Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-12-18 / 51. szám

XVII. évfolyam. Zalaegerszeg, Í898. december 18. 5í. szán). Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. U ff I f i f ae A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A »Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. IMI egj elenik: xri inden v a s a z? n a ;p. ilvasó társaságok, A közművelődésnek elsőbbrendü tényezői a könyvek, iskolák s egyesületek vagy társulatok, úgynevezett kaszinók. Előbbiek a kútfők, utóbbiak az eszközök a műveltség sugárainak terjesztésében. Most ez alkalommal elég lesz, ha csupán az utóbbiakról, a kaszinókról teszünk említést. Nemzetünk művelődés-történelmében nagy és fényes helye van gróf Széchenyi Istvánnak csupán a kaszinók megteremtése miatt is. Ennek az intézménynek a fogalmában három magas cél egyesül: a társaság humanitása, a tudomány kulturája és a pénz ökonomiája. Erről a háromról kfllön-külön hosszú értekezéseket lehetne írni. De a nagyjában már eléggé ismeretes dologra most csak gyakorlatilag hivjuk fel a figyelmet. A hosszú tél, a hosszú farsang alkalmas a vigadozásra, de egyúttal alkalmas idő a szép, hasznos, hazafias eszméknek és a közművelődés dolgainak megbeszélésére is. Óhajtjuk és javasoljuk, hogy alakuljanak társaságok a szellemi élet fejlesztésére, az erény és tudomány ápolására. Alakuljanak társaságok itt és ott, mindenik faluban. Nemcsak a szép fekete ruhás embernek való a műveltség s nemcsak a tudósnak kell az iskola. Sőt inkább megfordítva. Nem az egészségesnek kell az orvosság, hanem a betegnek, — mondotta volt az emberek legnagyobb mestere. Erős nemzetet csak erős polgárok alkothatnak. Erős polgárok, kik szívben, lélekben és értelemben erősek. Alakuljanak a közművelődésre társaságok minden városban, a hol még nincsenek, és minden faluban, hol bizony kevés ilyen társaság lehet eddig elé, az élet érintkezéseiből és tapasztalataiból következtetve. A magyar nemzet ezer éves polgárosult életének rendilletlenségét ha azzal is erősíthetnők, hogy rámutassunk: Íme a földművelő nemzet, annak kicsinye-nagyja, a pór és szegény az eke és kapa mellett magasabb igényeket is elfogad; szereti és ismeri a könyvet, van hajlandósága a tudomány felfogására és az értelem fejlesztésére. Bizonyítéka lenne ez annak, hogy az ezer év nem volt csupán csak véletlen, — s záloga lenne egyúttal egy biztosabb jövőnek. Alakuljanak falukon is olvasó társaságok. A magyar ember szereti a társaságot. Édes emlékkel vagyunk eltelve a régi barátságos házias összejövetelekről, a falusi estékről. Ám, mik voltakezeknek a tárgyaik Egy-egy kancsó bor agyagedényben, vagy bükkfa-kupában, egy pipa dohány, beszélgetés, s legfőképen barátság és meleg szívesség. Nem tudom: a szegénység-e, vagy valami hideg szellő, de valami úgy megváltoztatta az egészet. Az agyagedény és bükkfa-kupa helyett most czifra csíkos üveg pohár van — bor nélkül, a dohányt is elvette a fináncz és a beszélgetés, no ez olyan hivatalos, mint a rubrikába szorított statisztika, és olyan nagyon udvarias, hogy reszketéssel kezdünk bele, s — fázunk tőle, olyan hideg. S mindez elvesztett dolgokat nem pótolja semmi. Ha csak a vigadóba való járást nem tartjuk ilyen pótlásnak. Pótolná hát legalább az a szellemi család, mit egy olvasó társaság alkotna, a téli estéken és a nyári vasárnapokon. A családi barátságok kihalt költészetét egyelőre pótolná az ilyen társaságokban egy magára Arany vagy Petőfi költeményeinek olvasása, e legszebb bibliái a magyar irodalomnak. A társaságba eljárnának Öregek és ifjak, elegyesen. — Jó iskolája volt az a görögöknek is, hogy az ifjak a vének szemei előtt voltak s tanultak szerény és illedelmes magaviseletet, emberbecsülést és nemességet. Ha ilyen társaságok alakulnak, talán kevesebb dolguk lesz a törvényszékeknek, a tömlöctartóknak és efféléknek, mint ha csupán a regálé korcsmákat állítjuk fel a meggazdagodás céljaira. Alakuljanak egyesületek a közművelődésre is s ezek között legelső sóiban a legegyszerűbbek és legnemesebbek : az olvasó társaságok. Előljárhatnak ebben az ügyben a községek papjai, tanítói, körjegyzői, vagy bármely ügyszerető előkelőbb lakosai a falunak. Legnehezebb dolog azonban a kezdet. — Mert. evvel már a derekáig végeztük el a dolgot.. De épen ezért olyan szerencsés is ez a kezdet, hogy mindjárt a dolog derekát jelenti. Bár minél több helyen kezdenének! Borbély György. Megyei rendes közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága decemberi közgyűlését dr. Jankovich László gróf főispen elnöklete alatt a bizottsági tagok élénk részvétele mellett folyó hó Í2-én tartotta. Elnöklő főispán üdvözölvén a szép számmal megjelent bizottsági tagokat, a közgyűlést megnyitja s a tárgysorozat értelmében a közigazgatási bizottság tagjai sorából kilépő 5 bizottsági tag helyére új tagok választása, valamint a vármegyei központi választmánynak 1899 — 1901. évekre történendő újból megalakítása végett a törvény értelmében a titkos szavazást elrendeli két szavazatszedő küldöttség közreműködése mellett s az egyik szaazatszedő küldöttség tagjaiul dr Gyömörey Vincze elnöklete alatt Barcza László és dr. Ilaudek Ágoston, a másik szavazatszedő küldöttség tagjaiul Eperjesy Sándor elnöklete alatt Bogyay Máté és Koller István bizottsági tagokat kérte fel és a szavazás tartamára a közgyűlést felfüggesztette. A szavazás befejeztével elnöklő főispán a közgyűlést folytatólag megnyitja s a szavazatok összeszámolásáig a közgyűlés a tágyalást folytatta. " Az egyes bizottságokba a közgyűlés a tagokat megválasztotta. A földmivelésügyi miniszternek felséges Erzsebet királyné emlékére ültetendő emlékfák tárgyában érkezett leirata felolvastatván, a közgyűlés azt tudomásul vette s másolatban a jáiási főszolgabíróknak, valamint NagyKanizsa és Zala-Egerszeg rendezett tanácsú városok polgármestereinek azzal adja ki, hogy a járásuk területén levő községeket, illetve városokat ily emlék'fák ültetésére hathatósan serkentsék. Csongrád-, Moson- és Temesvármegye, valamint Pécs szab. kir. város közönségének átirata terjesztetett elő, amelyben az országgyűlés nyugodt és normális tárgyalási rendjének helyreállítása és a jövőre való biztosítása, valamint a kormány által előterjesztett törvényjavaslatok sürgős elintézése iránt a képviselőházhoz intézett felirat tárgyában hozott, közgyűlési határozataikat pártolás és hason szellemű határozathozatal végett megküldik. Az állandó választmány az átiratok tudomásul vételét ajánlja. Szili/ Dezső bizottsági tag hivatkozva arra, hogy az állandó választmány javaslatához annak idején ő ite hozzájárult, mivel azonban azon idő óta jelentékenyen váltóztak a körülmények a Tisza Kálmán által javaslatba hozott úgynevezett lex Tisza-féle javaslattal, ennélfogva indítványozza, hogy a napirenden levő átiratokat megbotránykozással vegye a közgyűlés tudomásul, mig az országos egyesült ellenzéki pártoknak alkotmányvédő működéseért elismerését és háláját fejezze ki. Cserián Károly alispán arra kéri a közgyűlést, hogy a megbotránykozás kifejezését hagyja ki az indítványból. Koller István bizottsági tag felszólalásában kifejti, hogy a jelenlegi szomorú politikai körülmények között ha az ellenzék elmegy A „Zalamegye

4' tárcája. o sz. Mari csukja be az ajtót! Fázom. — Ugyan már hogy fázhat a nagyságos úr, hisz oly meleg van itt benn, s az idő is olyan enyhe, süt a nap. — Ne kotyogjon annyit! Tegye, amit mondtam. Jól van no... mondá zsörtölődve a vén cseléd, s magára hagyta a ház urát. Mintegy negyven éves férfiú volt a szobában, meleg házi köntösben, szorgalmasan rakosgatva a hasábokat a kandalóba. Majd visszatér íróasztalához, beleül a kényelmes karosszékbe, betakarja lábait, íróasztalának fiókjait kezdi rendezgetni. Egész egyénisége arra vall, hogy fiatal korában délcegmagatartásu legény lehetett. Most nehezen s csoszogva lépdel, kezei reszkednek, pillantása idegen, melle'nehéz, fojtó köhögési rohamok lepik meg. Alig negyven éves, s mégis oly öreges a kinézése, mintha legalább is hetven éves lenne. Sorba nyitogatta a fiókokat, maga elé hányva azok tartalmát. Egész halmaz levél, fonnyadt virág, fénykép van már előtte. Egy csinos leányka fényképe akad legelőször keze ügyébe. Ez a szőke Ilona képe, ki huzamosabb ideig volt ideálja, majd férjhez ment. Ki tudja, hol van mostan, pedig hány kellemes órát töltött el vele! A fénykép alján egy mondatocska van, az ö keze írásával. »Az élet álom!" — Mily őszinte igazságot rejt magában ez a mondás! Kis elhervadt szegfút vesz kezébe, Ezt is ő adta, akkor a majálison. Kihervadt a virág, el az emlék is. Más fényképet vesz elő. Bájos angyali arc mosolyog felé- Ez meg a kis Olga, a csinos soubrette énekesnő. Imádandó szépség volt. Lám erről már ő egészen megfeletkezett! Pedig mily odaadóan szerette őt a kicsike, s a kit aztán a szokás ellenére ő hagyott a faképnél. Hogy busúlt, mig bánatában öllialt. Némelyek azt mondják, hogy megmérgezte magát. Csak ez a fénykép maradt meg tőle': Kék selyemszalaggal átkötött le vélcsomó akad kezébe. Vizsgálja a vonásokat, de nem ismeri már. Megnézi az aláírást: «Szerető Millád.» Ahá, az a fiatal asszonyka volt. Most már vissza emlékezik reá, a kibe ő oly szerelmes volt. Kijárogatott hozzá udvarolni ís, mig egyszer férje megcsípte, s csak az asszonykának sikerült simán elintézni a dolgot. Pár napra reá ismét fel akart hozzá menni, de az asszonyka nem fogadta. Hóbortos nő volt... Majd megpillant egy másik fényképet, kezébe veszi. Egy ifjú nőt ábrázol, karján kisded gyermekkel. Krre még határozottan emlékszik. Egy kisebb fizetésű hivatalnoknak neje volt, akit szintén meghódított. Ö hozzá is feljárogatott, persze titokban; egyszer itt is rajtakapta férje és e pillanattól fogva volt mit szenvednie a nőnek féltékeny férjétől. Ö azonban cselhez folyamodott, bocsánatot kért a férjtől, barátjává tette, s minden a régi kerékvágásba jutott volna, ha a férj barátságát arra nem használja fel, hogy annálinkább feljárjon az asszonyhoz; de a férj rájött erre a gonoszságra is, összeszólalkoztak, megverekedtek. A botrányt, melyről az egész város beszélt, férje fizette meg átlőtt mellel vitték kesergő nejéhez. Három árva siratta apját Három árva követeli tőle édes apját. Eh jobb nem is gondolni reá! Elmerengve nézi a még hátralévő fényképhalmazt' melyekhez ifjúkori szerelmi történetkék, kalandok fűződnek.' Nézése közben egy fénykép sarkában ezen mondatot latja irva: »A visszaemlékezések értéknélküliek.« Hát ez ki lehet? Ki írhatta ezt? Kezébe veszi. A mondat alján Jolán aláírással. Hát még ennek a fényképe is mégvan • Jolánka volt első ideálja. Oh az első ideál! Viruló bimbó volt ez a leányka, a kit ö tört le. S miért? Hogy rövid virágzás után, mint báimely más hervadt virágot, eldobjon magától, míg keze más virág után nyúl. Jolánka búskomorságba esett. Hiába vitték szülei fürdőről-fűrdőre, nem használt semmit. Csak egyszer msntheCjfe volna meg. Szülei fel is szóllitották egy szép levélben, leírták Jolánka szenvedéseit; kérték, tegye jóvá botlását, ők áldásukat adjak reájuk. Nem tette meg. Talán nem akarta? Nem volt bátorsága? Oh nem, félt az ostoba előítélettől. Daczolt; nem akarta, hogy kinevessék társai, mint olyant, ki a legelső balsiker után már megrémül, s meghajol. Nem, azt nem akarta; válasz nélkül hagyta a levelet, új áldozat után nézett. Jolánka nem élte túl csalódását, néhány napra rá a posta feketeszélü gyászjelentést hozott neki. Jolánka meghalt. Csak akkor ébredt fel nemesebb érzelme néhány percre, csak akkor zudult fel ellene lelkiismerete, de' már késő volt... Jolánka egészséges fiugvermeknek adott életet, de a sors oly kegyetlen volt hozzá, nem engedte túlélni az anyának azon egyetlen örömét, melylyel fiacskáját keblére szoríthatta, s csókjaiba fullaszthatta volna. Iszonyú büntetése a sorsnak. S csak ő a csábító, nem részesül büntetésben ? Számára nem tartogat fenn megtorlást? Ki tudja, mi történt gyermekével" mert hiszen az az ő gyermeke. Ki tudja, hol van Nlai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva-