Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-12-04 / 49. szám

22.65°/o. Vagyis szám szerint a magyarság hódítása 1,077.800 ember. Mivel a nemzeti politika főleg a legutóbbi években nyeit köztudatot, a legnagyobb kíváncsisággal tekinthetünk a legközelebbi 1900. évi mérleg elé, amely csak abban az esetben elégíthet ki bennünket, ha a magyarság a nemzetiségek révén három millióval gyarapodnék. Ebben az esetben a magyarság amig egyrészt kultu rájának győzödelmét méltán hirdethetné és igazolná, hogy az állami "konszolidáció mimikájában e heterogen elemek között csak az ő fajereje tudott eredményt fölmutatni; más részről elő törnénk a faji általános többségből rövidesen a magyar nyelven beszélők abszolút többségére. Mert mindenki bölcsen tudja, hogy amig ez be nem következik : addig a nemzeti állam hangoztatása önámitás és üres beszéd. A legutolsó eredmény szerint egv millióval szaporodott 1880-tól 1890-ig a magyar, egy millióval pedig szaporodott a magyarul beszélő nemzetiségeknek a száma Ez ma kilenc millióra emeli a magyarság számát. Mivel azonban Magyarországnak tiz éven át való szaporodása majdnem két millió volt s mivel a népszaporodást most sem lehet kevesebbre vennünk, kitetszik ebből, hogy 19 millió lakosa lesz hazánknak a legközelebbi népszámlálás szerint és ebből, ha a magyar fajú erősödés egészséges uton halad, tiz millióra kell tennünk a magyar lakosság számát. Ez pedig 55'/2°/o. Könnyű belátni, hogy már gyermekeink, föltéve, hogy a magyar fajú fejlődés elé akadályok nem torlódnak, meg fogják érni azt az igazi nemzeti diadalt, mely jelenti, hogv a magyar nemzet elérte az igazi abszolút többséget s akkor nemzetiségi velleitásoktól nem félhet ; sodrajába jut a nemzeti közérzésnek m

;nden ; a hazaszeretet melege oszlatja el a faji féltékenykedés érzelmeit. Ez lesz az igazi ünnep! De mily nagy, mily fontos munka vár az asszimiláció ezen idején ! A haza földének bőséges áldása, az intézmények ereje, a jogok szeretete, a kötelességérzetnek ügy szólván apostoli emelkedettségeken ahhoz,türelem, okosság, előrelátás, hogy e haza földen az európai civilizáció bástyája álljon továbbra is. Acsády Innác kiváló tudósunk az ezredéves kiállításon bemutatott egy térképet, mely azt tüntatte föl. hogy a török kiüldözése után mennyire olvadt le a magyarság Mind össze néhány százezerre Szinte hihetetlen, hogy alig háromszáz év múlva anélkül, hogy fantazmagóriáknak engednők át lelkünket, beszélhetünk a faji erősüdes olyan mértékéről, amely már a közel jövőben a magyarság abszolút számával kecsegtet. Mi lenne ez más, ha nem a magyar fajnak terjeszkedő, gyökeret verő ereje, ennek az Ázsiából szakadt fajnak, melynek háború, pjírtoskodás annyiszor sírját ásta, amely a maga maroknyi erejéből hazát tudott alkotni. Magyarországot nemcsak Árpád foglalta el, negyedik Béla is. Es nemcsak negyedik liéla a honalapító, hanem ezek sorában vannak a törekvő erdélyi fejedelmek, a magyar fő- és a köznemesség. Legnagyobb tényező azonban e haza tökeletes meghódítására az uralkodó eszméknek nálunk való legteljesebb érvényesülése. A demokracia és a népnevelési kényszer, az éber közélet és ennek szerve; a sajtó, irodalmi 'törekvéseink hódítják meg Magyarországot igazán nemzeti állammá. Adassék dicsőség, elismerés azoknak, akik ebben a munkában igaz magyar szívvel részt vesznek, verejtékkel dolgoznak ! A jövendő iparosai. Az utóbbi évtized alatt minden téren találkozunk a haladás ós fejlődés jelenségeivel K jelenségek sehol sem oly feltűnőek, mint az iparos tanonc-oktatás terén. Az 1881. évi népszámlálás adatai szerint 75.000 iparos tanonc közül csak 5.000 részesült tovább képzésben, mig az 1891-ik évi népszámlálás tanúsága szerint ezer iparos tanonc iskolában 1882 tanitó vezetése mellett 85.753 tanonc részesült már oktatásba s az oktatás céljaira 370.000 frtot használtak fel. Ezek az adatok a mult mulasztásait helyreütni törekvő nagy haladást jelentenek. De mindamellett kétségtelen, hogy az iparos tanonc nevelés nagyon sok kívánni valót hogy fenn. Es pedig úgy a szellemi kiképzés és a szakszerű ismereteknek az elsajátítása, valamint az erkölcsi nevelés terén. A szellemi kiképzést illetőleg el kell ismernünk, hogy ebben az irányban azok, akik hivaíásszerüleg nyújtják azt a növendékeknek, t. i. a tanitók, megteszik kötelességüket. A sikeres tanítás útjában azonban nehéz akadályok állanak és pedig legelső sorban a tanonc anyag tekintetében. Intelligens családjaink ritka kivétellel és csak vásott gyermekeiket szánják az iparos pályára. Mi még nem jutottunk el a művelt nyugot egészséges felfogásához, amely lehetővé teszi, hogy intelligens családok gyermekei az iparos pályára lépvén, az anyagi jólétnek oly kedvező fokára emelkedhetnek, amely a tudományos pálya embereinek csak ritkán jut osztály részül. Még károsabb állapotot idéz elő a tanonc anyagnak az a része, amely szegény szülők gyermekeként születvén, későn kezdi meg az iskolázást s így nagyon is fogyatékos ismeretekkel áll be 12 éves korában tanoncnak. És itt határozottan az ipartörvénynek abban az intézkedésebben rejlik a hiba, hogy a tanoncul való felvételhez egyszerűen a 12 életév betöltését követeli. A törvényhozás itt bizonyára a népoktatási törvény teljes végrehajtására és a hat osztályú elemi iskolára gondolt. Azonban ez nem következett be. Ily kép az érdekelt köröknek kellene gondoskodniok arról, hogy tanoncul 12-ik életévét betöltött oly növendék vétessék föl, aki egyúttal a népiskola hat osztályát sikerrel elvégezte. Ami az erkölcsi nevelést illeti, elképzelhető, hogy e téren csekély eredményt lehet felmutatni már csak azon oknál fogva is, mert a fentebb előadottak szerint a tanoncok közé az iskolától elvadult fiúk kerülnek. Ezeknek mosdatlan beszédmódja és megfelelő gondolkodása fertőző ragályként terjed át a többire. Ha sokszor az utcán halljuk a tanonc iskolából tömegesen hazatérő fiúk beszédeit s látjuk viselkedésüket: nagyon is érthető, hogy ezekkel szemben már rendőri beavatkozásnak kellett történnie. A tanonc oktatás sikerét nagyban bénítja az a körülmény, hosy a legtöbb helyen a tanítási órákat este 7-től 9-ig tartják vagyis oly időben, amikor a napi munkában elcsigázott gyermek elméje legkevesbbé fogékony az ismeretek elsajátítására oly annyira, hogy a velük foglalkozó tanitók tevékenységét nagy mértékben igénybe veszi a növendékeknek ébren tartása. Nagy baj az is, hogy iparosaink egv része kellőkep nem ellenőrzi, váljon tanonca elmegy-e az iskolába, dacára az ipartörvény ama rendelkezésének, amely szerint az iparos köteles tanoncát az iskolába járásra, ahol t. i. tanonciskola van. szorítani. Nem oly érteműez a figyelmeztetésünk, mintha tanoncaikat az iskolába járástól talán elvonnák. Világért semHisz ebben az esetben a törvény bünteti őket. Ezzel a figyelmeztetéssel arra a tapasztalatra akarunk reá mutatni, hogy iparosaink egy része a tanonc iskolának ipari szempontból nagy jelentőségét eléggé nem méltányolja. Pedig sem saját érdekünk, sem a jövendő nemzedék érte'mes.M?gi szempontjából nem szabad arra az álláspontra — helyezkednünk, hogy a tanonc által az iskolában eltöltött órák hiábavalók és a munkaadó rovására esnek. A szükséges szellemi képzettség csakis az iskolában szerezhető meg. Azonban a tanítóknak minden ügybuzgósága kárba vész, ha maguk a mesterek nem érterik meg újra és újra tanoncaikkal, hogy az iskolának szorgalmas látogatásával készülhetnek elő sikeresen jövendő élethivatásukra Ha a tanonc látja mesterének csekély és bármely okból eiedő ellenszenvét az iskolalátogatás ellen, nagyon is hajlandó lesz ezt önmaga előtt is mentségül használu a hanyagságra. Ellenben a mesternek buzdítása és ellenőrzése a jövendő számára egy-egy derék iparost teremt meg. Ezen kívül az értelmileg fejlődő tanonc magának a mesternek is igazi segítsége és öröme. Elmondottuk mindezeket; mert mi napjaikban nagy súlyt helyezünk egy erős és intelligens iparos osztálynak minél teljesebb számmal leendő megalakulására s hiszszük liogv ez az idő mielőbb be fog következni. Helyi, megyei cs vegyes hirck. Hálaadó isteni tisztelet, ö esdsz, és kir. apostoli Folsége I. Ferenc József uralkodásának ötvenéves jubileuma alkalmából f. hó 2-án reggel 9 órakor a róni. kath. plébánia templomban ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet volt, amelyet Balaton József apát-plebános a káplánok segédlete mellett tartott. Mise alatt a dalárda énekelt négy szólamú éneket. A hálaadó tsteni tiszteleten jelen volt a vármegye tisztviselő kara Csertán Károly alispán vezetése mellett, a vármegye székhelyén levő egyes kir. hivatalok, hatóságok, testületek, a városi hatóság a képviselő testület tagjaival; a városban levő tanintézetek ifjúsága tantestületeik vezetése mellett s nagy számú közönség. — Az izr. tanulók részére a hitközség a bálaadó ünnepélyt reggel 8 órakor tartotta a hitközség elöljáróságának részvétele-mellett. — 10 órakor a kaszárnya udvarában felállított sátoroltárnál Házy János segédlelkész tartotta a katonaság számára a hálaadó isteni tiszteletet, amelyen résztvett a helyben államásozó honvédliuszár tisztikar, csendőrség tisztikara, honvédek és csendörök; képviselve voltak az egyes hatóságok és szép számú közönség. A mise befejezésével Házy János segédlelkész a nap emiékét méltató beszédet tartott, mely után előbb a tisztikar, az után a legénység között kiosztották a jubileumi emlékérmeket. A zalamegyei 1848 9-ík honvédek egylete nov. hó 27-én Zala-Egerszegen a Gazdasági Egyesület helyiségében Bajomy István id, egyleti elnök elnöklete alatt közgyü lést tartott, amelyen az egyesületi alapszabláytervezet.et előterjesztették, elfogadták és megerősítés végett a minisztériumhoz való feltarjesztését elhatározták. Az alapszabályok szentesítése után [fognak közgyűlést tartani a tisztviselői kar megválasztása és az alapszabályok értelmében való szervezkedés végett. A megyei állandó vállaszímány Csertán Károly alispán elnöklete alatt november 28-án tartotta ülését, amelyen a december hó 12-iki törvényhatósági közgyűlés tárgysorozatába felveendő ügyeket vette tárgyalás alá. Csongrád vármegye átiratot tudomásvételül, Zala-Egerszcg rendezed tanácsú város új szervezési szabályrendeletés elfogadásra ajánlja a választmány a törvényhatósági közgyűlésnek. Kitüntetés. O felsége a személye körüli magyar minisztérium ideiglenes vezetésével meghívott magyarminiszterelnök előterjesztésére a magyar szent korona országainak vöröskereszt egy lete körül szerzett érdemeik elismeréseül Darnay Kajetánnénak, a siimeti fiŐkegylet elnöknőjének és Fesselhnfer József nmek, a nagy-kanizai választmány elnöknőjének, a koronás arany-érdemkeresztet adományozta. Kesz thely város képviselőtestülete november hó 26-án gyűlést tartott, amelyen a már engedélyezett anyakönyvvezető helyettesi állás betöltésénél 500 frt javadalmazást kérnek a belügyminisztertől; mivel a 200 frtban megállapított tiszteletdíjért nem akad pályázó. — A Balatoni Muzeum Egyesület megkeresésére a város tulajdonát képező posta épületben az emeleti sarok helyiséget az egyesület céljaira két évre évi 100 frt bérért átengedték. — A községi iskolai tanitók korpótlékára nézve oly határozatot hoztak, hogy a már korpótlékot élvező tanítóknak a korpótlékát addig nem emelik, mig jelenlegi korpótlékuk az 1898-ik évtől számított időnek meg nem felel; — azonban a fiatalabb tanítóknak a törvényben előirL 1893-ik évtől számítják s utalják ki korpótlékaikat. — Az elemi iskolai párhuzamos osztály és a kisdedóvó — Allak kerein ! Allak akbár! — mormogta és csendesen kivonult a teremből. Ettől a pillanattól fogva az udvari bölcsök és tudósok a királyfit a szentek sorába igtatták, ami nyugati nyelven annyit tesz, hegy őrültnek nyilvánitatták. Most már szabad volt sok mindent tenni a királyfinak, mivel hogy Keleten is ugy van, hogy a királyt is formák kötik, de a bolondnak minden szabad ; tehát az emberi őrültségek elkerülése végett Keleten se éppen rossz dolog bolondnak lenni. A királyfi meglehetősen élt is a szabadalommal, össze-vissza hányt, vetett, forgatott mindent a királyi palotában. Nagvon nyugtalan teremtés volt Megtették minden kívánságát. Étele, itala megvolt bőven. És e mellett lassan-lassan megnyitották előtte a keleti világ mesés tündérkertjeit is. A királyfit mindez nem elégítette ki. Kedvetlenül járt, kelt, bolyongott. Egyszer azután megint megpróbálkoztak vele a tudósok és bölcsek. Megjelentek előtte testületileg, hogy együtt bölcselkedjenek és vitatkozzanak a mély gondolkozású királyfival. Mikor megtudta, hogy mit akarnak, csendes mosoly játszadozott szomorú arcán. — Menjetek el szépen, jó emberek ! Úgy is kevés lesz egy emberélet arra, hogy teljesen elfeledjem, amivel teleraktátok fejemet. Menjetek, kérlek, azzal a sok királyi ostobasággal! A bölcsek és tudósok, ahogy kiértek az ajtón, mindnyájan elkezdték nagy megütközéssel csóválni fejőket. Mi lesz ebből a szegény országból, ha a királynak másik fia nem születik és ez lesz az uralkodó. Mi lesz ? Mi lesz? A teremben észrevétlenül a tudósok közöl kivált egy még középkorú férfiú és megállt, az ajtóban. A királyfi észrevette. " — Akarsz valamit, tudós fétfiu? A férfiú közelebb lépett. — Ne gúnyolj, királyfi! Nem vagyok én tudós, mint hogy ezek a szamarak sem azok. Annyival talán külömb vagyok ezeknél, hogy én nagyon jól tudom, hogy semmit sem tudok. A királyfi fölkelt és oda sietett a férfiúhoz és megragadta kezét. — Te az én lelkem fele vagy. Neked is érezned kell azt a szomoritó ürességet, azt az agyongyötrő .semmit, ami bennem van. — Érzem. — Mondd meg hát: mi az ? A férfiú nem szólt semmit, hanem karon fogta a királyfit és elvezette abba a terembe, hol a születési jóslatokat tartalmazó könyv volt elhelyezve. Fölnyitotta a pókhálós nagykönyvet és mondta a királyfinak, hogy olvassa. A királyfi, mikor a verset is elolvasta, megint megragadta a tudós férfiú kezét. — Ki irta ide ezt a verset ? — Ezt én irtam, királyfi, mint buszunkét éves fiatalember. Azóta busz év mult el. A királyfi nyakába borult a poétának. Az jedig szemébe nézett a királyfinak és igy szólt őszinte nyílt 0,.óval: — Az a te bajod, királyfi, hogy nagyobb a szived, emelkedettebb a lelked, mint aminőt a te helyzetedben megszokott az emberi butaság. Ketrecben tartják lelkedet, hogy meg ne ismerd az egész világot; elzárják a te nagyra, boldogitásra hivatott lelked előtt a tért, mert királynak, csak pompa, fény és kivilágítás mellett látható bábnak kell lenned. Ez a te átkod királyfi. Én is itt élek a tiedhez hasonló lélekkel az udvar körében ; én is érzem belső világomon az elzárkózottság átkát III. A poéta és a királyfi elhatározták, hogy ki fognak szökni a királyi palotából egy órára. Megtették. A poéta egy elhagyatott, szegényes városrészbe vezette a királyfit, hol nagy volt minden hajlékban a nyomor: sok volt a rongyos, éhező, beteg ember. Mikor a királyfi a legelső nyomorgó embert meglátta, a szivéhez kapott. Mintha valami titkos érzés rebbent volna meg ott. Sietett, futott a nyomorgó emberhez, magához ölelte, vigasztalta. Az a szegény nyomorult pedig hálásan szorította szivéhez a segitő kezet és reszketve nyögte : — Milyen jó vagy; köszönöm édes testvérem! A királyfi a poétához fordult. — Kik ezek a nyomorultak ? A poéta csendesen mondta : — Hallottad az imént az elsőtől, akién segítettél! Testvéreid. Igazad van: testvéreim. Ezek után epedett az én nyugtalan szivem. Ezeknek akarok én kiválóan élni, akiket mindenki elhagyott. Valami olyan édeset érezek itt közöttük. Mondd meg, édes barátom", mi ez V — A jótett boldogsága, királyfi. — Akkor hát,én most boldog vagyok. Az vagy. Es amig igy leszesz boldog, boldogok lesznek az országodban élő testvéreid is. IV. Az ország történetírói följegyezték, hogy ez a hirályfi mikor uralkodó lett, a boldogság hazájává varázsolta országát. De azéit a kormányzó bölcsek — úgy maguk közt — bolondnak tartották. —