Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-02-20 / 8. szám

Az ipar fejlesztése. Az a mozgalom, amelyet az Országos Ipartesület új iparágak meghonosítása érdekében megindított s nagy buzgalommal folytat, mindinkább komoly formákat ólt. Olyan viszonyok között kezdődött ez a mozgalom és fejlődésében olyan irányban mozog, hogy , méltán lehetünk irányában bizalommal és várakozással. Ep ezért erdemes is a dolog arra, hogy vele foglalkozzunk. A magyar iparfejlesztés mozgalmának félszázadosnal légibb története van. A negyvenes évek elején ugyanis Kossuth Lajos indította meg a legelső ilyen mozgalmat az ipari „Védegylet" keretében s akkor került a „honi ipar" jelzés legelőször forgalomba. Volt is hatása és eredménye ennek a legelső mozgalomnak s ha a reá következő évek eseményei nem idéznek elő általános felfordulást: az eredmények kétségkívül maradandóak lettek volna. A kiegyezés óta már nagyon gyakran találkoztunk hasonló irányzatú kezdeményezésekkel. Kicsiny és nagy emberek ismételten léptek előtérbe olyan tervekkel és javaslatokkal, amelyeknek megvalósulásától iparunk hatalmas fellendítését vélték előre láthatni. Több esetben támadt is némi felbuzdulás az ilyen kísérleteknek a nyomában, valami nagy eredmény azonban sohasem mutatkozott, mivel túlnyomó részben előmunkálat, szakértelem és körültekintés nélkül akartak hirtelen nagyot létrehozni. A társadalmi mozgalmaknak il) eredménytelensége kéuyszeritette Magvarországot utóbb arra, hogy az ipar fejlesztésének közvetlen eszközeit az állam jövödelineiből bocsássák rendelkezésére. Ezt a társadalom utóbb úgy megszokta, hogy egészen természetesnek találta. A nyolcvanas években teljes virágzásban volt ez a felfogás olyannyira, hogy Baross Gábor 1890-ben létrehozta az állami kedvezményről szóló törvényt, amely az állami ipar protekciónak leginkárnátusabbb megvalósítását mondja ki. Ez a jtörvény, valamint azok az intézkedések is, amelyek megelőzték, kétségkívül sokat, nagyon sokat lendítettek a magyar ipar ügyén. Háromszáznál több nagyobb szabású iparvállalat jött létre az állami kedvezmények révén s exportképes iparágaink túlnyomó része is ennek a rendszernek köszöni meghonosodását. Ellenben megvolt az állami támogatást biztosító törvénynek általában a protekcionismus politikájának az a nagy hátránya, hogy teljesen figyelmen kivül hagyta a társadalmat s egyszerűen elhanyagolta azt a nagy erőt, amely a társadalom támogatásában az iparfejlesztésre nézve rejlik. Mi sem természetesebb, mint hogy az ekként mellőzött társadalmi erő elszunnyadt s az ipar érdekében még azt sem tette meg, amit régebben tett. Ily módon azután ismét nem jöhetett létre a két nagy erőnek az az együttműködése, mely igazán hatalmas és állandó eredményeket biztosithatott volna iparunk javára. S ennek a hiányát most is állandóan érezzük. Mert arról teljesen meggyőzödtünk, hogy iparunk nagyarányú fellendítése a két hatalmas iparfejlesztő tényező együttműködése nélkül lehetetlen. Sem az állam egymaga, sem a társadalom egymaga nem hozhatja meg a teljes eredményt ; mert mindegyik csak egyoldalúan tudja érvényesíteni a maga cselekedeteit és közrehatását. Az állam létrehozza ugyan a legkülönbözőbb iparágakat a kezében levő protekciós eszközökkel, de a már létrejött ipart táplálni s ezzel fentartani természetesén nem képes. Ez a társadalom határkőiébe esik s igy csakis erről az oldalról vihető is keresztül. Abban a helyzetben, mely iparfejlesztő politikánkat ma napság jellemzi, a fentebbiek szerint tehát főként a társadalmi erők hozzájárulása hozatja meg azt a hatást, amelynek nyomán általános fellendülés támadhat. S az országos Iparegyesület valóban jól Ítélte meg a viszonyokat és helyesen választotta meg a megindított mozgalom eszközeit, amikor az ipari és kereskedelmi társadalmat akarja a magyar iparfejlesztés szolgálatába állítani. Igen okosan tette, amikor mindjárt a mozgalom legelején kijelentette, hogy ezzuttal nem újabb állami kedvezmények kieszközléséiől van szó, hanem arról, hogy a magyar kereskedelmet meghódítsuk a magyar ipar mtínkaadójáúl. Majdnem csodálatos, hogy mind eddig tétlenül tudtuk nézni azt a furcsa állapatot, hogy fejlődő és mind jobban növekvő kereskedelmünk teljesen a külföldi ipar szolgálatában áll. Semmiféle más eszköz nem lehet olyan köz vetetlen segítője egy-egy iparágnak, mint a kereskedelem. Ez láthatja el munkával az illető iparagot; ez biztosithatja a fogyasztást részére : ez közvetítheti az iparág készítményeinek közismertté váltát gyorsabban, jobban és eredményesebben, mint bármi más. S mi mégis teljesen számon kivül hagytuk mindeddig ezt a legbiztosabb és legolcsóbb iparfejlesztő tényezőt. A magyar kereskedelem, amely teljes mértékben élvezi az állami és társadalom jogi ós anyagi támogatását, ma túlnyomó részben idegen érdeket szolgál, amennyiben benne birja legerősebb várát a külföldi iparcikkek behozatala. Ez az, amit legelébb meg kell változtatnunk ; mert ez a természetellenes állapat a legmagasabb gát a magyar ipar fejlődése előtt. A most folyó iparfejlesztő mozgalom vezetői igen jól tudják ezt s ezért intézték igy a dolgot, hogy a mozgalom érdekében létrehozandó társadalmi közreműködésbe legelébb is a kereskedelmi köröket vonták be. A Budapesten székelő kereskedői testületek hazafias elhatározással rögtön felajánlották a maguk erejét a közös cél elérésére s a mozgalom minden stádiumában a kereskedői vélemény foglalja el a vezető szerepet. Nagyon helyesen van ez igy; mert hiszen épen arról van szó, hogy mindenekelőtt kereskedelmünket nyerjük meg iparunk javára. Ha a kereskedelem magára vállalta iparcikkeink terjesztését: feltétlenül keresztül is viszi ezt a feladatot, lévén a kereskedelem a legbiztosabb közvetítő csatorna a fogyasztás minden rétegéhez. A kereskedelem és ipar közös munkája legjobb eredményekkel biztat a legújabb iparfejlesztő mozgalom tekintetében. Annyi bizonyos, hogy ez a közös munka valósággal megnyitja a teret az új iparágaknak s biztosítja nekik a fogyasztást vásárló közönségül. Ha a társadalmi erők ilyen szép együttműködéséhez most az állam is hozzá járul a maga segtségével : úgy együtt lesz mind az a tényező, amely a célhoz vezethet. S ebben az esetben az óhajtott eredmény: a magyar ipar föllendülése, új iparágokkal való gazdagodása — úgy szólván elmaradhatatlan. A népiskolai tanítók korpótléka tárgyában a megyei közigazgatási bizottság február hó 8-án tartott ülésében a következő végzést hozta: A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur 1898. évi 1.413 számú rendelete a tanítók évötödös pótléka ügyében. Ugyanis az 1893, évi XXVI. t.-c. 2. §-a az összes elemi népiskolák tanítói számára 300 frtnál nagyobb fizetésükbe be nem számítható, 250 frtig emelkedő, 50 frt évötödös pótlékot biztosított. A korpótlék alapját képező szolgálati idő az említett törvény hatályba léptével azaz 1893. évi szeptember 25-ével vévén kezdetét, a törvény végrehajtása tárgyában kiadott Utasítás 12. §-ában foglaltak szerint mind azon megválasztás vagy kinevezés alapján működő tanítók és tanítónők, akik az említett időponttól kezdve szolgálatuk folytonosságát igazolni tudják, 1898. október 1-től kezdődőleg első korpótlék gyanánt kiszolgáltatandó évi 50 frtra igénynyel bírnak. A korpótlék kiszolgáltatása az iskola fentarcók kötelezettségét képezi s csakis hivatalosan megállapított és igazolt szegénységük esetében van helye a hivatkozott törvény 14. §-a és az Utasítás 17. §-a értelmében az állam részéről való segélyezésnek. "Végzés, A közigazgatási bizottság megkeresi az összes egyházi főhatóságokat, hívják fel a hatóságuk alatti összes lelkészeket, hogy a'z iskolaszékkel illetve hitközséggel tartandó tüzetes tárgyalás alapján a korpótlékot a tanítók részére biztosítsák, vagy ha arra képesek nem volnának, államsegélyt kérő, kellően felszerelt í'olyamodványuKat 1898. junius végéig a közigazgatási bizottság utján a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz annál inkább nyújtsák be; mert később érkező kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Felhivatnak az összes községi elemi iskolák iskolaszéki elnökei is, hogy az iskolaszékkel és előjáiósággal tartandó tárgyalás alapján a korpótlék biztosítása, esetleg pedig a korpótléknak államsegély által biztosítása iránt a fentebb előadottak szerint eljárjanak. Az illető iskolafentartó a közigazgatási bizottsághoz tájékozásúl azon esetben is köteles jelentést tenni, ha a korpótlékhoz nem vesz államsegélyt igénybe. A korpótlékhoz államsegélyt igénybe vevő kérvényekhez következő mellékletek szükségesek : 1.) Az iskola költségvetése; 2.) a község legutóbb szabályszerűen megállapított költségvetésének egy hiteles példánya; 3) a tanító oklevele és szolgálati bizonyítványainak hiteles másolata; 4.) a tanitó díjlevele s hozzá 1893 ban nyugdíjjogosultságuk ügyében felvett javadalmi jegyzőkönyv; 5.) a község illetve hitközség vagyoni állapotát feltüntető községi bizonyítvány, járási főszolgabíró által láttamozva; 6.) a mindennapi tanköteles gyermekek létszámának végösszege, fiúk és leányok együtt. Az iskola fentartóktol a közigazgatási bizottsághoz beérkezendő kérvények vagy az államsegély igénybe nem vételei jelző jelentések minden egy egy iskoláról külön szerkesztendők és felszerelendők. Végül újból is figyelmeztetnek az iskolafentartók, hogy a szóban foigó évötödös korpótlék csak azon okleveles tanítókat és tanítónőket illeti, kik legalább is 1893. évi szeptember 25-től egy huzamban működnek. Néhány szó aszőlőművelésiiokben észlelhető változásról. Azon nagy csapás, mely szőlőgazdáinkat a phylloxera és peronoszpora fellépésével sújtotta, a mely az ország nem egy vidékének lakosságot legfőbb kereset forrásától fosztotta .meg, legteljesebb megvilágítást a statisztikának azon adatában nyeri,mely szerint szőlőterületünk az utolsó tíz év alatt csaknem 250 ezer hektárral csökkent. — Elszomorító ez adat annál is inkább, mert a pusztulás főkép azon városokat érte, melyek bortermő vidékeikről még a külföld előtt is ismeretesek voltak. E nagy szerencsétlenségben, melynek káros hatása közgazdaságilag is érezhető, még szerencsének tekinthető azon körülmény, hogy gazdáink nem nézik tétlenül a pusztulást, s teljes erővel dolgoznak azon, hogy a status quo újból helyreállíttassák. — Amerikai vesszők ültetésével, elhanyagolt szőlőterületek javításával, a művelés tökéletesbítésével, különböző trágyaszerek alkalmazásával törekednek arra, hogy szőlőművelésünknek nagyobb lendületet adjanak, s bortermelésünk régi jó hírnevét újból helyre állítsák. — Ezen, az állapot javítását célzó intézkedésekben igen érdekes az a jelenség, mely a szőlők trágyázásának mikéntjét illetőleg felmerül, Szőlőgazdáink még csak nem régiben úgyszólván kizárólag istállótrágyát használtak a szőlőtermés fokozására ; ma pedig a legtöbb szőlőtermelő már csak a műtrágyák alkalmazását tartja indokoltnak, azon érvből kiindulva, hogy kezelése, nevezetesen szállítása, szétt.eregetése stb. jóval kevesebb költséget igényel, mint az istálló trágyáé. Az a kérdés merülhet fel e tekintetben, vájjon helyes e ez eljárás vagy sem'? Hogy e kérdésre megfelelő választ adhassunk, nézzük, mi hatása van az istálló trágyának és mi a műtrágyának ? — Az istálló trágyát azért juttatjuk a talajba, hogy növényeink tápanyagszükségletét általa fedezhessük. — E tápanyagszükséglet tényleg fedezve is lesz, de a legtöbbször nem tökéletesen, h«nem csak részben, mert a benne lévő növényi tápszerek nincsenek meg oly arányban, minő arányban a szőlő igénylené. — Ha ez eset merül fel, úgy a bajon legkönnyebben segíthetünk a műtrágyák alkalmazásával: mert ezekkel a szőlőknek azt a tápanyagot adhatjuk meg, a melyre épen szüksége van, s olyan mennyiségben és alakban, a minőben kívánja. Mindazon esetben tehát, midőn az istálló trágyával nem vagyunk képesek a szőlőnek a kivánt mennyiségű és minőségű tápanyagot megadni, helyes a műtrágya előtérbe helyezése. De a trágyázást sokszor nemcsak azon"célból hajtjuk végre, hogy a szőlő tápanyag szükségletét fedezzük, hanem azért is, hosy általa talajunk fizikai tulajdonságátjavítsuk. — Az istálló trágya erre képes is, mert pl. vagy lazábbá teszi a talajt, vagy összeállóbbá; a nedvességi és melegedési viszonyokra is befolyást gyakorol, egyszóval mechanikailag is hat; ellenben a műtrágya — kivéve azokat, melyeket a szó szorosabb értelmében vesszük csak annak, mint pl. a gypsz, égetett mész, márga — ezt a hatást előidézni nem képes. Ebből kifolyólag a műtrágyák alkalmazása a talaj fizikai tulajdonságainak javítása céljából helyesnek nem mondható, s ott, a hol a talaj fizikai tulajdonsága is javítandó, ok\etlenül istálló trágyát is kell használni. Van azonban még egy másik eset is, a midőn a műtrágyák alkalmazása inkább helyén való, mint az istálló trágyáké; nevezetesen akkor, midőn istálló trágyát drága pénzért sem tudnánk szerezni, de a szőlő tápanyagpótlást feltétlenül igényel, vagy ha a szőlő oly magasan fekszik, hogy oda az istállótrágyát felhordani nem lehet vagy szerfelett bajos. A műtrágyák jelentőségét szőlőmivelésünk keretében az elmondottak eléggé igazolják. CSARNO IKI_ Vármegyénk és székvárosa száz éVVel ezelőtt. Szívességből kezünkhöz jutott Vályi Andrásnak, a magyar egyetem egykori nagyhírű professorának, 1799-ben Budán a királyi universitásnak betűivel nyomtatott „Magyarországnak leírása" című müve, melyben — mint szerző irja — „minden hazánkbéli vármegyék, városok, faluk, puszták, urodalmak, fabrikák, határ hámorok, savanyú és orvosló vizek, fürdőházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyó vizek, tavak, szigetek, erdők, azoknak hollételök, földes urok, történettyek, különbféle termésbeli tulajdonságaik, a betűknek rendgyek szerént feltaláltatnak". E száz éves műben vármegyénk- és székhelyére nézve talált adatokat — régiségükre való tekintettel — a könyv helyesírása szerint szóról szóra a következőkben adjuk: Szala vármegye (comUatus Szaladiensis). Nevezetét vette némellyek szerint hajdani Szala várától; mások pedig azt a Szala vizének is tulajdonittyák. Hoszsza e nagy Vármegyének jóval meszszebb terjed, mint szélessége, mert amaz majd 20 mértföldnyire terjed; ez pedig Balaton tavától Vas Vármegyének határáig mintegy hét mértföldet tesz. Szomszédságában fekszik, napenyészet felől, StájerOrszágnak; északra Vas Vármegye határozza, délre Veszprém Vármegye, napnyugatra pedig Balaton tava és Somogy Vármegye. Balaton tava felől való része hegyekkel és magas kősziklákkal darabosíttatik, mellyek között nevezetesebbek az úgy nevezett Csenge két hegyei, Csobántz és Szigliget között. Ezek után következik Halap hegye, Czobántzal napnyúgatra által ellenben; majd a Badatsonyi, Szengyörgyi, és több, hires borokat termő hegyek; azután a Sümegi magas hegy; a többiek pedig Veszprém Vármegye felé terjednek. Erdőségei számosak és mind a sertéseknek makkol tatására alkalmatosak, mind pedig jeles vadászatokat szolgáltatnak s e'vólt az oka, hogy régi Magyar Királlyaiuk is az itten való vadászatokban különösen gyönyörködtek vala. Emlékezetet kívánnak még több hegyei között az úgy nevezett Sárkányhegye, Tátika, és Rézihegye, melyeken régi váraiknak maradványai még most is szemlélhetők. A hires Balaton taván kivül még más ki-sebb tavai is vágynák, úgymint a Kanizsai, mellynek halai felöl olly vélekedésben vótak a szomszéd lakósok, hogy ha belől le a halakat idegeneknek elárulnák, azonnal meghaldogálván, fogyatkozást kellene szenvedniek. Más tava Monostor és Henye között vau s ebben is elég számos halak vágynák, de halászattya nehezebb. Meleg tava is van Keszthelyhez közel, mellyen Gróf Festetits György földes Uraság fördőt készíttetett. Folyó vizei között nevezetesebbek: 1. Dráva vize, melly ámbár nagy sietséggel foly, mindazonáltal nevezetes hasznokat szolgáltat. 2. Mura vize, melly hasonlóképpen nevezetes hasznú és a Muraközi jó vidéket termékenyíti. 3. Szala vize. Ered Vas Vármegyében Szalafőnél s kebelében fogadván Váliczka és Pölöske, folyókat Balaton tavába foly — bé. Ez is sok tekéntetben kiváltképpen hasznos viz, de ha hirtelen áradás van, elég károkat is okoz a szomszéd Lakósoknak. Kissebb folyói között emlékezetet kívánnak: Kerlca, Cserta, Tatna, Lesen, Csernik stb. Külömbféle savanyú kútfői is vágynák, mellyek tulajdon nevük alatt fordulnak elő: a Füredi viz mindeniknek Királynéja. Vidékje e Vármegyének kellemetes, térségei hegyekkel változódva, örömmel legelik a nézőt; levegője egészséges; bota, búzája, kivált hellyel —hellyel nagyon bőven terem; marhája sok van, hallal bővelkedik, vadgyai számosak, fája mind a kétféle elegendő. Magyar Lakosain kivül Németek és Horvátok is laknak benne. Mindössze 807. lakó helyet szolgáltat s a Szombathelyi, Veszprémi és Zágrábi püspöki Megyéhez tartozik. Egtrszeg. Szala Egerszeg. Magyar mező Város Szala vármegyében, földes Ura a Szombathelyi Püspökség, egy darab részét Horvát Uraság birja; lakosai katholikusok és kevés reformátusok; fekszik Szala vize mellett, hajdan . kőfallal és vigyázó tornyokkal vala megerősétve; de az