Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-17 / 29. szám

dájávai. Pedig nem ugy születik. Izzadságos munkával kell azt megszerezni s csak halálunk órájáig tart. Még a kényelmes Horatius is azt mondta, hogy már a gyerek korban sokat kell dolgozni és éhezni, izzadni és szomjazni, - - hogy vénkoruilkban nemesek legyünk. S csak ez az egy nemesség létezik a gyer mekkorból kinőtt emberiség között. Ez pedig másra át nem örökíthető', mert mindenkit csak saját munkája nemesíthet, ha meg nem akarja szegni a hetedik parancolatot, mely az köti a lelkünkre, hogy: ne lópj. Bizony jó volna, ha őseink ránk ruházhatták volna a szabad uraságot, mely nekik birtokuk volt. Ha elpusztíthatatlanná tehették volna azokat az erényeket, melyekkel ők édeskedtek. De ezt nem lehet tenni. Észrevehetőleg gyengül a faj, mert álalakulva satnyulnak a régi magyar erények, s rendre egészen kivész az ó'sierő. Más talaj, más levegő. Valami sivár vidékről más növény magot hajt ide a szél s a kidőlt tölgy tövén fűzfa nő fel, majd bogáncskóró. A régibb és újabb emberek közé tekintve, meggyőzödhetünk, hogy az erőt a gyengeség, a bátorságot a félénkség, a vitézséget a gyávaság váltja fel rendre; az egyeneslelkü őszinte embernél több a ravasz, a nyílt embernél több az alattomos, a méltányosnál több a rágalmazó; inkább kérünk, mint adunk, inkább önzők Vagyunk, mint áldozatra készek, inkább stréberkedünk, mint dolgozunk; többre becsüljük a protekciót az érdemnél, az apánkról átszállt nevet saját erényünknél s varjúk, hogy egy gyönge asszonynak, feleségünknek vagyona és családi összeköttetése húzzon ki a sárból inkább, mint saját emberségünk. Vagy meddig folytassam ? Ezer példa van nekem is, az olvasónak is a szeme előtt. A duzzadt büszkeséget legyőzte már az üres hiúság, a hasznos szükségességet a céda fényűzés, s a becsületes szerénységet a ribirongy fitogtatás. Regényt olvasunk vagy színházat látogatunk, nem a mese vagy a történet kedviert, sem hogy lelkünkben jellemet építsünk, hanem hogy idegeinket izgásba hozzuk s gyorsan lobogjon el életünk. A fiatalságnak eszményképe a nagy városi kalandor, aki elvet proponál a világnak, hogy csak az az uri ember, akinek a lóssága van. A gyermekek „glászé" keztyüben járnak s 14 éves korunkban udvarolnak a „nőknek", kik „ápprehendálnak", ha nem nagysámolják meg őket. — Régen gróf Bethlen Miklós, a jeies korrajz író és államférfi, 24 eves korában szemlesütve váUott néhány szót a kisasszonynyal; mert ő nagyobb tiszteletben tartotta a nőket, mint mi. S pedig az asszony iránti tisztelet liem utolsó erénye a magyarnak. Ebben különbözik sok keleti néptől. I)e most nemcsak gyengülnek á közéleti erkölcsök és polgári erények, hanem fenekestül felfordulásnak indultak, egészen ellentétesekké váltak az emberek nagyobb részénél. S minél több ember veszi fel ezt az új divatot, annál bizonyosabb, hogy ez az ország romlására van, mert az állam élete hasonlatos az ő polgárának életéhez. Az újdivatu erények a szabad úrból rabszolgát, az emberből állatot csinálnak. A kényes étkezésben hamar elfogy a kenyere, a heves élvezetben gyorsan kiég az idegzete s a fokozatos változással csendesen lecsitul a lelkiismerete. Nem sokkal több élet van benne, mint az elalélt szendergőben. Ereje nincs felkelni, sőt akarni sem akar. A bántalmazás sem faj neki, mindene eltompult már, amint az emberi tulajdonságokat rabtulajdonságokkal cserélte fel. Még jó annak, aki a jó bortól ittasult meg szender-gésre és végkimerülésre; volt egy kis jó élete; de micsoda végzetes állapota van annak, ki a maszlagtól alél el s hal meg! Görögországban és Rómában megszűnhetett az élet és a hatalom: ezek az országok hagytak nyomot magok után ; a francziák lemehetnek a túlsó oldalon a völgybe, mert jó magas csúcsra hágtak már föl : de mit hagy maga után a magyar, ha a félig megmászott hegyoldalról visszahull? A Dunát, meg a Tiszát. Még a törökre is nemesebb halál vár; piszkos városában ugyan, de saját piros sapkája alatt capja meg a görcsöket; mi fejkötőt is a szomszédtól veszünk, divatot és erkölcsöt innen-onnan szedegetünk össze s idegeneknek isszuk a maszlagos pálinkáját, mely aléltságba ejt és holtra ver, ha ideje korán meg nem rázkódunk tőle. Új életet a magyar társadalomnak s a magyar közéletnek! Reformatiot, vagy legalább renaissance-t a magyar szokásoknak és erkölcsöknek! Erős ember ről kell gondoskodnunk, mert erős államot csak erős polgárok alkothatnak, 33. G-y. ZalaVármegye községi cs körjegyzők egyletének közgyűlése. Zalavármegye községi és körjegyzők egyletének 1898-ik évi közgyűlése tárgyában az egyesületi elnökséq részéről a következő meghivó bocsáttatott ki: Meghívó Zalavármegye községi és körjegyzők egylete által az egyleti alapszabályok 13. §-a alapján — 1898. évi julius hó 27. napján délelőtt 10 órakor Zala-Egerszegen a vármegye székházának gyíiléstermóbeii tartandó évi rendes közgyűlésre. —:.o<x>>— A közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki jelentés. 2. Az 1897. évi egyleti számadás megvizsgálására kiküldött számvizsgáló bizottság jelentése. 3. A hátralékos egyleti tagsági dijak ügyében kiküldött bizottság jelentése. 4 Az 1899. évre összeállított költségelőirányzat előterjesztése. "). A győrvármegyei községi és körjegyzők egyletének indítványa — az országos központi egyletnek — a vidéki hírlapírók szövetségébe örökös alapító tagul leendő belépése tárgyában. (i. A hontvármegyei községi és körjegyzők egyletének indítványa, a hadmentességi dijaknak, valamint a napszámosok útadó minimumának leszállítása tárgyában. 7. A torontálvármegyei községi és körjegyzők egyletének indítványa, a jegyzői árvaház alapjára, minden jegyzői irodában gyűjtő-persely felállítása tárgyában. 8. A szepes vármegyei községi és körjegyzők egyletének indítványa, a községi és körjegyzők részére évenkint 4 heti szabadságidő engedélyezése iránt, a m. kir. belügyminiszter úrhoz benyújtandó kérvény tárgyában. 9. Az esztergomvármegyei községi és körjegyzők egyletének indítványa, a jegyzőknek államosítás esetén a magánmunkálatok végezhetése és özvegyeiek s árváiknak félévi fizetés, valamint lakás biztosítása iránt a m. kir. belügyminiszter úrhoz benyújtandó kérvény tárgyában. 10. A gömör- és kishontvármegyei községi és körjegyzők egyletének indítványa, a községi és körjegyzők nyugdíj intézetének országosan egyöntetű szervezése s állami kezelésbe vétele tárgyában. 11. Az országos közponli egylet 4/898. számú s a tagsági dijakra vonatkozó átiratának előterjesztése. 12. Ugyanannak a katonai előfogati dijak felemelése tárgyában hozott IX. számú közgyűlési határozatának előterjesztése. 13. A Kanizsa-járási községi és körjegyzők egyletének indítványa az örökösödési bizonyítványok bélyegmentessége tárgyában. 14. Ugyanannak indítványa a jegyői egyletek szervezése s alapszabályaik módosítása tárgyában. 15. A folyó évi országos jegyzői egyleti közgyűlés képviselőinek kiküldése. 16. Csáktornya nagyközség szervezési szabályrende letének bemutatása. 17. Egyéb indítványok. Mely évi közgyűlésre az egvlet rendes-, pártoló- és tiszteletbeli tagjai meghivatnak és minél nagyobb számban leendő megjelenésre — a rendes tagok pedig egyúttal tagsági dijaik befizetésére is — felkéretnek. A választmányi gyűlés julius hó 26-án délután 3 órára tűzetik ki. Amelyre a t. választmányi tag urak, az alapszabályok 17. §-a a) pontja 2-ik bekezdésére való figyelmeztetéssel hivatnak meg. A járásköri elnöktagtársak pedig felkéretnek, hogy amennyiben az Illés Lőrinc síremlékére kiadott gyűjtőiveket még be nem küldöttek volna, az esetre legyenek szívesek azt a közgyűlés előtt — a netán befolyt adománynyal együtt — Scholcz Károly egyleti pénztároshoz Zala-Szent-Grótra feltétlenül elküldeni. Kelt Légrádon, 1898. évi julius hó 6-án. FülSp í'ózsei, Kováts &yula, egyleti főjegyző. egyleti elnök. A soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből. i. A keresked. m. kir. miniszter ur értesítése szerint, az alexandriai osztrák-magyar kereskedelmi kamara rendes titkár alkalmazását, tudakozó iroda szervezését és azontekintgetnek reánk a hölgyek! Mily józan gondolkodás nyilvánul szemeikben. Igaz, hogy például a Bayomne, Toulous, Montpellier, Nines vidéki hölgyek nem igen szépek, termetük inkább filigrán, mint erőteljes, s arcszinük barnás, orruk finom metszésű, homlokuk magas, szájuk kedves és beszédes, még hanem is beszélnek. Anők kecsesei sizléssel öltözködnek. A körülményekhez képest tréfásak, találóak ; sohasem untatnak, némelykor pikánsak, elevenek, emellett mértékletesek s óvatosak. Szembeötlő vonásuk a munkálkodás. S minél jobban északra megyünk, annál tisztábbnak s csendesebbnek tetszenek a francia nők, annál inkább érvényesül szorgalmuk és takarékosságuk. Arcszinük is halványabb lesz, alakjuk teltebb s aránylag véve erényesek. A francia' nők hűk s erkölcsösek, továbbá tetterős s áldozatra képes feleségek. Talán némi kétely támad a fenti dolgok iránt valamely olvasónál, de arra csak ezt mondhatom, Páris még nem egész Fianciaország! P^mellett pedig fogyatkozással bírnak a francia nők az egészséges arcszinben, s előszeretettel viselietnek az inyenckedés iránt, nevezetesen étel s ital iránt, mely arckifejezésükben is érvényesülni látszik. Franciaország után következik Anglia. Mily önérzetesen látjuk fellépni az angol nőt a társadalomban s hogyan hordozzák fejüket üde arcukkal, fénylő szemeikkel; csak kecsesebb mozdulataik volnának ! Itt láthatunk eredeti angol szász alakokat. A nők szépek, de nem kedvesek, s van valami bennük, amit más nemzetek nőinél hiába keresünk, a feltűnő hidegséget. Arc s bőr színűk ragyogó fehér, hajuk aranyszőke, s búzavirág kék szemükből élénk belső élet árad, mélyen érző szív, s józan ész. Az angol nőnél egyátalában véve hiányzik a délvidéki szenvedélye; járásuk könnyed s elegáns. Valami benső, gyengéd édes, vonzó tulajdonság rejlik bennük, mely emeli" szépségüket Egy olasz, spanyol, francia vagv más nőt hamar lehet kitanulmányozni, de egy angol nőt ritkán. Főjellemvonásuk a lelki tisztaság, akaraterősség, határozottság az érzésekben és testi-lelki épség. Nagy hasonlatossággal bir az angol nővel a hollandi no, csakhogy valamivel termetesebb, arcszinük is üdébb, rózsásabb. A testi kifejlettségnek pedig csodálatosan igen materialis ész telel meg. A hollandi nő sohasem rajong ; egészséges, de nem finoman érző szive, van, eiős a szerelemben ép úgy, mint a gyűlöletben. ÉlénK esze nagyon fel tudja fogni a jelent, de a magasba emelkedni máinem tud. Családja, háztartása az ő világa, egyéb semmi. Valóságos minta feleség. Szép, finom, fehér az arcbőre; idomaik kifejlettek, melyek egészségtől duzzadnak,-tisztasága s lelkének egyszerűsége, melyek fénylő szemeiben tükröződnek, az az ő egyedüli szépsége. A skandináv, különösen pedig a svéd nő is ezen osztályba tartozik. Arcszíne fehér, idomai finomak, alakjuk formás s karcsú ; emellett eszesek, a társaságban tréfásak ; csak érzelmük erőssége s mélysége hiányzik. Szemük lángoló s valóban az „északi szépség" névre érdemesek. Németországban már nagyobb különbséget találunk A nők termete itt is kifejlett, telt idomokkal, csakhogy elhanyagolva, a mi már járásukban is kitűnik, nincs meg a ruganyosság. Eszesek, társaságban élénkek, arcszinük fehér. S az aílectálásnak némi jelét találjuk náluk. Igen érdekes jelenség a lengyel nő. Annyi tüzet, annyi bájt sehol sem találunk, mind náluk ; szavaik, tettük, járásuk, szóval minden csupa lelkesedés; nagyon méltányos a kronikások megemlékezése irányukban, a mennyiben a miért a férfiúkat a szó szoros értelmében megbabonázzák, női „ördögüknek" nevezték el Arcra s alakra megegyeznek a többi germán nőkkel, csakhogy a szemükben daemoni erő lappang; szelíd vampyroknak nevezhetnők őket, akik lelkünket szipolyozzák. Magasan szárnyaló, de nagyon önző lelkületük van. Önzők még az ő fanatikus patriotismusukban is; mártirnők tudnak lenni, megtagadják önmagukat egy eszmeért a legvégsőkig, feláldozzák magukat egészen a bukásig, emellett könnyelműek s kéjvágyók hasonlóképen a bukásig. Csodálatos rejtvénye a természetnek. Elbájolok, észbontóan szépek, ellentállhatatlanok, mint a természeti erők, s mégis visszataszítók. Az orosz nő valamivel gyengébb, mint a lengyel nő, positivabb, kevésbbé rejtélyesebb, termete, alakja is teltebb amannál, s egészben véve nem rejtenek magukban véve annyi tüzet, mint a lengyel nő, azért érzés nyilvá nitásaik, noha rokonságban vannak, gyengébbek. Dicséretre legyen mondva, ő, az „észak csillaga", a legjobb háziasszonyok egyike. Legvégül pedig hagytam a magyar nőt. Termetre s alakra nézve kissé zömök, tagjai formásak. Arca gömbölyded s telt, szemei átlag véve sötétszinüek, orra szabályos, az ajkok duzzadtak , homloka pedig magas. Arcszíne árnyalt, a mennyiben van benne valami északnak fehérségéből s délnek sötétségéből. Járása könnyed s rithmikus. Szemei tüzet lángolnak, s mint egy német író megjegyzi, a magyar nő, ha gyűlölettel tekint valakire, szemsugarai ölni tudnak. Mozdulataikban élet, bátorság rejlik. A magyar nőnek nagyon imponáló fellépése van, de emellett jószivü, élénk, józan gondolkozású, energikus, s a mi a fő, a legjobb háziasszonyok egyike. Igaz, hogy minden nemzet saját hölgyét tekinti elsőnek, annak adja a szépség pálma ágát; mivel egyéni véleménytől függ, egyiknek ez, másiknak az tetszik, s a „világ'" vagy legalább is „Európa szépsége" elnevezés sok vérbe kerülne. Hogy az én véleményem mi volna, nem mondom meg, csupán egy kis epizodot említek fel Egy budapesti nyári színháznak függönye a következő képet mutatja, s e képpel kapcsolatban fejezem ki én is ítéletemet. A függöny jobb oldalán a régi Görögország egyik Yenus temploma áll A templom előtt nép, vagy jobban mondva, asszonycsődület tolong ; hogy mi okból, nem tudjuk. Csak azt látjuk, hogy a nők különböző vidékekről lehetnek. Ezt mutatja arcszinük s öltözetük. A függöny közepén egy fehér táltos látható befogva harci szekérbe, melyen egy női alak áll. Ruházata fehér, rövid szoknyával, piros-fehér-zöld szegélylyel, fején picike kis párta, melyből két dús hajfonat omol vállaira, szintén nemzeti szin szalaggal átkötve. Feje felett 2 ámorka látható, kik pálmaágot lebegtetnek. A szekér a Venus templom felé hajtat, melynek lépcsői virágokkal vannak telehintve Fent a templomban láthatni az illatos füvek áldozatából származó füstöt a magasba szállni. Legvégül pedig látható Venus szobra, ki úgy látszik, nem tudva magának a tömeg zajongását s lelkesedését mire magyarázni, leszállott a piadesztálról, kissé előbbre jött, s látva a menetet, látva a kocsin levő magyar nő szépségét, kezeit szemei elé tartja védőleg. íme, milv fenséges kép! Maga Venus, a szépség istennője, kezeivel takarja el szemeit, hogy a magyar nő szépsége ne bántsa szemeit. Mily sokat mond ez a kép, s még sokkal többet lehetne vele mondatni, ha azt hozom fel, hogy e függönyt külföldi festő festette. Ezt nem nehéz megérteni. Rovenszky Árpád.