Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-23 / 4. szám

Tudva levő dolog ogvanis, hogy Keszthely város előkelőségei dr. Lovassy Sándor ismert madár-tudós es Csak Árpád ° szolgabíró, szorgalmas régész kezdeményezesere megállapították azon egyesületet, amely hivatva lesz Keszthelyen felállítani egy muzeumot, ahol tudományos rendszerben csoportosítják a Balaton természetrajzi világát bemutatják vidékének néprajzát, feltárják a kornyékén talált jellemző régiségeket és szemlélhetövé teszik a csudás tó remek vidékeit úgy, hogy az érdeklődő megtalalhat mindent a mi a magyar tengerre vonatkozik s ami a megtekintővel hazánknak eme legszebb gyöngyét megszeretteti. Bármily nemes íngerkezéssel állunk is szemközt, U'.y tetszik hogv a muzeum ügyét jobban csak a Balatonparti- kedvező' esetben a Balatont környező 3 vármegye intelligens közönsége fogja melegebben pártfogolni,; messze a széles haza határai felé vezető minden egyes ut mentében azonban alig fogunk tömeges érdeklődéssel találkozni mert a muzeum ügyét nem tekintik országos érdeknek. Ez nem akasztja meg azért az egyesület fejlődését mert annak felvirágozására három vármegyének odaado anvagi támogatása elégségesnek látszik s ez remélni engedi," hogy az eddig igazán siralmasan elhanyagolt Balatoncultus egy nagy lépéssel fog előre haladni. Kérdés azonban, hogy a szűkebb körben mozgó muzeum lendithet-e ezen a cultuson akkorát, hogy ennek jótékony hatását nemcsak a tudományos oldalon, a laicus szórakozásban, hanem az egész Balaton-vidék, s így közvetve édes hazánk anyagi jólétének előmozdításában is feltaláljuk. Azt hiszem, hogy mindenki nem-mel fog felelni. Akkor tehát, amidőn az a lelkes kis csapat kitűzte a Balaton cultus nagyobb térfoglalását jelző lobogóit, nem szabad megelégednünk azzal, hanem a jó példán felbuzdulva. mindazon eszméket le kell foglalnunk és értékesítenünk, melyek révén a Balaton-cultus legmagasabb fokára helyezkedve, hirdetjük Magyarország kiaknázatlan aranybányáinak; a balatoni fürdőknek ugy honfiaink, mint a külföldiek előtt való kedvelt és keresett voltát is. Ezt pedig csak ugy érhetjük el, ha a hazánk jólétét szivén viselő közönség nagy tábora oly egyesületet alakit, amely nemcsak a szűkebb körében mozgó Balaton-muzeumnak, hanem magának a Balatonnak ügyét lesz hivatva lépésről lépésre előbbre vinni. Fürdőinkre eddig több panaszt hallottunk, mint méltatást, aránytalanul több képet és cikket kaptunk a külföldi Berg "és Thalokról, mint a drága hazánk tündöklő ékszerét tevő magyar tengerről. Alapítsunk Balaton-Egyesületet s ez alapítson ismertető lapokat, mint ahogyan alapítottak Kárpát-Egvesületet, mely az »Erdély« cimü honismertető lap révén Erdélyfelé terelte azt a rengeteg pénzt, amely a turistaság utján eddig a külföldre tódult csak azért, mert a külföld talált módot arra, hogy öt megismerjék akkor, midőn mi önmagunkkal semmit sem törődünk. A Balaton-Egyesület is terjeszthetne olcsó-, sőt a külföldön ingyenes ismertető lapot s én lehetetlennek tartom, hogy a költök által megénekelt csudás vidéknek a képekben való folytonos látása s a szép valóságnak megfelelő cikkekben leendő szakadatlan ismertetése végre is ne költené föl mindazok érdeklődését, akik divatból, vagy akár hazánk jóléte iránt érzett közönyből más nemzet fiainak adják azt a pénzt, melyet ez a föld juttatott kezünkbe. A Balaton Egyesületnek módjában lenne a fürdő vendégeknek még az eddiginél is nagyobb kényelméről és szórakozásáról gondoskodni, minek tudatában csakhamar világhírre vergődhetnék az ezt már régebben megérdemelt Balaton. Alakuljon tehát át a Balaton-Muzeum-Egyesület, Balaton-Egyesületté, hogy igy már maga a muzeum ügye is jobban legyen biztosítva. A pártolásra nyerjék meg a tóparti város: Keszthely nagy liát: Vaszary Kolos Magyarország hercegprímását, a város kegyurát: gróf Festetics Tassilót s vele a magyar mágnás világot, akik úgyis örvendetes érdeklődéssel csüngnek a Balaton-cultus ügyén s a kik bizonyára szívesen hatnak Magyarország zömével oda, déli nap teljes erővel ragyogni. — I)e nehogy kitérjünk a kerékvágásból, nem az egész test, csupán a beszédszervek fizikumáról, munkásságáról s erősödéséről szólva, nézzünk meg egy pár nevezetesebbet. Ilyen dolgokat ugyan bőven lehet tanulni pl. a Huxley élettanában, de akitől ez távoi esik, érje be e kevéssel: Van bennünk egy jókora szívó és fuvó eszköz a tüdő, mely úgy működik, mint a kovács fúvója; hol bemegy, hol kimegy belőle a levegő. Ha semmi akadályba sem ütközik, a szánkon át csak úgy csendesen kiszellent belőlünk; azonban mer a gége körül egy pár u. n. hangszálagba csapódik s egy kis élességet nyerve, liang lesz, vékonyabb, vagy vastagabb, amint a hangszálagok vékonyabbak, vagy vastagabbak. Az i—á stb. magánhagzói különbséget a szájnak csupán a különféle tölcséres alakulásai okozzák. E magánhangzók még mindig nem különböznek az állati hangtól. Talán Steinthal, vagy valamelyik másik nagy nyelvész mondja, hogy a nyelvben a magánhangzók épen semmit sem változtatnak a dolgon, valamivel többet érnek a másaihangzók, melyek úgy keletkeznek, ha a kiáradó hang a szájrészekbe ütközik, s így lesz torok, fog, ajak stb. hang vagv lejegyezve betű. A kis gyermek hangja kezdetben csak olyan, mint a sziklaüregbe zárt levegőnek sivító kitolulása; csak később lesz izeltebb, meg izeltebb, ha a fogak kibújnak s a többi szájrész is megkeményedik, hogy a hang beléjük ütközhessék és vissza is pattanhasson. A jelentékenyebi) beszélő szervek: a tüdő, torok, fogak, nyelv és ajak. Ezek természetesen az egész fizikum általános fejlődésével haladnak ; de azonkívül is lehet és szükséges is, fejleszteni a beszéddel, a foglalkozással. E foglalkozást lehet a beszédszervek gymnastikájának nevezni Néha ugyan, mint pl. Judith és Xantippé aszonyságoknál, öntudatlanul is a veszedelemig felette sokat hoov kiemeljék hazánk drága gyöngyét, a még mindig tartó közöny posvánvából, hogy teljes szépségében ragyogjon édes mindnyájunk szemében a csapásoktól annyira sújtott Balaton-vídék kiszámíthatatlan előnyére s hazánk nagyobb büszkeségére. — Stegmüller János. Árvaügy. Thassy Miklós árvaszéki elnöknek a közigazgatási bizottság január havi ülése elé terjesztett 1897-ilc évi jelentése alapján vármegyénk árvaügyére vonatkozólag közöljük a következőket: A gyámság alatt levőket, illetőleg 1896. végén gyámság alatt volt 27.845, az 1897. évben gyámság alá került 3.541, összesen 31.386. Közülök az év folytán a gyámság alól felszabadult 1.986. s úgy 1897. december végén gyámság alatt maradt 29.400. A gondnokoltakat illetőleg 1896. december végén gondnokság alatt volt 385, az 1897-ik évben gondnokság alá került 28, összesen 413, akik közül az 1897-ik évben gondnokság alól felszabadult 8, s igy 1897. december végén gondnokság alatt maradt 405. A gyámokat illetőleg 1896. december végén gyám volt 15.465, az 1897-ik év folyamán szaporodott 1786-tal, vagv is összesen 17.251. Ezek közül 1897-ben megszűnt gyám lenni 1.013 s így 1897. december végén maradt, 16.238. gyám. A gyámi számadást illetőleg 1896. december végén hátrálékban volt 2 674. számadás; ebből az 1897-ik évben beadatott 663. s így 1897. végén hátralékban maradt 2.011. számadás. Az árvaszék tevékenységéről eggbeállított kimutatás szerint: a) a fogalmazói karnál 1896. december végén hátralékban volt 9.615, az 1897-ik évben beérkezett 39.803 s így elintézés alá került 49.418 ügydarab, melyből 1897-ben elintéztek 34.535 dbot s így 1897. december végén hátralékban maradt 14.883 ügydarab; b) az irodánál 1896. december végén hátralékban volt 1.591, az 1897-ik évben leirás végett kiadatott 34.512, összesen 36 103 ügydarab ; ebből az 1897-ik évben leírtak és expediáltak 34.047 dbot s így 1897. december végén hátralékban maradt 2.056 db. A gyámpénztár állását illetőleg 1896. decembei végén volt 50 667 frt 06 kr. készpénzben, 701.412 frt 04 kr. magán kötelezvényekben, 100.714 frt 16 kr. értékpapírokban, 3.757 frt 79 kr. drágaságokban, vagyis összesen 906.551 frt 05 kr. Az 1897-ik évben beérkezett 428.856 frt 04 kr. készpénzben, 718.752 frt 83 kr. magánkötelezvényekben, 149.502 frt 90 kr. értékpapírokban, 3.040 frt 41 kr. drágaságokban = 1,300.152 frt 28 kr. s így összesen 479.523 frt 10 kr. készpénzben, 1,470.164 frt 87 kr. magán kötelezvényekben, 250,217 frt 06 kr. értékpapírokban, 6.798 frt 20 kr. drágaságokban = 2,206.703 frt 23 'kr. Az 1897-ik évben kiadatott 462.417 frt 71 kr. készpénzben, 120.117 frt 06 kr. magán kötelezvénylekben, 50.211 frt 82 kr. értékpapírokban, 3.454 frt 56 kr. drágaságokban s így összesen 636.201 frt 15 kr. Ilykép 1897. december végén maradt 77.105 frt 39 kr. készpénzben, 1,350.047 frt 81 kr. magán kötelezvényekben, 200.005 frt 24 kr. értékpapírokban. 3.343 frt 64 kr. drágaságokban, vagyis összesen 1,570.502 frt 08. kr. A magán feleknél kamatozás végett elhelyezve levő tőkepénzek állása: 1896. december végén elhelyezve volt 504.471 frt 56 kr., az 1897-ik évben magán feleknek kölcsön adatott 36.708 frt 45 kr., összesen 541.180 frt 01 kr.; ebből az 1897-ik évben visszafizettetett 99.540 írt 44 kr. s így 1897. december végén magán feleknél elhelyezve maradt 441.639 frt 57 kr. A magán feleknél elhelyezett tőkepénzek után kamat fejében 1896. december végén hátralékban maradt 5.123 frt 40 kr, az 1897-ik évben befizetendő volt 25.219 frt frt 14 kr., összesen 30.342 frt 77 kr., ebből az 1897-ik évben befizettetett 25.548 frt 77 kr. s így 1897. december végén hátralékban maradt kamat fejében 4.793 frt. Az állam! alkalmazottak arcképes vasúti igazolványa. Az állami alkalmazottak arcképes vasúti igazolványa tárgyában a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter f. 1898. évi január 6-án 5321/97. elnöki szám alatt a következő rendeletet intézte valamennyi állami és közalapítványi tanügyi halósághoz, hivatalhoz és intézethez: „A m. kir. pénzügyminiszter ur m. évi november hó 18-án 2.421/p. m. szám alatt a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett átiratában közölt határozatával a m. kir. állam vasutakon féláru menetjegy váltására jogosító arcképes évi igazolványokat jövőre nézve bélyegilletékmeiíteseknek jelentette ki, ellenben az 50 krnyi beadványi bélyegilleték lerovásának kötelezettségét továbbra is fenntartotta azzal a kijelentéssel, hogy ezen bélyegilleték ezen túl nem készpénzben, hanem a bélyeg- és illeték törvény 9. g-ának megfelelően bélyegjegyeknek az illető kérvényekre való felragasztása által lesz leróható. Ehhez képest az arcképes évi igazolványok "a jövőre az illető igényjogosult alkalmazottaknak felettes hatóságukhoz intézendő és arcképükkel, 50 kros bélyeggel, valamint 50 kr. kezelési költséggel felszerelt folyamodványaikra a jelzett hatóságok által szerkesztett jegyzékek alapján lesznek kiszolgáltatandók, illetve érvényükben meghosszabbitandók. Ezen jegyzékeknek mindazon adatokat kell tartalmazniok, melyek az illető alkalmazottak igényjogosultságának elbírálásához szükségesek. A felettes hatóságok a kérdéses névjegyzékeket az illetők arcképeivel és fejenként 50 krnyi kezelési költséggel felszerelve, a már megállapított határidőkben jövőre is két példányban szerkesztve tartoznak az államvasutak igazgatóságához beküldeni, a folyamodványokat ellenben visszatartják. A pénzügyminiszter úr határozata értelmében tovább á a bélyeg-kötelezettség az egyszeri utazásra szóló igazolványok s illetve az 50% dijnwséklésre jogosító szállítási utalványok kiállítása iránt esetről-esatie az államvasutak igazgatóságához vagy az üzletvezetőségekhez intézendő kérvényekre is fenntartatván, ezek úgy, mint eddig, jövőben is 50 kros bélyeggel ellátva nyújtandók be". gymnasztikál a nyelv, de nem volt felesleges az öntudatos gymnastikálás Demosthenesnél, ki eredményét is látta aztán. Legfényessebben igazolja a beszélőszervek gymnastikájának szükségességét a Demosthenes példája. Ismerjük legalább nagyjából Demosthenest; látjuk benne azt a ritkán előforduló sajátságos jelenetet, hogy óriási szellemi tehetsége mellett hibás beszélő szervezete volt; ezt ki kellett neki egyenlítenie Talán meg sem kérdezte a doktortól; magától találta ki, hogy ha sokat gyakorolja a száját, teljes erős — és szellemének megfelelő egészséges hangot tud adni. Es sikerült. De nem volt ám sem kényes, sem rest: ha a sok szavalás közt az Ínyéhez és nyelvéhez verődött hang nem volt elég erős azokat idomítani, kövecseket tett oda, hogy azok is üssék s a tenger zúgása közt kiabált, hogy az is növelje a küzdelmet. Mi ne kívánjunk a gyermektől ilyen nagy küzdelmü gymnastikát,; nem is szükseges. De a rendest követeljük, hogy ne 1 'gyen majd szüksége olyan nagy küzdelemre, mint Demosthenesnek. A kisdedeknél s néha felnőttebbeknél is a seíypités (pösze) egyik-másik beszélőszerv fejletlensége miitt van, s nagyon roszul teszik szerintem, ha a nevelő dajkák, anyák és a többiek a gyermekvilágba leereszkedve kényeztetésből a beszédet is a gyermek nyelve szerint int V.ik hozzája, az r-t j-nek s az s-t sz nek ejtve ki. Ezzel hátráltatják a beszélni tanulást. Még csak kedvességet s in okoznak a gyermeknek efféle becéztető beszédekkel : jwpa, jetek, magyajó — jitkán jikot a jigó ; mert szívesei:'.!>n mondaná ő helyesen, csakhogy még nincs tehetsége Inzzá. A selypen és lustán beszélő gyermek mellé — jól teszik a szülők, ha minnél pattogósabb szolgálót vagy nevelőt vesznek fel. ki a gyerek minden szavára tizet vág vissza, nagy sebbel-lobbal, mely épen ugy ösztökéli a gyere ket erősebb meg erősebb szólásra, mint Demost'ieuest a tenger zúgása. Mi következik mindezekből? MindezekKépviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület f. hó 22-én d. e. 10 órakor Botfy Lajos polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott a képviselők szép számú részvétele mellett. A közgyűlés első tárgyát a városi tanács előterjesztése képezte a városi hivatalos helyiségek szaporítása tárgyában. A képviselstestület a városháza épületének átalakítása és két emeletre való építése tárgyában benyújtott s már szakértöileg megvizsgált költségvetést elfogadta s az árlejtés kiírása- és foganatosításával a városi tanácsot azzal bízta meg, hogy a városházánál levő boltokban a bolthajtás eltávolithatása és vastartánynyal való átalakithatására nézve szakértővel helyszíni szemlét tartasson és amennyiben az átalakítás az átlagosan bejelentett 1600 frtot nem haladja jóval túl, úgy a bolthelyiségek ily irányú átalakítását is vegye bele az árlejtési feltételekbe. Olvastatott a városi tanács előterjesztése a felső kereskedelmi iskola fenntartása tárgyában. Az előterjesztés szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1896. december 15-én 47.138 sz. a. kelt leiratában értesítette a város közönségét, hogy mérlegelve a helyi viszonyokat, a felső kereskedelmi iskola beszüntetését ez idő szerint ő sem tartja indokoltnak; azonban e tárgyban csak is akkor fog érdemlegesen és végleg határozni, amikor a polgári fiu-iskola teljes megszűnésével felmerül az önálló í<ereskedelmi iskola szervezése, amelynek szervezését annak idején ujabb elbírálástól teszi függővé. Tekintve, hogy a f. évi junius hóban a polgári fiú-iskola egészen megszűnik : a tanács elérkezettnek látja az időt, hogy a felső kereskedelmi iskola végleges fenntartása tárgyában a miniszterhez kérvény intéztessék s a kérvény küldöttségileg adassék át a miniszternek. A képviselőtestület a tanácsi előterjesztést egyhangúlag elfogadta, a küldöttség bői az következhetik és következzék is, hogy; az iskoláztatásnál tartsuk nagy fontosságúnak a fenhangon való olvasást, tanulást, még a serdültebbeknél is. Ezt azért szükséges kimondanunk, mert bizony sokan nem tekintik fontosnak, úgy kell lenni, s azért nem tekintik fontosnak, mert az a legegyszerűbb, legelemibb dolog; s azt hiszik, hogy az 1. elemi osztályon túl már túl van a gyermek minden gyakorlottságán az olvasásnak s következhetik már a fejtörő számtannak néma tudománya s más okos elméleti rendszerekkel és kemény metaphorikus stílussal megalkotott tankönyvek értelmezése. Ez nem egyéb, mint a modern haladásnak rohanó Manlichere, mely gyakran a célon is túllő. De evvel ne bajlódjunk. Legyen a nagyszellemü tankönyv a kis gyereknek tápláléka, ha tud lenni (?!), delegyen tartalékban mindig legalább a legelemibb dolog: az olvasni tudás, hogy ha az iskolákat kijárja s a magas röptű dolgokat fel nem foghatja (mert van rá eset), mondhassa magáénak, a mire ingyen is szert lehet tenni, az olvasást. Én nem akarok az olvasás külön nemeiről s azok theoriájáról beszélni. Hiszen jó, ha már ismerjük az u. n. gépies, értelmes éz szép olvasás elméletét, de a gyerek avval semmit sem nyer, ha mi mindezekkel tisztában vagyunk. Én általában szólok az olvasásról, mint 1-ör a tanulás eszközéről, 2-or mint a beszédszervek gymnasztikájáról; mindkét esetben ajánlva lehetőleg mindig a fenhangon való olvasást kicsinynek úgy, mint nagynak. Tanulásnál is azért jobb, ha fenhangon olvasunk, mert így az ismeret két uton jut agyunkba : a szemünkön át és a fülünkön át. Sokkal fontosabb ám még a hangos olvasás a gymnastikálás szempontjából, hogy erősödjék a tüdő és a beszélő szerv, hogy erősödjék és hatalmasodjék a hang. A levegő, mint hang, erősíti a szerveket s az erősödött szervek viszont erősebb hangot adnak — s az ép erőhöz