Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-22 / 34. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1897. évi 34-ife számához. lakkal ellenkező t'os/. példákat a közéletben; hallja a sok istenkáromlást, látja a sok obszcén dolgot; niidön lálja a \állás iránti indolenciát, de nein látja a vallás szerinti »életrendéi« : hál akkor a hiloklalás eredményére nézve még sem lehel ol\ tulkövetelésokkel fellépni. S valamint azért, hogy minden tanítványába nem sikerül átönteni a maga tudását, nem az i. I. tanár nrban keresendő a hiba, hanem rendszerint a tanítványokban s azok különböző képességében : ugy a hitoktatás aránylag csekély eredményéért sem a hit- és erkölcstanban talán annak hiányosságában keresendő a hiba, hanoin a tanítványokban, azok emberi gyarlóságában, a roszra hajlandóbb természetében, azok temperamentumában s a körülményekben. Szerény véleményünk szerint nem a polgári erények s a társadalmi erkölcsük ápolására kellene külön tanszéket felállítani, hanem a hitoktatást kellene más elbánásban részesíteni. Külves .lozsef báró mondotta, hogy «az államnak nincs magasabb érdeke, mint a polgárok vallásos érzete . . . mert a vallásosság a legszorosabb összeköttetésben áll az állam jólétével annyira, hogy az állani soha sem áll biztosabban, mint mikor a polgárok vallásos érzületére támaszkodik.« Hasonló józansággal nyilatkozott Sonisich Pál; . . . amitől igenis lelünk, ez a vallásos érzületnek elpusztulása; mert Darwinnak merész hypothezisek és ínég merészebb indukciók alapján összetákolt theoriája s Straussnak ezen t.heoriára épített furfangos, de senkit ki nem elégítő, annál kevésbé megnyugtató okoskodásai dacára örökké igaz marad az, hogy mét> az ember ember les/., míg gyarló egyedekből alakulnak a társadalmak s az államok, addig az emberiség legnagyobb részének mindig szüksége lesz a Vallásos érzületre, hacsak visszaesni nem akarnak a barbárságba vag\ a rabszolgaságban. Sőt már Plulareh is azt mondotta: »Könynyebb várost építeni légben, mint országot vallás nélkül alapítani.« Yoltair igy nyilatkozik: »Az emberiség érdekéhen zabolyára van szükségünk, mel> a fejedelmeket fékezze, a népet ótalmazza s ezen zabolva a vallás.« Hegel pedig azt mondja: »Törvényeink legtöbb érvényüket a vallásban bírják«. Igen szép Thiersnek idevonatkozó nyilatkozata is; »Ha én a hit igazságait kezembe vehetnem, széthinteném azokat bouom földjén. ítészemről többre becsülök egy hi\ o nemzetet, mint hitetlent.« Végül még csak Berzsenyi azon mondására utalunk, melyet mindeni skolás liunak tudnia kellene, hogy »minden állam támasza és talpköve a jó és tiszta erkölcs..« Azt hisszük, az idézett nagy elmék nem vádolhatók katbolikus elfogultságról s igy nyilatkozataik még a »felvilágosodás« korában is bírnak súlylyal. bizonyító erővel. Ha tehát a legkiválóbb elmék elismerik, hogy a vallás nagy, sőt fő fontosságú egy állani életében, miért részesül a hitoktatás oly mostoha elbánásban? A hitoktatást az állami törvények egy, legjobb esetben heti két órára szorítják ; a hitoktatóknak nem is megérdemlett fizetést, hanem mintegy kegydíjat, alamizsnát adnak — tetszés szerint. Pedig a hitoktatás az állam számára nevel kormányozható honpolgárokat. De nem célunk e mizériákról szólni, csak azt konstatálni, hogy annak, miszerint »csak ilyen eredményt érünk el,« nem az volna a panaceája, hogy a polgári erények s a társadalmi erkölcsök ápolására külön tanszék állittassék fel, hanem az, hogy a törvényhozás, illetőleg az állam fektessen nagyobb súlyt, sőt fektesse a fősúlyt a tanintézeteknél a hitoktatásra s biztosan állithaljuk, hogy ha a bitoktatás eredménye az erkölcsi tökéiy fokát meg nem ütné is, de sokkalsokkal kedvezőbb eredményét az egész nemzet áldásosán érezné. — Egyébként, hogy a hitoktatás ériékét helyesen megbecsülni tudjuk, ne a mostani eredményt fogadjuk el szignaturának, hanem azt. amely elöállaua akkor, ha hitoktatás egyáltalán nein volna. Alighanem igaza lenne Herdernek, midőn azt mondja, hogy »az egyház nélkül Europá valószínűleg a zsarnokok zsákmányává, folytonos viszály színhelyévé, vagy mi több. Mongol sivataggá változott volna«. — Ismételve is üdvözöljük az i. t. tanár urat, hogy oly szépen fogja fel tanári hivatását, melynek, szerinte, a polgári erények s a társadalmi erkölcsök ápolása szentségi jelleget kölcsönöz. Megteheti az i. t. tanár ur ezt a saját szakmájában is s mi csak örülünk annak, ha e téren összetalálkozunk. Különösen a történelem a polgári erények-, jó, szivnemesito Olvasmányok az erkölcsök ápolására igen alkalmasak. Sőt a természetrajzót s lizikát is szép összhangzásba lehet hozni az istenség eszméjével. Viszonválaszuuk már úgyis hosszura nyúlván, csak még egy igen téves állítására kell reflektálnunk. S ez az ál lilás olyan, melylyel, ha komolyan, megfontolva irta volna az i. t. tanár ur, egész válaszának konciliánsságát tönkre tenné. Ugyanis eddigi felfogásával s álláspontjával ellenkezőleg egy passzusban a szkepszis eldobását jogosnak tartja s egyben a közönség nevében visszautasítja azon elv felállítását, hogy a szkepszist eldobni nem szabad, mert akkor, szerinte útját vágnók a haladásnak. »A szabad szellem - így folytatja tovább — igen is kevés tekintélyt ismer cl. Igen is felállítja a szkepszist, szétnéz, vizsgálódik, gondolkozik, ítél s próbál a maga lábán járni, mint Descart«. — Hogy világosságot vessünk a dologba, előzetesen tisztázni kell a »haladás« fogalmát és hangsúlyoznunk kell azt, hogy mi soha sem arról a nagy közönségről szóltunk, melynek általában már van ítélőképessége, bizonyos megállapodott életnézlete, hanem tanuló ifjúságról. melyet nevelni kell s amelynek még nincs helyes, érett Ítélőképessége. Miben áll s miben nyilvánul tehát az emberiség haladása'? — Sokan a tudományok s művészetek állásában s a bámulatos eredményekben, sikerekben, melyekel a technika felmulat, az emberiség haladását látják. Nagy tévedés. A tudományok s művészetek állása legfeljebb csak ezeknek haladását jelenti, de nem az emberiségét. Bámuljuk az Eifel-tornyot, mely hirdeti a technika óriási haladását, pedig az eltörpül az emberek közti korrupció szörnyetege mellett. Csudáltuk a Panama-vállalalot, mely ha sikerül, mélló helyet foglalt volna el a vil:e_ nyolc csudája közt, de ime az egész világ látta a s/e-venletes kudarcol. Kezdetben ugyan a kulisszák mogult, de lelepleztetvén, az egész világ színe előtt játszódod le a mély erkölcsi korrupció szomorú lálvánvossága. Es nem volt-e megdöbbentő a szereplök közt oly egyénekei látni, kiknek magas állásuknál fogva kötelességük lett volna az erkölcsi haladás utján elüljárni? Es a mély erkölcsi romlásnak hány szomorú képét hittük azóta is, olyanoknál is, akiknek módjukban állott a tudomáiivok, művészeiéi; s a technikai haladásnak előnyeit kiélvezni. Az emberiség haladását nem a tudományok s művészetek állása, nem a technika vívmányai szerint kell mérni. Már csak azért sem, mert a tudományok s művészetek nagyon is exkluzív természetűek abban az értelemben is, hogy azokat nem ritkán egyes klikkek, vagy bizonyos irány követői monopolizálják, főképpen pedig abban az értelemben, hogy a tudományok s művészetek iráni az emberiségnek aránylag csak csekély százaléka bir érzékkel, csak kevésnek hozzáférhetők. Azt is tudjuk, hogy a technika sikereit is nagyrészbon egyesek zsákmányolják ki. Tehát a tudományok, művészetek s a technika bármily magas állása mellett sem beszélhetünk baladásról akkor, mikor erkölcsi léren korrupció mutatkozik. De ha az i. t. tanár ur mégis ebben látja az emberiség haladását, ennek ugyan a szentírás útját nem állja, sőt támogatja. Igazat ad nekünk Fichte is, midőn azl mondja : »Orökl;é igaz leend, bogy mi időnkkel, bölcsészeti kutatásainkkal s mindenünkkel a kereszténység terére vagyunk helyezve ; ez haladásunk emellyüje, művelődésünk előmozdítója, s mi végtelenül elmaradandottunk, ha ez (a kereszténység) fel nem tűnik.« Tehát ha egy ily fényes elme igy nyilatkozik a szentírás alapjául álló kereszténységről, nem látjuk be, hogy mi szükség volna a szkepszist egy tanuló ifjú elé dobni, hogy az szétnézzen, vizsgálódjék s aztán Ítélje meg, »ha igazat mond-e a szentírás*. A .szentírásnak, mint absolut tekintélynek elfogadása sehogy sem vágja útját a tudományok, művészetek s a technika haladásának. A római pápa is megnyitja a Vatikán könyvés levéltárát egyházi és profán tudósoknak egyaránt, biztos tudatában annak, hogy az igazi tudományosság haladásában a kereszténységgel, illetőleg a szentirással ellenkezésbe nem jöhet. A művészek is a kereszténység fővárosába, llotnába zarándokolnak, hogy a keresztény művészet remekeiből inspirációt meríthessenek. Sőt maga az i. t. tanár ur vallja meg, hogy pár évvel ezelőtt tanári székfoglalójában azt állította és bizonyította, hogy a tudomány és vallás támogatják, fejlesztik és erősilik egymást. Mindezekből az tűnik ki, hogy a tudományok és művészetek haladásának szempontjából semmivel sem indokolt a szentírás iránt szkepszist terjeszteni. A tudományok, művészetek s a technika állása — bármily becses dolgok egyébként — az emberiség haladására meglehetősen irreleváns dolgok. Hanem igenis az volna az emberiség haladása, mely az erkölcsi tökéletesedés utján közelebb hozná az embereket Istenhez s egymáshoz az önzetlen szeretet kötelékével. Mert mit ér a tudományok s művészetek haladása, mit érnek a technika sikerei, ha a szivekből kihűl az önzetlen felebaráti szeretet s helyébe a cimboraság, a féktelen önzés s az olyan »aki bírja marja*féle elvek uralma lép? Az volna az emberiség igazi haladása, ha a szabadság, egyenlőség, testvériség szép esz inéi jutnának diadalra; de nem a francia forradalom s nem a petrolőrök, hanem Krisztus tanítása szellemében. Az emberi jogok szebb kifejezésre, hathatósabb védelemre, soha sehol nem találnak, mint Krisztus tanításában, mely átölel minden embert faj-, nemzetiség- s valláskülönbség nélkül. Es ezekért az eszmékért nem is kell vért ontani, mert ezekért az egész emberiség nevében vérét ontotta Jézus Krisztus — a legnagyobb humanista. Es hogy ebben a szellemben az ifjúság nevelhető legyen, az erkölcsi haladás nevében a szkepszis elhintése nemcsak hogy megnem engedett, sőt ellenkezőleg éppen az ifjúságnak, hogy az erkölcs utján haladhasson, szilárd alapra, abszolút tekintélyre van szüksége. Ezt a bázist megingatni, ezt a tekintélyt a szkepszis felidézésével csorbítani éppen a haladás nevében nem szabad; — s nem is észszerű legalább is addig, mig helyébe más, legalább is egyenértékű abszolút tekintélyt, szikírd bázist helyezni nem tudunk. Am a tudósok nézzenek szét, vizsgálódjanak, gondolkozzanak s keressék az erkölcsi haladásra ezt a másik abszolút tekintélyt, szilárd alapot, mi pedig addig várjunk csendesen, mig azt feltalálják s álljunk szilárdan a meglevő alapon, mert alap nélkül meg sem állhatunk, annál kevésbbé haladhatunk. S végre is ami szabad Descartnak, nem szabad ugyanaz egy még minden tekintetben fejlődésben levő ifjúnak. Tel iáit ebből a szempontból sem indokolt, sőt az ifjúság erkölcsi haladása érdekében meg nem engedhető a szkepszis elhintése a szentírás iránt, mely a krisztusi eszmék letéteményese. — Igaza van az igen tisztelt tanár urnák abban, amit Castelárral bizonyít, hogy t. i. »az eszme nem ismer sem nemzetet, sem felekezetet, sem egyházat". Krisztus — ha szabad igy fejeznünk ki magunkat: kozmopolita volt. Neki az egész világ hazája volt. S az igazságnak és a szeretetnek eszméjét, melyet hirdetett, aztán vérével megpecsételt, hozta ő a zsidónak, mormornak, budhistának csak ugy, mint a katholikusnak; Afrika vad népeinek úgy, mint a felvilágosult magyarnak. —- Az egyháznak nem is szétválasztó, hanem ellenkezőleg egyesítő törekvései vannak s éppen azt akarja, hogy Jézus igaznak s helyesnek elismert eszméi egyesítsenek minden fajt, minden nemzetet, minden felekezetet, hogy legyen »egy akol s egy pásztor*. Es hogy ezen egység létre nem jött — s még sok sok századok véres küzdelmei fognak elviharozni az emberiség fölött, mig létre jön — annak nem más az oka, mint az emberi gőg és a keresztény kultusz szellemének a nem ismerése. Azok idegeneknek csal; ez egységtől, akíkra ráiilenek Talleyrand szavai: »A kereszténység szellemét nem ismerni nagy szerencsétlenség, de még nagyobb szerencsétlenség roszul ismerni*. Csak azok idegenkednek az egységtől, akik nem ismervén, vagy roszul ismervén a katbolikus kultusz szellemét; az egyháznak az erkölcsi haladásra irányzott intézményeit a kereszténység szellemével összhangzásba hozni nem tudják. Befejezzük végre a nyugalom és béke azon érzetével, inebet a kötelesség teljesilése kelt. Állásponlunka illetőleg a keresztény felfogást, az i. t. tanár urnák a keresztény nevelés szempontjából téves állításaira nézve kifejtettül; tárgyilagosan, sine ira et studio — amivira, a mennyire egy hírlapi közlemény keretében lehetséges. Itoméljiil; is, hogy az eszmél; tisztázásához hozzájárultunk. Ne tévessze Szem elöl az i. I. tanár IJr, bogy mi felszólalásunkban a súlyt az ifjúságra, illetőleg az iskolai értesítőre fektettük s éppen ebből a szempontból vettük közleményét szigorúbb elbírálás alá. Igaz ugyan, hogv az i. I. tanár l 'r ildomos szerénységgel kis igényűnek mondja értekezését.; de az is igaz, h igy egy tanárnak, mint ilyennek, minden nyilvános lénye iránt a szülői;, kik rá legdrágább kincsüket, gy erniekeikei s a közönség, mely a tanuló ifjúságban a nemzet reményeit, a haza jövő oszlopai! szereli f'iini, nagy igényekkel lép lel s ehhez joguk is van, kötelességükben is áll. Házy János Winhoffer Dezső hitoktatók. Hi^ratalos-rovat. Zala-Egerszeg rend. tan. város részéről (elhivatnak a város területéhez tartozó szőlőbirtokosok, hogy az előre látható és remélhető ez idei bortermésüket Megyessy László kataszteri ügyvezetőnél (a légi ovodában) 1897. évi szapt. hó 15-ig annál inkább bejelentsék; mert ellen esetben a bejelentés következtében reájuk háruló kedvezménytől elesnek. Zala-Egerszeg, 1897. augusztus 7-én. Németh Elek, h. polgái mester. Helyi, megyei cs vegyes hirek. Ö felsége a király születésnapján a róm. kath. plébánia templomban d. e. 9 órakor ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet volt, amelyet Balaton József apát-plebános fényes segédlet mellett tartott. Az isteni tiszteleten megjelent a vármegye tisztikara dr. gróf Jankovich László főispán őméltóságának vezetése mellett, valamint a vármegye székhelyén levő különböző kir. hivatalok, testületek s nagy számú közönség. A templom előtt a helybeli honvédhuszárokból díszszázad volt felállítva, amely a mise főrészei alatt igen sikerült sortüzet adott. A hivatalos helyiségeken nemzeti zászlók lengtek. Csáktornyán f. hó 18-án a király 0 felsége születés napja alkalmából a rom. kath. templomban fényes isteni tisztelet tartatott, melyen a bírói és tisztviselői karon kivül teljes díszben részt vett a céllövő gyakorlaton itt időző tüzértisztikar. A tüzérség pedig az e célra lombokés virágokkal földíszített ágyúkból 21 ágyulövéssel hirdette az örvendetes esemény évfordulóját. Augusztus 18. Sümegen. Sümeg város a szokott módon ünnepelte meg felséges királyunk sületésnapját. A középületeken s a belváros sok magánházain ott lengett a nemzeti zászló, reggel 9 órakor a plebánia-templomban Mild Mihály prépost-plébános hálaadó isteni tiszteletet mondott, melyen az állami és megyei hivatalok, a városi elöljáróság, a tantestületek Sümegen időző tagjai s előkelő szépszámú közönség vett részt. A király születése napját hagyományos kegyelettel ülte meg Keszthely város közönsége. 9 órakor a kath. templomban ünnepélyes „Te Deum" volt, melyet dr. Dunst Ferenc apát fényes segédlettel tartott. A misén résztvettek a katonaság, a hivatalok és intézetek képviselői. Szent István napja A magyar nem/,et kegyeletes ünnepén a hivatalos helyiségek fel voltak lobogózva ; egyes magán házakon is lengett a nemzeti zászló. Délelőtt 10 órakor a nagy misét Balaton József apátplébános tartotta, fényes segédlet mellett. Az isteni tiszteleten részt vett a vármegye tisztikara; élén dr. gróf Jankovich László főispán őméltöságával ; testületileg megjelent a honvéd tisztikar, az állami hivatalok, hatóságok, testületek mind szép számban voltak az ünnepségen képviselve. A templom előtti téren felállított honvéd-huszár díszszázad a, mise főrészei alatt diszlövéseket tett. Az isteni tiszte let fényét emelte a társaskör dalárdája összhangzatos egyházi énekével. Képviselőtestületi gyűlés. Sümeg város képviselőtestülete f. hó 15-én rendes közgyűlést tartott, melynek tárgya az 1898-iki költségvetés megállapítása volt. A 22152 frt 82 kr kiadással szemben 15558 frt 25 kr. bevételt irányoztak elő, az igy mutatkozó hiány 6594 frt 57 kr födözésére 34-2% községi pótlékot vetettek ki. Az autonomiai választás eredménye. A zala-egerszegi központba beérkezett szavazatokat f. hó 17-én a központi bizottság összeszámlálván, a következő eredményt állapította meg : beadatott összesen 12010 szavazat. Ebből esett gróf Zichy Ágostra 8209, dr. Marsovszky Endrére 3345, Farkas Józsefre 454, Cseke Ferencre 1 és Márkus Imrére 1. E szerint gróf Zichy Ágost v. b. t. t. a zalaegerszegi autonomiai választó kerület megválasztott képviselőjének 4408 szavazat-többséggel kijelentetett. Megyei kinevezés. Főispán őméltósága dr. Székely László temesmegyei közigazgatási joggyakornokot negyed aljegyzővé, dr. Vitályos Géza erzsébetvárosi (Kiskükiillő megye) szolgabírót, S'ághváry Jenő budapesti V-ik kerületi járásbirósági joggyakornokot az újonnan rendszeresített szolgabírói állásra, dr. Bárdió Ferenc sümegi lakost árvaszéki ülnökül — ideiglenes helyettes minőségben; végül Ábrahám Szilveszter lieblingi (Temesmegye) községi aljegyzőt megyei alszámvevőiil kinevezte. A zala-egerszegi m. kir. állami fögymnasiumnál f. év szept 1-én megnyílik a IV-ik osztály is. A javító és felvételi vizsgálatok aug. 30, 31-én d. e. 8—12-ig; a beiratások szept. 1, 2, 3-ikán d. e. 9—12 és d. u. 3 -5-ig a főgymnasium uj épületében lesznek. Jelentkezni az igazgatói irodában kell. A tanulók csak iskolai bizonyítvány, keresztlevél és oltási bizonyítvány felmutatása folytán vehetők