Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-06-12 / 24. szám

koszorút, e koszorúba én is egy igénytelen levélkét illeszszek. Nincs nemzet, legyen bár művelt vagy műveletlen, mely történelmének kimagasló emlékeit kegyelettel nem ünnepelné. E kegyelet a nemzeti mult emlékei iránt lelkesíti a magyar nemzetei is, hogy ugy a haza szent földjén fönnálló nemzeti létének ezer éves évfordulóját, mint fenséges Uralkodónk megkoronáztatását, alkotmányunk visszaszerzését, méltóan megünnepelje. Hisz lelkünknek minden gondolata, szivünknek minden lüktetése a nemzeti nagy emlékek megünneplését, mint hazafias szent kötelességet állítja elénk, illő tehát, hogy a mai nap szivünknek, lelkünknek öröm és hála ünnepe 'egyen. Vérében van a magyar nemzetnek, hogy nem élhet hazája, királya nélkül. Vérében van a haza szeretet. Innét van az a szenvedélyes ragaszkodás hazánk- és királyunkhoz. s így lett a szokás hatalma és szenvedélyek ereje,(politikai tényező nemzetünk életében és történelmünkön meglátszik a közszellem érzete. De hát van-e magasztosabb, lélekemelőbb mozzanat egy nemzet életében, mint, az, hogy alkalma, joga van tulajdon legkitűnőbb erényeit törvénybe iktatni? Ily közjogi törvénye semmi más nemzetnek nem volt soha, de ezred éves fennállását sem ülte meg soha egy nemzet sem. A magyar nemzetnél mindig összeforrott e hármas fogalom : „Hazaszeretet, király iránti hűség és alkotmányos szabadság." — Nem tűrtünk szolgaságot; történelmünk lapjai fényes bizonyságot tesznek arról, hogy midőn nemzeti királyok uralkodtak fölöttünk, ha volt egy olyan, ki alkotmányos jogainkat megséi tette, alá íratták vele az „Arany bullát." A nagy Mátyás király ellen is föltámadt a magyarok szabadság szeretete, mikor a nemzet jogaira lépett. És hányszor emeltünk fegyvert a szabadság védelmére, mikor a törökök vagy más idegen népek leigázták bennünk? Gyöngék valánk, háborúkat viseltünk még is, mert a halált is többre becsültük a rabszolgaságnál. így örököltük hazánkat, alkotmányos szabadságunkat apáinktól, őseinktől; így vette át egyik század a másiktól. IIa pedig balsorstól üldözve elvesztettük alkotmányos szabadságunkat, nem tudtuk megszokni a jármot, s ha nem forgathattunk kardot kezünkben, törvényes ellenállást fejtettünk ki, s meggyőztük az uralkodókat, hogy Magyarország fölött csak alkotmányos szabadsággal lehet uralkodni. így jutottunk — küzdve folytonosan jogainkért, szabadságunkért — 1848-hoz, a mikor a szomszéd államoknépeinek szabadság eszméi fölforralták ereinkben a vért, s azok után indulva, el akartuk temetni a középkort gyászos emlékeivel együtt, s mindenkit e hazában szabaddá, egyenlővé, boldoggá tenni. A magyar szabadság hajnala tehát feltűnt, milliók érezték hatalmának áldását, de rövid idő múlva háborút viseltünk érte egész Európával, s a kivívott függetlenséget Világosnál elvesztettük. De a szabadságot, alkotmányunkat, mely nem függ a fegyverekhatalmától, a lélek erejével visszaszereztük Ragaszkodásunk alkotmányunkhoz, nemzetiségünkhöz, nyelvünkhöz nem maradhatott eredmény nélkül; felséges uralkodónk megértett bennünket, felkereste hű magyar népeinek szivét, önszive sugallatát követve, visszaadta alkotmányos jogainkat, szabadságunkat, s 1867. junius 8 án Szent-István koronájával magát Magyarország királyává koronáztatta. Az óta 31 év mult. el — kedves növendékek! E 31 év fényesen igazolja azt, hogy a király és nemzet érzések- és törvekvésekben összeolvadva, oly erőt, hatalmat nyertünk, melylyel képesek vagyunk dacolni minden vészszel. E 31 év alatt hazánk a hatalom, műveltség, ipar, kereskedelem terén oly magas színvonalra jutott, melyen még soha- sem volt, miért is hálatelt kebellel kérjük az Ég urát. hogy szeretett Királyunkat, felséges uralkodónkat hazánk javára, alkotmányos szabadságunk biztosítására, hű népeinek boldogítására sokáig, igen-igen sokáig tartsa meg! Légy áldott, légy boldog felséges urunk, királyunk! Szeresd e nemzetet ugy, mint e nemzet szeret Tégedet! Ha komoly viszonyok neh'ézzé teszik fejeden koronádat; ha vállaidat súlyos gondok nyomják; ha az ajtód előtt álló őr nem képes a szenvedésektől megvédeni : enyhítse fájdalmaidat az a tudat, hogy hű alattvalóid veled érez nyészik és az emberiséggel úgyszólván egykorú. Már régen meg van írva : figulus figulum odit, mendicus mendico invidet; a fazekas a fazekast gyűlöli, a koldus koldustársára irigykedik. A történelem bizonyítása szerint „kenyérmezei ütközet" csak egyszer volt; de a kenyérért (husosfazékért) való küzdelem és harc mindennap megújul és permanens. Tisztes nemes verseny, kell hogy legven; de ez nagyban különbözik az aljas kenyéririgységtől. A félvégzett proletár elemekből az élet piacára oly tömeges kínálat dobatik, a melylyel a kereslet sehogysem állhat arányban; a minek azután természetes folyománya, hogy —* több lévén az eszkimó, mint a fóka — árulkodás — és áskálódással, tányér- és talpnyalással igyekszik egyik a másikat — sokszor még kenyerespajtását is — állásából kitúrni, kimarni. L)e reájuk is illik ám a közmondás: „Canis, dum os rodít, socium, quem diligit, odít." „Mely kutya csontot rág, gyűlöl minden kutyapajtást." A kenyéririgység tehát, mely az embert embertársának farkasává teszi, valóban kutyamesterség Micsoda az ember az újságban ! A mikor megszületik : egészséges," erőteljes gyermek ; a mikor iskolába jár: szorgalmas, töiekvő tanuló ; a mikor szüleitől megszökik : kedves jó fiú, a ki jöjjön haza, mert mindent megbocsátanak neki; a mikor a hirdetések immár nem szokatlan utján feleséget keres, tisztességes családból való fiatalember; a mikor pénztárcáját elveszti: szegény háziszolga; a mikor kopott, zsiros kalapját újdonatúj kalappal kicseréli: az a jól ismert ur. a ki nem akar magának kellemetlenséget szerezni; és mikor meghal: a derék hű barát és férj. — „Requiescat in pice! Hát a költők mit mondanak ? nek. Áldjon meg a Mindenható hosszú élettel, áraszsza rád áldását, mert benned bízunk, benned van minden lemérn ünk- és vígasztalásunk! És most hozzátok emelem szavaimat kedves növendékek! Ti vagytok hazánk jövő reményei. Véssétek sziveitekbe a honfiúi erények legdrágábbikát: a hazaszeretetet! Ha meggondoljátok, hogy mennyi küzdelemmel, véráldozattal szereztetett meg e bon, lehetetlen, hogy szent és mindenek fölött kedves ne legyen előttetek a haza, melyen apáink, anyáink hamvai nyugosznak. Szeressétek tehát a drága hont! Ila ismét jönnének válságos napok, melyek hazánkat, alkotmányunkat, törvényeinket veszélylyel fenyegetnék, kövessétek őseink példáját! Drága hazánk megmentésére ne késsetek véreteket ontani, mert nincs szebb, nincs magasztosabb eszme, mint a hazáért élni és meghalni! Hozzátok is szólnak szavaim, kedves leány növendékek ! Szeressétek ti is úgy a drága hazát, mint szerették ős anyáitok. Ha meggondoljátok, hogy kevés nemzet történelme mutat föl annyi honleányi erényt, oly lángoló honszerelmet és a hazáért oly sok önfeláldozást, mint a magyar nemzeté, lehetetlen, hogy ti előttetek is szent és mindenek fölött kedves ne legyen a haza. Kövessétek ősanyáitok dicső példáját, mert csak igy, mint őseink bajvívó hölgyei, lehettek szép honunknak fényei ! Kérjétek imáitokban a mindenható jó Istent, hogy távoztasson el hazánk egéről minden vészfelleget, hogy minden kül- és belviszályoktól menten századakról századakra, ezredekről ezredekre élhesen, boldogulhasson, virulhasson a haza. Kérjétek imáitokban az ég urát, hogy felséges uralkodónkat, I. Ferencz József apostali királyunkat, hazánk jávára, hű népeinek boldogítására, sokáig, igen igen sokáig éltesse! Az éljenzéssel fogadott beszéd után az ünnepség lefolyása a következő volt: Junius 8-án Wendl Aladártól, szavalta Rcchnitzer Ilonka IV. o. t., A magyarok Istene, Petőfi Sándortól szavalta Ritscher Róza III. o. t., 50 év Sajó Sándortól, szavalta Kovács Ida IV. o. t. Búcsúvétel az erdőtől. Énekelték a polgári leányiskola növendékei. Hazám szeretlek, Rudnyánszkytól szavalta Pados Béla felső kereskedelmi iskolai felső o. t., A hazáról Petőfitől, szavalta Sebestyén Mariska. IV. o. t., A hazáról Jozgits J.-től szavalta Litteczky István felső kereskedelmi iskolai felső o. t., Öiülj hazám, Endrődy Dánieltől, szavalta Hajnal Stefánia IV. o. t., Ébresztő Bajzától, szavalta Pfeifer Károly polgári iskolai IV. o. t., Három leány, Szendey Gábortól, szavalta Kovács Mariska III. o. t., Mikes, Lévay Józseftől, szavalta Hegedűs János felső kereskedelmi isKolai középső o. t. Talpra magyar. Énekelték a polgári leányiskola növendékei. Honleány, Rudnyánszkytól, szavalta Hayymássy Ilona IV. o. t.. Nővér, Inczédy L-tÓl, szavalta Ritsclier Ilonka IV. o t., Éljen a kiiály, Rudnyánszkytól, szavalta Erdösi Ella III. o. t. Szózat. Énekelték együtt a fiú- és leányiskolái növendékek. Végül dr. Ruzsicslca Kálmán kir. tanácsos, vármegyei tanfelügyelő buzdító beszédet intézett a tanuló ifjúsághoz, melylyel a hazafias ünnepség véget ért. Miniszteri rendelet. Az Amerikából származó élőnövények és a San Jósé l>njzstetiivel lepett friss gyümölcs behozatalának tHalmazása tárgyában a földmivelésügyi, pénzügyi és kereskedelemügyi miniszterek együttesen a következő rendeletet bocsátották ki : A San Jósé pajzstetű (Aspidiliotus Perniciosus) Amerikából való behurcolásának megakadályozása céljából a cs. kii', osztrák kormánynyal egyetértőleg, további intézkedésig, a következők rendeltetnek : 1. Elönövényeknek, oltóvesszöknek, dugványoknak és mindennemű, friss állapotban levő növényi részeknek, úgyszintén az olyan hordóknak, ládáknak vagy bármi néven nevezendő más tárgyaknak, melyek a ront nevezett írúk, vagy növényi részek csomagolására szolgálnak Amerikából való behozatala tilos. 2. Hasonlóképen tilos az Amerikából származó mindennemű friss gyümölcsnek, továbbá friss gyümölcs részeknek és hulladékoknak, valamint az ezek csomagolásához használt tárgyaknak behozatala is akkor, ha a „Mi az ember? Mondják : virágnak gyökere, A mely fönn a menyben virul, De ez nein igaz. Virág az embar, melynek gyökere Ott lenn van a pokolban I" Peteii. Es másutt : „Megvetésem és utálatomnak Hitvány tárgya, ember a neved ! V természet söpredéke vagy te, S nem király a természet felett I" Petőfi. Erre elég megjegyezni, hogy „multa licent", sok megvan engedve a poétáknál?, pessimistáknak, az emberés vi'ággyülölőknek. * Es most e zűrzavaros definitiók tömkelege után halljuk, mit mond a könyvek könyve : „Az ember az Isten képmása és hasonlatossága, ki a föld agyagábél alkotva és orcájára az élet lehelete lehelve, lőn élő lénynyé." (Mózes) „Mi az ember kiált fel a zsoltáros király vagy mi az ember fia, hogy meglátogatod őtet ? kevéssel I tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őtet." „Arcot fenségest ada néki, hogy égre tekintsen, Es szemeit magasan jártassa a csillagok ezrein." Ovid. „De az ember — folytatja a szt. könyv — midőn tiszteletben vala, azt nem liecsülte; olyan lett, mint az oktalan állatok, mint a ló és öszvér, melyeknek értelmük nincsen." Az ember az Isten képmását önmagában eltorzította, nemességéből kivetkőztette. Azért mondá az Isten az özönvíz előtt: „megbántam, hogy embert teremtettem !" Mert voltak és vannak Júdások, kiről az Üdvözítő behozatali vámhivatalnál eszközöli vizsgálat akár az árun magán, akár a csomagoláshoz használt tárgyakon a San Jósé pajzstetű jelenlétét állapítaná meg. Az előző bekezdésben jelzett tárgyak csak a bodenbach—tetscheni, a trieszti és a fiumei fővámhivatalokon keresztül bocsáthatók behozatalra. 3. Az 1. és 2. pontban foglalt határozatok az átviteli forgalomra is érvényesek. 4. A földmivésügyi miniszter felbatalmaztatik arra, hogy az 1. pontban jelzett tilalom alól a szükséges elővigyázati és óvreadszabályok alkalmazása mellett esetrőlesetre kivételt tehessen. 5. Jelen rendelet a közzététel naján lép hatályba. Színház. Az elmúlt hét műsora a következő volt: Junius S. Bohém világ, Barier és Murger-nek nagy hírnévre szert tett színmüve, amelynek hatása alatt a Hajazzák és a Bohémek cimü világhírű operák készültek. Maga az epikai mű, valamint az ebből készült dráma is gazdag olyan epizodokban, amelyek Leon Cavallóhoz hasonló lángelméket inspirálhattak. Maga a drámai mű nélkülözi a szerves egységet, de annál megkapóbbak az egyes részletek, amelyekből összerakva van. Rodolphe, költő, Marcel, a „festő", Schaunard, a zenész, Colline a filozofus, kitűnő bohém alakok, Musette pedig egyesíti magában Páris egész könnyüvérü grizettvilágának jó és rosz tulajdonságait. Ami a jelenéseit illeti, sikerültek voltak Klenovics Rodolphe-ja. Vajda Ilona Musette-je, úgy szintén Szilágyi Babtiste-je is, ámbár Musette élethű alakításához sanguinikusabb temperamentum kivánatik, mint aminővel Vajda Ilona bir. Az összjáték is kielégítő volt, csak a rendezésben nem ártott volna egy kissé nagyobb gyorsaság. Junius 9. és 10. A Gésálc. Mindkét előadás jóformán telt ház előtt folyt le. Egyébként úgy a darab, mint az előadás, megérdemelte a telt házat. Szilágyi Vun Ili-ja, Pesti lmári márki-ja, Ái •kossy Reginald-ja, de főleg lelhó Rózsi Molly Seamoore-ja kifogástalan alakitások voltak. Junius 6. A fegyenc milliója. Csekély érdeklődés mellett került színre Thil boust és Blum-nak ez a kissé rémes hangulatu színmüve. Ilenand Pierre és Taquise alakításával Klenovics tehetsége nagyot emelkedett előttünk. Pnntemps Rose szerepét Makó helyett Vajda Ilona igen jó sikerrel alakította. Kivülök sikerült alakitások voltak még Balázsi Lucienje Felhő Rózsi Fauvette-)z. Junius 7. A mikádó. A címszerepben Dobó Sándor jeleskedett és keltett élénk derültséget néhány helyi érdekű kuplé-val. Nagy Gyula (Manlci Poo.) úgy látszik, nagyon hangjánál volt, mert szokatlan jól énekelt. Szilágyi (Koko) és Pesti (Pooli -Bah) szintén kifogástalan alakításokat mutattak be. Kokó három gyámleánya közül kár, hogy jóformán csak Felhő Rózsi (Jum-Jum) énekét hallottuk, de ez annál jobban hatott. Dobó Sárika (Pitíi-Sing.) a II. felvonás közben virágcsokrot is kapott. Junius S. Telt ház előtt került szinre Gaudillet-nek remek vígjátéka: A kikapós patikárus. Amit a francia álnokság csak kifundálhat, az mind benne található ebben a vígjátékban. Nem ujak az alakok, de oly remekül koncipiáltak a helyzetek, amelyekben a szerző ezeket az alakokat szerepelteti, hogy ritkán láthatunk ennél jelesebb alkotást. Az előadással is megelégedhetnénk minden tekintetben, csak a csattanós és ezért leginkább kidomborítandó jeleneteknél tapasztaltunk nemi döcögést az egyes szerepek hiányos betanulása miatt. Mindennek dacára igen jó alakitások voltak Klenovics Ferdinánd-ja, de főleg Balázsi Bertinéj®, aki ma megint remekelt; továbbá Makó Aida Leonid-ja, Szilágyi Furazsó-ja,. Sok élvezetet nyújtott Pesti Kálmán (Paturen) és oláhné (Paíurenné) is. Vajda Ilonához (Palette) hiába, nem illik a francia könnyüvériiség. Junius 9 Másodszor Irilby. Nem olyan nagyszámú közönség előtt, de semmivel sem rosszabb előadásban került szinre, mint először. Június 10. Szünet, az első és jól megé rdemlet szünnap, a kifáradt színészeknek, akiken az utóbbi előadásoknál már látszót a kimerültség. maga mondotta: „jobb lett volna neki, ha nem született volna ez az ember." — Voltak Nérók ós Kaligulák, Marat, Dante és Robespierre-ek, Karaffák és Hnynau-ok stb, a kik mindegyikére ráillenek a költő szavai : „szegény anyád ha tudta volna, dehogy sziilt volna tégedet." A közmondás értelmében, ámbár siirün vetik magvát az emberséges embernek, de mégis igen vékonyan kel. „Az asszony — az írás szerint — átesvén fájdalmain, örül, hogy ember született a világra." Csakhogy nem lehet tudni, hogy a csecsemőnek majdan emberkorbeli teltei és viselt dolgai következtében az emberiség is fog-e örülni, avagy vérkönyeket sírni ?! Mert: „Elvesztette az ember minden értékét, Ila megszűnt e három szóban hinni: Isten, erény, szabadság." Schiller. Mindazáltal az emberek felőli ítélkezésben a világ részrehajló és igazságtalan szokott lenni. Ha nagyot vétkezik, azt mondják róla kímélettel : ember; a kisebbről kímélet nélkül: gazember! Szintúgy a nagy tolvajokat futni hagyják, a kicsinyeket pedig fölakasztják. A szegényt az ág is húzza, a gazdagot meg a* ördög is segíti. A szerencse szeszélyes istenasszonya egyiket tenyerén hordozza, a másikat meg fölpofozza. Végre is jól mondja a biblia: „nehéz iga /an Ádám fiain és az asszonytól született ember sok nyomorúsággal telik el." (Folyt, és vége köv.) GAÁL FERENC.