Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-04-03 / 14. szám

Zalavármegye főbiráinak kérelme a vármegye törvényhatóságához. Zalavármegye föbirái fizetésük javítása tárgyában a vármegye törvényhatóságának májusi közgyűléséhez kérvényt adtak' be. Amidőn a kellőkép megokolt kérvényt egész terjedelmében közöljük: egyúttal ajánljuk azt a megyebizottsági tagok szives figyelmébe és hathatós támogatásába. Tekintetes Törvényhatóság! Zala vármegye összes főszolgabirái Zala-Egerszegen a decemberi számonkérő-szék megtartása után egy értekezletre jöttünk össze, hogy megbeszéljük anyagilag tarthatatlan helyzetünket s annak javítása iránt a szükséges lépéseket megtegyük. Ezen értekezlet határozatához képest alázatos keressel fordulunk a tekintetes törvényhatósághoz és kérjük fizetésünk és mellékjárulékaink felemelését és kérjük, hogy indokaink előterjesztése nekünk megengedtessék. A vármegyei közigazgatás államosításának kérdése már évtized óta napirenden van, s a v< ltozó kormányok programmjának mindegyikében kilátásba is helyeztetett ezen kérdés minél előbb leendő megoldása. — Végre a közigazgatás államosításának javaslata elkészült s a törvényjavaslat az országgyűlés elé kerülvén, — a nagyszabású és nagy terjedelmű törvényjavaslatból az ellenzék obstruktiója folytán semmi sem lett s a nagy javaslat helyett, csupán az 1891. évi XXXIII. t. c. két §-a fogadtatott el, melyben a közigazgatás állami volta mondatott ki. Ezen törvény meghozatala óta pedig csupán annyi történt, hogy a közigazgatási bíróság felállíttatott és a közigazgatás államosításának kérdése a változott s a jelenlegi magas kormány programmjában újból fentartatott. A mult év sprán ugy értesültünk, hogy a közigazgatás államosításának kérdése kedvezőtlen pénzügyi viszonyok miatt odáztatik el, — míg a folyó évben a miniszterelnök ur ő nagyméltósága újévi beszédében a közigazgatás kérdéséről megemlékezvén, azon kijelentést tette hogy a közigazgatás refoimjáról, mint a legközelebbi jövő programmjáról,|nem is beszélhetni, mert a helyzetet egészen az Ausztriával való kiegyezés kérdése uralja. Ezzel tehát elesett azon rég táplált reményünk, hogy a közigazgatás államosítása kérdésének megoldásával a közel jövőben vagyoni helyzetünkön is segítve lesz. Kétségtelen pedig az, hogy a közigazgatás államosításának kérdése azért is vettetett fel annak idején, mert anyagilag is függetlenné kivántáK tenni a közigazgatási tisztviselőket az által, hogy fizetésük és mellékjárulékaik a méltányossághoz képest kiegészíttessék. — Helyes volt a terv, mert az anyagi függetlenséggel karöltve jár általában a függetlenség és ezzel a helyes és igazságos független administratió. Ennek dacára a dunántuli vármegyék néhányának kivételével, de különösen Zalában a főszolgabirák fizetése és mellékjáruléka oly csekély összegben van megállapítva, hogy még szerény igények mellett is, a kinek magán vagyona nincsen, — a megélhetés kérdésével kénytelen küzdeni. Ha tekintjük azután, hogy a katonaság, a kir. bíróságok, a pénzügyi tisztviselők, a tanítók fizetésének felemeléséről a közel múltban intézkedések történtek s most már a papi jövedelmek kiegészítése van szóban, — tán joggal s keserűséggel kérdezhetjük, hogy miért vagyunk mi főszolgabirák az országnak, a megyének mostoha gyermekei? Miért kap mindenki segélyt, csak mi nem ? Miért biztosíttatik más tisztviselőneic a tisztességes megélhetés, csak nekünk nem ? Hisz az utolsó évtizedben hozott törvények, miniszteri rendeletek, intézkedésének majdnem mindegyike egy egy ujabb terhet tett a közigazgatási tisztviselők vállára. Hisz a teendőinknek évről-évre történt szaporodásával a közigazgatási ügymenet kívánt gyorsításával, szabályosabb voltával, a mai kívánalmakkal szemben, csak megerőtetéssel tudjuk végezni feladatunkat. Mai napság már rég elmúlt az az idő, [mikor még a tisztviselői állás nobile officium volt; ma már nem cimet, Oly halkan beszélgettek azok álló helyükben, hogy egyetlen szót sem hallott meg a beszélgetésből. Látta, hogy atyja valami levélfélét vesz ki zsebéből és azt a nevelő elé tartva, olvassa. Szent Isten ! hát valamelyik levelét is megtalálta ? Azt hitte, hogy azonnal megsemmisül. Erősen hallgatózott, de egyetlen hang sem ringott el hozzá a párbeszédből; ami pedig nagyon érdekes volt. Lüneburg halk hangon elolvasta a levelet, aztán a nevelőre szegezett tekintettel kérdezte: — Nos nevelő úr? En sokszor megbámultam az ön pszikologiai tudását és hatalmas érzékét; mondja: mit olvas ön ki e levélből? Milyen jellemű embernek tartja Varsay bárót ? — Azt uram, nagyon nehéz volna igy megmondani. De mivel még is őszinteséggel tartozom viszonozni Lüneburg úr rendkívül megtisztelő bizalmát, annyit meg kell mondanom, hogy ezek az érzelmi ömlengések szemenszedett hazugságok. Varsay bárónak minden sorából kivigyorog az önzés. Ez az ember nem Elza kisasszony iránt, hanem a hozománya iránt érez. — Gondolja ? — Erre akár meg is esküszöm. — No lám! Lássa én nem vagyok olyan nagy pszikologus, mint ön, és rám is ilyen hatással volt ez a levél. I>e hát a feleségem el van ragadtatva. Persze, tudja: báró! Na én erre nem adok semmit. Gondoltam magamban : ön olyan őszinte ragaszkodással van irántunk s a mellett mélyen gondolkozó, higgadt fiatalember, megkérdezem én önt is, hogy mit szól ehhez a levélhez. — Nagyon köszönöm bizalmát, Lüneburg úr, de az én egyéni nézetem a házassági viszonyokra nézve az, hogy azokhoz első sorban mégis csak a szivet kell megkérdezni. Mert megtörténik ugyan, hogy az úgynevezett „csinált" házasságok is sikerülnek ; de azokban mégis csak több a lemondás, a csendes martirium, mint a valódi boldogság nem rokoni összeköttetést, nem vagyont kell keresni a tisztviselői állások betöltésénél, — mert nem ez adja meg a qualificatiót, hanem a tehetség, a képzettség, a szorgalom s a tiszta caracter az, melyet a tisztviselői állás betöltésénél figyelembe kell venni, s ezzel önkénytelenül előtérbe szorul az anyagiakról való gondoskodás kérdése is. Kétségtelen dolog az is, hogy a mult időben, a mikor még a hagyatéki ügyek tárgyalása a főszolgabirák hatáskörébe tartozott, akkor a vagyoni helyzet rosszaságáról panaszkodni nem lehetett, mert a hagyatéki tárgyalások az ahhoz értő főszolgabiráknak jelentékeny jövedelmet biztosítottak. E mellékes jövedelem is elvétetett tőlünk. Kétségtelen, hogy a civilizatió haladtával az emberiség igényei is növekednek; hisz ezt az életbm lépten-nyomon látjuk és igy a megélhetés folyton növekedő nehézséggel kénytelen küzdeni s küzdeni kell annak, kitől nemcsak magától, de családjától is megvárja a társadalom, hogy állásához méltóan éljen ós alkalomadtával állásához képest reprezentáljon is. Tekintetes Törvényhatóság ! A tekintetes törvényhatóság által reánk ruházott tisztet tisztességgel, szorgalommal, becsülettel akarjuk teljesíteni, erőnkhöz képest teljesítjük is, de ehhez anyagi segélyét kell kérnünk. Fizetésünk, utiáltalányunk, lakbérünk és irodaáltalányunk felemelését kérjük, — nem azon mérvben, melyben azokat végleg megállapítani kívánnánk, csak azon mérvben, melylyel ideiglenesen rajtunk segitve leend és ahhoz képest, amint egyes vármegyékben a főszolgabirák fizetése jelenleg megállapítva van s mint a milyen fizetést a kir. járásbirák húznak. Zalavármegyében minden főszolgabíró fizetése 1200 frt, a mely összegből levonva az évi nyugdijösszeget 48 frtot, az állami adót 19 frtot, az útadót 1 frt 90 krt és a 12 drb nyugta bélyegét 3 frt 84 krt, összesen tehát 72 frt 74 krt, marad a fizetésből 1127 frt 26 kr. vagyis egy hónapra 93 frt 93 kr. Ily fizetésből tisztességesen megélni, ruházkodni, családot fenntartani, reprezentálni, a társadalomban megillető helyet elfoglalni nem lehet. Utiáltalányunk 400 frt, pedig köztudomásu dolog, hogy egy tisztességes fogat fenntartása évenkint legalább is 600 frtot igényel. Lakásbérünk 200 frt. Akármilyen szerény igények mellett is, 200 frtért egyetlen egy járási székhelyen sem kapni lakást, némelyjárási székhelyen ennek kétszereséért sem. Iroda-általányunk 150 forint. Ezen összegből kell az irodahelyiséget tisztán tartani, zsuroltatni, meszeltetní, októbertől április végéig, tehát hét hónapon át füttetni, világíttatni s a szükséges irodaszereket, nagymennyiségű nyomtatványokat beszerezni. Ezzel szemben, ha a kir. járásbirók fizetését látjuk s nézzük, tapasztaljuk, hogy egy járásbirónak a fizetése 1600-tól 1800 frtig, lakbére 250 írttól 300 frtig terjed s e fizetés mellett ott van az előmenetel, esetleg a kornótlék folytán a jobb fizetésre való kilátás. Ha pedig az európai allamoknál teszünk betekintést a tisztviselők fizetése tekintetében, ugy látni fogjuk, hogy Magyarországon a megyei tisztviselők Va fizetést sem kapnak a többi állam hasonrangu tisztviselőinek fizetéséhez képest. A szomszédos Ausztriában most fogják javítani a tisztviselők fizetését s e célra 10 és fél millió íorint fordittatik, — pedig ott a főszolgabíróval egyenlő rangosztályban levő hivatalnoknak fizetése 2400, 2600, 2800 fit jelenleg is. Nem tekintjük fontos körülménynek, 'de mégis felemlitjük, hogy mig a kir. járásbirónak kiküldetései alkalmával 5 frt napidija és kilométerenkint 25 kr. fuvardija jár, addig a járási főszolgabíró 3 frt 50 kr. napidíjjal és 15 kr. klméter pénzzel kénytelen beérni. Tekintetes Törvényhatóság! A járási főszolgabirák vagyoni helyzetének tarthatatlanságát az ország több vármegyéje, különösen a dunántuli vármegyék belátván, ezen megyék Zalavármegyénél sokkal nagyobb fizetéssel dotálják főszolgabiráikat. ——

—————— — Igaza van, kedves barátom, igaza van. Higyje el, én is egészen igy gondolkozom. A magam részéről,— ha azt látnám, hogy leányom szive valakihez nem vonzódik, — sohasem tudnám erőszakolni a házasságot. És ebben az esetben is föltétlenül leányom elhatározását fogom döntő tényezőnek tekinteni. Lüneburg újra összehajtogatta a levelet; azután szép csendesen, hallgatagon, komoly arccal, gondolatokba mélyedten haladtak a kastély felé. Elza kerülő uton, de nagyon gyorsított léptekkel sietett szintén a kastély felé úgy, hogy azért előbb ért be, mint atyja és Endre. Már a terraszon ült, mikor azok oda érkeztek. Szertelen nagy komolyság ült mindkettőjök arcán még akkor is. A nevelő udvariasan felköszönt hozzá, azután elvált atyjától és lehorgasztott fővel, szomorúan ment a kastély ama szárnya felé, hol szobája volt. Lüneburg szintén komoly képpel lépett föl a terraszra, némán ült le egy székre. Egy ideig maga elé merengve,,gondolkozott, azután fölkelt s igy szólt: — Édes Elzám, négyszemközt, zavartalanul szeretnék veled beszélni. Negyedóra múlva, jöjj, kérlek, dolgozó szobámba. — Ott leszek apuskám! — mondta a lány határozott, csengő hangon. Akkor már tudta, hogy ott mit fog majd mondani atyjának. Alig várta, hogy elteljék a negyedóra, fölsietett atyja dolgozó szobájába. Lüneburg tenyerébe hajtotta homlokát, úgy gondolkozott, hogy miként értesse meg leányával annak a lépésnek fontosságát, ami most reá vár. Szavakat keresett kavargó gondolatai számára. De Elza megelőzte. Oda seitett hozzá, letérdepelt melléje a szőnyegre és átkarolta. — Apám, kedves apuskám, ne haragudjál reá, bocsáss meg neki, én közeledtem hozzá. Szabad legyen csak a dunántuli vármegyéket felhozni : Veszprém megyében a főszolgabíró fizetése 1344 frt Vasmegyében 1380 frt, Somogy- ós Baranyamegyében 1400 frt, Fejér- ós Komárommegvébeti 1350 frt, |Mosonmegyében 1320 frt, Sopronmegyében 1600 frt.* Ma, mikor az államosítás kérdése a napirendről úgyszólván levétetett és igy ezúton helyzetünk javítására nem is gondolhatunk, s akkor, amikor a közigazgatási helyzet változtatására vonatkozó egyéb tervek és javaslatok a magas kormány által félre tétetnek, az okból, mert az államosítás kérdése erre mindig elég oknak látszik, — bizalommal kell fordulnunk Zalavármegye tekintetes közönségéhez, hogy javadalmazásunkat a következőkben megállapítani szíveskedjék és pedig: főszolgabíró fizetése 1.600 frt, lakbére 300 frt, utiáltalánya 600frt, irőflai általánya 200 frt. Az igy mutatkozó fizetés', és mellékjárulék többlet és pedig: 1. 12 főszolgabírói fizetés javítása á 400 frt4800 frt. 2. 10 főszolgabíró lakbér járulókának javítása á 100 frt. 1000 frt. A perlaki ós sümegi főszolgabirák a lakást természetben kapják. 3. 12 főszolgabíró utiáltalányának javítása á 200 frt. 2400 frt. 4. 12 főszolgabíró iroda általányának javítása á 50 frt. 600 frt = 8800 frt szükséges többlet kiutalása iránt a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztériumhoz felir, mely kérelem ha megtagadtatnék, ugy a megye törvényhatósága az 1,644',344 frt 4672 kr. Zalavármegye állami adója után megyei pótadó kivetését rendeli el mindaddig, mig a kérdés törvényhozás utján el nem intéztetik. Kelt Zala-Egerszegen, 1898. február 6-án. A tekintetes törvényhatóság alázatos szolgái: Botka Ferenc, Fűzik Gyula, Gaál Miklós, Kolbenschlag Béla, Kovács Rezső, Malatinszky Lajos, Merkly Antal, Szentmiklósy Gyula, Sémodits Victor, Takách Imre, Thassy Lajos, Viosz lerenc. ; A zala-egerszegi ipartestület köréből. A zala-egerszegi ipartestület elnöki jelentése alapján az egyesület mult évi működéséről közöljük a következőket: Az 1897-ik évben befolyt tágsági dijakból 261 frt 60 kr., beiratási dijakból 220 frt, szegődés ós szabadulási dijakból 397 frt, be- és kijelentési dijakból 107 frt 05 kr., egyébekből 252 frt 13 kr., vagyis az 1896. évi maradványnyal együtt összesen 1.639 frt 78 kr., melylyel szemben a kiadás 993 frt 64 kr. volt. A vagyon kimutatás szerint a testület vagyona 1.252 frt 98 kr., az elaggott iparosok segélyalapjának vagyona pedig, mely alap külön kezeltetik, 575 frt 34 kr. Ennek az alapnak a javára a mult évben rendezett nyári mulatság 136 frt 40 krt jövödelmezett s ugyanerre a célra Dömötör Sándor 15 frtot adományozott. Az ipartestület az 1897-évban is rendezett tanoncmunka kiállítást Botfy Lajos polgármester elnöklete alatt; 59 tanonc 63 db tárgyat állított ki; a kiállítók között 63 frtot osztottak ki jutalmul, amelyhez Zala-Egerszeg rend. tan. város 40 frttal, özv. Farkas Dávidné úrhölgy 10 frttal, Eisenstádter Zsigmond 6 frttal járult. Az ipartestület 1897-ben tartott egy közgyűlést, 12 rendes és egy rendkívüli választmányi ülést, amelyeken 84 ügy nyert érdemleges elintézést. Beszegődött a lefolyt évben 119, felszabadult 53 tanonc; segédet bejelentettek 281-et, kijelentettek 369-et. A békéltető bizottság 10 ülést tartott, amelyeken 14 panaszt tárgyalt, melyek közül 13 békés uton nyert elintézést, egy pedig végrehajtás végett a hatósághoz tétetett át. A jelentés sajnálattal emliti fel, hogy a testület jegyzőjét a szabá'ytalan ügykezelés miatt az elöljáróság a felügyelő bizottság jelentése alapján állásától elmozdította s a jegyzői teendők ideiglenesen vezetésével az elnököt bizta meg. Köszönettel emlékezik meg a jelentós Botfy Lajos polgármesterről, mint iparhatósági biztosról, aki a testületet működésében hathatósan támogatta. Lüneburg bámulva nézett leányára. — Hát a te tudtoddal és akaratoddal történt ? — Igen apám, igen! mert szeretem, csak őt szeretem. — Hát a levélről is tudsz? — Tudok mindent, mindent. Én vagyok az oka mindennek. — Jó, jó, iszen akkor minden rendben van. De bizonyos vagy benne, hogy igazán téged szeíet ós nem a hozományodat ? — Tudom, tudom; mert ő minden nélkül is elvesz engem. " — Az nagyon szép; akkor semmi akadály sincs, hogy egymásé legyetek az ibolyafakadással. Elza most elragadtatással szorította magához atyját és félig megüdvözülten rebegte : — Hát igazán beleegyeztek, te is, anyám is? — Nagyon természetes. Anyádnak különösen imponál a bárói cím. Persze nagyon szépen cseng, hogy Varsay báróné. Elza, mint sebzett őzike, ugrott föl. — Mit ? Hát te Varsay báróról beszéltél ? — Nagyon természetes. És te nem ? — Nem, nem, nem apám! Én Bakó Endréről. — A nevelőről ? — Igen apám, mert én csak őt szeretem; csak az övé leszek. A leány térdre esett ismételten atyja előtt és megtörten várta szavait. Az apa megsimogató leánya fejét, lehajolt hozzá, homlokon csókolta, aztán elérzékenyülten, suttogva mondta : — Ne félj! Én nem ölöm el az ibolyafakadást! —y-