Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-09-04 / 36. szám

XVII. évfolyam. Zala^Eáerszeg, Í898. szeptember 4. 86. szán). Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. u ff lf I ii es A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. IMI egj elenik: xix inden a s á x- ix a jd. iíöjjöri el a te országod. Azt mondja az oroszok czárja, hogy: Le a puskával! Erre a nemzetek és népek milliói a czár üdvözléséül azt mondják egymásnak, hogy: Le a kalappal ! Két nap alatt megmozdult Európában minden szív s nemes érzéssel és a lélek magasztos gondolatokkal telt meg. S követi vala ezt a nagy jelszót az elmélkedéseknek hosszú sorozata. Egyik jámbor álomnak, a másik megvalósulandó derék eszmének tartja ; egyik magára nézve károsnak, a másik mindenkire nézve üdvösnek mondja. De mindnyájan elragadtatással foglalkoznak vele. S még a kik nem szeretik, azok is megbámulják. íme, a szeretetnek és a békességnek jelszava milyen forradalmat idéz elő az eszmék világában! Ki nyugtot óhajt, harcra kél. Nem új ez a paradoxon. Régen és sokan mondották és követték ezt. Lehet, hogy a Moltke és Bismark-féle vasgyurók a szó első jelentésében vették s a kardok és puskák harcát érthették alatta s elég önzőén csak a maguk és saját nemzetüknek a nyugodalmát óhajtották vele elérni. De voltak és vannak, akik önzetlenül az egész emberiségre gondolnak vala. Ilyenformán mondotta volt, de máskép értette ezt a paradoxont a világ megváltója is, hogy ő harcot támaszt az emberek között, holott a békességet hirdeti a világnak. Harcra, háborúba hivta, csatasorba állította az embereket, hogy vívjanak meg egymással, s győzzön a jobb. De ebben a világháborúban nem a vasszuronyok győznek. Nem. (3 az eszmék forradalmát keltette fel. Hasonlatos ehhez most az oroszok czárjának harsány szózata, melylyel a béke eszméjének a trombitájába fújt bele. A napi lapok ismertették már a világra szóló eseményt. Röviden az a foglalatja, hogy az orosz czár, ki az ujabb kornak gyermeke, a külügy minisztere utján s az udvarnál levő kormánykövetek utján tudomására adja a nemzeteknek, hogy ő a békének a barátj 8>) &Z oktalan öldöklést elitéli s javasolja, hogy az általános lefegyverezés érdekében tartsanak vele értekezletet s vitassák meg ezt a A „Zalamegye" tárcája. ^Z^jbunda. - A „ZALAMEGYE" eredeti tárcája. — Nem jó dolog az, mikor az időjárás nagyon szeszélyeskedik. Ebből rendesen bonyodalmak származnak. Különösen a házasságokban. Még pedig beláthatatlanok. A házasságoknak tudniillik a több rosz között az a különös tulajdonságuk is megvan, hogy azoknak sorsát még a szeszélyes időjárás is érinti. A legártatlanabb asszonyka sem tudhatja, minő végzetes bonyodalom szálai szakadnak szét abból, ha télviz idején elutazott férje a harmadik vagy negyedik állomásról sürgönyöz, hogy küldje rögtön utánna a nyári ruháját, meg a szalma kalapját, mert a hőség elviselhetetlen. Éppen úgy a legjámborabb férj sincs biztosítva, hogy nem valami házasságbontó katasztrófának előjele-e az, ha fürdőre utazott neje julius elején bundát kér. Szóval: télen szalmakalapot, nyáron pedig bundát senki se kérjen sürgönyileg a hitvestársától. Ezzel az okos tanácscsal kellett volna elbocsátani a a fonyódi fürdőtelepre Griinfeld Sándorné úrnőt is. Neki azonban nem adta meg ezt a jó tanácsot senki; s így megtörtént, hogy Grünfeld Sándor úr ezt a sürgönyt kapta feleségétől : „Zordon időjárás. Küldd azonnal bundámat. Esténkint didereg hűséges Micikéd". Grünfeld Íróasztala előtt ült, bizonyos hitvesi gyönyörűséggel szemlélte a sürgönyt, mintha azokból az élettelen betűkből az ő hűséges Micikéjének égő, fekete szemei ragyogtak volna feléje. komoly problémát. Indítja pedig erre őt az emberies érzés. A háborúk a vérontáson kívül elpusztítják, amit az emberi elme művel és amit gyárt a kéz, s megakadályozzák, amit gyártana ez, és művelne amaz. Az emberek egy részét leöídösi, más részét koldussá teszi a háború. Sőt a katonáskodás, ez a békében való fegyverkezés, oktalanul milyen temérdek pazarlást visz végbe; az ebből származó pénzügyi terhek a közjólét gyökerét vágják el, a nemzeti kulturát, a gazdasági haladást s az általános közjólétet bénítják és gátolják stb. A magasztosait gondolkozó és melegen érző uralkodó meg akarja szüntetni a rombolást és visszavonást, meg akarja szilárdítani az államok egyetértését és barátságát, s biztosítani akarja a népekjólétét, az emberek nyugodalmát. Ebből a kevés szavú, de világra szóló, nagyfontosságú programmból, ha csupán a reánk vonatkozó szűkkörü prózai részletet vesszük is ki, mélyen eltelünk annak áldásos hatásától. Ha csupán a mi egyszerű eszünk járásával tárgyaljuk is a dolgot: bőven találunk okot a hozsan nára. Gyermekeinket lelövik, vagy agyonütik a hegyek között s kapunk díjúi egy kopár bosnyák kősziklát, ahol a kecske legel, melyet nem mi fejünk meg. Mi idegen földre költözünk, pedig van földünk, de más idegenek szorítanak ki helyünkből. Gyermekeinknek legszebb, legerősebb életkorát háború nélkül is a katonáskodás foglalja le. A nóta szerint nem a világ az a három esztendő, de a világnak a legjava. Hány ezer kezet von el a munkától állandóan az az oknélküli puskatakarítás ! A férfiúi élet kezdetén, élete biztosításának alapjait rakhatná le ekkor az ifjú, avagy gyámolítója lehetne a reá szorult öregeknek, — annyi erős kéz a közgazdaságot és kulturát mennyivel emelhetné, —- míg ez idő alatt még az élet örömét sem élvezheti: nyomasztó nyűgben nap nap után, monoton munkát végez, hasonlóan a taposó malomhoz, tölti a Danaidák hordóját, fényesíti a mente gombot, mely mégsem lesz fényes sohasem, — művelődésében halad annyira, hogy csizmáját fényesre ki tudja suvikszolni, a cigarettát megsodorni s egy-egy cifrát káromkodni. Csak többet érne tehát, ha e három esztendő alatt szántana, vagy

r fát ültetne az országnak annyi ezer ifjúsága. S az orosz czár javaslata ezt óhajtja. Ám, akik politikával foglalkoznak, saját szempontjukból tárgyalják ezt a meglepő' szózatot. Akár azt is gondolhatják, hogy ez csak rászedés . . . hogy Ázsia és Európa roppant földje ura ezalatt hódítani akar . . . Távol a politikától, mélyen elgondolkodhatunk ez eseményes szózaton, e szózatnak az emberi érzést érintő részén. Hát mégis nem hiába sóhajtoztak századokon keresztül a mélyen érző és magasan gondolkodó elmék, az elmélet emberei, bölcs férfiak, jámbor papok, lánglelkű költők; nem ok nélkül sóvárogtak, hogy szűnjenek meg az öldöklések, jöjjön el a béke országa s az emberek boldogsága. íme, azoknak a lánglelkeknek sugarai annyi időn át, lassan ugyan, de érlelték az eszmét, hogy most a harcok férfia veszi át a jelszót s kürtöli világgá. A gyakorlati élet hatalmas embere akarja most megvalósítani az ábrándozok édes álmát, hogy teljesüljön a szeretet apostolának jövendölése, hogy legyen egy akol és egy pásztor; hogy legyen" béke, egyetértés, szeretet és barátság mindazok között, kiket egyenlően a teremtés koronájául küldött az Isten. B.A Balatoni Muzeum-Egyesület köréből. A címben kitett legújabb közművelődési intézményünk közgyűlése alig múlott el, az ezen megválasztott tisztikar és igazgató-választmány augusztus 25-én- Keszthelyen a m. kir. gazdasági tanintézet természetrajzi muzeumának helyiségében, tartotta első érdemletes ülését. Dr. Lovassy Sándor elnöklete alatt. Miután elnöküdvözölte az igazgató-választmány tagjait, mint az egyesület szép eszméje megvalósításának kiszemelt férfiait, az ülést megnyitotta, Csák Árpád titkár felolvasta a közgyűlés jegyzőkönyvét, a melyet a kiküldött hitelesítők záradékoltak. Ezzel kapcsolatban elnök jelentette, hogy úgy a megválasztott tisztviselőket s igazgató-választmányi tagokat, mint az egyesületi első év számadásainak felülvizsgálására l.-n7oviilp«ilP(r kiküldött számvizsffáló-bizottsági tagokat, Valami kószáló ördög mindig azon van, hogy a férjek gyönyörűségét megzavarja. Az ajtón kopogtak. Belépett Szilvás Mór. Mikor a kinyitott sürgönyt megpillantotta, ideges gyorsasággal sietett, oda, hogy elolvassa. — Mi ez ? Ki sürgönyözött ? Grünfeld összehajtogatta a sürgönyt és egykedvűen mondta: — Feleségem kéri a bundáját. Szilvás Mór bámulva nézett barátjára. — Bundáját ? Juliusban ? Ha jól tudom : kedves nőd Fonyódon nyaral és nem a Spitzbergákon. — Igen. De az idő csakugyan roppant bolondos. Mi is felöltőben járunk. — Jó, jó, de nem bundában. Szilvás Mór állához szorította egyik kezét és gondolkodva nézett Grünfeldre. Azután néhány percnyi szünet után így szólt: — Te Sándor, mondok én neked valamit. — Parancsolj ! — El fogod küldeni kedves nődnek a bundát? — Azonnal csomagolom és postára adom. — Adsz valamit az én szavamra ? — Furcsa kérdés. Tudom, hogy őszinte barátom vagy. — Igazad van, az vagyok. Éppen azért azt mondom : fogadj szót nekem, ne küldd a bundát postán, hanem vidd el személyesen. — Miért ? Valami rosszat sejtesz ? — Hát tudod, kedves barátom, hogy őszinte legyek, megmondom : nekem nagyon gyanús az, hogy a te kedves nőd esténkint didereg és bundát kér. — Talán azt gondolod, hogy beteg'? Szilvás Mór eleinte úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést és szórakozott arccal nézett ki az ablakon, de Griinfeld megismételte a kérdést. _ Mondom: talán azt gondolod, hogy feleségem aeteg ? ° Szilvás Mór kissé vonogatta a vállát, húzogatta a fülcimpáját, azután kissé feltűnő vontatottsággal mondta: — Hát . . . hát . . . valami ilyenfélét gondolok . . . Azért tanácslom neked, hogy magad vidd el azt a bundát. Előbb is odaér. Az öt órai gyorssal elutazol és az éjféli gyorssal már itthonn lehetsz. Grünfeld Sándor arca egyszerre földerült. — Igazad van, Mórickám. Milyen pompás meglepetés lesz ez Micikének ! És Grünfeld Sándor délután háromnegyed ötkor mar künn sétált a perronon és várta a gyosvonat megérkezését. Nem kellett sokáig várakoznia. A prágerhofi gyorsvonat hatalmasokat fújva robogott 3/ csarnok slci ' Egyik másodosztályú szakasz ablakából ismerős hang üdvözölte Grünfeldet. — Szervusz Sándor! Azonnal ráismert Csak a vonat megállását várta be; sietett fel barátjához. Haraszti Manó volt a szomszéd városból. — Hova utazol? — kérdezte Grünfeld. — Fonyódra. — A fürdőhelyre ? — Igen. ; — Nagyszerű. En is. — Talán nyaralni ? — Nem. Nőm után viszek — bundát. Haraszti bámulva nézett Grüufeldre. — Bundát ? Juliusban t — Igen. Nőm azt sürgönyözte, hogy az időjárás zordon; esténkint didereg. — Didereg? Furcsa, nagyon furcsa. JVIai számunkhoz fél iv melleidet van csatolva.