Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-08 / 32. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1897. évi 32-ife számához. nem igy van. S talán azt nein is mondtam, hogy az erős testüek feltétlenül jellemesek. Csak nagy összefüggése van egymás közt az erőnek és jellemnek. Meg aztán a jellemet fejlesztő munka alatt nem csak a favágás munkáját értem. Egész kifejezetten csak azt mondottam, hogy : „ Az idegek bágyadtak. Az izmok pegyhüdtek. Ennek egyedüli oka a munkátlanság. S egyedüli orvossága a munka." -- S a munka az erővel együtt jellemet is ad. De azért äzt is fentärtoni, lio^y Muoika az élet dícipja. A tiszt, urak logikája megfordítva van. Talán mindkét részen van igazunk. Csakkogy Önök deductive, én pedig inductive szeretek beszélni. Önök azt mondják: „ Nem a munkából fejlődik a jellem, hanem megfordítva: a munka a jellem kifolyása, s az igazi jellem legszilárdabb alapja a józan vallásosság". Tehát az lenne a sorrend: vallás —jellem munka, vagy pedig: vallás: jellem, munka. S itt egy szép passusban fejtik ki a Tiszt, urak, hogy a munkát vallásosságnak kell átlengeni, azért kell dolgoznunk, mert Isten parancsolja. Ha mindenki hallgatna e parancsra, vagyis mindenki vallásosan lenne dolgos, senki sem lenne szocialista, felforgató forradalmár. Legyünk tehát vallásosak s ne támasszunk kételyt Isten parancsolatjának helyes voltában, mert a szentírás igazat mond, vagyis helyes az az ítélkezése, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Azok igazában helyes mondások. Isten rendeli a munkát. Feltétlenül kell engedelmeskednünk. — De én azt niondom, hogy nem célnak rendeli. Nem a saját gyönyörűségére. 0 jobban szeret minket. Eszköznek rendeli. A mi boldogulásunkra. Hogy vele a célhoz közeledjünk. A magasztos eszmékre juthassunk. Én legalább ugy tartom, hogy első a munka, amely még eszköznek is első ; ezzel fejlődik ki az erős élet, az erőben teljes és jellemben szép élet, mely még mindig csak eszköz; ezután következik az Istennek célparancsolatja, a magasztos eszméknek megismerése, követése és megszerzése : az eszméngi világba való lépés. Ezek a magas eszmék pl. a következők: nemzet, hazaszeretet, az emberiség, a szabadság, a világ, s a legmagasabb: az Isten megismerése, vagyis a vallás. Előbb tehát erős életet, erős alapot kell teiemteni, hogy ezeket a súlyos eszméket megbírjuk. Előbb kell küzdelemmel fáradni, hogy ezeket a drága kincseket, a létnek e koronáját, megérdemeljük. Timotheusnak azt mondja Pál apostol, hogy „A szántóvető embernek munkálódni kell először és ugy kell munkájának hasznát elvenni." És itt nemcsak az ekeszántás munkálódását értjük. A szent históriából tanuljuk, hogy Jézus járkált az ő tanítványaival. Vájjon csak sétált? Nem. Tanított. S vájjon csak a tanítás volt az ő munkája ? Nem. Ez nagyon könnyű munka volt már neki minden nehézség mellett. Jézus negyven napig volt a pusztában. Farügygyei és macskamézzel táplálkozott. Éhezett és szomjazott. Agyában, szivében és lelkében küzdelmes csatákat vívott az eszmékkel. Kínos verejtékek között győzte le a sátánt, a gonosz szellemeket. Nagy munkájába került a nagy eszmék megismerésének megszerzése, vagy ha ezek önkényt jöttek is, mennyit fáradott azoknak rendezésével! Hányat dobbant nemes szive, mig a világ számára egy új vallást s új erkölcsi rendet teremtett ! • Jézus is dolgozott. És pedig előbb dolgozott s azután élte le legnemesebb nagy életét. A tisztelendő uraknak főthémájokhoz tartozó észrevételeikben van meg olyan pont, amelyhez, mellékesen bár, de teszek egy tiszteletteljes megjegyzést. A kritika tárgyát tevő idézett mondatban (a ki nem dolgozik, ne is egyék), én épenséggel feltételt és kételyt kizáró igazságot, helyes Ítéletet, szigorúan megtartandó parancsot, isteni kijelentést látok. De a tisztelendő urak igen erősen hangsúlyozzák, hogy a scepszist dobjuk el, az az hogy elé se vegyük. Saját álláspontjuknál fogva a bibliára vonatkozólag igy kell nyilatkozniok. De, engedelmet kérek, a közönség ezt el nem fogadhatja mindenre nézve, nem szabad elfogadnia. Hiszen akkor útját vágnók a haladásnak. A szabad szellem igen is kevés tekintélyt ismer el. Igen is felállítja a scepszist, szétnéz, vizsgálódik, gondolkozik és ítél s próbál a maga lábán járni, mint Descartes. — Castelár, ez a fényes elme, azt mondja, hogy „a próféták nemcsak Judaeában irtak, s nemcsak az Eufrates és Jordán vizeiből ittak. Az egyiptomi pap épen ugy, mint a babyloni mágus vagy a persa dualista egyaránt hozzájárultak a zsidó eszmék képződéséhez". Castelárral bizonyíthatok, ő ugy hiszem épen római katholikus, mert spanyol ember, és egy olasz pappal igy beszélget: „Az eszme nem ismer sem nemzetet, sem felekezetet, sem egyházat: a pagodáról a gúlára, a gúláról a zsinagógára, a zsinagógáról a királyi lakra, a királyi lakról a székesegyházra, a székesegyházról as egyetemre, az egyetemről a parlamentre száll gyorsaságával a villámnak, mely viszhangzik, világít, gyújt és tisztit A kereszténységet ép ugy előkészítették Plátó párbeszédei mint Esaiás versei." stb. S megjegyzi Castelár azt is hogy „A római nép istenei mind elenyésztek egy eszme leheletére" (t. i. a Jézuséra). — Pedig azokat az istenekei is tarthatták csalhatatlanoknak avagy rendülhetetleneknek Mondom, ezt csak például hozom fel, mintegy em lékeztetésül s nem azért, hogy ez alkalommal harcolja! mellettök. — Mert hiszen épen érdekemben áll neken is, hogy feltétlenül elfogadjuk, helyes parancsnak tartsuk sőt vegyük isteni kijelentésnek az apóstól eme szavait a ki nem dolgozik, ne is egyék. S ezzel a pár mellékes megjegyzésről vissza is terel a tárgyhoz. Mert a tiszt, uraknak tartalmas, komoly é tárgyilagos felszólalások megérdemli, hogy körülményesei igazoljam magamat.. Ott hagytam el, hogy a nagy közönség érdekébei minden oldalról meg kell világítanom ezt a félreértheti kifejezést: „ha igazat mond a szentírás." Meg kell bizo nyítanom a közönség előtt is, még pedig általánosai ismert példákkal, hogy ez a mondat nem feltételes, melykételyt támaszt, hanem független, amely bizonyít. Hirtelenében összeállítok néhány fajtájú feltételes mondatot: 1. Sí fraetus orbis impavidum ferient ruinae (ha ég, föld összeszakad is, helyt áll a hős), vagy: Ha a föld isten kalapja, hazánk a bokréta rajta. Ezek csak grammatikailag feltételes mondatok, tartalmilag sem nem feltételesek, sem nem feltétlenek; ezek csupán fantasztikus költői hasonlatok. 2. IIa jó'tök, lesztek ; ha hoztok, esztek. Ez a tréfás vendégfogadás igazában feltételes cselekvésekből áll, kételyt hagy fen, hogy vájjon jönnek-e, vagy nem? hoznak-e vagy nem V 3. Vágok olyan rendet, mint te; Ha nem hiszed, gyere velem, Fogd meg az én kaszanyelem. Ez már nem egészen feltételes. Kiérzik az a való, hogy nem hiszi. Igen kevés kételyt hagy fen, hogy hiszi, vagy nem. 4. IIa meghalok, szellő legyen belőlem, vagy : Ilogj ha én majd meghalok, nem leszen kő síromon. — Ez a feltétel nem teszi kétségessé a meghalást, csak időhöz köti. 5 Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék. Ez csak óhajtás. 6. Volnék csak én katona, Nem járnék gyalog soha. Nincs kétség benne, hogy most nem katona. Tehát tartalmában ez már teljesen bizonyos, vagy indicativus mód. 7. Ha kalapomnak szőre volna És jobbra, balra nem hajolna, Én volnék a derék legény. Ez alakra nézve ugyancsak feltételes, két jel is van reá; de tartalmára, ellenkező értelemben ugyan, világos igazság vau benne, hogy a kalapjának nincs szőre, jobbra balra hajol s ő nem derék legény. Ilyen még ez is: Ha a csizmámnak talpa, sarka Nem kérdené, hogy hol a varga — stb. És: Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én. 8. E 8. pont alá legtöbb és mellettem legjobban bizonyító számos példa tartozik, melyekben csak a ha kötőszót nevezik teltételes kötőszónak, magok a mondatok egyenenes, erős állítások s nem függő comjunctivusok. (a virágbokrétát) Ha kötötte, jól tette, Csókot kapott érette. (Bizonyos hogy kötötte) Azt követeli a svábság : Fizessük az adósságát. Ha csináltad, fizesd is ki (már pedig bizonyos, hogy csinálta. Ha a nyelved, öltöd is ki. (Ez utóbbi tisztán feltételes; a 2. pont alá tartozik) Továbbá: Ha férfi vagg, légy férfi, (Igenis férfi, csakhogy gyenge). Végre a legelői felhozott példák: Ha már az irótoll a kezemban van (már pedig ott van), irok vele. Ha embernek vagyok teremtve (már pedig az vagyok), van szabadakaratom. Ha van Isten (már pedig van, mert csak a bolond mondja, hogy nincs), igazság is van. IIa igazat mond a szentírás (már pedig igazat mond, inert a könyvek könyve, s millióktól elfogadott legszentebb szabályainknak tartalmazója) akkor azt szeretném, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, vagy aki eszik, dolgozzék is. A hirtelen és véletlenül eszembe ötlő 18 feltételes alakú mondat között alig van kettő (2.), amely tartalmára nézve is tisztán feltételes s kétségben hagyja az embert vagy kételyt támaszt. — A többi, s köztük e legutolsó, e cikknek egyetlen tárgya is, független és feltétlen állítás. S hogy akaratlanul se legyek okozója a másokban miatta keletkezhető scepsisnek, felhoztam bizonyságul melléje ezeket a példákat S hogy magam szándékosan még kevésbbé dobtam oda a kétely támasztására, könnyen érthető abból, hogy a saját állításomnak, a legfőbb tételemnek bizonyítására csak nem hoznék fel olyan példát, amelyben magam is kételkedném. — Állításaimat megerősítve, s nemcsak saját magammal, de másokkal is, sőt az ellenkező nézetüekkel is kibékítve szeretem útrabocsátani Borbély György. Katonai lóverseny Csáktornyán. A mult szombaton lefolyt katonai lóverseny hét futamból állott. Verseny birák voltak: Lipót Salvátor kir. herczeg, Huget Ernő, Jahn Jusztus ezredesek, Sabljak Fülöp, Kopsch Rudolf alezredesek és lovag Dondorf Nándor őrnagy. A verseny nagyszámú és diszes közönség előtt, melyet, különvonat szállított ki a versenytérre s onnan vissza, igen kedvező időjárás és igen alkalmas talajon a következő programm — és eredménynyel folyt le: I. Steeple Chase. Lovagoltak a 13. tüzérdandárból tisztek és tisztjelöltek tiszti- és szolgálati lovakon. Távolság 3200 m. súly kiegyenlítés nélkül. Nevezve volt 12 ló. Elsőnek tisztelet-díjul emléktárgy Lipót Salvátor kir. hercegtől, 2-iknak a 37. és 3-iknak a 39. tüzér ezredtől. Elsőnek érkezett be Stenovicz hadnagy, 2-iknak Veltzé kapitány, 3-iknak Pulpach hadnagy lova. II. Vadászverseny. Lovagoltak a 13. tüzérdandár altisztjei és pedig minden ezredből 4—4 ember. Elsőnek emléktárgy Lipót Salvátor kir. kercegtől, 2-iknak a 37. tüzérezredtől, 3-iknak 20 korona, 4-iknek 1 drb. arany. A négy nyertes ló a következő sorrendben érkezett be: Greilinger, Wild, Hropnik és Konrád altiszt lova. III. Vadászverseny. Lovagoltak a in. kir. VII. honvédelmi kerület 13. hadteste 3. lovas és 3. tiizérdandárából tisztek és tisztjelöltek tiszti és szolgálati lovakon, Master Lipót Salvátor kir. herceg. Beiratási dij 5 korona. Elsőnek emléktárgy Bechtolsheim Antal báró hadtestparancsnoktól és a beiratási dijak, 2-iknak 5. uhlanus ezredtől, 3-íknak a 13. tüzérdandártól. Nevezve volt 18 ló. Első lett Orssich gróf, 2-ik Strzygowski uhl. tisztek, 3-ik lladey drag. hadn. lova. E futam majdnem szerencsétlenséggel végződött, mert a célon túl a gyors iramodás közben Itadey lova Strzygowski főhadn. lovához csapódott úgy, hogy Strzygowski a közönség legnagyobb rémülésére a nyeregből ki- és a ló alá esett. Szerencsére, hogy az utánna iramodó lovak a földön fekvő tisztet elkerülték, mert igy kisebb sérülések árán a nagyobb bajtól megmenekült. A közönség a Csáktornyán állomásozó, rokonszenves tisztet élénken megéljenezte, midőn a veszedelem után újra nyeregbe üit, hogy a versenybírák előtt ellovagoljon. IV. Vadászverseny. Lovagoltak a 13. tüzérdandárból altisztek, ezredenkint 3—4 lovas. Elsőnek emléktárgy a 38-ik tüzérezredtől, 2-iknak 20, 3-ik 15, 4-iknek 10 korona. Első Zsámpár, 2-ik Dvorzsák, 3-ik Ledermayer, 4-ik Nóvák altiszt lova. I'. Steeple Chase. Lovagolták a 13. tüzérdandárból tisztek és tisztjelöltek tiszti illetve szolgálati lovakon. Távolság 3200 m. súly kiegyenlítés nélkül. Nevezve 11 ló. Elsőnek emléktárgy Semmel rock Wolfgang alezredes, 2-iknak a 38. tiiz. ezr., 3-iknak a 13. tüzérdandártól. Első Kreisler, 2-ik Áichelburg báró, 3-ik Henn főhadn. lova, VI. Steeple Chase. Lovagoltak a m. kir. VII. honvédelmi kerület 13. hadtestének 3. lovas és 3. tiizérdandárából tisztek és tisztjelöltek saját lovaikon. Távolság 4000 m. súlykiegyenlítés nélkül. Beiratási dij 10 korona. Nevezve 24 ló. Elsőnek emléktárgy Lipót Salvátor kir. hercegtől és 400 korona, 2-ik 100 korona, 3-ik emléktárgy a 13. tüzérdandártól. Első lett Lukaschek tüzér főlmdn. , 2-ik Haas uhl hadn., 3-ik Popovics huszárhadnagy, kit az a maiheur ért, hogy futamközben leszakadt az egyik kengyelvasa s ez nagyon befolyásolta őt a cél elérésénél. VII. Vadászverseny. Lovagoltak tisztek és tisztjelöltek a 13. tüzérdandárból tiszti és szolgálati lovakon. Emléktárgy elsőnek Lipót Salvátor kir. hercegtől, 2-iknak az 5. uhl. ezr., 3-iknak a 13. tüzér ezr., 4-iknek a 13. tüzérdandártól. Első Kühner, 2-ik Ro.senfeld,3-ikParapichler hadnagyok, 4-ik Imenghi tiszthelyettes lova. A megyei jegyzőegylet közgyűlése. A Zalavármegyei községi és körjegyzők egylete évi rendes közgyűlését folyó hó 7-én tartotta Zala-Egerszegen Baranyay Kálmán egyleti alelnök elnöklete alatt a vármegyeház gyüléstermébon, amely gyűlésen az egyleti tagok köziil mintegy harminczan vettek részt. Elnök üdvözölvén az egyesület megjelent tagjait, a közgyűlést megnyitotta s mivel Néusiedler József egyleti elnök ez állásáról lemondott, a tárgysorozat értelmében felkéri a közgyűlést az egylet elnökének megválasztására. A közgyűlés Molnár István szepetki jegyző indítványára egyhangúlag Kovács Gyula légrádi jegyzőt választotta meg elnökének, aki megköszönve a beléje helyezett bizalmat, ígérte, hogy tőle telhetőleg igyekezni fog az egylet ügyeit vezetni; kéri azonban l<artársainak hathatós támogatását és vállvetett munkásságot, mert csak igy élhetik" el kitűzött czéljukat. Szavait éljenzéssel fogadták s a közgyűlés folytatólag elnöklete alatt tartatott s a megválasztásával megüresedett egyleti főjegyzői állásra Fülöp József zala-egerszegi aljegyzőt választották meg. A közgyűlés tudomásul vette, hogy az egylet alapszabályai a bemutatási záradékkal ellátva, a minisztériumtól visszaérkeztek. A számvizsgáló bizottság tagiaivá - háromévi tartamra szóló működéssel Fodor Gusztáv nagy-lengyeli, Martincsevics István zala-koppányi és Linter Gyula ukki körjegyzőket választották meg. Hars és Nagy-Kükiíllö vármegye jegyzői egyletének indítványát a hagyatéki leltározási dijak felemelése tárgyában, továbbá Gömör és Kis-Hont vármegye jegyző egyletének indítványát a községi lakósok által az átvonuló katonaság részére kiszolgáltatandó előfogatok díjainak felemelése tárgyában — a közgyűlés elfogadta. Heves vármegye jegyzői egyletének indítványa a a községi és körjegyzőknek a papi párbér végrehajtása alól leendő felmentésük tárgyában — előterjesztetvén, a közgyűlés az indítványhoz hozzájárult, azonban azzal, hogy a jegvzök nem a papi párbérek, hanem általában véve minden végrehajtási teendők alól mentesseneék fel s a végrehajtásokat úgynevezett mozgó végrehajtók teljesítsék, kiknek illetményei a végrehajtási költségekből nyernének fedezetet. A jegyzői egylet a vármegye hatóságát kérvényileg megkeresi az iránt, hogy a vármegyebeli községi és közjegyzők a vármegyei jegyző egyleti nagy-gyűlésre való megjelenésük alkalmával a községi pénztárból tuvar- és napidíjban részesíttessenek. A közgyűlés egyhangú határozatával kérvényileg keresi meg a vármegye törvényhatóságát a megyebeli községi és körjegyzők fizetésének 600 írtra való felemelése és a jegyzői Írnokok tartásidíjának megállapítása tárgyában. A kérvényt az egyleti elnök vezetése mellett küldöttségileg fogják átadni a vármegye alispánjának oly időben, hogy már az októberi törvényhatósági közgyűlés tárgysorozatába felvétethessék s a küldöttségbe minden járási jegyzői egyletből két-két tagot választottak be. A tagsági díjhátralékokat illetőleg a közgyűlés a számvizsgáló bizottságot megbízta, hogy a pénztárnokkal együtt állapítsák meg 1893-ik évtől kezdve egyénenként a tagsági hátrálékokat azzal, hogy akik az elengedett évekre tagsági dijat fizettek, azoknál a űzetett összeg az 1893-tól fogva számittassék be s a tagokkal hátralékaik azzal közöltessenek, hogy záros határidő alatt kötelezettségekűek tegyenek eléget. A jegyzői szigorló bizottságba megüresedett egy