Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-10-09 / 41. szám

mivel ideje már, hogy kereskedőink és jól felfogott kereskedelmi érdekeink szempontjából valamit tegyünk. Hogy mi kép lenne megállapítható véleményem szerint az alakítandó kereskedelmi testületek működési köre, ezt cikkem második részében fogom tárgyalni. Balassa Benó. Erzsébet királyné emlékezetének megörökítése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter f. 1898. évi október 4 én 4.196. elnöki szám alatt felejthetetlen emlékezetű Erzsébet királynénk emlékezetének megöl ökítése végett a jövő iskolai évtől kezdve november hó 19-én iskolai ünnepély tartását rendeli cl. A mély "érzéssel és megható közvetlenséggel irt rendelet szószerinti szövege : „Még frissen sajog a szörnyű seb, melyet nemzetünk lelkén ütött a durva gyilkos, aki Magyarország földi mentőjét, Erzsébet királyasszonyt, orvul megölte messze idegenben. Megölte ázt a Királynét, aki nemzetünk szószólója, anyja volt; aki megosztotta falatját a szegénynyel; aki, mint dicső védszentje, Erzsébet, fejedelmi palástjának szárnya alá vette a szűkölködött; aki fájó könyeket törölt le, mialatt lelke sirt, s aki mindeneknek jó anyja volt, s kinek áldott nyomán az engesztelődés rózsái fakadtak, megölte egy alávaló szövetség vadállattá aljasult tagja, élő példájául annak, hogy mivé lesz az ember a rossz nevelés és ferde elvek hatása alatt, mikor hit és erkölcs nélkül nő fel s nyomorult eszével túlteszi magát a törvény korlátain. Tanítsuk az ifjúságot hinni és munkálkodni. Tárjuk fel előtte azt, a rettenetes örvényt, a melyet a fejetlenség és szivtelenség tanai nyitnak minden társadalomban. Tanítsuk megutálni azt az intézményt, melynek mérges, gyalázatos fája ilyen átkozott gyümölcsöt terem És tanuljunk megnyugodni a változhatatlanban ! Tekintsünk fel a mi szeretett Felséges Királyunk megtört szivére, a melyet oly iszonyú sebekkel vérezett meg a sors, de a mely fenséges atyai sziv még akkor is a miénk, népéé, alattvalóié, mikor ezernyi sújtó sorscsapás gyógyíthatatlan sebet üt rajta, s a mely sziv melységes fájdalmában megtépett lelkét odatárja elénk, mondván : Szeretetem, atyai gondom, mindenem — a tiétek. — Az 0 fájdalma a mi fájdalmunk; lássa a mi forrón szeretett Király-Atyánk, hogy a palotától a kunyhóig minden sziv vele fáj, minden szem vele sir, s mutassuk meg: mennyire szeretjük Ót, mikor Felséges Hitvesét siratjuk s Annak drága emlékét őrizzük, ünnepeljük. Neveljük Erzsébet Királyné emlékében a tanuló ifjúságot. Nem szabad az O dicső emlékezetének meghalaványulnia a jövő nemzedékek lelkében sem. Évről évre szenteljük az 0 dicső és áldott emlékezetének az 0 védszentje Erzsébetnek napját, november tizenkilencedikét. — S mig a gyász e szomorú esztendejében már megtartottuk gyász-ünnepeinket, — ezentúl évről évre, Erzsébet napján, méltó gyászünnepólylyel újítsuk fel a mi elvérzett Pátronánknak, Erzsébet királyasszonynak, emlékezetét; forduljon a maga hite szerint Istennek oltárához, Teremtője kegyelméhez az egész magyar tanuló ifjúság, s a tiszta gyermek-lelkek és fellángoló ifjúi szivek imádságában jusson az Űr elé a jövő nemzedekek hálája és szeretete Erzsébet Királyné iránt, a Ki szeretetének áldásával halmozott el bennünket; akinek utolsó imájába is bele van foglalva nemzetünk boldogsága. S az isten-házából az erkölcs, törvény-tisztelet, a tudás és hazaszeretet templomába, az iskolába gyűljön a fiatalság, a mely előtt igazgatói, vagy tanári szó hagazHabzó lován szive dobog s rágyújt a nótára : Édes rózsám gyújts gyertyára: Haza érek vacsorára, — Forralj nekem édes tejet, Morzsolj belé kenyérbelet, Ilogy egyem egy víg vacsorát, Amit édes rózsám csinált. De világ van a berki malomban. Talán csak őrölnek. Igen. Ugyancsak őrölnek. A nagy malomkővel törik, zúzzák össze Tövisi Balázsnak vérző, fájó szivét. — Keserű lepény lesz még abból a lisztből, megfúladnak tőle a vig lakomázok. Fényes nagy világ van a kicsiny malomban. Erősen kihallszik a gyenge hegedű s táncolók danája. — Burgya Péter tartja gazdag lakodalmát a berki malomban molnár Katiczával. Tövisi Balázs még nem hisz a szemének, s tán füle is csak zúg, mint a zúgó malom ?! Megköti lovát a fűzfa derekához s betoppan a házba. Káprázik a szeme, füle még jobban zúg. De mégsem álom ez. Való igazság ez. Gazdag Burgya Péter kényes jámbor fia! Azért maradsz itthon s nem mégy katonának, hogy kard nélkül öld meg az én életemet! ? Oh te sziv rejtélye, ezer bonyodalma! Ki fejt meg tégedet ? Hol az igazságos biró, hogy ítéljen szőrszálhasogatva a te vétségedben ? Itt egy ember itél gondolkodás nélkül. Olyan vagy te, mint a gordiusi csomó, megoldózhatatlan ós megfejthetetlen. — — — Ketté kell azt vágni. Es Tövisi Balázs súlyos nagy kardjával ketté vágta Pétert mennyasszonya előtt. Nyerít, püszköl, nyargal s reggelre hazaér a ló — gazdátlanul. Mert Tövisi Balázst a földre teperték Burgyaatyafiak, aztán kihurczolták s a gát alá dobták, hogy a viz mosson le róla minden vétket, minden vétket és vért. Baran Goló. tassa lelkesülten Erzsébet királyné áldott emlékezetét, a nemzet anyjáért, akinek a szivét már halála előtt a fájdalom hét tördőfése járta át, akinek szent élete és vértanu-halála örök emlékezetül álljon fiaink és leányaink előtt ! A gyász és emlékünnepély pedig záruljon a mi nemzeti imádságunkkal, a Kölcsey „Hymnusával" amelynek szép szavaival kérjünk áldást a Magyarok Istenétől a mi nemzetünkre és a trónra, melynek O soha el nem halványuló fényes csillaga volt. Magyarország tanárainak ajkaira s onnét a tanuló ifjúság szive mélyébe tegyük le Erzsébet Királyné dicső emlékezetét s haló porában is áldjuk azt az átvert jó szivet, amely annyira szeretett bennünket, hogy még holta után sem áldhatjuk és szerethetjük eléggé, s a melylyel a mi dicső, jó Királyunk vigasztalása, öröme szállt sírba, mindeneknek, de legkivált a mi gyászoló nemzetünknek örök fájdalmára. Kérjük a népek és nemzetek Istenét, hogy áldja meg, vigasztalja meg Felséges Atyánkat, a Királyt, s áldjuk meg az 0 drága hitvesének szent hamvait, mondván : Áldott legyen dicsőült királynénk : Erzsébet Felséges asszonyunk emlékezete' Képviselő testületi ülés. A városi képviselő testület szeptember hó 29-én és folytatólag október 1-én és 3-án Németh Elek főjegyző, h. polgármester elnöklete alatt rendes gyűlést tartott. A közgyűlés első tárgyát, a mely a két első nap foglalkoztatta a képviselőtestületet, a /áros szervezése új szabályrendelet tervezetének megállapítása képezte. A régi szervezeti szabályzat több pontját lényegesen megváltoztatták s egyúttal a pénzügyi bizottság javaslatához képest egyes városi tisztviselők fizetésének-javitását 12 szóval 5 ellenébe s igy 7 szótöbbséggel elhatározták. A szervezeti szabályzat megállapítása után tárgyalták az 1899-ik évi költségvetést, amelyet a tanács egybeállított, a pénzügyi bizottság elfogadásra ajánlott. A képviselőtestület a felvett fizetés javítás némi módosítása mellett fogadta el a költségvetést, melynek főbb tételeit lapunk jövő számában közölni fogjuk. A helypénz bérbeadására vonatkozólag Horváth Lajos vállalkozóval 11175 frt évi bér mellett kötött szerződést a közgyűlés jóváhagyta. A Baros ligeti vendéglő bérbeadása tárgyában a közgyűlés elfogadta egyhangúlag a békés kiegyenlítést olyképen, hogy Domoko? Ignác bérlő 1899. január 1-én végkiegyenlitésül 500 frtot fizet a túlbeépitési költség után járó 8°/o fejében s 1899. január 1-től kezdve a bérlet a jelenlegi bérlővel, Domokos Pál és nejével köttetik meg, mig Domokos Ignácnak a Fehérképi korcsma marad; Németh Béla pénzügyi titkár a városnak egy földet ajándékozol t, melynek tárgyában 30 napra képviselőtestületi gyűlés tartása határoztatott el; addig is köszönettel vette a közgyűlés az adományozást tudomásul. A szent Háromság kápolna tulajdonát képező szöllő birtok használata az eddigi feltételek mellett Gombás István városi gyámi számvevőnek adatott át. A közgyűlés jóváhagyólag, tudomásul vette, hogy a lemondás folytán üresedésbe jött iparos tanonciskolái tanítói állásra Csiszár József állami elemi iskolai tanitó választatott meg. A közgyűlés örömmel vette tudomásul a vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratát, melyben tudatja, hogy a zala egerszegi felső kereskedelmi iskolát mind addig, mig az eddigi látogatottságnak örvend, fenn fogja tartani. A tanács előterjesztéséhez képest a képviselőtestület egy szénkénegraktár létesítését elhatározta Tekintve azonban, hogy az uj raktár nemcsak a város, hanem a vidék igényének kielégítésére is szolgál, kérvenyileg megkeresi a „Zalamegyei Gazdasági Egyesület"-et, hogy a raktár építési költségének VB át viselni szíveskedjék. Socialismus-e ? Napjainkban egy nagyszabású mozgalom észlelhető a társadalomban, mely „Socialismus" cimen mindig terjed s végc.zéljánál fogva oly kérdést képez, melynek tökéletes megoldását a jövő fátyola borítja. Pedig a megoldás ma már nemcsak a munkaadó gondját képezi, mint régebben, hanem azt a törvényhozás is magáévá tette majdnem minden államban. E helyen nem fejtegetem azon eszközöket, melyekkel a socialismus talán megoldható, hanem arra vetek futólagos tekintetet, váljon az-e a valódi socialismus, melynek hazánkban is már annyi követője van ? Talán legtöbben maguk a socialismus liivei is eme fogalomnak „Socialismus" azon magyarázatot adják, hogy az egész emberi nem egy ugyanazon jogokat és kötelességeket élvező, egyenlő vagyonközösséggel biró munkás egyletté alakítandó. Világos, hogy egy ilyen eszme keresztülvitele a létező társadalmi viszonyok teljes felforgatását hordja magában. De váljon ezen eszmét valja-e magának a valódi socialismus? Határozottan: nem! Az el nem ferdített socialismus nem törekszik tökéletes egyenlőségre, mennyiben az ingó, sőt részben az ingatlan javakra is elismeri a tulajdon jogosultságát. Czélja a munkás osztályt sújtó bajokon segíteni s ebből kiindulva feladatának tartja, hogy a munkának a tőke felett túlsúly biztosíttassák, hogy a munkás a tőke tulajdonos által ki ne zsákmányoltassék, szóval, hogy a jövedelmet alkotó minden tényezőnek annyi jusson az előállított javakból, amennyivel a javak előállításához hozzájárult. Louis Blanc, a nagy tehetségű socialista, „Munkánk szervezése" cimű művében minden bajt, melyek alatt különösen magasabb fejlettségű országokban a munkás roskadozik, a szabad concurrenciának tulajdonit. Ennek elhárítását úgy találja elérhetőnek, ha a kormány veszi kezébe a mííipart s állami műhelyeket állit fel, hol mindenki, aki dolgozni akar. magasab munkabéit kaphat, mint magán gyárosnál, a ki ily módon rá lesz utalva, hogy az állami gyárnak megfelelő múnkabért adjon, ha munkást akar kapni. Ennek célja tehát, hogy ne a magán munkaadótól függjön a munkabér tetszés szerinti megállapítása. Ezen eljárással kísérletet tettek, mely azonban nem vezetett czélhoz, mint azt a franczia országi nemzeti műhelyek bukása tanúsítja. Pedig ezen szociális követelés nem volt oly nagy, mint a mai, melynek megoldása annál nehezebb, mennél nagyobbak az igényei. Lássunk most a socialismushoz egy hasonló mozgalmat, a communismust. Miután az ipari fejlődés egy bizonyos pontig eljutott, a munkás-osztály helyzete válságos lett, mely annál élesebb jelleget öltött, minél fejletlenebb volt a gazdasági állapot s mennél súlyosabb terhek alatt roskadoztak a külömben is kevesebb politikai szabadságot élvező alsóbb osztályok. E helyzet hatása alatt a közgazdaság egy új elmélete keletkezett a: communismus, melynek tanai ama felfogásból erednek, hogy minden bajnak, mely az emberi nemre most nehezedik, kútfeje, hogy némely ember tömérdek javadalommal bir, mig mások kevés vagy épen semmi birtokkal nem bírván, szűkölködnek. — Ezen állapot okozza, hogy a munkás sorsa teljesen a munkaadótól függvén, alig kap annyi bért, mely életének fenntartására megkívántatik, holott a tőke tulajdonosai semmi munka nélkül a nagy jövedelem legnagyobb részét maguk élvezik. Ezen bajok orvoslását a communismus nem részletes reformokkal kívánja megoldani, hanem a létező társadalmi viszonyok felforgatásával. Ugyanis követeli a magánjog megszüntetését, mint olyanét, mely az emberi önzés okául tekinthető ; — továbbá elve az örökösödési jog eltörlése, mely az embert arra jogosítja, hogy henyélve más emberek rovására élhessen; — kívánja az egész emberiségnek egy munkás osztálylyá alakítását, mely a termelésre alkalmas telket és tőkét közösen bírja s mely az előállított javakból is egyformán részesülne. — Megtámadják a családi életet, mennyiben szerintök a' szülői hatalom megszüntetendő és a gyermekek oktatása s nevelése közös intézetekben teljesítendő. Ezen tanok elsőbb Angliában, majd Francziországban és Németországban, később majdnem minden államban találtak hivekre. Ezen tanok leglelkesebb hirdetője a jelen században gróf Claude Henry St. Simon volt. Különben a communismus elvei ma már nem ujak, mert felmerültek azok Görögország hanyatló, a római köztársaság elfajuló korában és a reformatio idejében is. A communismus elvei rajongásból állnak és nemzetgazdasági természeti s egyéni hajlammal összhangzásban nem állván, gyakorlatilag ki nem vihetők. Alaphibái, hogy elfojtaná a munkásságra való ösztönt, megsemmisítené a családi szeretetet, lerombolna minden izlést, finomságot, erkölcsiséget és szemérmetességet. Túlnépesedést s oly állapotokat szülne, melyben még a gondolkozás is bilincsbe volna verve; szóval szabadság helyett kényuraságot teremtene. Általa a mivelődés visszahanyatlana a barbarizmus bölcsőjébe. Ezekkel szemben a valódi socializmus a munkásosztály érdekei javítását czélozza, miért is törekvései méltányosak s mint ilyeneket, az államhatalom is istápolja. Ellenben az a socialismus, mely lépten nyomonkisért, a communismus elvei nagyiészét sajátítja ki s azzal indult világhódító útjára. A fenti okokból teljes győzelmet nem, de Dózsa-féle paraszt lázadásokat teremthet. Cs. Péterffy Jázsef A soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből. i. I)r. Moldoványi István, kir. iparfelügyelő ur, ő nagymélt. a keresked. m. kir. miniszter ur megbízása folytán az iparűgyekre vonatkozó törvényeket és rendeleteket rendszeres gyűjteménybe foglalta össze s azokat szakszerű magyarázatokkal látta el. Miután e munka ugy az ipari közigazgatással foglalkozó hatóságoknak, mint hazai iparosaiknak jó szolgálatot tehet, arra ezennel oly megjegyzéssel hivjuk fel az összes érdekeltség figyelmét, hogy az a „Pallas" irodalmi és nyomdai részvénytársaság (Budapest, V. ker., Ilonvédutcza 4 sz.) kiadásában jelent meg és ugyanott 6 frton meg is rendelhető. Sopron, 1898. évi október havában. A kerületi kereskedelmi és iparkamara. II. A keresked. m. kir. miniszter úr a magyarországi kir. államépitészeti hivatalok területén levő állami közutakon az 1899, 1900, 1901, 1902,1903 és 1901 években eszközlendő kavicsszállilás biztosítása céljából, a magyaróvári, szombathelyi, zala-eyerszeyi és soproni m. kir. államépitészeti hivatalok helyiségébe zárt Írásbeli ajánlatok utján nyilvános verseny tárgyalást irt ki, mely f. ó. október hó 20-án d. e. 10 órakor fog megtartatni. Vállalkozni kívánók ajánlataikat a keresked m. kir. minisztérium segédhivatalainak igazgatójához, vagy azon államépitészeti hivatalhoz, melynek területén az államut, melyre az ajánlat vonatkozik, fekszik, címezve legkésőbb 1898 évi október hó 20 ónak d. e. 10 óráig kötelesek benyújtani. Mire oly megjegyzéssel hivjuk fel érdekelt köreink figyelmét, hogy a szállítási szerződés és részletes feltételek, az ajánlati minta s ennek mellékletét képező felosztási kimutatás és kőminták a nevezett államépitészeti hivataloknál a szokott hivatalos órák alatt átvehetők, illetve megtekinthetők. Sopron, 1898, évi szeptember havában. A kerületi kereskedelmi és iparkamara. .