Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-05-08 / 19. szám

XVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1898. írjájüs 8. 19. szánj. n \ r ]I ilüll, K5M6M81 65 m r i r :1I A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. Megj elenils: minden vasárnap. Megyei rendes közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága május havi rendes közgyűlését dr. Jankovich László gróf főispán őméltóságának elnöklete alatt a bizottsági tagok nagyszámú részvétele mellett f. hó 2-án és folytatólag f. hó 3 án tartotta. Elnöklő főispán Őméltósága üdvözölvén a szép számban megjelent bizottsági tagokat, a közgyűlést megnyitja. Bejelenti a közgyűlésnek, hogy a legutolsó közgyűlés óta az uralkodó házat Francziska Karolin orleansi hercegnő elhunytával súlyos veszteség érte, amit a közgyűlés sajnálattal vett tudomásul. Jelenté továbbá Zalavármegye egykori szép emlékű főispánjának, Szapáry Gézának, elhunytát; tekintettel arra a köztisztelet- és közszeretetre, melylyel Zalavármegye közönsége egykori főispánja iránt viseltetett, tudatta, hogy a gyászszertartáson vezetése alatt az alispánnal egyetértőleg egy küldöttség jelent meg, a ravatalra a vármegye nevében koszorút helyezett, s ott az elhunyt özvegye és családja előtt a vármegye részvétét tolmácsolá, mely eljárásának tudomásul vételét kérte. A törvényhatósági közgyűlés Barcza László bizottsági tag indítványára köszönetét fejezé ki elnöklő főispánnak intézkedéseélt s tekintettel arra a köztiszteletre, melylyel Zalavármegye Szapáry Géza egykori főispánja iránt viseltetett s melynek fényes és maradandó tanúságot szolgáltatott akkor, amidőn Zalavármegyétől történt távozása alkalmával közgyűlési terme számára örök emlékül arcképét lefesteté, jegyzőkönyvileg fejezte ki mély részvétét egykori főispánjának elhunyta felett és erről családját jegyzőkönyvi kivonatba érlesiteni elhatározta. Az alispáni jelentés a törvényhatóság állapotáról kinyomatva a bizottsági tagoknak a közgyűlési ^meghívóval együtt megküldetvén, a közgyűlés azt tudomásul vette s egyúttal a jelentés kapcsán Barcza László bizottsági tag indítványára meabizta az alispánt a létező viszonyoknak megíelelő tüzrendőri szabályzatnak kidolgozásával. Az üresedésben levő állásoknak választás utján való betöltése végett megalakíttatott a kijelelő választmány, melynek tagjaivá a közgyűlés Bogyay Máté, dr. Gyömörey Vince és Nagy Károly bizottsági tagokat megválasztotta, főispán őméltósága pedig tagokúi gróf Battyány Ernő, Barcza László és Bezerédy László bizottsági tagokat kérte fel s a kijelelő választmány működésének tartamára elnöklő főispán a közgyűlést felfüggesztette. A kijelelő választmány működését befejezvén, elnöklő főispán a folytatólagos gyűlést megnyitja s jelentést tesz a kijelelő választmány működéséről. A kijelelő választmány ro^M

—MB

MBn»aMMi i m i i A „Zalamegye" tárcája. Gr~y eszti-ÚLl I*) — paraaztliistoria. — Si fueris Itomae, liomano vivito more. Vagyis: Romában a római törvények szerint, a hegyeken és a havason a hegyi és havasi szokások szerint kell élni. Jóízűen ettük meg mi is a mamaligát (málé, puliszka), de nem szárazon ám; mi van több a havason, mint tej, túró, téjfel? A tányér közepén egy nagy fakalán puliszka s ezt ugy veszi körül a tej, mint árva szigetet a tenger. S ha mégis megtörténik, hogy a tengert hamarabb kikanalozza az ember, mint, hogy a sziget ma maiigában esnék nagyobb csorba, akkor le a kanalakkal s marokra fogjuk a dolgot. Megragadunk egy egy marék puliszkát s azt az apró, csipős mokány túróba mártogatjuk, meg-meghengergetjiik, bele-belenyomogatjuk, épen ugy, mint a vályogvető cigány megforgatja a vályogot a polyvában. Szóval jóizü vacsorát ettünk, s nagyot ittunk rá a kőszikla csorgóból. Jobb vacsoránk volt, mint ezer meg ezer embernek, kik a fényes fürdők pavillonai körül vonszolgatják királyi ételektől fáradt gyomrukat. Aztán leheveredtünk a piszkos kocsma előtt a tiszta gyepre. Ugy a mint Bisztrán, Felső Vidrán s a többi havasi oláh falukban szoktak az emberek s még egyebütt is. Még condrát sem engedtünk magunk alá teríteni. Ila idyl, hát legyen idyl. Hozzászoktunk volt különben már. Túl a belényesi erdőkön, délkeletre a királyhágótól egy ős idyl az eeész rengeteg teiület, hol a bundás oláh megbirkózik a mackóval s fejszéjével főbe iiti a vadkant. Tenyerével megsimogatja a feleségét, ha hűséges ő hozzá, — de jaj ! ha nem . . . Tele van e rengeteg a természet kincsével. Zalathna, *) Magyarul — Elég I javaslatához képest mint egyedüli, jelentkezőt, egyhangúlag megválasztattak: Trsztyánszky Ödön árvaszéki elnöknek, az így megüresedett ülnöki állásra Számetz Károly ; az újonnan rendszeresített ülnöki állásra dr. Iíadák Pál, az üresedésbe jött árvaszéki jegyzői állásra Elmarni Ödön, az újonnan rendszeresített árvaszéki II. jegvzői állásra Szentiványi Géza ; a vármegyei III. aljegyzői állásra Bödy Zoltán; a vármegyei IV-ed aljegyzői állásra Segesdy János. A közgyűlés által megválasztatott vármegyei tisztviselők elnöklő főispán Őméltósága által megválasztott tisztviselőkiil elnökileg kimondattak. Az üresedésbe jött helyettes árvaszéki elnöki állásra a kijelelő választmány dr. Zarka Zsigmond és Málics János árvaszéki ülnököket jelelte ki. Tíz bizottsági tag névszerinti szavazás iránt kérvényt adván be, elnöklő főispán a szavazást elrendelte s a közgyűlés által két szavazatszedő küldöttség alakíttatott s annak tagjaiul Barcza László elnöklete alatt Bezerédy László és Fitos Márton, továbbá Nagy Károly elnöklete alatt Malatinszky Ferenc és dr. Szigethi/ Elemér bizottsági tagok választattak s a szavazás tartamára a közgyűlés felfiiggesztetett. A szavazás befejezte s a szavazatok összeszámlálása után elnöklő főispán a közgyűlést folytatólag megnyitván, kihirdette a szavazás eredményét, mely szerint beadatott összesen 177 szavazat, melyből dr. Zarka Zsigmond kapott 133, Málics János 44 szavazatot s igy dr. Zarka Zsigmond árvaszéki ülnököt 89 szavazattöbbséggel megválasztott helyettes árvaszéki elnöknek elnökileg kimondotta. A vármegye 1897. évi zárszámadását, valamint a vármegye által kezelt egyéb alapok 1897. évi számadásait, melyeket a vármegyei számvevőség megvizsgált és helyeseknek talált, a vármegye állandó választmánya felülvizs gálván, azokat a közgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Az állandó válaszmány javaslatának elfogadása mellett a közgyűlés a megvizsgált és helyeseknek talált számadásokat az illető szakminiszterekhez felterjeszti. A vármegyei nyugdijintézet választmányának jelentése szerint az 1898-ik évi nyugdíjazások a nyugdijalap jövödelmét mintegy 1.500 írttal haladják túl, miért is javaslatba hozza, hogy az októberi közgyűlés V2°/o-os pótadót vessen ki az 1899 ik évre, melyből fedeztetnék a nyugdijalap jövödelmét meghaladó nyugdíjazás, míg az 1898-ik évi szükségletet a vármegye alispánja a jelenleg létező megyei pótadóból fedezné, mely kiadás a jövő évben visszatéríttetnék. A közgyűlés a nyugdíjintézet választmányának javaslatát elfogadta. A vármegyei pénztárban külön kezelt közigazgatási fogház alapnak a házipénztárba leendő beolvasztását a közgyűlés elfogadta. Abrudbánya, Verespaíak arany pincéi vei, melyeket a nép a kedveséhez szóló nótába vegyít: Abrudbánya, Verespatak . . . Jaj de régen nem láttalak ! Ott a bámulóknak a szkerisorai jégbarlang. Az égbe meredő Detonáta. Az irtózatos hegyszakadékok, vizomlások, az erdőnek tenger zúgása s a vad csörtet.ésc . . . melyek mellett a szűk torokban ömlő Aranyos folyónak zenéje kis lánykának szelid danája. Ez a tei mészét őserejének a poézise. Van kultura is. Amott az aranyat verik rudakba. Lentebb Toroczkón a vasbánya kohói zakatolnak. Topánfalva a havas központja, városias, iskolája is van. Bisztrán a lőport gyártják. Ez az ember újkori haladásának a tudománya. A hegyekről vontatókon csúsztatják le a fát, tutajba rakják s az Aranyos hátán szállanak vele le az országba. Amott nagy katlanokban égetik a szenet és meszet. Tul faragják a csebret, az abroncsot, a fakalánt. Mindenki maga épiti fel a házát, pockolja össze a székárét, vas szegért nem megy a boltba, az erdő mindent kiáll s kenderből van a hám és a farmatring s aki éhes, megfeji a juhát. Ez a boldog „aranykor" költészete. Távol a világtól, mintegy kivül az országon, ebben a nagy rengetegben ennyi különféle szinti kép tárul a szemlélő elé. Jól esik nézni, látni, hallani, — mégis elfárad bele az ember. Csaknem vágyakoztunk már egy kissé félre vonulni, egy zajtalan érdektelen szegletbe. S ilyen érdektelen kihalt világnak látszott az a néhány szétszórt házból álló kis falu, melybe vetődtünk. De h'ába! a hol ember van, ott már van históriája a szivnek, a condra és a ko/sok alatt is. Nós, idemenekülve érdektelenül heveredtünk le a gyepre. Társaságunkban vannak: Györgye, Tódor szomszédok, Vaszilika a falu szája, Nyikuláj az orvvadász, Demctreszku a dászkel, Filipeszku a kisbíró, Juon a tehénpásztor, I'etru csobáncz, a pakulár inasa stb. ki A honvédelmi miniszter leirata értelmében a közgyűlés a lóavatási bizottságokat az 1898-ik évre újból megalakította s azoknak elnökeivé Bogyay István, Bogyay Máté, Farkas József, Hajós Mihály, Koller István és Szabó Imre bizottsági tagokat megválasztotta; a bizottságokba Dervarics János, Eöry Béla, Fábiánics Gyula, Forintos Kálmán, Grunner Károly, Hertelendy József, Hertendy István, Koczeth Mátyás, Malatinszky Ferenc, Murai Böbe t, Nun/covich Vilmos, Prusatz Alajos, Roman Dániel, Schmidt Emil, Szűcs Dezső, Talabér Kálmán, Tóth István és Vlasics Nándor bizottsági tagok becslőkül, továbbá Brüll Lipót, Lázár Izidor, Maar Nándor, Pirity Gyula, Schlitzler Jakab és Vrancsics Jenő állatorvosokéi főispán őméltósága által kineveztettek. A vármegyei vasúti bizottságot a közgyűlés újból megalakította s annak tagjaivá megválasztotta : a tapolczai járásból Bogyay István, báró Putheány Géza. Hertelendy Ferenc, a sümeghi járásból Barcza László, Bogyay János, Eitner Sándor, Szűcs Zsigmond, a szent-gróthi járásból gróf Battyány Ernő, Botfy Péter, Malatinszky Ferenc, a keszthelyi járásból Bogyay Máté, Hertelendy József, Nagy István, a nagy-kanizsai járásból Eperjessy Sándor, Somogyi Gyula, dr. Vizlendvay József, a pacsai járásból Fábiánics Gyula, Grunner Ernő, Koller István, a zala-egerszegi járásból Botfy Lajos, Csertán László, Csillagh Gyu'a, Háczky Kálmán, Skublics Jenő, Szily Kálmán, a novai járásból Deák Mihály, Dervarics János, az alsó-lendvai járásból Baka Boldizsár, Hajós Mihály, Isoó Ferenc, Magettv Géza, a letenyei járásból Filipics János, Schmidt Emil, Tamás Gyula,'a perlaki járásból Gadó Mátyás, Ilirsrfiler Miksa, Szabó Imre, a csáktornyai járásból Molnár Elek, Tóth István es Ziegler Kálmán törvényhatósági bizottsági tagokat. A vármegye monográfiája tárgyában kiküldött bizottság esvik tagja a vármegye területéről eltávozván, helyébe Árvay Lajos vármegyei főjegyző bizottsági tagúi beválasztatott. A zalavölgyi h. é. vasút részvénytársaság igazgatóságának megkeresésére a vasúti részvénytársaság igazgatóságában a vármegye részére fentartott két tagsági helyie gróf Battyány Józsefé* dr. Haudek Ágoston törvényhatósági bizottsági tagok újból megválasztattak. Az országos magyar gazdasági egyesület megkeresésére a keszthelyi Georgikon megalapítójának, Festetics György gróf emlékének megörökítésére alakulandó szobor bizottságba a vármegye részéről dr. Jankovich László gróf főispán és Bogyay Máté országgyűlési képviselő választattak meg A körjegyzői ügyvitel megvizsgálására kiküldött bizottság tagjai közül egyesek elhalálozván, vagy a várállva, ki fekve, ki a botjára dőlve. Apró tatáknak és ficsoroknak nagyobb tömege kétkerekű szekerünket bámulja, s tisztában vannak avval még a nagvok is, hogy az az igazi dráku (ördög), ott van a farka is — a régi magas bicikliknek hátulsó kis kereke. A kocsma küszöbén néhány lézengő oláh vet egy-egy kortyot a porció* üveg pálinkából. Jobbra-balra egy-egy vastag kapcáju oláh né mozog az utcán egyenként vagy párosával. Hónuk alá tartott, nagy guzsalyról fonják a gyapjút menetközben, vagyis drugálnak. Ez a nyugalmas utcai kép a csendes boldogságnak a képe s a turistára sem ideglázító. De kicsoda az ott az utcakövön ? Ott gubbaszt egy fáradt oláhné. Té-tova néz, de talán nem lát, nem ügyel, nem figyel, olyan egyenlő neki a világ minden jelensége, éidektelen, közönyös. Nem fon, nem is pletykál, nem bánt senkit. Néha felemeli a fejét, a levegőbe néz s dúdolja: „Frunza vergye . . . frunza vergye" — (zöld leveles ág). Oh ez az ének hang fájóbb a hallgatásnál, a némaságnál, a halálnál. Szeme éles világa sötétebb az éjszakánál s szép orcája visszadöbbenti a közeledőt. Szegény! kihalt belőle a világ s ő mégis él. S a békés utcai képen ez a vonás ! Milyen elriasztó! Szegény Ánike! ő a havasok királynője — volt. Szegény leány volt, mégis királynő volt. Nem volt olyan a hegyek rengetegében. A gainai leányvásáron is volt, csak gyalog, csak egy magára, csak" egyszer. Mások rakott szekerekkel igérgetődztek. Ő szegényes ruhában volt. De ő volt az első, kit feleségül vett a gazdag falusbiró, Padurán Tógyer gazda. Jól éltek. A szép Anike beleült a vagyonba s Padurán nem adta volna a hegyek összes kincseiért az ő meny bel i jussát, ezt a szép vadgalambot. Még a világ előtti hiúságra is kijutott Paduránnak. A pópa után o következett a faluban. Házánál megfordultak a hivatalos emberek, az urak is. Csak ez ne történt volna! Nemcsak Padurán Tógyernek tűnt volt fel a gainai Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva-