Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-25 / 30. szám

XVI. évfolyam. /ala-Eáerszeg, Í897. jüliüs 25. 80. szán). társadalmi, közművelődési és gazdásaati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye'. HVH egj el enik xn. inden -v a s ái x* xr a ;pHIRDETÉS. A zala-egerszegi autonómiai ötös bizottság a világi képviselő választásra a zala-egerszegi plébániában a folyó évi julius hó 30. 31. és augusztus hó l-ső napját tűzte ki. Miről a zala-egerszegi s ide tartozó fiókhitközségi választók azzal értesíttetnek, logij a szavazás a fenti napokon d. e. 8 órától d. u. 6 óráig az elemi iskola helyiségében fog történni. Zala-Egerszegen, 1897. julius hó 15-én. C^-t ö/óá éi^otüda. A megélhetés nehézsége. Altalánossá lesz az egész országban a panasz, hogy nehéz, sőt lehetetlen napjainkban a megélhetés! Zúgolódnak a munkások és véres napoknak vagyunk nem egy helyen örömtelentil tanúi Zúgolódnak a kis iparosok és szomorúan kell tapasztalnunk, mint jut napról-napra tönkre a kis ipar, amely annyi ezer, meg ezer embernek nyújtott biztos kenyeret. Pang a kereskedelem is, különösen a vidéken, egymás után jutnak a tönk szélére a kereskedők; sorba buknak és fáradságuk jutalma a csőd, mely mindent elnyel. Szóval megindult az egész vonalon a pusztulás !.. S cppen most indult egy mozgalom a pénzintézetek körében, hogy annyi a heverő tőke, oly óriási a pénzhalmaz, ami a bankokba vándorol, hogv le kell szállítaniok a kamatlábakat. A pénz tehát sok és még sincsen biztos megélhetés, még sincsen ipar, még sincsen kereskedelem, még sincsen elég vállalkozás! Van iparunk, csakhogy az gyári és épen ez öli meg kis iparosunkat, amely egy-két évtized előtt izmos és életerős volt. A „Zalamegye" tárcája. szegény Mátyás. — Életkép a börtönbil. — Miért nevezem szegénynek ? Mikor anyagilag nem volt az, mert hiszen az első gazdák egyike volt falujában neki voltak a legszebb lovai, tehenei, s a dohánybeváltó hivatalhoz is ő adta be a legtöbb cs legpirosabb dohányt, melynek árából adója levonása után is maradt annyi, hogy félre is tehetett belőle. Meg azután szép, jó családja is volt, élatrevaló, gondos, takarékos felesége, egy szép serdülő fia és viruló menyecske leánya; s Mátyás még alig volt 40éves,máris unokát ringatott térdein. Megvolt egész boldogsága, jóléte és becsülete, néhány év múlva biró is lehetett volna falujában, mely állás egyike a nép szeretete és bizodalmának, midőn egy váratlan szerencsétlenség mindent megsemmisített; házi boldogságot, megelégedést és becsületet, s ezek nélkül mit ér már most a gazdaság is ! ? Volt ugyanis Mátyásnak egy házsártos sógora, ki a feleségének vette el a testvérét, ki szinte jómódú gazda ember volt, hanem jobban szerette a Söntés melletti lócát az ivóban, mint az otthoni patkát a búbos mellett. Ezen rossz szokása miatt Jóska sógornak igen sok kellemetlensége volt feleségével, ki őt rendetlen élete miatt igen sokszor pirongatta, mire Jóska sógor rendesen dühös lett és a feleségét gyakran meg is ütlegelgette, ki tűrte, amig tűrhette az ütlegelést, de végre rendesen megszaladt előle és testvéréhez menekült, ki a szomszédban lakó szegény Mátyás felesége volt. Egy farsangi este Jóska sógor szokása szerint ismét részegen jött haza a falu korcsmájából és szokás szerint * Mutatvány Tóth Mór kir. ügyész „A jó madarak" cimii munkájából, mely e napokban jelenik meg Szó'di S. kiadásában Karczagon. Ára a tiz és fél ívre terjedő műnek igen csinos kiálitásban 2 korona. Vállalkozás pedig ugyancsak nincsen bennünk. Csak spekulálunk és tőkéinket a kisipar, vagy kereskedelem, avagy más tisztességes vállalat fellendítésére nem bocsátjuk ki karmaink közül. Hadd feküdjék pénzünk inkább a bankban, őrizzék a vaspántok! A kisipar és kereskedelem meg hadd pusztuljon ! Hiszen az szaporítja a milliókat! Óh mert a milliók a gyári ipar szolgálatában állanak. Sajnos, de így van! A nép legtöbb rétegében általános az elégedetlenség, a zúgolódás, a keresetképtelenség, a tönkrejutás, a pusztulás! Sokan nem akarják ezt észrevenni. így maga a kormány is nehezen vette észre. Aonban egy küldöttség járt a kereskedelemügyi miniszternél, aki látva a feltétlenül sürgős orvoslást igénylő, súlyos bajokat, felkérte a küdöttség tagjait a baj orvoslására vonatkozó javaslatuk előterjesztésére. Ma már ritkán hallhatunk ilyesmit! Egy miniszter, aki a bajt nemcsak elismerni és orvosolni akarja, hanem az orvoslást azoktól akarja megtanulni, akik azt legjobban tudják, mert hisz a baj őket éri közvetlenül! Ez őszinte felszólításra legyen a felelet is őszinte ! A küldöttség megmondta a bajnak gyógymódját a nagy közönség nevében. Mondjuk el mi is, szintén a közvéleménynek óhajtván igaz tolmácsolói lenni. A megélhetést nehézzé tette pénzsovár korunk, mely újra felvette a pénz értékét, noha annak kamatlába csak alább szállhat. S a megélhetést nehezíti az általános drágaság, mely az ország közgazdasági piacait jellemzi. S ha ehhez hozzáteszsziik, hogy a keresetforrás megdöbbentően kicsiny, előttünk látjuk a baj fő okát. Dr menjünk tovább! A gyáripar nemcsak versenyezni akart a kis iparral, hanem sikerült is azt teljesen kiszorítania, tönkre tennie. Sok országban így van s elkerül hetetlen. Nekünk azonban a kisiparnak tönkretételét meg kellett volna akadályoznunk; mert honi nagyiparunk bölcsője, szülő anyja az elterjedt kisipar volt. Máiismét összeperelt a feleségével, s midőn az nem sziint meg vele nyelvelni, ütőeszköz után nyúlt és a sarokban álló fejszét kapta fel, mire a menyecske, látva a veszedelmet, kiugrott az udvarra s áttörve magát a líceum kerítésén, Istenre kérte nénjét, hogy rejtse el férje hoszuja elől, mert az agyon akarta őt ütni. A jó testvér a padra küldötte fel üldözött nővérét és hogv az ott még nagyobb biztonságban érehesse magát, még a padra járó létrát is elvette helyéről és szívdobogva várta a bekövetkezendő eseményt. Pedig ha tudta volna szegény jó Borcsa, mi fog mindjárt következni, nemcsak dobogott volna a szive, hanem meg is repedt volna. Alig hogy elbujtatta az üldözött aszszonyt, alig hogy az betudta magát ásni a kukoricaszár alá, már ütötték a kaput, már dörömbölt Jóska sógor a fejszével a kis ajtón, szidva és káromkodva embert s világot, halállal fenyegetve elszökött feleségét. Mátyás nem tudott az egész dologról semmit, ő éppen az istállóban almozott a jószág alá, mikor a kapuütéseket meghallotta s még a vasvillát is kezében felejtette, úgy ment ki a nagy lármái a, s látta az ud varon állani reszkető feleségét shalottaazjéktelen káromkodást és fenyegetést az utcáról. „Be ne ereszd kedves párom, mert megöli Apollót, igérd meg, hogy be nem ereszted". „Ne félj feleség, nem jön az ide ma, holnap pedig majd csendesebb lesz, csak te eredj be a házba, nem neked való azt a csúnya beszédet hallani". Borcsa engedett ura parancsának és bement, Mátyás pedig egyenesen a kis ajtóhoz lépett, mely belülről be volt reteszelve. „Ki az, mit akar? — kérdezé csendesen a kívülről dörömbözőt. „No csakhogy itt vagy, te házasságrontó nyavalyás ; hiszen veled is lesz mindjárt számolni valóm, csak gyere ki". „Ejnye Jóska sógor de mérges vagy, csak nem haragszol talán rám, hogy még engem is fenyegetsz ?" „Gyeié hát ki, ha van „mersz" benned, te ravaszabb a rókánál, gyávább a nyúlnál, ti; anyámasszony katonája ! pedig szabad-e a fejlődő gyermeknek éhen halatni édes anyját ? S a kisipar pangása hány ezer és ezer jó magyar polgárt tett kenyérkeresetképtelenné, átadva családjaikat a nyomornak, a szükségnek! Minek szegődött az államhatalom is három évtizeden át a gyáripar szolgálatába? A katonai szállításokból miért nen juttatott a kisipar képviselőinek ? Juttathatnak a gyár-iparnak is, de ha kell ötvenezer bakkancs, 25.000-et elkészíttethetnek százával a kisiparosoknál is! Ez esetben például 250 kisiparos jut szép keresethez. Miért idegenkednek a kisiparosoktól, mikor azok a munkát legalább ép úgy elkészítik, mint a gyárosok gépei! S mégis viszont a kereskedelem terén mit tapasztalunk? Hogy a kereskedők szükségleti cikkeiket külföldről szerzik be s oly drágán, hogy szintén nem boldogulhatnak. Ehhez járul a h'telnek a hiánya. Melyik kisiparosnak van például ma a fővárosban hitele? S melyik kereskedő kapna nagyobb hitelt egy pénzintézettől akár váltóra is? A kormánynak, mint az államhatalom képviselőének, mind erre gondolnia kell s ha meghallgatja a bajokat, elmondatja a bajok gyógyszereit, az ország jövője érdekében orvosolnia is kell azokat. Ha csak nem akarunk tüntelm elszegényesedésünk általanosodásával ! Jegyzőkönyv, felvéve a Zalavármegyei gazdasági egyesület 1897. évi julius hó 11-én Keszthelyen tartott rendes közgyűlésében. J e I e n 1 e v ő k : Iláczky Kálmán iigyv. elnök, dr. gróf Jankovieh László főispán, Roller István 11-od elnök, Nedeczky Jenő, Nagy László, Hértelendy József, Dezső Béla, Hertelendy Ferenc, Cserfán Károly, Csertán László, Szily Dezső, Szűcs Dezső, Szűcs Zsigmond, dr. Csanády Gusztáv, Kiss József, Sparszam Pál, Schadl János, Czakó Béla, Bakó Gyula, Talabér László, itj. Rajky Lajos, dr. Haudek Ágost, ilj. Tóth István, Kemény Andor, dr. Vizlendvay József, Vizlendvay Sándor, Mátyás erős, izmos, bátor ember volt, termete majdnem egy öl magas, széles munkabíró vállakkal, erős, edzett karokkal, ki csal; mosolygott Jóska sógor fenyegetésén, a ki alig ért neki a válla középéig. Hanem már akkor, mikor közöttük a szóváltás megkezdődött, egy csoport kíváncsi ember gyűlt a ház elébe, nem azért, hogv a veszedelmet csititsa, hanem hogy a veszekedés végét megtudja és gyönyörködjék a mások kárhozatán. Mert minek avatkoznék a más dolgába, arra való az elöljáróság, az elöljáróság pedig sohasem ér a helyszínére annak idején, hanem rendesen akkor, midőn már megvan a veszedelem. Most hangok hallatszottak már a tömegből, „nem mer kijönni, Mátyás fél Jóskától, anyáinasszony katonája. Mátyás restelte nagyon, hogy őt gyáva embernek tartják, pirult a tömeg röhögésén és tartott attól, hogy rajta szárad a bolondul ráadott csúfnév, sörök gyalázatként fogja azt hordani tia, unokája és minden maradéka, mint az már elég gyalázatos szokása mi magyar fajú népünknél. Megígérte ugyan feleségének, hogy nem ereszti be a dühöngő emberj|, de azt nem igérte meg, hogy ki ne menjen elébe az utcára, pedig bár ne tette volna, bár inkább száradt volna a csúfnév rajta ésmaradékain mindörökre. De hát ki tudja a jövendőt előre Istenen kivül ? Mátyás is szép lassan eltolva a reteszt, kinyit.ott.aa kis ajtót és kilépve a küszöbre, szembe találta magát, sógorával. ki az italtól feldühödve, mint a veszett állat állott a tömeg előtt éktelen káromkodással ajkain és egy súlyos fejszével kezében. „Vége az életednek, ha be nem eresztesz", ordított sógorára, „te gyalázatos házasságrontó, állj félre előlem, mert különben meghalsz". „Már pedig nem halok sógor, pedig félre sem állok, mig nem tudom, mi a szándékod'" felelt Mátyás nyugodtan. „Nem parancsolsz te nekem, szabad vagyok a feleségemmel. ura vagyok neki, birája vagyok neki, ítélek felette életre-halálra s ma még meghal valaki". ,. Legyen eszed Jóska sógor és ne csinálj veszedelmet" -- esi ti tá Mátyás a feldühödött embert, „menj haza ívlai számunkhoz fél iv mellél-clet van csatolva