Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-03-06 / 10. szám

tanfelügyelő ellen intézett s amely vármegyénk közönségének körében méltó felháborodást keltett. B;ír a megtámadott tanfelügyelő a legilletékesebl helyről, magától dr. Wlassics Gyula vallsá- és kozoktatás ücryi minisztertől mindjárt másnap megkapta az országgyűlések a legfénvesebb elégtételt, amikor a támadást személves boszú müvének nyilvánította s egyúttal úgy tüntette fél a kir. tanfelügyelőt, mint akivel egész Zalavármegye közvéleménye meg van elégedve: mégis a vármegye tanítói siettek sorompóba lépni megtámadott vezérlik mellett s a Zalavármegyei általános tanítói testület központi választmánya az összes járáskörök egyhangú óhajára.a következő bizalmi feliratot intézte hozzá: Nagyságos Kir. Tanácsos, < Tanfelügyelő Ur ! A „Zalamegyei Általános Tanítótestület" központi választmánya f. évi március 3-án tartott ülésében a meggei összes járási tanítói körök egyhangú óhajára elhatározta, hogy ama méltatlan, igaztalan s minden irányban felháborodást keltett váddal szemben, melylyel Nagyságodat Várossy Gyula országgyűlési képviselő a f. évi február 18-ikán tartott képviselőházi ülésen elmondott beszédében illette, — Zalavármegye egész tanítótestülete nevében siet biztosítani Nagyságodat igaz lisztelete és őszinte ragaszkodása változatlanságáról és állandóságáról. Mi előttünk bontakozott ki legközvetlenebbül Nagyságod egész működése, Mi ismerjük legjobban ama nehézségeket, mikkel Nagyságodnak a tanügy föllendítése és a tanítók erkölcsig anyagi színvonalának em lése, biztosítása érdekében meg kellett és meg kell küzdenie. Mi voltunk legközvetetlenebbül tanúi annak a hazafias szent lelkesedésnek, melylyel Nagyságod Muraköz magyarosításának missionariusi munkáján, s ezzel a nemzeti egység consolidáló erejének növelésén csüngött. Mi éreztük együtt közgyűléseinken, és egyenkint a hivatalos érintkezés alkalmával Nagyságod idealismusának buzdító, lelkesítő hatását, melylyel a tanítói hivatás betöltésének buzgalmában megjelölte azt az eszményi színvonalat, hol már az anyagi viszonyok sivárságának feledésével a magasabb, szentebb nemzeti érdekből teljesített kötelesség tudata hevíti és aranyozza be a lelkeket. Mi, Zalavármegye tanügyének szerény közliarcosai, tudjuk legjobban : miként járt elül Naggságod a vezéri kötelességtudás és lelkesedés példás odaadásával, hogy a nemzeti tanügy és a tanítók működése iránti érdeklődés termékenyítő melege a megyei társadalom minden rétegét áthassa. Ne méltóztassék azért szeréngtelenségnek venni, lm a méltatlan támadással szemben mi is jogot érezünk ahhoz, hogy vezérünk homlokára tegyük elismerésünk szerény babérát. Mély tisztelettel és megnyugvással hajolunk meg ama fényes elégtételadás előtt, melyet Nagyságod dr. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi Miniszter Ur Unagyméltóságának képviselőházi kijelentésében nyert. Ehhez mi csupán rendíthetetlen bizalmunk, tiszteletünk és ragaszkodásunk biztosítását fűzzük azzal a határozott kijelentéssel, hogy Nagyságod apostoli lelkének, hivatott vezéri szellemének hatása alatt ezentúl is buzgó harcosai leszünk közös szent ügyünknek. Mély tiszteletünk nyilvánításával vagyunk Nagg-Kanizsán, 1898. márciusi 3. alázatos szolgái: •fareáus Antal s. k. •Szalay Sándor s. k. megyei tantestületi főjegyző. megyei tantestületi elnök. A zalamegyei közponü takarékpénztár közgyűlése, A zalamegyei központi takarékpénztár részvénytársaság évi rendes közgyűlését f. hó 3-án délután tartotta az intézet üzleti helyiségében. A közgyűlés vezetésére llajik István, a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Obersohn Mór és Baly Béla részvényesek kérettek fel. Elnök üdvözölvén a közgyűlésen megjelent tagokat, a közgyűlést az alapszabályok értelmében határozatképesnek nyilvánítja. Az elnöki, igazgtósági és felügyelő bizottási jelentést — amely nyomtatásban a részvényeseknek a közgyűlési meghívóval együtt megküldetett — aközgyűlés felolvasottnak tekintette s tudomásul vette. A zárszámadás megvizsgálás és a mérleg megállapítás céljából előterjesztetvén, a közgyűlés azokat elfogadta, valamint az igazgatóságnak a tiszta jövödelem felosztására nézve tett javaslatát, amely javaslathoz egyúttal a felügyelő bizottság is hozzájárult. E javaslathoz képest a közgyűlés határozatikig kimondotta, hogy a 17.190 frt 57 krnyi tiszta jövedelemből 4.000 frt fizettetik a részvényeseknek a 80.000 frt részvénytőke után 5% kamat gyanánt; 207o 2.638 frt 11 kr. a tartalékalapra; 2% - 263 frt 81 kr. az elnöknek jutalomdíjul, mint az elnöki 4% jutalomdíj félévre eső része; 11% 1.450 frt 96 kr. a vezérigazgatónak, felügyelő bizottságnak és kezelő tisztviselőknek jutalomdíjul; 8000 frt a részvényeseknek részvényenként osztalékul 10 frt; a könyvelő- és segédkönyvelő fizetésének pótlásául fejenként 60 frt. 120 frt; a szolga fizetésének pótlásául 50 frt; az intézeti ház értékének leírására 200 frt; közhasznú és jótékony célokra 175 frt; végül 292 frt 69 kr. a jövő év nyeremény-számlára átvitetik. A közgyűlés úgy az igazgatóság, mint a felügyelő bizottság részére a felmentvényt megadta s egyúttal tekintettel arra a szép és páratlanul álló sikerre, 'amit az inrézet négy évi működése alapján felmutatott ?, amely siker kivívásában az oroszlánrész az igazgatóságot, felügyelő bizottságot és tisztviselői kart illeti, a közgyűlés úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő bizottságnak, valamint i tisztviselői karnak ügybuzgó és eredményes működéséért egyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét és elismerését. A zala-egerszegi 411. sz. tkjv. -j- 517. hrsz. ingatanból és ezen levő házakból dr. Isoó János tulajdonát képező egyharmadrésznek a részvénytársaság, mint vevő, részére történt megvételét a közgyűlés jóváhagyta, egyúttal a piactérre néző ház megépítéséhez szükséges építész-szakértői terv és költségvetés elkészítésére és bemutatására az igazgatóságot megbízta. Az 1896. évi február hó 23-án tartott közgyűlés határozatainak érvénytelensége folytán ezen határozatok iránt a közgyűlés az alapszabályok egyes szakaszainak módosítása iránt az akkori közgyűlés határozatának megfelelőleg intézkedett, a könyvelői állás mellett a főkönyvelői állást rendszeresítette s úgy a főkönyvelő, valamint a könyvelő fizetését megállapította. A közgyűlés utolsó tárgyát az igazgatóság és feliigvelő bizottság tagjainak megválasztása képezte, mely célból megalakíttatott a szavazatszedő bizottság, melynek tagjaivá Udvardy Ignác elnöklete alatt dr. Obersohn Mór és Graner Géza, bizalmi férfiakúl pedig Dervarics Lajos és Preszler Gyula részvényesek választattak s a szavazás tartamára a közgyűlés felfüggesztetett. A szavazás befejezése után összeszámláltattak a szavazatok s a folytatólagos közgyűlésen kihirdettetett a szavazás eredménye, amely szerint a beadott 625 szavazat közül legtöbb szavazatot kaptak s így igazgatósági tagokká választattak: Büchler Jakab, Deutsch Ferenc, Dervarics Lajos, Fenyvesi Miksa, Fischer Pál, Grész Károly, dr. Hajós Ignác, dr. Halász Miksa, Königmáyer János, Ivrosetz Gyula, Krosetz István, Nagy Károly, Rigó Ferenc, Rosenberg Zsigmond, Sanits Sándor, Skublics Jenő, Varga Vilmos, Weisz Tivadar: felügyelő bizottsági tagokká megválasztattak : Balassa Benő, llajik István, Kolm Salamon és Udvardy Vincze. A választás eredményét, amely szerint az igazgatóság és felügyelő bizottság régi tagjai mind újból megválasztattak. a jelenvoltak lelkes éljenzéssel fogadták s a íözgyűlés a gyűlést vezető Hajik István éltetésével ért véget. Kopár teriiletek erdősítéséről. A földmivelésiigyi m. kir. miniszter a közgazdasági érdekből beerdősítendő kopár területek befásításának előmozdítása tekintetéből 1897. évben azokat a birtokosokat, kik ily kopár területeken az erdősítési munkálatokat önként teljesítették, az erdősítés közgazdasági értékéhez és fontosságához, valamint a tényleg felmerült költségek nagyságához képest megfelelő pénzsegélyben részesítette. Ezen az alapon 316 birtokosnak 39 vármegyében elterülő 2858 kat. holdnyi kopár területnek sikerrel történt beerdősítése után 27.229 frt pénzsegélyt osztott ki. Örömmel kell jelezni, hogy e tekintetben vármegyénk sem maradt hátra s igy 17 Balaton vidéki birtokosnak, összesen 637 Irt pénzsegély adományoztatott s hogy ezen kivül Tihany község szorgalmas és derék lakossága, a tihanyi félsziget egyrészének sikeres beerdősítéseért a legnagyobb, vagyis 100 drb arany jutalmat nyerte el. A kopár területek erdősítésénél a kezdet nehézségeivel küzdünk, de a szorgalmas, saját érdekeit jól felfogni tudó Balaton vidéki lakosságban nem fogunk csalatkozni, ha felhasználva az áll im azon üdvös intézkedését, hogy ily célra ingyen facsemetéket ad, hogy a birtokosokat pénzsegélyben és ily területek beerdősítése után a birtokost 40 évig terjedhető teljes adómentességben részesít, — rövid idő alatt, a csupasz — az év legnagyobb részében a nap heve által teljesen kiégetve levő s még legeltetésre sem alkalmas — hegykupokat és meredek sziklás oldalakat, mint az a káptalantótii hegyen már is megtörtént, befásítva — zöldelni s ezzel a Balaton vidék kopár jellegét egészen megváltoztatva látandjuk. CSARNOK. .^z 1848 49-iki magyar szabadságharc története. Mikor Gracza György 1894. december 1-én ennek a munkának megírásához fogott, rövidesen azt a célt tűzte maga elé, bog} az egész nagy anyagot két kötetben dolgozza fel. Az első kötetben foglalkozik a szabadságharc indító okaival, a második kötetben elmondja a megrázóan fenséges szép dráma lefolyását. Ámde ember tervez és a — töténetiró végez! Minél jobban behatolt munkája lényegébe, annál inkább meg kellet győződnie arról, hogy a magyar szabadságharc történetében tulajdonképen az emberiség szabadságharcának történetét tárgyalja s ha csak fölületes és darabos nem akar lenni, művét két kötetbe lehetetlen beszorítani! Igy történt meg aztán a hazai történetírás örömére az az eset, hogy a két kötetre tervezett munkából öt vaskos kötet lett, a melynek mindegyike megtanít bennünket a hazaszeretetre, a fajunk iránti test vér iességre, nemzetünk történetére, csúfondáros viszálykodásunk megutálására, az idegen faj és uralkodó elem gyűlöletére, s mindenekfelett önerőink kifejtésére ésj szabadságszel etetünk megbecsülésére. De hát szükséges-e, kérdjük, mindezeket a szívhez és észhez szóló dolgokat könyvekbe foglalni a magyar nép számára ? Szükséges, feltétlenül szükséges! Megokoljuk, miért! Abban a rohamos, szinte hihetetlen magasságot elért fejlődésben, melyre 1848 óta jutottunk, nagyon sok a téves, a rosz, a gonosz. A közerkölcsök meglazultak, a hazaszeretet megcsökkent. Népünket csakis az ilyen ujabbkori művek, mint a Gracza könyvei, képesek a helyes útra vissza téríteni. Tekintsük csak meg közelebbről ezeket a könyveket! Már az első kötetben a történeti események hű és tiszta képe mellett ott találjuk az európai forradalmak történetét is. Látjuk, hogy a mai szabadságharcunk úgyszólván hegycsúcsa lesz az eseményeknak. Az ország, mely eddig gyalázatos rabszolgaságban sínylődött, egyes lelkes hazafiak felszólítására megrázza, széttépi láncait és odaáll az emberjogoííért küzdő nemzetek sorába. Petőfi „Nemzeti dalá"-nak gyújtó hatása alatt kardot köszörülve riadja, hogy: „A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" S mit tesz a kamarilla V A szép szóra, a könyörgésre azzal felel, hogy a magyar rebellis, lázadó, el kell venni meglevő jogait is. Drága véren szerzett ősi földjén osztozzanak meg az engedelmes császárimádó horvátok, szerbek, szászok, tótok és oláhok. Kossuth lángszelleme, emberfeletti szervezőképessége kellett ahhoz, hogy előbb a kamarillával, aztán az országos zendülésekkel megbirkózzunk. S ez a világtörténelemben is a legelső név, már az első kötet első lapjain megkezdi s mind az öt köteten át lankadhatlan erővel folytatja fényes szereplését. Az ő intéző keze látszik meg minden eseményen, az ő óriási nagy lelke ragyogja be a nemzet minden mozdulatát, minden egyes tettét akként, mint a magához ölelt földgolyókat a soha le nem nyugvó nap. A talpra állott nemzet aztán megmutatja ősi hazaszeretetét. Csodás áldozatkészséggel viszi a haza oltárára vagyonát, életét. Az ara oda adja jegygyürüjét

Taz özvegy utolsó falatját, az iparos utolsó garasát, a hivatalnok, a földesúr ékszereit, nemes és főnemes aranyát, drágasagait, csakhogy jőjon el a szabadság, egyenlőség, testvériség országa, legyen független, önnálló a nemzet s rendelkezzék önálló bankkal és vámterülettel. Kit ne Ielkesítne, kit ne tanítana hazaszeretetre, önmegtagadásra az ilyen történetek olvasása V A nagy mű második kötete a szerbek, horvátok, tótok és oláhok garázdálkodásaival, embertelenségeivel foglalkozik. Oly események tanúivá tesz bennünket ez a könyv, a melynek olvasására fellázad minden csepp vérünk. Nagy tanulság ránk nézve a harmadik kötet is. Megtudjuk belőle, hogy a többi európai népek kíizdelmeink és vészkiáltásaink közepett mennyire magunkra hagytak bennünket már akkor is! Az osztrákhatalmi összeköttetéseknél fogva csak csodálataikat, legföljebb íészvétüket fejezték ki. De megtudjuk belőle azt is, hogy bár min den ármány szövetkezett is ellenünk, őserényünk, a mesés magyar vitézség, a porba tiporta hitvány ellenségeinket s már-már győzedelmeskedik is rajtuk, ha császári alkuvásra az orosz beavatkozás meg nem töténik. Legendába illők azok a gzőzelmes csaták, a melyek úgy ebben, mint a negyedik kötetben leirvák és pedig nem túlzó, nem kisebbítő, de történeti hűséggel. Ez a könyv valóságos hősköltemény! Minden sorából a magyar dicsőség napja sugárzik. Megjelenik az egész nagyságban Bem diadalmas alakja s a diadalittas magyar seregeket győzelemről győzelemre vezeti. Fegyvert ragad az egész ország. Oda állanak a 12—15 éves gyermekek, a gyönge nők is harcolni sorainkba. A kapák, kaszák éles kardokká alakulnak s a templomok harangjai bosszút lihegve formálódnak át ágyútorokká. A falragaszokká vált hadi jelentések mindennap ujabb és ujabb diadalt hirdetnek. Damjanich, Guyon, Klapka, Mészáros, meg egy sereg hadvezér, ellenállhatatlanul űzi az ellenséget. A nemzetgyűlés tiltakozik az új uralkodó trónralépése ellen. Kossuth a nemzet nevében kihirdeti a Habsburg-Lothringeni ház trónfosztását. A diadal mak nagyszerű sorozatát betetőzi Budavár visszavétele. A garázda nemzetiségek mind-mind le vannak győzve. Már-mái azon a ponton vagyunk, hogy megnyerjük, a miért küzdöttünk, hogy szabadságharcunk egész fenségében bontakozzék ki, midőn Görgei örökös tétlensége méltó befejezéseként ránk csap a legsötétebb veszedelem, az egyesült orosz-osztrák haderő. Hogy az orosz betörés után mi történt, azt már nemcsak minden magyar ember fájlalja, de ismeri az egész világ. Két földrész szövetkezett arra, hogy a szabadságharcnak azt a fényes dicsőségcsarnokát, melyet a magyar nemzet két esztendő alatt a saját testéből és véréből épített, Görgei és mások segítségével szétrom bolja, a nemzetet magát legyilkolja. Ez a gyászos vég, Görgei huzavonája, vesztett csaták, Kossuth, Bem és a kormány menekülése yau megírva az ötödik kötetben. Haynau, a bresciai hiéna, megkezdi hóhérmunkáját. Felakasztatja, agyonlöveti, agyonbotoztatja, börtönbe hurcoltatja legjobbjainkat. Szinte kéjeleg a magukat kegyelemre megadott vitézek mészárlásában mindaddig, mig kegyetlenkedéseibe a külföldi udvarok bele nem szólanak. Vértanúink hosszú sora fejezi be a fenséges szép drámát. Az ötödik könyv megemlékezik még röviden a kibékülésről és az emigrációról is. Elmondja a száműzöttek viselt dolgait s a haza felszabadítása érdekében tett kísérleteit ; elősorolja a szabadságharc hadi eseményeit, az osztrákokkal, a horvátokkal, a Ilurbanistákkal, az oroszokkal, az oláhokkal, a szerbekkel vívott csatákat; megemlíti betűrendes névmutatóban a nevezetesebb szereplőket, végül pedig olyan „Általános tájékoztató"-val kedveskedik, melyből miedenki megtalálja mindazt az egész nagy munkában, a mit emlékezetében felújítani akar. Az „Általános tájékoztató" fölöslegessé teszi az öt nagy kötet lapozgatását; az egyes emberekről, helyekről és cselekményekről olyan nyílt képet ad, hogy a nagy műhöz nemcsak illő, de kellő befejezés. Már most azok után, a miket e derék munka ismertetéséhez elmondottunk, teljes bevégzés és megjelenés alkalmából fűzzük bírálói megjegyzéseinket is. Tudtunkkal Graczának szóban forgó munkája irodalmunkban az egyetlen eddig, mely szabadságharcunkat történelmi hűséggel lépésről-lépésre követi, kimerítő részletességgel, őszinte odaadással és tárgyilagossággal ecseteli ; különböző, többször idegen forrásokból vett idézetekkel megvilágosítja; szerzőt tudásának, gazdag ismereteinek felhasználására serkenti. S mindehhez a történetíró éles megfigyelésével, elfogulatlanságával, öntudatos célratörésével kör le bennünket. Ez a munka nélioly olyan, mint egy érdekfeszítő regény, máshol meg fordulataiban, nyelvezetében valóban költői szárnyalású ; világos, érdekes és élénk.