Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-06-26 / 26. szám

megérdemli, hogy amikor kihűlt nemesen dobogó szive, elhúnytát sirassuk és emlékét kegyettel megőrizzük. S valóban, aki néma szemlélője volt a közrész nek, mely a boldogúltat ravatalánál környezte, láthat mily köztiszteletnek örvendett s meggyőződhetett arr hogy az emberek szivében maradandó emléket állí magának. ét la, •ól tott Szigethy Antal előkelő nemesi családból született 1827. január 27-én Zala-Egerszegen. Atyja nemes Szigethy István Zalavármegye táblabirája, vallásos érzelmű anyja Jagodics Rozália) Jagodics János földbirtokos leánya, családja utolsó sarja volt. A gymnasium 1—2 osztást Zala-Egerszegen Némethy profeszortól tanulta. Innét Nagy-Kanizsára került; a 7—8-ík osztályt Szombathelyen végezte. Vallásos érzületénél fogva korán érzett hajlamot a papi pályára, de atyja ellenezte, Deák Ferenc pedig, ki személyesen ismerte, a család kezei között lévő eredeti okirattal arra az alapítványra nevezte ki, melyet Zalavár megye karai és rendei a/, ö nevére alapítottak, s amiről hazánk bölcse a következő levélben értesítette a családot: » Szigethy István táblabíró urnák fiját Antalt, ki most Kanizsán oskoláz, nevezem ki ezennel a folyó oskolai évre azon alapítvány egyik helyére, melyet T. n. s. Zalavármegye Rendeinek kegyessége nevemre alkotni méltóztatott. Kelt Zala-Egerszegen október 2-án 1841. — Deák Ferencz sk.« Mint a Deák-atapítvány első ösztöndíjának élvezője, végezte gymnásiumi tanulmányait. A jogot Győrött a legjobb sikerrel végezte. Az 1847/48-ik évi országgyűlés kezdetéig Zalavármegye tiszti főügyésze oldalán joggyakorlaton volt. 1848-iki országgyűlésen mint báró Gerliczy Mihály távollevő főrend követe vett részt, hallotta az akkori ki váló államférfiak (Eötvös, Széchenyi, Felsőbükki Nagy Pál stb.) hatalmas szónoklatait; hallotta Kossuthot, midőn a véderő megajánlásakor betegen azt az ismeretes »Leborulok a nemzet nagysága előtt . . .« kezdetű beszédét mondotta. Ismerte Petőfit, Pázmándy házelnököt, s az akkori mozgalmas kor kiváló egyéniségeit. 1848. ápril. 1-én a nádor itélömester oldalán jegyzőül felesküdvén, 1848. év decz. 2-án ügyvédi vizsgálatot tett. Az országgyűlés menekülésével ő is bujdosott több helyen, míg végre "átkelvén az Alföldről a Dunán, haza jöhetett. 1849. január 16-án hazajővén, családi fészkét feldúlva találta; mert atyja 1848. decz. 31-én meghalt. Közlekedési eszközeink, posta, távíró utján nem értesülhetett e csapásról; hogy mily borzasztóan hatott ez lelkére, kitűnik naplójából, melyben oly meleg hangon emlékszik meg atyjáról. 1849-ben "ügyvéd lett. 1860—1861-ig pedig bírói hivatalt vállalt. 1857. év június 10-én megnősült, nőül vévén Rósa Antal fővárosi ügyvéd leányát, Etelkát. E házasságból születtek gyermekei Gizella, Árpád, Zoltán. A sors nem engedte, hogy boldog legyen. Szépre ményü fiát Árpádot, már 1870-ben elvesztette, másik fia Zoltán, kit kiváló gonddal, nagy költséggel a jezsuiták kalksburgi kollégiumában, majd Sopronban neveltetett, az első évi jogot Párisban elvégezvén, hazajött s oly súlyosan megbetegedett, hogy fiatalon, élete virágában 1885-ben április 27-én 2l éves korában meghalt. De ez még nem volt elég. Vője, Erdős Géza ügyvéd, kivel leánya 1880. októberben egybekelt, hosszú kínos szenvedés után 1887. febr. 28-án elhalt. Némán, megadással tűrte a csapást, s a munkában keresett vigasztalást. 1875-ben megalakult ügyvédi kamara egyhangúlag alelnökévé, 1890-ben pedig elnökévé választotta. 1873— 1888-ig a Zalavármegyei Gazdasági egyesületnél titkári nyert. Száz közül egynek- kettőnek jutott egy-egy frtos ezüst tallér s a kurátor urnák vagy egy nyakába szakadut elmeszülemónye, a molytól is kibérelve. Nó, vagy arany még ritkább számba ment. De meg is becsülte e ritka portékát a kis bolond nebuló, s otthon csudájára járt a falu népe. Most bizony szekérderék számra osztják ki a könyveket jutalmul a jó tanulóknak. S az a jó, hogy mindenik jó. Nem is illenék elkedvetlenedést csinálni. Sőt egy fővárosi indítvány azt mondja, hogy a miniszter ur s a tanár urak ezután világért se a jó tanulóknak adjanak könyveket, hanem osszák ki azokat a rosz tanulók között jutalmul és buzdításul. A jók ugy is tudnak, tanuljanak már ezek is valamit. Meg kell vallani, krisztusi elv. Csakhogy ennek már aztán nem lehet jutalom a neve. A hal ugy is tud úszni, minek annak a viz, csináljunk tavakat a juhok és a tyúkok alá és tanítsuk meg úszni a lapos vasat. Vagy a tékozló fiú históriája juthat eszünkbe, kit az apja összevissza csókolt, miután az elverte minden vagyonát. Rizony magas fokra fog emelkedni a szeretet vallása, mikor eljön az eset, hogy ha a tanítvány felpofozza mesterét, ezért a tanár ur jutalmul megcsókolja a nebulót, s győzelmi díjul egy bibliát nyom a markába, hogy ezutánra tanuljon belőle emberséget. A kis zseni pedig megértve a magasztos elvet, debreczeni kolbászt vagy csácsi sajtot takar a szép levelekbe, melyeket már egyébre, föl nem használt. Különben többféle úton el lehet jutni Rómába. Lehet hogy utánam senki sem jőne. De én olyan bolond vagyok, hogy a rosz tanulónak nem adnék jutalmul könvvet, hanem kapa-kasza nyelet; sőt nem bánnám, ha a nevét sem tudná leirni, mintsem, hogy azt csak váltókon érvényesítse. Ugy ám, édes fiaim! heveredjetek a két hónapos vakációknak zöld pázsitjára, — de jusson eszetekbe, hogy a jutalom vagy könyv, vagy kapanyél, tertium non datur. t>. á. hivatalt viselt. 1870-töl fogva Zalavármegye törvényhatósági bizottságának tagja, az állandó választmánynak 1898-ig alelnöke, a központi választmánynak 1896-ig tagja. Zalavármegye területére alakított egyenes adó felszólamlási bizottságnak 1878-tól elnöke. Ez időre esik Zala-Egerszeg város közművelődési érdekei előmozdítása céljából a városi felekezeti elemi iskolának községi iskolává való átalakulása, ezeknek folytonos fejlesztése, a tanítók anyagi helyzetének javítása, a polgári iskola s a fögymnásium létesítése, valamint a város anyagi érdekei tekintetéből a vasúti összeköttetés és állomás megvalósítása, melyekben a közönség érdeklődésének felkeltésére és emelésére, a város képviselő testületi ülésein, a sajtó utján és társadalmi uton, anyagilag is áldozva a legjobb sikerrel közreműködött. Időközben Zala-Egerszeg város iskola széke elnökévé választotta, a vallás- és közoktatásügyi minister pedig ministeri iskolalátogatóvá, majd az államivá átalakult elemi iskola gondnoksági elnökévé kinevezte. A zala-egerszegi önsegélyző egyletnek alapításától ügyésze, a Vas—Zalamegyei takarékpénztár helybeli fióktelepének 1882—1893-ig igazgatósági elnöke, a Zalavármegyei takarékpénztárnak 1893-tól fogva igazgatója. A kereskedelemügyi miniszter 1896-ban kinevezte a felső kereskedelmi iskolához miniszteri biztosnak s mint ilyen, 2 éven át vett részt az érettségi vizsgálatokon. Akik közelebbről ismerték, bámulták benne a rendkívüli munkásságot, a szigorú pontosságot és lelkiismere tességet, amelylyel tiszteletbeli állásait betöltötte. Dacára hajlott korának, dacára hosszas betegségének, lázas tevé kenységgel dolgozott s bámulatos munkakedvét, kitűnő emlékező tehetségét utolsó ideig megtartotta. Élénken emlékezhetünk még arra az eszmékben gazdag, magyar és latin írók idézeteivel bővelkedett ünnepi beszédre, amelyet az ezredéves ünnepségek alkalmával 1896-ban városunk'díszközgyülésében tartott; másfél óráig lekötve tartotta a hallgatóság figyelmét s bár már akkor beteges volt, ifjú tűzzel, hazafias lelkesedéssel mondotta el ünnepi beszédét. — Ez volt utolsó nyilvános szereplése. Hosszú, kínos betegség után hunyt el f. hó 21-én éjjel 11 órakor. A város középületein lengett fekete zászlók hirdették a gyászesetet. S hogy mily köztiszteletben állott, fényes tanubizonyságufszolgálnak a gyászoló családhoz sürgönyileg, valamint levélileg érkezettt részvétiratok; sokan pedig személyesen fejezték ki részvétöket. A boldogult ravatalára koszorút küldöttek: A család »Te elköltözöl, de emléked örökre velünk marad — hű családod.cc.— Szigethy Elvira ^Felejthetetlen jó Tóni bácsinak — Elvira.« — Dr. Szigethy Elemér »Kik téged nagyon szerettünk — Elemér és családja.« Dr. Szigethy Károly ^Tóní bácíinak — Károly és Iza.« — Szigethy Ferenc »Tóni bátyámnak — Forkó.« — Németh Péter kúriai biró és neje »Szeretett Tóni bácsinknak Németh Péter és neje.« — Erdős Jenő »Kedves Tóni bátyánknak — Erdős Jenő és családja.® — Dr. Hérics Tóth János kir. táblai tanács-elnök »Felejthetetlen jó barátnak — Hérics és hozzátartozói.® — sSzeretve tisztelt elnökének — a zala-egerszegi ügyvédi kamara.« — »A nagy-kanizsai ügyvédi kar — szeretetett elnökének.« »Az Önsegélyző egylet — felejthetetlen ügyészének.® »A Zalavármegyei takarékpénztár Részvénytársaság — érdemdús igazgatójának.® — »A polgári és felsökeres kedelmi iskola tantestülete —• kegyelete jeléül.« — »Az elemi iskola tanító testülete — A gondnokság elnökének.® — Balogh Gyula és neje, — Bajomy István és családja. A család részéről kiadott gyászjelentés: x>Özvegy Szigethy Antalné született Rósa Etelka, leánya Szigethy Gizella özv. Erdős Gézáné maguk és ennek gyermekei Erdős írnák és Erdős Levente, valamint a szélesköiü ro konság nevében is szétroncsolt szivük legmélyebb fájdalmával tudatják, bogv forrón szerett drága férje, illetve gondos atyja, nagyatyjuk és jó rokonuk Szigethy Antal ür, köz- és váltó ügyvéd, a zala-egerszegi ügyvédi kamara elnöke, fáradhatatlan és munkás életének 72-ik, boldog házasságának 42-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után 1898. junius 21-én éjjel 11 órakor jobblétre szenderült. A drága halott hűlt tetemei hó 23-án d. u. 5 órakor fognak a róm. kath. anyaszentegyház szertartásai szerint eltemettetni, az engesztelő szentmiseáldozat pedig ugyanaznay d. e. 9 órakor fog a plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Zala-Egerszeg, 1898.|junius22-én. —Legyen uyugalmaédes,álmazavartalan! A közrészvét legfényesebben nyilatkozott meg a boldogult temetése alkalmával, amelyhez a család az elhunyt végakaratához képest kétfogatú gyászkocsit rendelt. A temetésen testületileg jelent meg a vármegye tisztikara élén dr. Jankovich László gróf főispánnal, a zalaegerszegi kamara Hertelendy Béla elnökhelyettes vezetése mellett, a városi képviselőtestület, kir. törvényszék, kir. járásbíróság, kir ügyészség, kir. erdőgondnokság, a zalamegyei gazdasági egyesület, a kir. tanfelügyelőség, a polirl, kereskedelmi és elemi iskola tantestülete, a zalavármegyei takarékpénztár, a zala-egerszegi szövetkezeti önsegélyző egyesület, a tűzoltó csapat, az iparos ifjúsági egyesület; szép számmal volt képviselve a vármegye törvényhatósági bizottsága s óriási közönség. Béke lebegje körül a megdicsőült drága porait! FelhiYás. Magyarország hazafias érzelmű értelmiségéhez! Ha nemzetünk történelmének bármely korszakát apozgatjuk, mindenütt találkozunk ama korból kimagasló alakokkal. Így a vad török-tatár duló harcai teremtették ama halhatatlan emlékű hősöket, kik a harctéren emelkedtek ki lelkesen küzdő honfitársaik közül. Majd ismét a béke idején akadtak korukat túlszárnyaló lángelmék, fenkölt, nemes jellemek, kik magas szellemei vagy dus anyagi kincseikkel áldoztak a haza oltárára. S ha nagy számban nincsenek áldozatkész, Önfeláldozó nagyjaink, vájjon hogyan állhatott volna fenn édes magyar hazánk egy ezredéven keresztül annyi veszély, annyi ármány által környezve V Természetes, hogy a sok ádáz harc és küzdelem egy időre szellemi tespedést is vont maga után s idő kellett, míg abból kibontakozva, felfrissült erővel látott a lélek a megerősítés, s a szellemi újrateremtés munkájához. Ez idők jelesei alkották ama nemes eszméket, melyeknek megvalósítása sok tekintetben az utódokra maradt. S vájjon mi volt az, ami a bajvívó harcost hőssé avatta ? Avagy mi sarkalta korszakalkotó tettekre, egész nemzedékekre kiható magas eszmék keresztülyitelére hazánk nagyjait ? Mi más, mint a honszeretet ! A honszeretet, mely oly hatalmas erő az emberi lélekben, melv életre kelti a szunnyadó tehetségeket s szárnyra kel általa a tespedő lélek, alkotásaival egy világot ejtve bámulatba. A honszeretet, mint a szikra a forgács között, ott él minden magyar szivében ; csak egy kis áram s már lángra lobban. Az áram itt van; mutassuk meg mi is, mire képes bennünk a honszeretet. A honszeretet volt az, mely az ujonan alalkult „Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesületet" létrehozta s ugyancsak az vezéreli az egyletet működésében, az ad kitartást, lelkesedést, hogy kitűzött célját mielőbb megközelíthesse. Muraszombat város, a muraszombati, szent-gotthárdi és alsó-lendvai járások ama része, melyre az egyesület működése kiterjed, a hol a vendség, — melynek magyarrá tétele az egyesület feladata — lakik, gazdaságilag oly szegény s oly csekély számú értelmiséggel rendelkezik, hogy ez elem a legnagyobb áldozatokkal sem képes nagyszámú társadalmi feladatát önerejéből teljesíteni és azt az értelmiséget a már fennálló, számos egyesület, melyek mindegyike égető szükséget pótol, anyagilag máris túlterheli. A magyarság fentartása és megerősítése ezen a vidéken egyike a legfontosabb nemzeti érdekeknek. Kevesen tudják, hogy a három járás óriási területén mily gyenge a magyar elem s hogy az országszerte oly kevéssé ismert, eddig majdnem teljesen agyonhallgatott vendség mily kedvezőtlenre billenti Vas- és Zalamegyékben a magyarság statisztikai mérlegét. Legtöbben közönyösen veszik azt, hogy oly erős az idegen ajkú elem ezen a tájon, sőt talán biznak abban, mikép a vend nép többségének kétségtelenül hazafias érzelme és a nyelvek megtanulásához való tagadhatatlan tehetsége az eddigi eszközökkel is eredményre vezet. Ezzel szemben azonban utalnunk kell a külföld és különösen a rokon fajú szlovénség napról-napn jobban érezhető befolyására, melylyel fejlettebb nyelvét és irodalmát nagy terjedelmű és jelentékeny pénzforrásokkal rendelkező egyházi és világi egyesületei segítése mellett a vend népre kiterjeszteni törekszik s melynek ellensúlyozása mindinkább komolyabb kötelességünkké teszi az összetartást és a művelődésnek nagyobb anyagi áldozatokkal nemzeti irányban való fejlesztését. Nem kell elfelejtenünk azt sem, hogy a magyarositásnak itt benn, a járások területén is vannak a külfölddel és a többi szláv nemzetiségekkel titokban érintkező, veszedelmes ellenségei, kiknek neve csak azért nem vált országszerte hazafiatlanságok miatt szomorúan nevezetessé, mert a vend nemzetiség viszonyait a hazai, sőt a megyei sajtó sem méltatta eddig kellő figyelemre. A „Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület" egyik legkiválóbb feladata az előbb ecsetelt állapotnak nyilvántartása és megismertetése, mi végből a vendség főhelyén Muraszombaton „Muraszombat és Vidéke" cimmel nagy áldozatokba kerülő lapot tart fenn, mely éber őre lesz nemzetiségi területen a magyarosítás szent ügyének. A honszeretet nevében fordulunk tehát minden nemesen érző, hazáját igazán szerető honfitársunkhoz, hozza meg a magyarositásnak azt a csekély áldozatot, de mely a tömörülés által mégis egyesületünk jelentékeny fellendítését eredményezné: lépjen be a „Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület" tagjai sorába. Csekély a tőke, mely kockára tétetik s dús a kamat, a mi érte jár. Muraszombat, 1898 május hó 1-én. A Vendvidéki Magyar Közművelődés Egyesület választmánya. Tanítói jubileumok. Igazán szivreható ünnepségeknek volt a színhelye f. hó 18-án és 19-én a Muraköznek 2 községe. Mura-SzentMárton ós Csáktornya egy-egy pillanatra a tanítványi kegyeletnek gyújtott lángot a tanító irányában, ki tele reménységgel itjan indul meg rögös pályáján s vontatja egész életén keresztül türelemmel annak nehéz szekerét, abban a misszióban, hogy nevelje és tanítsa a nemzedéket s hazafias iránt adjon érzelmeiknek s egész életűknek. Földi javakban munkálkodásáért nem igen részesül; fáradságos munka mellett sokszor nélkülözésekkel is kell megküzdenie ; s ha egyéb keserűségek nem érik is, az a tudat, hogy őrlő feladat jutott neki osztályrészül, mely nyomát hagyja szervezetében a maga tarló munkájának: egymagában is elegendő arra, hogy a tanítói állást a legterhesebb élethivatások közé sorozza. S így csak két dolog van, mely a tanítói hivatást magasra emeli s bizonyos ideálizmust kölcsönöz neki; az egyik a tudat, hogy az emberiségnek s a hazának teszünk vele szolgálatot s másrészt, ha a közönség, a tanítványok részéről azzal a méltánylással és elismeréssel találkozunk, mely felejteti a fáradalmat s keserűségeket és kitartást önt a küzdő munkájába, hogy feladatának ezentúl is minél eredményesebben megfelelhessen. S ennek a jóleső érzelemnek a szép jeleivel talál-