Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-10-23 / 43. szám

XVII. évfolyam. Zala-Egerszeg, Í898. október 23. 43. szán). III Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. társadalmi, Mmáú é gaászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. IMI egj elenik m inden vasárna ;p_ # magyar tisztviselők mozgalma. Október 23-án, tehát, mai napon délutáni 1 órakor egy általános nagy gyűlést tart a magyar állami tisztviselők országos szövetsége Budapesten a vármegyeház üléstermében. Erre a nagygyűlésre meghívta a központi szövetség az ország összes tisztviselőit. Ennek az országos gyűlésnek az lesz a dolga, hogy az államtisztviselők helyzetét s ennek okait feltárja és a segítő eszközök módjait megmutassa; továbbá, hogy az ország figyelmét felhívja a tarthatatlan állapotra s végre hogy a társadalomnak és különösen az államnak rokonszenvét a javításra megnyerje. Szóval a közgyűlés a tisztviselők anyagi helyzetének javítását tűzi ki célul, egy sürgető memorandumot nyújtva át a miniszterelnöknek. Fizetés javítást kér a tisztviselők számára. Nem egyéb ez, mint egy általános felkelése az elégedetlenségnek. Az a kérdés, jogos-é a felkelés? Ha nincs reá ok, jogtalan. Jogos, ha van reá ok. De ki merné azt elmondani, hogy nincs reá ok? AZ okok halmazából tekintsünk meg egy párt. A tisztviselő dolgozik legtöbbet s fizetésül ö a legszegényebb az országban. A társadalom hármas csoportjában ő a középső rész, a derék. Az államháztartásban még néhány független munkással együtt ő a rudas. Nem óriás; olyan kicsiny, mint a hangya, mégis, mint Atlasz az eget, úgy tartja munkásságának vállán az országot. Az első csoportban, mely a fejet teszi, vannak a született urak, kik akkor és úgy dolgoznak, amikor és a hogyan kedvök tartja. Nem kénytelenek vele. Érettök dolgoztak talán az eldődjeik. De ha dolgoznak is, legalább jó módban vannak. A legalsó csoport, igaz, hogy merő koldus, de legalább nem törődik a világ sorsával, még a saját sorsával sem, hadd gondoskodjanak róla mások, ő henyél, ingyen él. Volna egy társa a tisztviselőnek: az egyszerűbb földmives, iparos s több efféle. Ezek is dolgoznak s elég szegények, mint ő ; de meg van mégis egy vigasztalásuk : meglehetősen függetlenek. Nó, a tisztviselő már nem élvezheti úgy ezt a kis boldogságot sem. Tehát mindenik osztálynak vagy csoportnak több előnye van, mint neki. Többet dolgozik, mint a többi, de azért az országos gyűlésen nem fogja azt kérni, hogy kevesbítsék a munkáját. Legerősebben korlátozva van minden lépésében, de talán még függetlenséget sem kér többet; csupán azt fogja kérni, hogy egy kissé jobb életmódot adjanak neki, hogy több fizikai ereje legyen a munka elviselésére s nehogy a gyenge testi táplálék mellett az erkölcsöt fentartó erő is meglazuljon. Tehát van oka a folyamodásra. És igy jogos a folyamodása. Talán felemlíthetünk egy másik okot is. Nem lényegtelen. Nézzük a tisztviselőnek csak legközelebb álló osztályos társait. Az ügyvéd a Pál perén kívül, ha épen tudja és kedve tartja, elvégzi a Péter perét is s ez már neki nem egy, de két tál ételt hoz a konyhára. — A földműves, ha elég erős, ügyes és akarata is van hozzá, ma többet dolgozik, mint tegnap, s ezzel tetszése szerint szaporíthatja vagyonát, emelheti jóllétét. Mindezt a tisztviselő nem teheti. 0, mint a taposó malom, vagy a zsilip, egy nótát fúj reggeltől estig, — mást nem tud, mert nincs ideje, de nem is szabad. A tisztviselő nem szerezhet jobb megélhetést magának, mint amilyent neki szántak. Ila ez elégséges volna! De nem elsgséges. A tisztviselő a müveit osztályhoz tartozik, sőt legtöbb jogot ő formálhat ehhez. Rendjén van tehát, ha őt is a legmagasabb igények csiklandozzák. De ám az ő ezer forint évi jövedelme nem versenyez het a született urak harminc-negyvenezer forint évi jövedelmeível. Mit csinál tehát? Ő, aki szegénységével a legalsó osztályhoz is tartozhatnék s intelligentiá jávai a legfelsőbb helyen állhatna: közből marad a semmiségben lógva, mint a Mohamed koporsója. Sem úr, sem koldus, sem a földön, sem az égen. A koldus és henyélő tömeg fekete kabátjában az „urat" irigyli benne, sőt bombát vetni sem átall a szegény ördögre. Ez alatt pedig az az úr, akinek van mit aprítani a tejbe, ez, ezt az ütött-kopott lateiner-léle tisztviselőt, ezt az „irigylett" urat — egyszerűen lenézi. A tisztviselőnek kevés a jövedelme. Mellék foglalkozással sem gyarapíthatja. Ez elég ok a fizetés emelésért való folyamodásra. De hogy az önérzetét megvédje, ez még nagyobb ok'. Folyamodása tehát jogos. Az igazságos mozgalmat pedig mindenkinek pártolnia kell. A hírlapoknak, ezeknek a beszélő orgonumoknak első sorban kötelességük, hogy a jó ügy mellett propagandát csináljanak, hogy hangulatot keltsenek s azt terjeszszék lefelé úgy, mint felfelé, a tömegben úgy, mint a legmagasabb vezető tényezőkben, hogy a mozgalomnak sikeres eredménye ha ma nem is, de minél előbb annál biztosabban bekövetkezzék — mert a tisztviselők megbecsülésében nem az egyes embereket, hanem a közügynek állandó munkásait becsüljük meg. Áldás kísérje az országos ragy gyűlést. 33. Gy. Városunk 1899. évi költségvetése. A. Bevételek. Rendes bevételek. Pénztármaradvány 1897. év végén 3 frt 46V* kr., telepedési dijakból 13 frt 92 kr., marbalevelek kiadása és átíratása után 887 frt 32 kr., adóbehajtási illetékekből 1.063 frt 20 kr., szemétkihordási illetékekből 42 frt 50 kr., fizetési ivek eladásából 1 frt 05 kr., ebadó- és védjegyből 89 frt 40 kr.; tanügyi bevételek: a) elemi iskolánál 1.092 frt 34 kr., b) iparos tanonciskolánál 761 frt, c) kisdedovodánál 1.072 frt 77 kr., összes rendes bevétel 5 026 frt 96

1/* kr. Rendkívüli bevételek. Haszonbéri, egyéb vegyes és községi pótlék hátralékok fejében az 1897. évi zárszámadás szerint fennmaradt 24.512 frt 34

u/ia kr. követelésből remélhetőleg befoly 12.469 frt 06 kr., a bemutatott kimutatás szerint. Egyéb rendkiviili bevételeit. Megyei székház előtti 2 lámpa felgyujtatása után 60 frt, haszonbérlőktől állami adó és megyei pótadó téritmény 253 frt 94 kr., haszonbérlőktől tűzbiztosítás! dij téritményből 101 frt 12 kr., nyári kiülő helyek utáni illetékből 81 frt 46 kr., átvonuló katona tisztek után szállás dij 291 frt 83 kr, öszszesen 788 frt 35 kr. A „Zalamegye" tárcája. :

jZI^sszony hűség. — No kedves barátaim, hát nem jósoltam meg, hogy Géza barátunk is így jár ? Azt gondoltuk, hogy a szőke Miczi fülig szerelmes belé s most mégis faképnél hagyja. Eh, az asszonyok mind egyformák ! — Olió, kérem, ez nem áll; én épen az ellenkezőjét vitatom ; szép is volna ... — tiltakozott valaki a társaságból. — Dehogy nem, mind egyformák . . . — Már megbocsát, de . . . — Amit egyszer kimondtam, azt nem vonom többé vissza. — Ugyan csak nem kezdtek talán aszzonyok miatt veszekedni, érdemes is volna! S te Sándor ott a sarokban mit hallgatsz? Hisz oly nagy Don Jüan vagy, miért nem szólsz közbe, mikor hallod, hogy a mesterségedbe kontárkodnak. Adj felvilágosítást. — Restellettem még a számat is kinyitni ily csekélységekért . . . — Ab! — I)e téged szólítunk fel biránknak ; döntsd el, kinek van igaza V — Én mondjak ítéletetV Biz ezt nem teszem. Persze, hogy magamra zúdítsam az egész hölgyvilág haragját. Nem, inkább elmondok egy igaz történetet, a miből tanulságot meríthettek, mennyit higyjetek az asszonyoknak. — Halljuk, halljuk . . . — Várjatok. Száraz a torkom, előbb töltök magamnak. Gyorsan teletöltötték poharát; mert mindnyájan kíváncsiak voltak a történetre, melyet a nagy Don Jüan ajkairól hallani fognak. — Mindnyájan ismeritek Szávay Liát -- úgy-e? — Oh igen. — Jó. Ő róla fogok valamit elmondani. .. Valamikor jó régen ... — Jó régen ? No tessék, hogyan füllent; pedig két évvel ezelőtt volt . . . — No igen, mert akkor még számba menő voltam a hölgyek előtt; de most'? . . . Most már vége a rövid álomnak, s nem szőhetem tovább az ábrándok fonalát. Akkor még a szép nők minden gyengeségemet szerelmi nyilatkozatnak vélték ; ma pedig minden szerelmi nyilatkozatomat szánalmas gyöngeségre magyarázzák. Elég az hozzá, hogy még a régi jobb időkben volt, mikor Szávay nejének udvarolgattam. De miért is ne ? Az asszonyka szép volt, vig kedélyű és életvidor. Feljárogattam néhanéha hozzá a férj tudta nélkül ; s mondhatom, pompásan töltöttük el az időt. Történt egyszer, a mint épen fenn voltam az aszszonynál, elért a végzet. Bizalmasan beszélgettünk egymással, s már esteledni kezdett az idő, midőn a folyosón csengetés hallatszott. Az asszony izgatottan ugrott fel, mert azt gondolta, hogy férje jött haza. Hogy, hogynem, az a gondolata támadt, hogy addig, mig utána néz, bezár a szobájában levő ruhaszekrénybe, s alkalomadtán majd kienged. En beleegyeztem, s ő kiment. Be voltam tehát zárva a szekrénybe, mely mellékesén mondva, olyan szűk volt, hogy mozdulni sem tudtam Csakhamar visszajött az asszony, de nem egyedül, sem az urával, hanem annak egyik régi jó barátjával. S mint előbb velem, úgy most evvel is bizalmasan kezdett társalogni. Eleinte azt hittem, nem fog sokáig tartani e látogatás, de csakhamar beláttam, hogy az a bizonyos úr csak nem akar mozdulni. Bizonyára valami kiállhatatlan tolakodó lehet, s emiatt a pokol mélységes fenekére is kívántam. Lábaim lassankint zsibbadni kezdtek úgy, hogy kénytelen voltam megpróbá'ni, hátha valahogyan leülhetnék, mi a nagy ruhaakadályok leküzdése után csakugyan sikerült is. Igaz, hogy csöbörből vederbe jutottam, de mégis kényelmesebb volt, mint az előbbeni helyzetem. Jó bosszú idő telhetett már el, s a vendég még mindig nem távozott. Legnagyobb örömömre egyszer csak hallom kinyitni a szobaajtót. Mily nagy volt azonban meglepetésem, midőn férjének hangjára ismertem. Tehát az ura is hazajött. No még csak ez kellett; s most hárman folytatják kedélyesen a társalgást. Szerettem volna kitörni a szekrényből, de meggondoltam magam, hisz csak vesztemre lehetett volna. Beletörődtem lassankint a helyzetbe, s türelmesen vártam a dolog folyását. A társalgás egyre hangosabb lett, s végre a férj vacsorára hivta meg vendégét, amit az természetesen el is fogadott. Ugy látszott, szeretelt az asszony közelében •lenni. Elképzelhetitek, minő lélekállapotban voltam.Most meg a vacsora végét is meg kellett várnom. Hozzá még én is megéheztem. A vacsora ép úgy, mint a társalgás, kodelyesen folyt végig. Tisztán hallhattam a poharak csengését, ha koczczintgattak. , , Oh bár csak nekem is adnának egy pohárkával, gondoltam magamban, mert már szomjazni is kezdtem. Végre nagy nehezen feloszlott a társaság s a vendég elbúcsúzott, s mindnyájan távoztak a szobából. Hála az égnek! mondám magamban, nem sokara kiszabadulhatok e kényelmetlen 'szekrényből. Majd be fog jönni az asszony s kiereszt. Várok vagy tiz percig, de nem jön senki; varok félóráig, talán egy óráig is, de nem jön seki. No ez ugyan szép lesz, ha talán még tovább is itt kell maradJvlai számunkhoz fél iv melléltlet van csatolva.