Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-26 / 39. szám

XVI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1897. szeptember 26. 39. szán). Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. ír ur 1, m ' r Í3I R A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bér mentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. II! III A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. Megj elenik: minden -vasáriiap. Heverő földterületek. Magyarországon még mindig nem szaporodott a népesség annyira, hogy minden földterületet igénybe kellene venni. Nálunk a földterület nagysága és a népesség még mindig olyan arányban áll, hogy a művelés alá vett föld bőven elég a lakosság fenntartására. A föld-vagyon eloszlása is olyan arányú, hogy a nagyobb urodalmak mindig kapnak elég munkást az egyes időszaki munkák elvégzésére. Ujabban azonban a földmives-osztály, a kisbirtokosok földbirtoka annyira megoszlott, hogy egyes családok a reájuk esett részből nem képesek magukat fenntartani. Ennélfogva ma már egyre erősebb kényszerűséggel lép föl az óhaj, hogy ezek az elszegényedett, de különben munkaszerető, szorgalmas, törekvő családok a maguk számára méltányos és elbírható fizetési föltételek mellett bizonyos nagyságú földbirtokot kapjanak. Zalamegyében is igen sok olyan földterület van, (majdnem minden község határában) melyek ez idő szerint vagy teljesen haszonvétel nélkül hevernek, vagy legfeljebb legelőül használtatnak; de még erre sem igen alkalmasak; mig ellenben kellő műveléssel szőlő alá igen jó talajt képeznének: Ha az ilyen földterületet minden községben bizonyos számú elszegényedett család között előnyös vécelártörlesztési föltételek mellett felosztanák s azokat az első befektetési tőke elnyerésében is támogatnák, — csak megyénkben is igen sok, majdnem haszontalanul heverő tőidet lehetne értékesíteni vagy legalább nagyobb értékűvé tenni. Ámde ez a föld-értékesítés bizonyos föltételekkel járna. Szükségesek volnának hozzá első sorban is a községi hitelszövetkezetek, melyek a földrészletet megvevő vagy esetleg bérbe vevő egyéneknek a legelső befektetéshez szükséges pénzt kölcsön adhatnák. Az ilyen kölcsönnyújtásba csakis a községi hitelszövetkezetek mehetnének bele, amelyek ilyen esetekben nem a pénzintézetek szigorúságával, pedanteriájával bírálnák meg a hitel-ügyletet és nem ragaszkodnának a hipotéka föltételéhez olyan mereven, hanem ismerve személyesen a kölcsönkérőt és annak körülményeit : a kölcsönösszeg biztosítását abban is keresnék s a szerint is bírálnák el, vájjon az illető A „Zalamegye" tárcája. ^párviadal. — A „Zalainegye" eredeti tárcája. — Barkó Pista, meg Kádár Anti volt a falu két legszebb legénye. Mikor vasárnapon kint bejöttek a pusztáról misehallgatni, bizony minden fehéruép-szem megakadt rajtuk. Mindig párosan jöttek, mivel egy pusztán szolgáltak és nagyon szerették egymást. Barkó Pista csikós-bojtár, Kádár Anti pedig gulyás-bojtár volt a porfogói pusztán. Egyik sem volt soha útjában a másiknak; talán azért fértek meg egymás mellett olyan atyafiságos szeretettel. Sámsonban az öreg tisztelendő űr nagyon tapintatos ember volt; űgy rendezte el a helyeket a templomban, hogy legeiül voltak a leányok, azután jötteik a fiatat asszonyok, ezek után a nénikék ; leghátul foglaltak helyet a férfiak, és pedig úgy, hogy a fiatalja került legesleghútulra. A bölcs tisztelendő úr eképpen akart magának áhítatos és figyelmes hallgatóságot biztosítani a templomban. Rendén is volt ez igy ; mert ha véletlenül úgy van a dolog, hogy Barkó Pista, Kádár Anti kerülnek a fehérnépek közelébe, azok a tanulságos, épületes szent-beszédek nagy részben nyomtalanul szállottak volna el. Hanem azután mikor vége lett a templomi áhitatosságnak, és kivonultak a templomból, annál epedőbb pillantásokat vetettek a két sudár legényre. Annak a két szép legénynek ugyancsak módjában lett volna válogatni a falu szépséges szép leányai közöl. Azután mégis az szorgalmas, törekvő, takarékos, józanéletü ember-e s ennélfogva egyéni tulajdonai garantirozzák-e a kölcsönül veendő összeget? A községi hitelszövetkezeteknek többek között ebben az irányban nyílnék a legszebb mód és alkalom a humanizmus szellemében is működni és elejét venni annak, hogy becsületes, törekvő családok a szomorú elzüllés útjára ne jussanak. És ha a községi hitelszövetkezetek ily irányú működését tapasztalnák a tőke urai, lehetetlen, hogy legmesszemenőbb támogatásban ne részesítenék azokat, esetleg kamat nélküli vagy igen csekély kamatú kölcsön nyújtásával; mert hiszen az a tőkének is érdekében van, hogy az ilyen heverő földterületeken az elszegényedett, vagyontalanná vált kisbirtokosok otthont alapithassanak. A tőkének ugyanis minden időben legnagyobb réme volt és ma is legnagyobb réme az a néposztály, mely a munka által nyert minden napi kenyér mellett is az elvesztett vagyon keserűségét és a vagyontalanság reménytelen állapotát hordozza magával. Ennek lelkében szakadatlanul kisértenek azok az emlékek, hogy valamikor neki is volt vagyona, a hova mégis édes tudattal hajthatta le fejét, mert az az övé volt. Valami ismeretlen tudat azt is megmondja neki, hogy nem saját könnyelműségéből, nem saját hibájából veszítette el azt, mert hiszen dolgozott, takarékoskodott; hanem kiűzte őt otthonából a vagyon-eloszlás. Az ilyképpeu meditáló embernek szeme azután vajmi hamar megakad az élet. a sors nagy aránytalanságain s ha valaki csak egyetlen ujjmutatással is rátereli figyelmét valami módra, ahogy ezt az aránytalanságot meg lehetne korrigálni : menten oda veti magát az ilyen áramlatnak karjába s öklöt szorongat a tőke, a vagyonosság ellen. Miután tehát a vagyonos osztálynak ilyen nagyon közelfekvő érdeke az élet, a sors aránytalanságait a humanizmus szellemében enyhíteni: a községi hitelszövetkezetek bizonyára igen nagyértékü támogatásra számithatnának a tőke részéről, ha támogatásért kopogtatva, egyúttal kimutatnák, hogy célul tűzték ki a heverő földterületek értékesítését is s ezzel kapcsolatosan azt is, hogy a szegényebb, vagyontalan néposztály is a fenntartásához és öregsége biztosításához szükséges vagyonkához juthasson. Bizony a községi élet és ügyek vezérlő egyétörtént, hogy ez a két legény egy leányon : Verő Mancin akadt meg a szivével. Mindenki tudta azt már a faluban, hogy a pusztai szép bojtárok egy leányt szeretnek, a ki nem is gazdag, nem is valami nagyon szép, hanem szelid, mint a galamb és munkás, mint fáradhatatlan méhike. A két legény is tudta, de ez nem zavarta meg barátságukat. Azután is csak együtt jöttek vasárnap délelőtt templomba és délután táncba. Ott találkoztak mindig Verő Mancival, a ki teljesen árva volt szegény, Biró András féltelkes gazda fogadta örökbe. A leány szives volt mindkét legényhez és örült neki, hogy azok is olyan szépen megfértek mellette; olyan testvériesen megtudtak osztozni még a táncban is. Soha egyik sem kérdezte meg a leányt, hogy melyikhez húz a szive jobban ; mert tudta, hogy az a válasz valamelyiknek életébe kerül. Egymás között sem beszéltek erről a dologról soha. Hanem ez örökké igy még sem tarthatott. Egyszer Barkó Pista, a csikós-bojtár, egy pohárkával, többet, talált felhörpinteni tánc közben és kissé nekiszilajűlt a kedve. Oda ment Kádár Antihoz, átkarolta a nyakát és azt mondta neki : — Anti pajtás jó kedvem van. — Látom, Pista. — Ilyenkor kurázsisabb az ember. Tudod : mit gondoltam V — Rosszat nem, azt tudom. — Mondok : talán kérdezzük meg Mancikát! Kádár Anti elhalványult, nagyot sóhajtott. Azt gondolta magában: „No, most egyik elbucsuzhatik az élettől." Aztán szomorúan mondta : niségei nagyon üdvös dolgot cselekednének, ha a hitelszövetkezetek alakításával egyúttal a letelepítés ügyét is egybekapcsolnák. Ezzel nemcsak a népen s különösen a teljesen vagyontalan népen segítenének, hanem igen sok heverő földterületet tennének nag3'obb értékűvé s igy az állami vagyon gyarapodását is előmozdítanák. Mi csak az eszmét pendítettük meg; mert méltónak és már elég aktualisuak is találtuk arra, hogy vele a hivatott tényezők érdemlegeset), részletesen is foglalkozzanak. Alispáni jelentés az október hó 4-én tartandó törvényhatósági bizottsági közgyűlésre. Csertán Károly alispánnak a vármegye közigazgatásának és az ezzel összefüggő ügyeknek állapotáról szóló s a f. évi április 1-töl augusztus 31-ig terjedő időszakot magában foglaló jelentése alapján közöljük a következőket: A közegészséqi állapot a lefolyt egész időszak alatt általában kielégítő, sőt a felnőttek közt, daczára a gyakori esőzés és igy többszöri hideg időjárásnak, több helyen teljesen kedvező volt, nemcsak azért, mert egyáltalán igen kevés megbetegedés mutatkozott, hanem azért is, mert az előfordultak igen enyhe lefolyásúak voltak, s a lehető legnagyobb gyógyulási százalék éretett el. A gyógykezelés tárgyát képezett kórnémek közt leginkább az eniésztöszervek hurutos bántalma és váltóláz észleltettek nagyobb mennyiségben, ezeken kivül merültek fel az influenzának, utóbb a hasi hagymáznak esetei is. A gyermekek közegészségi állapota az első négy hónapban nem volt kielégítő, nemcsak a felnőtteknél említett kórok nagyobb száma, s a még mindig némely helyen járványosán, másutt szórványosan előforduló fertőző betegségek miatt,hanem, s főleg a bélhurutnak nagyobb számban fellépése miatt, mely. több áldozatot követelt. A bejelentésre kötelezett fertőző betegségek közül előfordult kanyaró ül!} esel ben, ezek közül gyógyult 860, meghalt 45, ápolás .alatt maradt 8: roncsoló toroklob 87 esettel, ebből gyógyult 56, meghalt 29, további ápolás alatt maradt 2. Vörheny észleltetett 55 esetben, gyógyult 4-5, meghalt G, beteg maradt 4; — gerincagyhártyalob előfordult 5 esetben, gyógyult 2, meghalt 3. Hasihagy mázzal megbetegedett 22; ebből gyógyult fii, meghalt 3, beteg maradt 3. Gyermekágyi láz előfordult 5, ebből gyógyult 3, meghalt 2. — Himlő észleltetett 9 esetben, mely mind gyógyulással végződött. Vérhas 16 esettel mutatkozott, melyek közül gyógyult 11. meghalt 4, további ápolás alatt maradt 1. Hökhurut előfordult 109 esetben, ezek közül gyógyult 21, meghalt 4, s augusztus végén további ápolás alatt maradt 84. Mindezen kórnemek kevés helyen öltöttek — Nem érnénk rá későbben is'.-' Barkó Pista jókedvűen felelt: — Jobb előbb, mint utóbb. A kit Mancika szive választ, azé legyen; a másik meg számoljon az árván maradt szivével. — Jól van Pista, gyerünk hát! A két legény ölelkezve ment Verő Manci elé. Annak éppen egy rózsabimbó volt a kezében és mosolyogva nézett szelid szemeivel a két legényre. Barkó Pista megfogta a leány kezét és igy szólt: — Mancikánk, tudjuk, hogy mindkettőnkhöz jó szivvel vagy, de azért egyikünkhöz bizonyosan mégis csak jobban huzódol. Ezt akarjuk mi most megtudni. Ilyen esetben a szó nagyon nehéz; hanem add valamelyikünknek azt a rózsabimbót. Az lesz a választottad. A leány szemérmesen sütötte le a földre tekintetét és a rószabimbót zavarodottan forgatva kezében, halkan kérdezte : — Aztán a másik? Erre már Kádár Anti felelt szomorú sóhajtással: — Az majd végez az árván maradt szivével. Verő Manci arca egyszere befelhősődött. Fölemelte szép árnyas szempilláit, ránézett a két legényre; azután a kezében lévő rózsabimbót száz foszlányra szaggatta. A virágfoszlányok oda hullottak eléje a földre. Azok elmondtak helyette mindent. Ő nem választ, ő egyformán szereti mindakettőt. * * Tánc után, mikor már mindenki hazatért s a csarda üresen maradt, a két bojtár visszament oda. A cigányok még ott ődöngtek a csárda udvarában. Barkó Pista oda szólt nekik : — Magálljatok! Mulatni való kedvem van. ívlai számunkhoz fél iv mellél-clet van csatolva