Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-10-16 / 42. szám

XVII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1898. október 16. 42. száir>. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegei íj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. társadalmi, kmiái k gaászatí hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. I A „Zala

m

egy

e

i gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. 3VC egj elenik m. inden vasarna ;p. Korcskcdclmi ícstülciok, II. Véleményem szerint az alakítandó kereskedelmi testületek működési köre következőkép volna megállapítható : 1. A cégbejegyzési lajstrom vezetése. Ugyan kir. törvényszékeink és a két kereskedelmi s váltó törvényszék ebbeli törvényes kötelezettségeiknek pontosan megfelelnek; az általuk teljesített és nyilvántartott cégbejegyzések ellen semmiféle kifogás nem emelhető: mégis óriási előny rejlenék abban, ha a cégbejegyzések, törlések és ezekkel kapcsolatos teendők a törvényszékek hatásköréből kivétetnének és ezeknek elvégezése a kereskedelmi testületekre ruháztatnék. Ugyanis a kir. törvényszékek teljesitik a náluk jelentkező egyéni és társas cégek vezetését, de hogy mely kereskedő tesz eleget a törvényben előirt cégbejegyzési kötelezettségének és melyik nem, erre ellenőrző figyelmük nem terjed ki és nem is terjedhet ki. Igy azután megesik, hogy valamely város kereskedőségének jelentékeny része nincs bejegyezve, mert őket erre senki sem kötelezi, mert költekezésektől menekülnek és mert nem tudják belátni azokat az előnyöket, melyeket a törvény biztosit a bejegyzett kereskedők részére. Ha pedig a bejegyzéseket a szóban levő testületek végzik, akkor az elől egyetlen kereskedő sem térhet ki, kit a törvény erre kötelez; nem pedig azért, mivel a testület ismeri a területén levő valamennyi kereskedőt és ama körülmény elbírálására is illetékes lesz, hogy az illetőnek üzletköre túlhaladja-e, vagy nem a kisipar körét? 2. A tanoncok szerződtetése és felszabadítása. Jelenleg ugyan az ipartörvény szelleméhez képest az elsőfokú iparhatóság körébe tartoznék az inasok szerződtetése és felszabadítása, de a gyakorlati életben a dolog nem egészen ügy történik, mert a tanoncok jönnek, mennek, felszabadulnak a nélkül, hogy az iparhatóságot látták volna. A főnök tudja ugyan, hogy neki e tekintetben kötelességei vannak, de ő már megszokta ősidőktől mindannak mellőzését, A „Zalamegye" tárcája. ^-^kalauz. — A Zalamegye eredeti tárcája. — A határszéli vasút

1 állomáso'n a/, utasok ido-oda iutkoztak. Négy-öt gyorsított lépésekkel, ügyekezett a pénztárhoz jegyet vált? ni; egy másik csapat a málhái után tudakozódott; amott néhányan a hordárokkal veszekedtek. Mindenfelé zaj, zsibongás töltötte be a nagy állomás zegét, zugát. Ez alatt a vonatok érkezését jelző v'lámos csengő szakadat'anr

1 cs

;

i ngcll s künn a perronon t'öl-p'á szr'adgáltak a kalauzok. Olyanok voltak a v'"ám kékes fénye me^ett, m

;it egy-egy surranó kísértet. A gyorsvonat indulását jelezték Magyarország felé. Az utasok siettek elfoglalni a nyitott kocsiszakaszokat. Az első-osztályú kocsiszakaszba csak egy utas szállott be. Magas, napbarnított arcú úriember, amerik?

:?s öltözetben. Körid-belül harrdne éves lehetett. A vonat megindult. Az elegáns utas egy amerikai lapot ve elő és ülésén kényelmesen elhelyezkedve, olvasgató kezdett. Belépett a kalauz s ahogy már a vasúti kalauzok szokták, éles szemmel nézett az elegáns utasra; tissé meghajolt és németül kérte tőle a jegyet. Az utas a h,

n

,ig hallatéra szinte megdöbbenve nézett a kalauzra s élesen vizsgálta arcát, mialatt a jegyet átnyújtotta. Aztán megszólította magyarul: — Hány órakor érünk Budapestre'? Most meu a kalauz nézett meglepetten az utasra; csodálkozott, hogy elég tiszta magyarsággal beszél egy amerikai utas. a mire közvetlenül fel nem szólítják és erélyesen nem kötelezik. A hatóságoktól nem vehető rossz néven, ha a nyilvántartást az ellenőrzés lehetetlensége mellett pontosan nem vezetik ; de ha a testületek feladata leend a tanoncok nyilvántartása, összeírása, szerződtetése és felszabadítása, akkor a munka teljes lesz, mivel a testület tagjai folyton tudatában lesznek a kereskedőség között előforduló bármiféle tanoncváltozásoknak. 3. A kereskedő-tanonciskola feletti elsőfokú felügyelet. Jelenleg sok tanonc kerüli az iskolát — különösen nagyobb városokban, mivel az iparhatóság ugyan értesíti az iskola igazgatóját a nála bejelentett tanoncok létszámáról, az igazgató meg ugyanerről jelentést tesz irásbelileg a tanfelügyeló'ségnek, csakhogy az iparhatóságnál történt bejelentések és a tanoncok tényleges létszáma között sokszor nagy a különbség. Ha a testület vezetendi a nyilvántartást, akkor egyetlen tanonc sem szabadul meg iskolakötelezettségeinek terhe alól. És ez a körülmény annyival inkább igen fontos, mivel leendő kereskedő osztályunk szellemi kiművelése első rendű kötelességünk, mert lépten-nyomon látjuk és tapasztaljuk annak a nagy feladatnak közgazdászati és nemzeti főlényét, melyet kereskedőségünkre bizunk megoldás végett. 4. A segédek nyilvántartása. Jelenleg segédeink teljesen magukra hagyatva, vándorolnak egyik helyről a másikra és mikor valami bajuk van, nem tudják, kihez forduljanak tanácsért, támogatásért és oltalomért. A törvény igen kurtán bánik el a segédekkel. Megmondja ugyan, hogy szolgálati szerződést szó-, vagy irásbelileg köthetnek ; hogy némely esetekben a felmondási idő figyelmen kívül hagyásával a szerződéses viszony azonnal felbontható: de vannak ezeken kívül a főnököt, valamint a segédet egyaránt érdeklő vitális kérdések, melyeket csakis a testület volna hivatva megoldani, először azért, mivel a bírósági megoldás rendesen hosszú időt vesz igénybe és ezek a vitális dolgok sürgős intézkedést követelnek; másodszor meg azért, mivel a kereskedelmi testület mindenkor a viszonyok teljes ismerete mellett a helyzet magaslatára fog emelkedni és meg fogja — Heggel, hét óra harminc perckor. — Köszönöm. Azt hiszem, kényelmesen utazhatom odáig. — Igen. Első-osztályú utas nem igen szokott erre a vonatra beszállni. Ügy látszik: az éjjeli utazást kissé kényelmetlennek találják. — Ilégóta jár ön ezen a vonalon? — Harmincév óta. — Szép idő. Most hány éves ? — Otvönöt. — Mindig ezen a vonalon utazott? — Húsz éves koromban lettem kalauz. Csupán öt évet töltöttem más vonalon teher- és személyvonatok mellett. Azután ide osztottak be a személyvonatokhoz. Ilusz év óta szakadatlanul a gyorsvonatokat kisérem. Nemsokára penzióba megyek. Csodálom, hogy ilyen hosszú szolgálat után már előbbre nem léptették önt. — Ahhoz vagy szerencse vagy protekció kellett volna kérem alássan. — Van családja? — Van bizony. El léggé megáldott az Isten. Hat gyermekem van. —- Nagyok már? A legidősebb bizony most már embernyi ember volna, ha élne. — Meghalt? — Azt csak a jó Isten tudja. Tizenöt éves korában eltűnt, nyoma veszett. Sohasem tudtuk megtalálni. Mesterségre adtuk. Kicsit bizony szigorú volt a mestero. A iiú egyszer megszökött tőle ; de én újra visszavittem hozzá. Bár ne vittem volna. A fiú megint megszökött. Akkor már nem jött haza, hanem talán a Dunába ugrott. Az őszülő kalauz mélyen sohajtott és szemei fényesebbek lettek az beléjök lopódzott könyektöl. Az utas két ezúst forintost csúsztatott a kalauz találni az elbírálásnak ama módját, mely a segéd és főnöke kettős érdekének a legjobban megtelel. 5. Továbbképző tanfolyamok létesítése a segédek számára. Ilyen tudtommal egyetlenegy van jelenleg Debreczenben. Pedig minden nagyobb városban kellene ezeket szervezni, hogy ifjuságunk megszerezhesse magának azt a szakismeretet, mely őt szép hivatásának sikeres betöltésére képesíti; hogy előiskolázott ságának hézagossága mellett alkalma legyen a könyvvezetést, levelezést, kereskedelmi számolást és mindenféle irodai munkálatot elsajátítani és hogy magába szívhassa ama meggyőződést, mely szerint édes hazánk nyelve mennyire alkalmas a kereskedelmi gyakorlat minden phasisában az ügyletek lebonyolítására, könyvelésre és levelezésre. Ez iskolák fenntartásához a segédek havi béréből levonandó csekély összeggel járulnának; lehetne a kereskedőket kötelezni segédeik száma szerint a támogatásra; ezeken kívül maga a testület, sőt a magas kormány is nyújthatna egyes indokolt esetekben segélyt. Ha ez iskolák létesülnek; ha a tanárok teljesítik kötelességünket; ha a főnökök, testületek, kamarák és a magas kormány kellő figyelemmel és aűyagi támogatásban részesítik ezeket: akkor majd nem kell attól tartanunk, mit jelenleg szomorúan tapasztasztalunk, hogy a budapesti segédek jókora része a socialista tanok lejtőjére lépett és magára vonta az egész társadalom ellenszenvét, megvetését. A kereskedelmi testületeknek ezer alkalma volna oly irányban hatni a segédekre, hogy ezek megismerkedhetnének azokkal az absolut társadalmi formákkal, amelyeknek szigorú betartása mellett juthatnak csak el boldogulásuk révpartjához. 6. Évi jelentés a vidék forgalmi viszonyairól. A kamarák adhatnak elfogadható felvilágosítást arra nézve, hogy mennyire bajos egyes városokból, vidékekről a mult évi üzletmenetről, forgalmi viszonyokról, a meglevő bajokról stb. felvilágosítást kaphatni. Gyakran tiz helyre is fordulnak, míg az évi jelentéseikhez szükségelt adatok birtokába juthatnak és a rendelkezésükre bocsátott adatok is annyira hézagosak, sokszor használhatatlanok, hogy a kamarai jelentés szerkesztőjének nem útbaigazítást, — hanem összezavarást okoznak. Ha már most a testületeknek markába s tudata vele, hogy aludni szeretne; ha lehet, ne tegyen abba a kocsiszakaszba utast. A kalauz meghajolt és távozott. Künn azonban a kocsi folyosóján kissé megállott és a betett ajtó ablakán át kémlelte az amerikaiasan öltözött utast. Hosszú kalauzi pályáján megtanulta, hogy ezek az amerikaisan öltözött magyar utasok, különösen, ha a borravaló dolgában is gavalléroskodnak,'— mindig nagyon gyanúsak. Föltette magában, hogy szemmel fogja kisérni. Az ablakon át látta, hogy derekáról egy revolvert csatol le ; azt szijjánál fogva a podgyásztartó hálózat vasához csatolta. Azután egy másik övet csatolt le derekáról s megvizsgálta annak a tartalmát. A kalauz lázban égő szemekkel nézte a temérdek arany- és bankó-pénzt. Szinte belesápadt. Egész teste remegni kezdett. Nem látott ö egy csomóban annyi pénzt soha. Az utas a pénztartó övet is a revolver mellé csatolta. Hozzá készült egészen az alváshoz s azután végig hevert a bársonyos pamlagülésen. A kalauz nézte még néhány percig, azután szép csendesen tovább ment a folyosón. Elfoglalta a kalauz-ülést. A rohanó vonattól alig lehetett néhány lépésnyire ellátni. Az eget sürü fellegek borították. Valóságos tömlöc-éj volt. A szél erősen zúgott. A kalauz úgy gondolta magában, hogy most a legközelebbi állomásig egyet szenderegni fog. Le is hunyta szempilláit. Nem bírt elaludni. Minduntalan maga előtt látta annak a gyanús utasnak pénzzel tömött tüszöjét. Ha őneki annyi pénze volna, milyen boldoggá tehetné magát is, egész családját is. Egyik lia kereskedő-segéd, a másik lakatos-segéd. Mai számunkhoz: fél ív melléklet van csatolva.