel, még sötétebb lélekkel és Isten tudja csak, minő sötét tervvel nézi a gazdagok és szegények között egyre növekedő, pedig idáig is létezett elég óriás aránytalanságot. A humanismusé az érdem, a dicsőség, hogy ma már uemcsak a kunyhók látják meg a fényes palotákat, hanem ezek is a nyomoi tanyáit. A nyomor minden sötét zugába, minden sötét fészkébe bevilágító emberszeretet megmutatja a gazdagoknak is azt a bántó aránytalanságot, mely a paloták és kunyhók lakói között vagyoni tekintetben fennáll; körülveteti szelíd, jóságos szellemeivel őket, akik igy sugdosnak : Gazdag ember, arany ember! Nézd ezeket a szegény nyomorultakat, akik a sors szeszélyes intézkedése folytán semmivel sem rendelkeznek ; akiknek az életben oly kevés öröm, de annál több inség, kin, szenvedés, küzdelem jut ki osztályrészül! Te gazdag vagy, nézd ezeket a kétségbeesett alakokat és jöjj segítségükre! Es áldassék a humanismus szelleme; mert ezeknek a gazdag embereknek a fülébe suttogott igéknek foganatja szokott lenni. És legtöbb helyen ép a leggazdagabb emberek tömörülnek, hogy vállvetve segítsenek a szegényeken. Jót tesznek. Boldogítanak és boldogok ők maguk is, mikor' látják az elégületleneknek a lelkébe visszatérni azt az egyensúlyt, amely á társadalmi 'béke 'legszilárdabb alapja, talpköve. Éz ma még csak á társadalom mqnkája. Azonban azok a vészes felhők, amiket a socialis mozgalmak vernek egyes államok fölé: mihamarabb beillesztik a jótékonyságot, az aránytalanságok kiegyenlítését vagy legalább egyensúlyozóját a politikai élet tartamába is. A komoly törvényhozók mihamarabb maguk fogják megindítani a mozgalmat, hogy az állami terhek viselését határozottabban nagyobb arányokban átvegyék azok, akik ezt a tehernövekedést alig fogják csak érezni, de akik ezzel jót tesznek százakkal, ezerekkel, mert leveszik azoknak a válláról a terheket. Ez lesz a legdicsőbb hazafiúi jótékonyság, mely hazánk egéről talán örökre elviszi a szociali mms fekete felhőit, amiket úgyis csak áldástalan, idegeu szél hozott ide. Képviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület április hó 27-én Vdrhidy Lajos polgármester elnöklésével rendkivüli gyűlést tartott. A tárgysorozat előtt elnöklő polgármester meleg hangon emlékezett meg Balaton József apát-plebános ós városi képviselőnek elhunytáról s indítványára a közgyűlés az elhunyt képviselőnek emlékezetét jegyzőkönyvileg örökitette meg. Előterjesztették a város 1900-ik évi gvámpénztári számadását ós yagyonmérlegét, amelyet a városi számvizsgáló bizottság megvizsgált, helyesnek talált és elfogadásra ajánlott. A képviselőtestület a számadást ós vagyonmérleget elfogadta s annak a vármegye törvényhatóságához való felterjesztését elrendelte. Felolvasták a vallás- es közoktatásügyi miniszternek f. 1901. évi február hó 4-én 3044 sz. a. érkezett leiratát a városi tanács ama felterjesztésére, melyben a tanács kérte a minisztert, hogy a várost az elemi iskolák államosítása alkalmával szerződésileg elvállalt évi 10.000 koronás hozzájárulás alól egyszsr ós mindenkorra felmenteni kegyeskedjék. A leirat' részletesen elsorolta az ójabban szervezett tanítói állások után fizetendő évi kiadásokkal együttmennyi az államnak a személyi fizetésekre a kiadása, amely jelentékenyen felülmúlja a város évi hozzájárulását s igy a kérelemnek helyt nem adhat; azonban a város kívánságára az évi hozzájárulás elengedése mellett készséggel átadja az államivá lett iskolát a városnak, hogy azt, mint községit, maga tartsa fenn. A közgyűlés a miniszteri leiratot tudomásul vette. Előteijesztettók a szervezési szabályrendelet XYI-ik fejezet öl-ik szakaszának módosítása tárgyában készített tanácsi javaslatot. A kérdéses szakasz szól a városi A „Zalamegye" tárcája. Ébredés. » •• * < Egy hosszú bűbájos ál<j*mafcí" yljfei. . ffT,'^ Ki ébresztette fel, ki ^flftá? a^rniészetetí •édW álmában? - * ? • 1 " A "ap! ^--^f. yv Forró leheletével érinféaz áTmadö^'höm^káJ. i^efeg' sugarai foszlányokba szaggatva* l«t<*}>tfek, aV.k^léJ san szorító jégpalástot. Könnyű zöld lef>£lt aciott reá, törojénes illatot lehelő virágokkal ékesítve azt. Első a hóvirág, ibolya, nőszirom, élénk sárga szinü nárcisz, jácint. A nap verőfényében mindnyájan felnyitották szirmaikat. A bizinka is kezdi kis fejecskéit felfürtőzni, hogy a gyöngyvirágtól hozzá szálló kis méhet befogadhassa, mely zsongva, mézes ajkkal beszélgetve, táplálékot kér tőlük. Mindenik kis virág a tavasz hírnöke, mindenik egy-egy örömmosoly, ártatlanság, egyszerűség, szerénység, jóság. A hálás ember örömmel nézi az ujjáébredóst, meg nyitja szivét a szeretetnek és reménynek.' A férfi a jelent élvezi; az öreg múltjának szép emlékeit eleveniti fel; a gyermek gondtalan kedélylyel szabadon űzi a tarkaszárnyu pillangót a pázsitos réten. Virágot szakit a nő, de gondolatok között koszorúba fiizi az ibolya bársonyos szirmait, hogy felékesítse a csendes halmot, mely alatt szerettei közül pihen valaki; mert van-e oly szerencsés akinek ne volna halottja V A tavasz kinyiltával nem szabad megfeledkezni azokról sem. Talán azért sem, mert jövőnket látjuk sorsukban ismétlődni. A természet bájos gyermekei, a virágok is születnek, hogy végig éljenek egy ragyogó tavaszt, egy boldog órákkal telt. nyarat és ha jő az ősz lelie, bárdiszes vázákba helyezik, a kis virág hervad, hervad, naponként vesztve illatát. Jő helyette más . . . Elfeledik, eldobják. Szegény kis omlatag virág, mily szánandó sors jutott neked! Vagy ha az anyabokron virulhat tovább, akkor ' lehajlott fővel,, nyugodt megadással, eller^áll^. -.Jvlt,'a^ules.'

a szokások mindtefl Tiéphal mások, « csu1' pjárrjí^ír^oknak; i-^JS'tétébéif' '^éájl'^jdőfeí£kíJfc< y

J- l^^elávi|yöiló»e . eTotf élfe'Egy#" Vbtów. .fndÉibaík,^epi m«i«dt é -1?ét tefi*yeszeti országbairhaiis nákül', midőn a tenyészet az- uj élet virágát kezdte fejleszteni' mindenütt. A föníciaiakról regélik, hogy a tavasz üdvözlésére Baal vagy Bél istennek imádói magas sziklákon óriás tüzet gyújtottak, melynek lángja a csillagok felé hódolatuk legnagyobb nyilvánítása volt a tenyésző hatalom iránt. (Nóraelv őskori nép Apollónak, a nap istenének, tiszteletére gyújtotta ezt a lángot.) A virágot szereti- az-öntudatra alig ébredő gyermek, a szenvedés kemény padu iskolájában felnőtt agg. Szereti mindenki, akinek szivében egy paránya van a gyengéd érzelmeknek. És most ujraébredósük mindeukit örömmel, szeretettel tölt el. Az első áldozásra menő leányka pár szál gyöngyvirággal ékesíti ruháját. A szerető ifjúnak nyújtott egyetlen szál virág, mennyi mindent tud mondani, amelyhez egész szóáradat kelíene. Egy-egy elszáradt kis virág, mólyen elrejtve az imakönyv lapjai közé, előtűnve, hány édes emléket, kínzó fájdalmat képes feleleveníteni. Az irigy kínai, a gazdálkodásáról hires hollandus, szorgalmas ápolója a bengáli rózsának, a dupla vörös és tarka tulipánnak ! Az afrikai nő homlokára tűzi a hófehér Bourbon rózsát. Kreol ós spanyol szépségek toilettjeik legértékesebb diszét semmibe sem veszik,, ha hiányzik abból a virág! A hindosztán nő arcára teszi a kinyílt virágot. A mi hölgyeinek is előszeretettel ékesítik báli toilettjüket yirágfüzérrel és szívesen tűzik keblükre a „tőle" kapott illatos'virágot. Isten hozott benneteket, ti tarka, szingazdag ekessógei a természetnek! A langyos t^vas^juapritfehe''kiakasztotta .illatot l^sífcát,^l ylfeiteKét. Meghódol nektek a ^fető,tj^l?9Íg$to.k,lesz á "költő, mátyása; öíökrt 'még ' 4)Aftfeteíé(í!

:*a sjfb^ráaz'véső^,® ^természettudós mi ndeíi 5iáejé^k&'tatásokra -szenteli. 'Ha volt, aki, kételkedett az " Wl&«táése&önj jjeb^ruka el azt."A' magas Tátra' , Kötfiiia*,n^téi^ft :t«rasi'g^ioáh', a délvidéken ki ín^Ké^á^mi^füszt és narancsvirágot, a szüzeknek, a menyasszonynak féltve őrzött kincsét? Afrika déli partjain ki fakasztja fel a kroeát tündöklő ezüstös leveleivel vagy a tenger zöldes színén feltűnő piros korálokat, amelyek a rémséges mélyből emelkednek fel ? A lótusz vagy áz oceánídák testvérei, a csodás niraphák vízi liliomai, melynek árnyékában kacérkodva tünnekfel a habok között, majd ismét feltűnve úszkálnak, megkoszorúzva holló fürteiket. A Teremtő ereje, az isteni Gondviselés, minden parányi növényzetre elhat. Az ő szelleme teremt, enyészt, alkot ós rombol. Virágot nyit tavasz-sugárral, virágot tarol fagyos őszi széllel, letépve tarka szirmaikat, hogy a kikelettel ujult erővel üde virágot nyissatok, kelyheitek telve csillogó harmattal. Isten hozott benneteket, kertjeink változatos szinpompájü virágai! Reményt, szeretetet ébresztetek sziveinkben most, amidőn minden uj életnek örvend. Érzéstelen volna az, aki ki nem nyitná üdvözléstekre ajkait! A viszontlátás e boldog pillanatában lelkem szárnyalásának egy hű társa akadt, a pacsirta, hogy imámhoz himnuszt énekeljen. Egyik költővel együttérezve zengjük ebben a magasztos pillanatban: Mi szebb, mint a nap sugára, Ha fényt lövel a világra? . . . Istennek bölcs könyve ez. Mi kedvesebb a tavasznál, Tarka virágos halomnál ? . . . Lelkünk rajta tévedez. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.