Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)
1897-12-19 / 51. szám
XVI. évfolyam. Zalaegerszeg, 1897. december 19. 51. szán). Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. "ír társadalmi, közművelődési És gaziászatí hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Z al am eáy ei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. HVC egj el enik: m inden vasárna ;p. Honi ipar. A fővárosi újságokban is csak úgy eldugva, pár sornyi liirben jelent meg dr. TVlassics Gyula közoktatásügyi miniszter urnák az az intézkedése, melylyel megrendelte a kormányzása alatt levő összes tanintézeteknek, hogy szükségleteiket csak hazai gyárakból és műhelyekből szerezzék meg. Egy ilyen intézkedés egyik legsarkalatosabb pontja a hazafiságnak. Ezen a reális fnndamentumon nyugszik az ország s a nemzetnek boldogsága. A honi ipar eszméjének követése nélkül a hazaszeretet lármája üres frázis, hazug kiabálás. Ennek az eszmének a prédikálása inkább igényelhetné a lapokat, mint annak a tárgyalása, hogy X. y. Iierczegnő tíz éves korában milyen lierczig szögeletes betűket ír Abbáziában. Mit jelent az, hogy pártoljuk a hazai ipart? Először azt, hogy fejlesztjük magát az ipart itthon s nem az idegenek számára, akik esetleg ellenségeink is lehetnek. Másodszor közgazdaságunkat gyarapítjuk : pénzünket itthon adjuk kézről kézre honfitársainknak, kik velünk egy földnek eszik a kenyerét, s velünk együtt hordozzák a közös kötelességek terheit, s nem a külföldiek telhetetlen zsákját tömjük vele, kik azzal a pénzzel alkalomadtán fegyvert kovácsolnak ellenünk, Harmadszor az a nagy jelentősége is van a honi ipar pártolásának, hogy egy kis önérzetre ébredünk, egy kissé elhagyjuk a majmolásts megundorodunk az idegen pávatollakkal való hetykólkedéstől. Micsoda nagy erőt tulaj doni tottak a nagy emberek a honi ipar fejlesztésének ! A Széchenyi Kossuth korszakban védőegyletet alapítottak. S a költők dicsérő éneket mondtak rá. Hogy miképen kell betöltenie az embernek honfi tisztét: ime, példa reá a kultusminister úr csöndes intézkedése. Nem kell hozzá sem védőegylet, sem országos hűhó, sem zajjal járt országos törvény apparatus. ^ Saját hatáskörében a hazaszeretettől diktálva önkényt és jogosan cselekedett a miniszter ur. S ha saját hatáskörükben a többi miniszter urak is igy cselekednének, mekkora védő egyletet jelentene ez már! De a példa ragadós s ez is elkövetkezA „Zalamegye" tárcája. gerlék. — A „Zalamegye" eredeti tárcája. — Künn ültek a nyaraló verandáján és réveteg szemekkel néztek a messzeségbe. Nat íyon fiatalok voltak még mind a ketten. Abban a korban, mikor még a lélek tele van költészettel, mikor még költészet aranyozza be előttünk az egész világot Akkor még a gyanútlan szív csak vonzódást, csak ragaszkodást ismer; még nem ereszkedik rá sürü, fekete fátyolával a tapasztalat; nem rakja tele kétséggel, bizal matlansággal. Az egyik merész tekintetű fiatal katonatiszt, arcán a zajtalan élet üdeségével. A másik egészen fiatal leányka arcán az ártatlanság aranyos zománcával. Olyan szent némasággal, olyan mennyei tisztasággal ültek egymás mellett, mintha csak imádkoztak volna Körülöttük is minden olyan csendes, olyan zajtalan volt mintha áhítatra hívó templommá alakult volna át az egész vidék. A verandára boruló falombok sem rezzentek meg,. A szellő mintha a galyak között pihenve merengett volna azon a két szép liatal teremtésen; egyetlen levélke sem mozdult. Csend, édes, megbűvölő nyugalom simult fákra, fűszálakra, az egész mindenségré. Kgyszerre a közeli patak partja felöl valami édes-bús hang búgott bele a templomi csendbe. Utána nemsokát egy éppen olyan búgó, sírva kacagó hang felelt vissza. A leányka arcára derengő mosoly simult és olyan hetik. Ám ez is még csak a hivatalos elemeket I foglalná magában, a nagy tömeget nem érintené. Magán emberek ügyeibe a miniszterek sem nyúlhatnak bele. De, amint mondom, a példa ragadós, hátha a nagy társadalom önkényt menne utánna, szivének nemesebb sugallatát követve. Önkénytelenül is felötlik itt, az a tréfás idea, hogy bizony a nők nagy kontingensének hatalmas miniszterre volna szüksége, hogy rájok erőszakolja a honi ipar viseletét. Pedig ! — hogy kis kitérést tegyek — nemcsr.k a nép szava Isten szava, de mindennél inkább a a nő szava Isten szava. 0 hordozza a világot. Vagy körülötte, mint sarkpont körül, forog a világ. A hazaszeretet ápolására is ők vannak legnagyobb mértékben hivatva, E nagyszerű hivatásnak legnagyobb és legismeretesebb targyait nem emlitve, csak a leglényegtelenebbnek látszó dolgot hozom fel. - — Viseletűk miatt (ertem a ruhaviseletet), amennyivel több pénzt küldenek ki az országból, annyival több maradna itthon, ha több önérzet és kevesebb hiúság volna bennök. Viseletök miatt (bocsánatot kérek:) értem a magaviseletet), amennyivel több ferde nézet uralkodik a társadalomban, annyival több helyes és egészséges irányzat vezetné az embereket, ha megelégednének a boni gyártmány köntösével. E lapnak egyik előző számában olvastam a cikket a nők hivatásáról. Ugy a Zalamegye, minta többi vidéki lapok tél közeledtével vezércikkeznek a társadalmi életről, hogy régen az összejövetelek, mulatságok melegebbek, közvetlenebbek,derültebbek valának; most fényesek, de feszesek ; cifrák, de hidegek; előkelőek, de kárhozatosak, sőt kinosak. S mindenik újság csaknem iskolailag kidolgozott szép szónoki művel hivja fel hol a kaszinókat, hol a nőket, hogy segítsenek a bajon, változtassák meg a mai társadalom rideg arczulatját. Ne engedjék felnőni a rosz szokások burjánjait! Szép beszéd ! Megtapsolni való! De uram fia! Hogy lehet azt megváltoztatni ? A bajok gyökerére kell mutatni. »Tövestől kell kitépni azokat«, mondaná Petőfi. Ha egy asszony Bécsből hoz ruhát, a kilencvenkilencedik is onnan hoz. S igy szépen megférnek egy társacsókolni való ártatlansággal, tágra nyílt ragyogó szemekkel figyelt a hangokra. A fiatal katonatiszt gyönyörködve- nézte a figyelő, naiv arcát. — Nem ismeri ? Valami gerlepár. - Hát ketten vannak'! — Ketten. Beszélgetnek egymással. — És megértik egymást? — Nagyon szépen. Éppen, mint az emberek. — Aranyos madarak a gerlék. Én csak messziről láttam őket. Nagyon félénkek; nem igen várják be az embert. — Azért majd én valahogy szerzek egy gerlét, hogy közelebbről is megismerje. A lányka leplezetlen örömmel ugrott föl és tapsolni kezdett. — Igazán fog szerezni ? — Mihelyt szerét tehetem. — Énekelni is fog ? — Valószínűleg. — Jaj Istenem, akkor én nagyon boldog leszek. Szeretem, ápolom, gondozom azt a kedves madárkát. A liatal katonatiszt csendes sóhajba fuló hangon mondta: — Az a gerle is nagyon boldog lesz. * * * Másnap alkonyatkor már ott búgott egy gerle a veranda falán, remekművű kalitkában. A leányka magán kivül volt örömében. Körülugrálta a kalitkát, dédelgette a kedves madarat; cukrot kínált neki; beszélt hozzá édesen hízelgő szóval. Befutott anyjáért; hozta ki magával a karjánál fogva. ságban mind a százan —- egy hónapig. Februárban megint mennek Bécsbe. A ki birja, az marja. Négy százalék kibírja a folytatást végig. Ötven százalék visszamarad megmenteni a megmentendőket. Negyvenhat százalék kiizködik az utolsó hullámokkal is, mig ezek minden foszlány! lesodornak róla. Már három csoportra oszlott a diszes társaság. S igy szakadozik tovább szanaszét. S hogy ki tudná őket megint összehozni, Isten a megmondhatója. A vezércikk, tudom, hogy nem. A szétszakadozást a ruhaviselet s az ebből keletkező ethikai viselet okozta. E kettőt szorosan összefüggőnek tartom. Ha az említett példa nem elég bizonyíték erre, hozhatok fel még egyet. A ruha dölyfössé, vagy a mi mindegy, dőfőssé teszi az embert. A nő Istentől teremtve, vagy az emberektől etkényeztetve, amúgy is fölényesebbnek tekintendő; egy szó, mint száz, még gőgösebb lesz, ha külföldi túlzott ruhadarabokkal ékeskedik. S igy nemiscsuda, ha nem alkalmas arra, hogy barátságos társaságokat, társadalmakat teremtsen. Inkább alkalmas arra, hogy válaszfalakat emelve, kasztokat állítson s az embereket elidegenítse egymástól. A leányos házak lánczos kapui nem igen nyílnak meg azok előtt az ifjak előtt, kik csak istenadta erejökkel emelkedtek fel a porból, mert ezeknél talán hiányzik a bajuszpödrő illata s a nyakravaló sincs olyan csokorra kötve, mint a hogy kellene. De hiába volnának a tárt kapuk is, mert az a suhogó ruha ijesztően hideg ... A két. fajta viseletnek ebben is összefüggését találom. Jobban tennék tehát, a vezércikkek, ha arra egyengetnék az utat, hogy a gazdagabbak is, habár költséges, de hazai anyagból varrjanak ruhát. Hátha ez rokonszenvesebbekké teszi őket, s alkalmasabbaknak barátságos társaságok megteremtésére. Semmi kétség, hogy annál üdvösebb volna, ha a nők járnának ebben elől. Mert ha ők akarnak valamit, azt az Isten is akarja, ha elég jól eltalálta ezt a francia közmondás. IIa tehát még ezt a nagy és kényes kontingest is meg lehetne nyerni a honi ipar pártolására a lobbiéi mellett: a társadalmi ethikai viselettől el- Gyere csak anyácskám! Te még sohasem láttál ilyen aranyos madarat. Úgy búg, úgy zokog, hogy szinte megérti az ember: mit mond. Az anya boldog mosolylyal nézte a naiv teremtést, aki ílven kicsiségnek úgy tud örülni. Még javában örültek a gerlének, mikor levél érkezett a fiatal katonatiszthez. Egyik barátja értesítette, hogy siessen be az ezredhez; ne várja be, mig letelik szabadságideje, mert — bir szerint — sok áthelyezés lesz. következő reggel a fiatal katonatiszt bucsut vett a rokoni háztól; de megígérte, hogy ha áthelyezik, távozása előtt még ki fog rándulni hozzájok. Néhány pillanatra egyedül maradt a fiatal, ártatlan leánykával. Odalépett hozzá; megfogta gyöngéden annak hófehér, bársonyos kezét. — Ha pedig még se találkoznánk, Elza, ígérje meg, hogy néha rám is fog gondolni. A leány bohó ártatlansággal nézett a fiatal emberre és nagy, kék szemei tele lettek könyökkel. — Géza ne okoskodjék! Engem ne ríkasson meg 1 Dehogy nem találkozunk. Aztán el tudna maga menni búcsú nélkül? Ezt az aranyos gerlét csak megnézi mégegyszer. Lássa, valahányszor ez a gerle búgni fog, mindig magára gondolok. — Köszönöm, nagyon köszönöm! - mondta a tiszt reszkető hangon és forró csókot lehelt a leányka kezére. Harmadnap valóságos siralomházzá lett a kastély. Elza ide-oda futkozott. A szemei vörösre voltak, sirva. Cukrot, sütemény darabokat dugdosott a kalitkába és beszélt könyörgő, becéző hangon a gerléhez. — Mi bajod édes kis drága tubicám ? Mondd csak Mai számunkhoz egész iv mellélvlet van csatolva.
