Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

XVII. évfolyam. Zala-Egerszeg, Í898. december 11. 50. szám. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tór petit sora 12 kr. ZÁLÁMEGTE ü n\r i r ae A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. 3s/L egj elenik xel inden ieszodclmünk. Panaszkodunk ? Hiszen mindnyájan érezzük a társadalom bajait, az élet keserű csalódásait. Keresünk valamit, ami a munka után szórakozást, a gondok között örömöt, a küzdelmekre erőt adna, azonban alig . . . alig találjuk fel. A társulási ösztön, a lélek rokon vágyai egymásra utalnak bennünket, azonban egy titkos gonosz szellem, a divatos kisértő elvek akkor zsibbasztják meg érzéseinket, amikor egymás szivénél felmelegedni szeretnénk. Mindig akadékba kell botlanunk, valahányszor a társadalom gyógyításába kezdünk. Kényes kérdés ez, amely éget és szúr, ha bolygatjuk és az érdek még a legnemesebb igyekezetet is meghátráltatja. Társadalmunk szeparasztikus volta amily elszomorító hatásaiban, ép oly nevetséges a különválást elősegítő, mozgó figuráival, sajátságos képével. Érdekcsoportok szerint jegecedik a társadalom és a különféle vonzó erők tagolják szét az ember tömeget, amely egymást boldogítani és segíteni volna hivatott. Hatalom, vagyon, rang, képzelt szellemesség alkotnak udvarokat. Az élelmesség és a hiú szereplés sokat urává tesz a helyzetnek, akik hasznos figyelműkkel hízelgőket nevelnek Ezek lepik el azokat a zárt és nyilt helyeket, ahol otthont találhatna a barátságos és kölcsönös megbecsülés. Sivár kép az, amikor a gőg és előítélet merev korlátokkal osztják táborokra az egymásra utalt polgárokat. Erkölcsi függetlenség és szilárd jellem a különbözetek kiegyenlítésén sokat segíthetne, azonban a hatalmaskodás sok ember derekát megtöri, az érdek és zsiros remény az ágaskodó bátorságot is megköti. Mindenki fél; mert ha ügyetlenül mozdul, kiközösítik. Vétkezvén a klikk óhajai ellen, kegyet veszít. Jellemző, hogy gyakran nem oda való elemek vezetik a társadalmat és ezek szeszélyei szerint hullámzanak a tömeg érzései és gondolatai. A „Zalamegye" tárcája. 4^[umor-szemelVéuy. Petűíi az ő rövid életének hosszas bolyongása után megházasodott s élte a paradicsomi életet. Éppen egy ilyen őszi este lehetet, hogy teázgatva beszélgetett a feleségével vissza-víssza emlékezve legénykori viharos életére. Kinéz az ablakon. Átkos rút idő van. S mindjárt irt egy verset, visszaemlékezve arra az időre, mikor még ő is kin bolyongott a viharban szabad ég alatt, úgy nézett ki szegény rongyosan és éhesen, mint egy zsivány. Pedig önérzetes ember lévén, tudja ő, hogy testamentumában milyen nagy kincset hagy a hazának. A vers vége így szól : „Egykor a hazának mily kincset hagyok. S aki láta, mit gondolt felőlem ! Azt hivé tán, hogy tolvaj vagyok". Ez a vers tréfás, de nagy komolyság is van benne; s megfordítva: keserű tréfálkodás a sorssal, de mégis tréfál kódás. Az irodalomban ezt humornak hijják. A humor a költészetnek egyik gyöngyszeme. Mennyi salakos irodalmat olvasunk életünkben! Nem árt, ha egy kissé nagyobb figyelmet fordítunk a gyöngyszemekre. S mikor a humorról beszélünk, eo-ipso a költészetre irányítjuk figyelmünket. S az irodalmat és költészetet nem csak az iskolában kell tanulnunk, de táplálkoznunk kell vele egész életünkön keresztül. Az iskolából kijövet szétoszlunk az élet minden irányában, de egy láthatatlan szellem mégis összetart minket a nagy iskolában, ahol a tanítók már a magyar klassikus költők. Ebben az iskolában egyetlen nagy osztály van, amelybe egyenlően járhatnak az öregek és ifjak, férfiak és asszonyok, gazdagok és szegények - különféle intézetek, egyletek és társuHa haragusznak, . . . akkor sokan haragusznak. Ha örülnek, velük kacag a közönség. Ha ásítanak, mindenki álmos lesz és unatkozik. Ezek a mozgó figurák lökdösik a közönséget ide-oda és ráncigálják érdekeik szerint. Ha ráültek a közönség fejére, akkor bajos őket lerázni ; mert ők irányítják még a meggyőződéseket is. Legtöbb ember könnyen befolyásolható; mert lusta gondolkodni, vagy gyáva reágálni. A társadalomnak ezer meg ezer koponyája van és mégis csak kettő-három eszel, tervez és gondolkodik. Néhány vezet és a többi, mint az éhes lud, megy utánna. Ha suba alatt elégedetlenség támad, elfojtja a közügy és a gyávaság. Mindenki a maga irháját menti és ez önösség miatt szenved a közügy. A közönség függetlenül bírálja el a feltolakodó napi kérdéseket! Nagykorúsítsa magát! Taszítsa el a szabad járását akadályozó gyámokat! Ha ezt teszi, akkor egy tágasabb otthon kiépítése megkezdődhetik; akkor a társadalmi élet kellemesen fog fejlődni. Gyanú és előítélet szintén veszélyesen izgatják az érzékenységet, bomlasztják a társadalmat, pedig ez a gyenge lelkek sajátsága. Legtöbb ember, erélytelensége folytán visszaborzadva a csalódásoktól és e világ csalárdságától, mint a hernyó, gubóba rejtőzik és önmagának él. Menthetlen visszahúzódásával taszítja a társadalmat s majdnem céljával jön ellenkezésbe. Hiába sopánkodik a kandalló mellett, nyögését senki sem érti. Nem a sóhajtozás, hanem a cselekvés a nemes férfi tulajdona. Mit ér a börtönbe zárt élet ? Nem emésztés és puszta betűkből táplálkozó szellemi élet a hivatásunk! Amíg kölcsönös becsülés és független meggyőződés helyet nem talál a szivekben: addig társadalmunk beteges és züllött marad. A csavargók. A szegény ügynek országos rendezése tervbe lévén véve, ezen fontos kérdés egyik ágához, amelyet jelen cikk cime jelez, akarunk néhány szót szólni. Óvakodnunk kell mindenekelőtt olyan intézmények létrehozatalától, amelyek talán a sokkal előrehaladottabb, gazdagabb, nyugoti államakban érvényben vannak és ott helyükön lehetnek, nálunk azonban a községekre elviselhetlen terheket rónának és éppen azért nagyobb részt a papíron maradnának és a fennálló állapotokon nem javítanának. Az igazi szegényt vagyis a nyomorék, vagyontalan, munkaképtelen koldus embert, amilyen városban és faluhelyen egyaránt mindenütt kisebb-nagyobb számban van, a magán jótékonyság úgy, mint eddig is, támogatni és fenntartani fogja, Magyarországon egy koldus, ha józan volt, sohasem halt meg éhen az országúton úgy, mint azt külföldön, még a gazdag Angliában is, egyszer-másszor hallani. A magyar nép könyörületes ; minden paraszt viskóban kap az igazi koldus, lra pénzt nem, legalább egy darab kenyeret és minden falu tartja a maga koldusait. E tekintetben az alkotandó szegény-törvénynek csak nem szabad nagyon messzire menni a segélyezésben, különben nagyon is sokan fognak akarni privilegizált koldusok lenni. Máskép áll azonban a dolog az úgynevezett csavargókkal, akik valóságos kálámitását képezik a vidéknek. Többnyire munka kei ülő, iszákos emberek, szerencsétlenül járt eksziztenciák ezek, akik bár munkaképesek, kényelmesebbnek találják az országot bebarangolni és ily módon életüket fenntartani. A legfélreesőbb falut is bebarangolják, beállítanak minden házba ós útiköltséget vagy élelmet nem kérnek, hanem követelnek, főleg ha látják, hogy félénk emberekkel van dolguk, vagy csak az asszonynép van otthon. A falusi elöljáróság nem mer ellenök fellépni; mert attól félnek, hogy felgyújtják a falut és igy ezek a csavargó csapatok, amelyek kettesével —• hármasával elárasztják a vidéket, valóságosan megsarcolják a falu népét, ami által elvonatnak a könyörületes adományok azoktól, akik igazán megérdemelnék t. i. a valóságos szegény, nyomorék koldustól. Ezek a csavargók nemcsak hogv nem keresik, hanem kerülik a becsületes munkát. Ha ilyen erős, munkabíró embernek a cséplőgépnél egy forint napszámot ajánlanak, tovább megy. Legfeljebb még gorombáskodik a gazdával; mert persze ő 2—3 forintot szerez naponként az ö szemtelen koldulásával és azzal a korcsmában jól él. Es ily módon a vidéken az ily csavargóknak, lehet mondani, egy adót kell fizetni. A csavargókat a mostani rendszer mellett nem nagyon zavarják. A falusi biró — mint fennebb említettük — nem meri őket a koldulástól eltiltani vagy feljelenteni. A csendőr, ha valami panasz felmerül ellene, elővezeti a legközelebbi hatósághoz, ahol egy pár nap ingyen tartják, addig jól kialussza magát, azután esetleg eltoloncolják és újra kezdheti úgynevezett vándorlását. Ezek ellen a javithatlan vándorlók, illetve csavargók ellen a szegényügy rendezése elkalmíval nagyon szigorú latok tagjai, mert mindnyájan azoktól az elsőrendű költőktől kell tanulnunk s magunknak jellemet alkotnunk, akik a nemzeti eszmét, érzelmet és jellemet képviselik. Ez az oka, hogy most a Petőfi humoráról jegyzek fel néhány szót. A ki bajában siránkozik, az gyáva, kis lelkű. Ki a csapást erős lélekkel szó nélkül túri, az hős. A ki a saját baját, fájdalmát kikacagja, az humoros. A gyávát kikacagjuk, a hőst dicsőítjük, a humorost bámuljuk. Humorosak az élet emberei, ezek a könnyű vérű bohém poéták, kik a sors csapását nemcsak el tudják viselni, de jót mulatnak rajta egyet — amint közülük egyik kifejezi: »Füttyentek rád zord világ, szivemet hol annyi kinnak scorpiói szakgattákcc. A magyar nemzet történetében bövön volt rá alkalom, hogy megerősödjék az ember. Puszíttott itt mongol, töröktatár, sáskasereg és jégeső. Annyi csapást elsírni is sok volna, felét tréfára kell fordítani. Azért a szegény paraszt, kinek a búzáját már Isten tudja hányadszor veri a jég. belátta, hogy a sopánkodásból elég volt már, veszi a botot s üti-veri ő is a búzáját a jéggel együtt, mondván: No Uram Isten, hadd lám, ketten mire megyünk! A Rákóczy szabadsagháboruját leverik, s a bujdosók között van Mikes Kelemen, is, egy fiatal poéta lélek, ki több társával együtt haláláig ette a száműzetés keserű kenyerét. Elveszett hazáján és szabadság án volt módja eleget búsongani. De ő hamarosan rándít egyet-egyet a a komoly pilanatókon s panaszol, hogy Rodostóban nem tudnak — töltött káposztát főzni. Gyönyörűséges mulatsággal beszéli el Gróf Teleki Sándor ezredes is, hogy 48 után milyen ritka ügyességgel végezte Olaszországban — kocsiskodó hivatalát. Báró Balassa Bálint katona költőnek az orvosok le kellett, hogy vágják a lábát. A figyelmeztetésre, hogy most nagy műtét következik, ál-pathosszal tör magára: Nó, most vigyázz Balassa! ha az ellenség le nem tudott vágni, most az ágyban lessz a haddelhadd ! De kivált a magyar költőkre rájárt a rud. Ok a nélkülözések és szenvedések iskolájában nőttek tel. Szegény Tinódi Lantos Sebestyén elől a számtartók és a kulcsárok itták meg a jó bort. neki csak a vinkót hagyták, mely a torkát gúrüzdölte. Hogy énekelhessen ettől jól ? Hát bizony jobbat érdemelnének. Vörösmarty is zúgolódik előbb, de aztán öt is megnyugtatja a humor, s azt mondja : Cudar biz ez I de ám igyunk . . . Hiszen magyar költők vagyunk ! Sokan közülök sokat ődöngenek, bolyonganak kun a viharban szabad ég alatt s »fúrteiket megcibálja a szél, amikor mellettök elszalad«. S végre, ha ád az Isten nekik egy »kis mühelytcc, ott sem nyughatnak meg. Onnan is kiveri őket az eső. — Egyik poéta szenvedései kozott, amig éhezik, ázik és fázik a hideg szélben, ugyan koti az" ebet a karóhoz, hogy majd csak ád az Isten neki egy kis szállást, »Ad az Isten majrl nekem — azt módja, benne lesz meleg kandallóm, feleségem, gyermekem s ott ha e szél, e cudar szél megjelen: olyat kacagok szemebe, hogv megpukkad mérgiben«. De hát szegény Tompa ugy járt "az ő' papi lakásán, hogy mikor a legédesebb almat aludta, a padláson keresztül épen az orra hegyére koppant a/, esöcsepp, s ezt ő olyan szivréható tréfásan mondja el, hogy meypukkanunk a nevetésben. Persze, arinyit nem táncoltatta a sors egyiket sem, mint Petőfit. Nem is tudta a sorsot úgy kigúnyolni egyik sem mint ő. Még szerette a nyomorúságot, mintegy kejelgett benne,mert nagy öröme telt abban, hogy harcban legyőzte ezt az ellenfelét. S mindig lefőzte egy viccel. S megvan a Petőfi humárának az a rendíthet en okoskodása^ hogy minden nyomorúságot egyúttal boldog vigaszlalásnak is vesz. „Tegnap ettem utoljára, az igaz, hogy keveset No de semmi ! van elég, ki énhelyettem is evett. Ma.i számunkhoz fél iv melléklet va.n csatolva.