Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-02-27 / 9. szám

XVII. évfolyam. Zala-Eáerszeg, í89

8- február 27. 9. szánj. JIL Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. .11 • ~jt A Dj ff I f i r 51 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. III ,Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. IMI egj el enik: ixl inden -vasárnap. Március előtt. — A kaszinó figyelmébe. — Most nem akarok a márciusi eszmék méltatásába kezdeni. De azt állítom, hogy a márciusi ünnepet meg kell szentelnie minden magyar embernek. A ki nyíltan nem mer, lopva legalább. Különös, hogy még olyan is van, aki fél. Van. Vannak sokan. Én a gyakorlati életből beszélek. Láttam urakat, kemény kalapu, de lágy derekú urakat, akik nem mertek megjelenni még néző közönségként sem a márciusi ünnepen; attól féltek, hogy elcsapják őket a hivatalból. Különös, hogy 48 után 50 esztendő múlva is vannak ilyenek. Különös, de ugy van. Mert a 48-as március adott ugyan szabadságot, de nem adott mindenkinek elég észt, hogy azt használni tudja; nem adott szivet, hogy azt szeresse; nem adott bátorságot, hogy azt kövesse. — Azok közül a kemény kalapu urak közül, akik nem mernek részt venni a márciusi ünnepen, mert félnek: azok csak gyávák. De vannak köztök olyanok, akik megjelennek és vigyorognak. Ezek pimaszok. Nemcsak egy nemzetnek ezeréves, de az emberiségnek több ezeréves küzdelmét, szent fájdalmát és magasztos diadalát kacagják ki ezek a fajankók. Mert, fájdalom, előttök a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi csak üres frázisok, testetlen árnyak, értelmetlen hyeroglifek. Pedig ezek a nagyhangú szók összeolvadva szépen megférnek egy szelídebb kifejezésben is: a felvilágosodás fogalmában. Ez előtt hát kalapot kell emelniök ugy a kislelküeknek, mint az orcátlanoknak, mert térdet, főt hajtanak neki az ellentétes pártok, a különböző kormány formák és illendően meghajolnak előtte a koronák. Mert nem is annyira politika ez, mint a művelődés történetének egyik erősebb vulkána. A felvilágosodás emlékére meg kell ünnepelni egy napot évente, ha nem hazafias szempontból, de legalább a világ polgáriasság szempontjából. Meg is ünneplik ezt az országban csaknem mindenütt, ugy az iskolákban, mint kiin a társadalomban. Még a műveletlenebb falukban is elénekelnek ilyenkor egy „Isten áld meg a magyart". A „Zalamegye" tárcája. J®j fogás. Amerikai életkép. Irta: Bédel Lajos. Sokan azon téves hitben élnek, hogy Amerikában, hol annyi a gazdag ember, nincs érdekházasság. Pedig van; több, mint nálunk. Mig a férfiak csak gazdag nőket szemelnek ki maguknak, addig ott a szép hölgyek gazdag férfiakra vadásznak. Egy ily férjvadászat leírása képezi tárgyát jelen elbeszélésnek. Schmitt Jakson new-yorki gavallér nagybátyjától néhány milliót örökölt. Alig, hogy örökségét kézhez vette, egyik barátja értesítette, hogy a new-yorki női-kaszinó tagjai fogadást tettek, miszerint egy év Jeforgása alatt megházasítják és pedig a tartomány elnökének Emma nevű szép leányával. Schmitt Jakson megijedvén az ellene szőtt összeesküvéstől, lehető gyorsasággal Bolíviába költözött, ahol creol szépségek közt egész könnyelműséggel udvarolhatott a nélkül, hogy agglegényi állapota a legcsekélyebb veszélynek ki lett volna téve; ott nem kérdek tőle, egyikmásik hölgy irányában viseltetik-e komoly szándékkal, avagy sem ? Egy napon, midőn már eltávozni készült az unalmassá válni kezdő városból, egy éltesebb nő estélyére meghívót kapott, melyen jelezve volt, hogy az estélyen egy „nagyanya" szeretné megismerni. Ez a megjegyzés felkölté kíváncsiságát. Ugyan mit akarhat e nő tőlem ? Tünődék magában. Az estélyen a város legszebb hölgyei vettek részt. A creol szépségek külsője nem téveszté el hatását, de mivel velők szemben szellemes társalgásra épen nem számíthatott, szembeszökőleg unatkozni kezdett. Ezt látva a ház idős, de figyelmes asszonya, felkereste őt, hogy némileg Alig hinné az ember, hogy Zalamegye központi városában egy pár legszűkebb körön kívül semmit sem tud a társadalom arról, hogy van egy március 15-kénk, mely emberiesebb formát ada nekünk mivelődés történelmünk legszebb megnyilatkozásában. 50 esztendő alatt nem jutott eszébe ez a zalaegerszegi társadalomnak. Vagy talán nincsen is, társadalom, mindamellett, hogy társaság van elég. Határolt körök, kimért társaságok, specifikus zárt egyletek vannak bó'vön, önmagokban dolgoznak is szónokolnak,biliárdoznak, énekelnek és táncolnak. De külön külön ugy viszonylanak a társadalomhoz, mint a kalitka a mezőhöz. Mindezeknek összesége, együttes szereplése teszi a társadalmat. S miben lehet és kell összetalálkozniok, ha nem a hazafias eszmék ápolásában és terjesztésében, a múltnak emlékében és a jövőnek a reményében ? Ara közülünk a legtöbben elég hazafiasságot látnak abban, ha gyűlöljük és megvetjük azt, a mi nem magyar. De a tétlen gyűlölet még nem hazafiság. Tenni kell, hogy az idegen méltó legyen a szeretetünkre, hogy olyan magyar legyen, mint mi, vagy legalább magunk méltók legyünk arra, aminek hirdetjük magunkat. Egy közszellem megteremtésében legyünk munkások. Ez a közszellem táplálja egyenlően az embereket rang, kor, nem, felekezet és nemzetiségi különbség nélkül. Legyen ez a közszellem az uralkodó nemzeti eszmének szeretete és ápolása, melyben részt kell vennie mindenkinek, aki az ország határán belül lakik. S a nemzeti eszmének, mint közszellemnek, szeretetére és ápolására van-é alkalmasabb valami, mint a márciusi történetnek emlékezete, a márciusi eszméknek ünnepélyes hirdetése, akár tanítása? Ezt az ünnepet, mit bárcsak nemzeti ünneppé tennénk! meg kellene tartania mindenik város társadalmának. Ebben részesülne mindenik körnek, mindenik társaságnak, mindenik társulatnak, mindenik egyletnek, mindenik hivatalnak, mindenik felekezetnek, mindenik nemzetiségnek embere s minden magán ember. Ez lenne egy városnak a társadalma. Ez szórakoztassa s egyúttal biztatta, hogy fél óra múlva hajóval megérkezik unokája Californiából, aki az első angol nevelőintézetben nyerte kiképeztetését s kinek oldala mellett nem fog unatkozni. A házi asszony által jelzett félóra elteltével csakugyan megérkezett Califormiából a hajó, mely a várva-várt unokát szerencsésen partra szállítá. Mi sem természetesebb, mint hogy a megérkezett új vendéget, első sorban is, a mi fiatal vendékünknek mutatta be a házi asszony. Az unoka fiatal, szép, sudár növésű, creol arcú, tüzes szemű nő volt, akinek tekintetéből és leereszkedő mosolyából leolvasható volt e kifejezés : jöttem, láttam ós győztem! S e győzelemittas kifejezés fokozására szolgált a vonzerő fejlesztésének; nem volt benne semmi gőg, avagy elbizakodottság ; minden mozdulatában, minden szavában és cselekedetében benne rejlett az az öntudatosság, mely karöltve jár a lebilincselő kedvességgel és a bámulatot gerjesztő szellemességgel; egyszóval a női tökéletességnek volt megtesítője. Schmitt Jakson bele mélyedt a rég nélkülözött szellemes társalgásba s midőn az estélynek vége lett, azt vette észre, hogy valóságban szerelmes lett a házi asszony unokájába. Búcsúzáskor a házi asszony azon reményének adott kifejezést, hogy Schmitt úr jövőben is szerencséltetni fogja látogatásával. — Legnagyobb sajnálatomra kegyes meghívásának nem tehetek eleget, mondá Schmitt Jakson. — Vájjon miért? — Ne tartson udvariatlannak, de lelkem egész őszinteségével ki kell jelentenem, hogy habár kedves hajlékában rendkívül jól érzem magamat, szeretetreméltó unokája miatt kerülnöm kell becses házát; mert agglegényi függetlenségemet veszélyeztetve látom. lenne az az út-mód, melylyel a társadalom a nemzeti eszmét ápolja. Ez lenne az a szent ünnep, melyen a sok széthúzás és visszavonás mellett legalább egyszer egy esztendőben egy közös érzelemben olvadna össze minden ember, „kit e föld hord s egével bétakar". Bizony azt tartom, meg kell ünnepelni március 15-két. — Szólott erről ez a lap már pár héttel ezelőtt. Én csuppán megtoldásul írom e néhány sort. Persze rögtön következik az a kérdés, hogy ki rendezze ezt a társadalmilag hazafias ünnepet? Néhol a város nevében maga a városi hivatal rendezi a polgármesterrel az élén. Ez még a legjobb a roszak között. Nem kielégítő azonban. Rendező közegekül felhasználják itt a rendőröket, város szolgákat stb. S ezeket a kardos angyalokat látva, kényszerre gondol az ember. Semmivel sem lenne népszerűbb rendező a megyei hivatal. Ez is hivatalos külsejével rontaná meg az öszhangot. Ugy gondolom, az izraelita hitfelekezet sem rendezhetne ilyen ünnepet. Hát talán az iparosok egj'lete járhatna é elől? Mért ne járhatna? De a március 15-nek 50 éves jubileuma szégyenére a mai hangulat szerint magára maradna. Az nem imponál. Épen ilyen észrevétlenségben részesülne a kereskedők egylete, a daloskör, a karácsonyfa egylet, konyha egylet, a banküzlet vagy ki tudja még, mi van. — Az sem találna a hangulattal, ha pl. a biciklisták egylete fogna effélébe. Van azonban egylet, mely e tekintetben mindezeknél szerencsésebb körülmények között van, mely mindezeket magában összesítheti, mely imponál s vezérszerepet vihet s melyet különböző politikai pártok parancsa sem szorongat. Olyan ez a többi egyletek, társulatok, körök, hivatalok, felekezetek és nemzetiségek között a hazafias társadalmi mozgalmakban, mint a csatában a zászló, ha t. i. ki van bontva. Ez a zászló-egylet a kaszinó. Én azt hiszem, hogy Széchenyi István is gondolt valami effélére hajdanta, mikor ezt a társas kört megteremtette, — s nem csupán arra a célra találta volt ki, hogy pipa szó mellett agyonüssük az időt, mig otthon elkészül a vacsora. Az a szerény véleményem ván, hogy egyebek — Talán csak nem akar egész életére nőtlen maradni ? — Koránt sem! De még 15 évig élvezni óhajtom szabadságomat ós azokat az előnyöket, amiket vagyonom nyújt. Ezen nyilatkozat után hősünk eltávozott ós napokon át a legzajosabb, egyúttal a legkicsapongóbb mulatságokban vett részt. De mig a szeszes italok okozta mámort néhány óra alatt kialudta, a szerelmi mámor teljes egészében megmaradt. Nem volt képes e feltűnő jelenségü leányt feledni s ez okból elhatározta, hogy a városnak, ahol agglegényi függetlensége veszélyeztetAe van, — hátat fordít. Tá/ozása előtt bucsu látogatást tett az özvegynél, kinek faggatására elmondá a szivében keletkezett legyőzhetlen érzelmeket, valamint kényszerű távozásának okait. — Ily módon ön nem lesz képes feledni a leányt — szólt az özvegy. Az több, mint valószínű — válaszolt az agglegény. Mondja meg őszintén, akar ön gyorsan és alaposan kiábrándulni ? Oh, ha ez lehető volna ! ? Tegyenek önök közösen egy hosszabb utazást! Ez a legalkalmasabb mód a gyors kiábrándulásra. Tekintsék meg együtt New-Yorkot, Philadelphiát és Washingtont! A leánynak, aki csak most hagyta el a zárdát, egyébként is utaznia kell, alkalmasabb útitársra pedig nem is bizhatnám őt, mint kegyedre. Ez az ajánlat tetszett Schmitt Jaksonnak. Legalabb így nem kell ideáljától megválnia, de elvenni sem lesz kénytelen, míg az utazás alatt ezer alkalma nyilik az imádott nőt kiismerni. Útközben azonban folyton udvarolt a leánynak és belenyugodott, hogy mint nejét, mutassa be az utazó közönségnek, sőt a hajó vendég könyvébe is, mint házastársak, lettek bejegyezve. Mai számunkhoz fól ív melléklet vara csatolva.