Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-09-18 / 38. szám

a csúnya, de végtelen hasznos varangy. Rovar, csiga, lepke után megy, ami egyedüli tápláléka s minden fogásával, szájának minden egyes nyílásával a szőlő egy-egy ártalmas, pusztító kül-ellenének halálitéletét hajtja végre. Ha napjában 50 rovart pusztít el, a mi aránylag igen csekély zsákmány lenne egy nagy varangy étvágy igényeinek' kielégítésére, — hány temérdek ellenségtől szabadíthatja meg — szerencsés körülmények között egy emberöltőt messze meghaladó életén keresztfii — a szőlő ültetvényt az emberiség ama közvetett jéltevője? . . . És mégis: ha egy munkás szeme megpillantja, ki van mondva rá a halálitélet. A másik pillanatban villanik a napsugaras levegőben valami s gyilkolva sújt alá a magasra emelt kapa . . . Elég ok, hogy meghaljon az, hogy — védtelen és csúnya! — Déli napsugarak reszketnek a kevéssé járt gyalogúton. Forró homokján egy ártatlan sikló sütkérezik szép karikába összecsavarva, mozdulatlanéi, csak okos, csillogó szemei árulják el, hogy él. Előtte egy lapu levélen szép példányú csajkó (v. vincellér-bogár) igyekszik tájékozást szerezni a legközelebbi szőlőhegy fekvéséről, de elindulni, vagy szárnyra kelni nem tud, megigézve, lebillincselve tartja a sikló hypnotizáló tekintete. A keményhéju kis szörny pillanatai megszámítvák; - - ha mozdul: halál tia . . ! De most léptek tompa hangja hallatszik. Ember közelit. Az állat ösztöne telismeri ellenségét a közeledőben s idejét látja a menekülésnek. Gyorsan felbomlik a karika s hosszú hullámos vonalakban siet a biztos menedék felé . . . Felejtve a csajkó: mehet szabadon áldatlan céljai felé; fel van oldva a bűvös hatás alól. Még egy pillanat s a sikló keskeny feje gyilkos csizma sarok súlyától összetiporva, hosszú testével még sokáig verdesi maga körül a forró földet . . . Nem mentség az, hogy hasznos és ártalmatlan. Kigyó. Ellenszenves, tehát — vesszen el! •— Hasonló sors éri a szegény, lomba mozdulatú, tíizfoltos, tehetetlen kis szalamandrát és külsejére nézve szebb testvérkéjét: a szines, csillogó bőrű, okos szemű, hasított nyelvecskéjét nyújtogató gyíkot, melyek mindegyike a kártékony rovar pusztítás egy-egy nagy mesterének mondható. Babona és tudatlanság ül törvényt felettük. Majd ismét veteményes kert rendezett zöltség-ágyai között néhány vakond túrás zavarja az összhangot, mig a vetemények sárgúlása, lassú iankadása jelzi, hogy valami látatlan ellenség okozza ezt a fogyatkozást. A kertész boszankodik s mi ve! vakondtúrást lát, ezt tartja okozójának. Alkonyatkor aztán kétágú szénás villával felfegyverkezve, ott áll lesben és várja a vakond jelentkezését. Ime! . . mozog is már valami ott a frissen felhányt kis Chimborasso alatt, melynek közepén egyszerre egy kis rózsaszínű orr és egy fekete, bársonyos fejecske jelenik meg, mintegy meglepetve a szokatlan üde, külső lég érintésetői, — gyorsan vissza akar bocsátkozni sötét alagutainak biztos menedékébe. De nem képes már an a, mert a vasvilla, mint a villám, lecsapott, áthatolt bársonyos, puha testecskéjén s messze kidobta azt a rettegett felvilágra. Kertész uram meg van magával elégedve s a felturások kiegyenlítéséhez lát. Most már jól lesz minden. De különös ! — A vetemények csak tovább lankadnak, sárgáinak, végre — kivesznek. Pedig hisz! az ellenség rég eltávolíttatott s életével lakolt ezen mutatkozó fogyatkozásokért. Talán nem is ő okozta ? . . . Bizony nem ám ! s minden kertésznek tudnia kellene, hogy a vakond megjelenése a földben lakó kártékony rovarok, gyökeretevő férgek, csimaszok és gryllusok invázióját árulja el s ezek képezvén a vakond táplálékát, őt háborítlanúl meg kellene hagyni ott a helyén. Most a kerti növények titkos őre megölve: — pusztíthat az alattomos ellenség, mely ellen nincs védekezés. - Az a néhány füldtúrás csak az összhangot zavarta ; az a pusztuló veteményes ágy pedig sajnos veszteség. De talán egy neme az állatoknak sem szenved bűntelenül annyi igazságtalan, kegyetlen, és menthetetlen üldöztetést, Ölést, ádáz pusztítást, mint a szegény békák minden faja. Uton-utfélen találjuk hulláikat s nyári sétáink alkalmával felháborító jeleneteknek lehetünk tanúi, midőn léteken, folyó és álló vizek partjain egész seregesen jön össze a helyiség ifjúsága mindkét nemből (leginkább a már iskolát látogató gyermekek) köztük igen sok esetben felnőttek is, akik ezen szegény, hasznos állatok mindennemű üldözésével és kínzásával mulatnak. Lárma, kacaj, ujjongás jelzi, ha ezen szánandó isten teremtményeinek egyike áldozatul esett s a legkegyetlenebb kínzások között leheli ki éleiét, hogy a hajsza ezután ismét tovább folytatódjék. Milliónyi sokasággal pusztulnak évenként emberi erőszak és szándékos ölés következtében ezen állatok szerencsétlenei, melyeknek nem, hogy az a bűnük sincsen, hogy bármi módon ártanának az emberiségnek vagy bármi másnak, de a tei mészét még fegyvert sem adott nekik a védekezésre. Es ha kérdjük, hogy mi tulajdonképen oka ezen dühös következetességgel folytatott kegyetlen üldözésnek, azt nyerjük feleletül, hogy: — „Haszontalan, ellenszenves és csúnya állat a béka". —Aki a hüllőknek állattani jellemzését csak legfelületesebben is ismeri, vagy azok gyakorlati megfigyelésére csak némi csekély fáradságot vesz magának, az meg fog győződni arról, hogy a béka, mint kizárólag rovarevő állat, mily végtelen hasznos és szükséges a növényekre úgy, mint állataink és a magunk kedves bőrének megkimélésére. — Második érv,'hogy „ellenszenves". — Váljon jogosúlt e valaki arra, hogy ellenszenvének egy életet áldozzon fel, még akkor is, ha ez az élet csak egy kis hüllőé, mely, amidőn a teremtő kezéből került ki, attól a létezésre ép úgy lett feljogosítva, mint maga az ember. Már pedig ellenszenvből az emberek nem szokta^ egymást a világból kipusztítani, mert ha üldöztetés ellen vallás és lelkiismeret nem védenék már az embert, biz-, tonságáról gondoskodik még a törvény és igazságszolgáltatás is. Tehát ott. ahol ezektől tartania nem kell. szabad-e, illő e és az ember méltóságával összeférhető-e, hogy hatalmával, helyzetével gyáván vissza él. mindön arra engedi magát ragadtatni, hogy ellenszenvétől vezéreltetve, vért ontson és egy védtelen életet megsemmisítsen'?! A gyakorlati életben hányszor vagyunk kénytelenek ellenszenves, gyakran' gyűlölt egyénekkel közlekedni, társologni vagy bármi összeköttetésben élni. Mivé lenne tehát az emberi társadalom, — tűrés, elnézés és önuralom nélkül ? Ha saját gyarlóságaink, hibáink és fogyatkozásaink tudatában, embertársainkkal szemben ezen erényeket gyakorolnunk kell, kötelességünk azt az állatokra is ki terjesztenünk, sőt tartozunk is magunknak, önbecsülésünk — és önbecsérzetünknek azzal, hogy valamely gyengébb, nálunk csekélyebb lény iránt érzett, esetleges ellen szenvet, haragot nagylelkűen legyőzve, védtelenségével, gyámoltalanságával vissza ne éljünk; erőszak- és hatalmaskodással magunkról az „emberi" zománcot, bélyeget le ne törüljük! . . . Végül ráfogják, hogy a béka csúnya és undorító!! Látására az úgynevezett „jó nevelésű" embert utálat fogja el, elájul, lúdbőrt kap, ideges lesz stb. stb. — Mind olyan állítások, mezeknek alapja nincs: dőreségek, melyeket utánozni, majmolni szokták, mint a divatot. — Vizsgáljuk meg csak egyszer közelebbről! Elénií szinezető és csinos rajzú, sima bőr, hűvös tapintással; — remek alkotású végtagocskák, melyek őt úgy vizén, mint szárazon mindennemű ügyességekre képesítik ; — aranyszegélyzetü szem és emberi formához hasonló testalkat, kissé a komikumba hajló árnyalattal. Ha loglyúl esik, nem harap, nem karmol, nem rúg, csak egy nedvet választ ki, mely ha a szembe jut, gyuladást okoz ugyan, de hatása hamar múlik. Ez minden fegyvere s nem csoda, ha halálfélelemben ezen egyetlen védelmi szeréhez nyúl, amit a természettől e célra nyert? — E pusztuló állatok legnagyobb kontingese az iskolás gyermekek terhére esik, amennyiben valóságos mészárlást visznek végbe közöttük, kizárólag ölési, rontási szenvedélyből. Mit szóljunk azonban azon felnőttekről, kik okos fejjel, higgadt gondolkozással és élettapasztalással ilyen vandalismusra, — ilyen bruUlitásolua vetemednek és ahelyett, hogy a fiatalságot nemtelen mulatságaik miatt rendreutasítanák, — magok is rossz példával járnak elő ? ! Bizony-bizony, — minden esetleges nagy tehetségeik, társadalmi állásuk, hírnevük és egyéb ünnepelt vagy bámult tulajdonságaik mellett, — mégis saját szellemi sötétségük, lelki durvaságuk és műveltségben elmaradottságuk bizonyítványát állítják ki és — Istennek nemtetsző dolgot mívelnek! — Eltekintve a vérengzés vétkétől, melylyel magát beszennyezi az, aki cél és haszon nélkül könnyelműen öl meg — az emberrel egyaránt életre jogosúlt állatot, az egyúttal megzavarója a természet rendjének, ellensége az emberiségnek és önmagának és lázadó az isteni törvények ellen. Mert az Isten összes teremtményei, a felső és alacsonyabb fokon álló lények egyaránt bizonyos célra vannak teremtve, \alamely hivatás betöltésére szánva s külön-külön oly sajátságokkal vagy tehetségekkel felni házva, melyek által valami feladat teljesítésére képesítvék (Folytatása következik.) Helyi, jegyei ós vcygcs hirck. Gyász isteni tisztelet Erzsébet királyné lelki üdveért. Zalamegye törvényhatóságai, hó 12-én a rendes közgyűlés napján d. e. 10 órakor a róm. kath. plébánia templomban felséges királynénk gyászos elhugyta alkalmából gyász iszteni tiszteletet tartatott, amelyen Balaton József apátplébános a káplánok segédlete mellett pontifikált. A gyász isteni tiszteleten megjelent dr. Jankovich László gróf főispán vezetése mellett a vármegye tisztikara, a közgyűlésre megjelent bizottsági tagok, ea kir. törvényszék, kir járásbíróság, kir. ügyészség, kir. építészeti hivatal, kir. pénzügyigazgatóság, kir. tanfelügyelőség, kir. posta hivatal, kir, közjegyzőség, kir. erdőhivatal; a városi hatóság, képviselő testület, az ügyvédi kamara. Az állami főgymnasium, felső kereskedelmi, polgári leány- és elemi iskola növendékei tantestületeik vezetése mellett és óriási közönség. A jelen volt közönség külsőleg ruházatában is kifejezést adott részvétének; úgy a férfiak, mint a nők a gyász jeléül fekete öltözetben jelentek meg a templomban s buzgó imádság szállt az Ég trónusához a szomorú véget ért felséges Királynéért. Nagy-Kanizsa város képviselőtestülete f. hó 15-én rendkívüli közgyűlést tartott s Vécsey Zsigmond polgármester emlékbeszéde után a képviselők gyászistenitiszteletre vonultak, mely után folytatták a gyűlést, amelyen elhatározták, hogy megfestetik a városi diszterem számára az elhunyt Királyné arcképét, a főteret Erzsébet Királynéról nevezik el, hat heti gyászt tartanak és a temetés napján ravatalt állítanak a templomban. A gyász Keszthelyen. A hazánkat ért fájdalmas veszteség, Erzsébet Királyné, Magyarország Nagyasszonya meggyilkolásának lesújtó Ilire szeptember hó 10 én este kevéssel 9 óra előtt Festetics Tassilló gróf, kir. főpohárnokmesterhez a Bécsi udvartól érkezett távirat folytán jutott Keszthely város lakosságának tudomására. Futó tűzként terjedt szét a lesújtó veszteség híre a városba, s az arcokról a pótolbatlan veszteség feletti legmélyebb bánat és fájdalom volt leolvasható 11-én a házakról lengő gyászlobogók jelezték a szomorú valót. 14 ől kezdve déli fél 12 órakor és este fél 7 órakor az összes harangok félórán át meghúzattak egészen a temetés idejéig. A város képviselő testülete 17-én reggel 9 órakor rendkívüli ülést tartott, melyből jl miniszter elnökség utján részvét iratot terjesztett Király < > felségéhez. 10 ójakor gyászmise volt., melyen az összes hatóságok, tanintézetek és egyesületek mély gyászba öltözködve vettek részt. Gyász Alsó-Lendván. Felséges királynénk halálhíre, melyet eleintén kétkedve fogattunk, szerettük volna lehetetlennek tartani; — szivünkön hatott át, mert a kétkedés rövid idő alatt olyan szomorú valósággá változott, a mely egé^z Magyarországot megrendítette, igy a mi határszéli városunk hazafias lakosságát mélyeu lesújtotta. A borzasztó csapás alatt roskadozunk, fájdalmunk mély, gyászunk megmérhetlen, remegünk a nemzet jövendőbéli sorsán! Határszéli városunk lakossága, — élén a Polgári olvasó-egylet- mindig rész kivánt magának a nemzet örömében és gyászában, most sem maradt hátra. K. Hajós Mihály, az olvasó-egylet elnöke, a szomorú bir vétele után válaszmányi gyűlést iiitt össze, melyen a választmány tagjai arezukon a legmélyebb fájdalom kifejezésével teljes számban jelentek meg, — s néma csendben, könvtelt szemekkel felállva hallgatták Hajós Mihálynak a meghatottságtól remegő hanggal előadott lendületes, szép beszédjét, melyben élénken, nagy hatással ecsetelte azt a megmérhetlen veszteséget, a mely forróan szeretett királynénk halálával sokat szenvedett nemzetünket oly mélyen sújtotta, s többek között indítványozta, hogy Erzsébet királyné emléke jegyzőkönyvileg örökittessék meg és ebben az olvasó-egylet legmélyebb fájdalmának adjon kifejezést. — Indítványa egyhangúlag elfogadtatott. Nemcsak a szivekben, de külsőleg is gyászol Alsó-Leiulva lakossága, mert a magán házakon ugy. mint a középületeken gyász—lobogó leng s a féifiak részint karjaikon, részint kalapjaikon gyászszallagot viselnek ; a városi képviselőtestület határozata értelmében tizennégy napig nem szól a zene, f. hó 16-án gyász-istentisztelet tartatik, melyen a hatóságok, hivatalok és iskolák részvételén kívül az olvasó-egylet tagjai is testületileg fognak megjelenni ; ugyanazon napon tartják az iskolák is gyászünnepélyüket. A tanintézetik gyásza. A vallás- és közoktatásügyi miniszter sürgönyileg rendelte el, hogy angyaljóságu Királynénk tragikus halála alkalmából a temetés és a gyászünnepély napján az intézet szüneteljen, továbbá az egyes hitfelekezetek által tartandó gyász isteni tiszteleteken az ifjúság vegyen részt és utána az intézet gyászünnepélyt tartson A zala-egerszegi tanintézetek növendékei e ren delet a

1 apján részt vettek f hó 12-én a vármegye törvényhatósága által tartót gyászmisén. A szombathelyi megyés püspök által az egész egyházmegye területére elrendelt gyászisteni tisztelet városunkban f. hó 22-én d. e. 9 órakor tartatik ; e napon a miniszteri rendelet értelmében — a tanuló ifjúság a gyászis'eni tiszteleten szintén részt vesz s ennek befejeztével tartják meg az egyes tanintézetek az intézeti gyászünnepélyt. Zalavármegye képviseletében felejthetlen emlékű Erzsébet Királynénk temetésén dr. Jankovich László gróf főispán, Csertán károly alispán és farkas József országgyűlési képviselő, megyei törvényhatósági bizottsági tag veitek részt s helyeztek koszorút a vármegye nevében a drága halott ravatalára. A zala-egerszegi izraelita kitközség imaházában felséges Királynénk elhunyta alkalmából f. hó 22-én délelőtt 10 órakor lesz a gyász istentisztelet. A törvényhatósági közgyűlés megtartása tárgyában a vármegye főispánja a következő hirdetményt bocsátotta ki : „A folyó évi szeptember hó 12 ik napjára kitűzött, s a nemzetet ért gyász miatt 26986/ni. 898.1567. jk. számti határozattal elnapolt törvényhatósági bizottsági rendes közgyűlés folytatólagosan folyó évi szeptember hó 26-án s következő napjain fog megtartatni, mely közgyűlésnek tárgyait a 25858/ni. 89S. sz. a. közölt rendes- és póttárgysorozatbán foglalt ügyek képezendik. Miről a törvényhatósági bizottsági tag urakat értesítem. Zala-Egerszegen, 1898. szeptember 16-án. Dr. Jankovich László gróf sk., Zalavármegye főispánja. Meghívó. „Zalavármegye gazdásági egyesülete" f. évi szeptember hó 25-én d. e. 10 órakor Zala-Egerszegen, saját helyiségében közgyűlést tart, melyre t. tag társ ur tisztelettel meghivatik. A közgyűlés tárgya: Az egyesületi elnök és az időközben lemondás folytán üresedésbe jött I-ső alelnöki állások választás utján betöltése. Kelt AlsóRajkon, 1898. szeptember 15-én. Koller István sk., II. alelnök. Köszönetnyilvánítás. Kaiser Eugénia és Kaiser Sarolta ő íiagyságáék 10—10 frtot voltak szívesek a nőegylet javára adományozni, mely adományért hálás köszönetet mond az elnök. Tanári kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Schilf Márkust a sümeghi állami reáliskolához h. tanárrá nevezte ki. Gazdasági szaktanár kinevezése. A földmivelésügyi m. kir. miniszter Berger Károly Lajost a csáktornyai állami tanítóképző intézethez gazdasági szaktanárrá nevezte ki. Beiratások eredménye a nagy-kanizsai tanintézetekben. Az 1898/9-ik tanévre beiratkozott: a) a főgymnasium I-ső osztályába 99, a Il-ikba 72, a Ilí-ikba 58a IV-ikbe 39, az V-ikbe 35, a Vl-ikba 30, a VÍI-ikbe 16, a VlII-ikba 20, összesen 369 tanuló; b) a felső kereskedelmi iskola mind a bárom osztályába 31—31 s igy összesen 93 tanuló; c) a polgári fiu iskola I-ső osztályába 66, a Il-ikba 42, a 111-ikba 43, a IV-ikbe 36, az V-ikbe 18. a \ l-íkba lft, összesen 219 tanuló; d) a polgári leány iskola I-ső osztályába 61, a Il-ikba 48, a IIl-ikba 41, a IV-ikbe 38, összés 188 tanuló. Az elemi iskolákban a beiratások még folyamatban vannak. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Takács József és neje született Hricsovszky Erzsébet liptószent-miklósi elemi iskolai rendes tanítót illetve tanitónőt a zala-egerszegi állami elemi iskolához jelen minőségükben áthelyezte.