Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-18 / 29. szám

XVI. évfolyam. Zalaegerszeg, í89

7- jüliüs 18. 29. szán}. jj in Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. i, kWvdlsí é i i u in. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert-kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. IMI egj el enik m. inden vasárna ;p_ Országos Nemzeti Szövetség. Ki tagadná, hogy közviszonyaink ziláltak'? Társadalmunk beteg, megöli a közöny. Munkásaink hazafias józanságát megmételyezi a nemzetközi szocializmus és nemzeti egységünk ellen tör a nemzetiségi agitátorok aknamunkája. Lehet-e közönyöseknek maradnunk, midőn látjuk, hogy az egykor oly lelkes magyar társadalom szétfoszlik és darabokra szakad, hogy nyomában ellenségeink rögtön reá vessék magokat a haza testére? Lehet-e közönyöseknek maradni nekünk, midőn a magyarnál nagyobb nemzetek sem látják feleslegesnek a társadalom folytonos ébrentartására egyesületeket, ligákat alakítani? Midőn látjuk azt, hogy a nálunk jóval kisebb Romániával mily eredményeket volt képes elérni a román liga, a hatalmas, nagy Németországban a Schulverein, Oroszországban pánszláv egyesület, Szerbiában a Maticza, stb. stb. - a melyek mind mind az illető nemzetek társadalmának verhetetlen és le nem nyűgözhető polgári hadserege? Es a midőn mindezeket szemléljük, lehet-e közönyöseknek maradnunk a magyar ligával, az „ Országos Nemzeti Szövetség"-gú szemben, a melynek hatalmas és nagy nemzeti feladatokat képező céljait örömmel és lelkesedéssel kell nemcsak üdvözölni, hanem felkarolni és támogatni is minden magyar embernek. Nagyon találóan mondotta Péchy Tamás, — ez az ideális gondolkodású államférfiú, — a Nemzeti Szövetség mult évi közgyűlésén : „A Nemzeti Szövetség nem szorosan vett kultúregyesület, nem is akar azoknak versenytársa lenni. I)e meg ha az lenne is, ámbár inkább azoknak munkálkodását van hivatva teljesen eredményessé tenni, akkor is lelkesedéssel kellene e •Szövetséget felkarolni és hatalmassá tenni minden magyar embernek; hisz bármilyen versengésből is nem az egyesületek valamelyike, hanem a haza kerül ki győztesen". A Nemzeti Szövetség nem foglalkozak politikával, s kitűzöttt céljait tisztán társadalmi uton akarja keresztül vinni és hogy feladatai egyúttal nemzeti feladatok is, bizonyítja az, hogy vezetőségében még politikai életünk kitűnőségei és vezérei is pártkülönbA „Zalamegye" tárcája. As z erdő. Aí egész hegyvidéket rémségben tartották Szabó Bandi rémtettei. Ma újra vérében feküdve és kifosztva találták a malomvölgyben egy gazdag zsidót és ugyanaznap kirabolták a malomvölgyi tanyás házát, csűrjeit. Még a lábasjószágot is elhajtották. Pedig a cselédség fel volt fegyverkezve, lőttek is: Szabó Bandi egyik czinkostársát a lábán érte a golyó, mégis elmenekült; magukkal vitték társai, sőt gondjuk volt arra is, hogy a czimbora sebe vért ne eresszen, nehogy a nyoma elárulja búvóhelyüket. Mélyen az erdőségben, a falvaktól félnapi távolságra fekszik egy vadászlak. Horváth István lakott benne a feleségével és szép kis gyermekével, aki egyszerű ember volt, nem szerette az életet s az embereket. Az apját a csalók jómódjából a tönk szélére juttatták ; szegény anyját ez vitte sirba. Nem világgyülölő lett, hanem emberkerülő, s megszerette a természetet. Igy vonult ide a csendes vadászlakba. Gróf Somkőy István, a kié volt a ritka szép vadászterület, a megüresedett tisztségbe szívesen nevezte ki egykori bérlője hát. Horváthnak nem igen volt dolga; járta az erdőket, vadászgatott vaddisznóra ós medvére két-három vadásztársával, kik mind ott laktak az erdőségben s a kiknek ő volt a fővadászuk. Csak ha gróf Somkőy érkezett meg barátaival, akkor lett hangos az erdőség. Ilyenkor a vadászlakból még zenezzó is hallatszott. Mulattak az urak a munka után. Bezzeg üres volt most a szép lak. Tegnap érkezett a gróf társaival, s megindult a vadászat. Az idő kedvezett s csakhamar messze jártak. Horváth felesége maga maradt otthon a nőeselédekség nélkül 'échy, Teleki, Jókai, helyet foglalnak. Igy Bartha, Chorin, Szapáry Gyula, Apponyi s érvénye sitik tudásukat és tapasztalataikat a Szövetség társadalmi-, munkásügyi és nemzetiségi osztályaiban. A társadalmi osztály a hazafias érzés ébrentartásáról és a fajszeretet növeléséről gondoskodik s nem téveszti szem elől az aránytalan gyermekhalandóság fontos kérdését sem. A munkásügyi osztály vezetésénél az az uralkodó felfogás, hogy a munkásoknak sokban jogos kívánságai kielégítést nyerjenek ; másrészről a munkaadók zaklatását és indokolatlan megterheltetését sem téveszti szem elől. A nemzetiségi osztály, mig egyrészről külföldre szakadt honfitársainkat igyekezik a hazának megtartani és segélyezni: addig másrészt a nemzetiségi izgatók munkáját ellensúlyozza, s az egyenetlenség helyett a kölcsönös bizalmat igyekezik felébreszteni és megerősíteni. A sajtó osztály végül a külföld nagyobb lapjaival tart fenn összeköttetést, hogy hazai viszonyainkról azokat az igazsághoz hiven tájékoztassa. És a Nemzeti Szövetség e hatalmas munkák végrehajtására kíván-e talán tagjaitól valami nagyobb pénz áldozatot ? Nem. Nem pedig azért, mert egész helyesen abból indul ki, hogy alig számbavehető anyagi áldozattal (rendes tagsági díj 50 kr. egy évre.) a társadalom legszélsőbb rétegeit is képes lesz megnyerni nagy nemzeti érdeket képező feladatainak. Ezt a nagyfontosságú célt a 0. N. Sz. különösebben a decentralizáció utján, t. i. a vidéki szövetségek szervezésével tarja elérhetőnek Az alapszabályok- szerint ugyanis mindenütt, ahol nagy községben 50 és kis községben 20 tagja vau a szövetségnek - vidéki szövetség alakulhat, mely szerves egészet képez a központtal. E vidéki szövetségek értesítései által a központ mindig tájékoztatva lehet az egész ország társadalmi, munkás ügyi és nemzetiségi viszonyairól, úgy hogy valamely baj meggátlására mindig idejekorán léphet közbe, vagy útmutatást nyújthat az illetékes tényezőknek az orvoslás módjaira. A vidéki szövetségek megalakítása rendkívül meg vau könnyítve, mert hisz minden városban van olyan önzetlen lelkes hazafi, aki vesz magának annyi kel. Ott lapozgatott egy könyvben, kicsiny, de kényelmes hálószobájában, s rettegve gondolt Szabó Bandira. Ha az most ide vetődnék! Horváthné szép, fiatal asszony volt. De üde orcán valami bánat ült. Vagy talán a magány okozta ez';? Nem: azért ment nőül Horváthoz, mert a magányt kereste. Tehát csalódott. Tudta azt mindenki, tudta Horváth is, — de mikor ő olyan végtelenül szerette Csajági Irmát! ... Mikor Hídvégi Zoltán vőlegény lett s a menyasszony nem a koldussá lett Csajági leánya, hanem a meggazdagodott Ujváry Gizella lett: Horváth megemberelte magát és így szólt a szegény csalódott leányhoz: — Egyszer szerelmemet ajánlottam fel, most csak barátságomat ajánlom. Legyen nőm, elviszem az erdőségekbe, hol megfogja szeretni a természetet, megtanulja mégjobban imádni az Istent, s én barátságom végtelenségével elviselhetővé fogom tenni élet napjait. Irma Horváth István arcába tekintett, azután kezét nyujtá s így szólt: — Elfogadom ajánlatát s én becsülni fogom, mint férjemet. Önző vagyok ugyan, hogy önt, kihez szerelem nem fiiz, szabadságától megfosztom s magamhoz fűzöm, de bízzunk a jó Istenben; ön szeret., és az idők menetével én is tudni fogom szeretni . . . Igy jutott Csajági Irma a vadászlakba. S noha maga sem hitte volna, hogy szive még egyszer szeretni tudjon: kezdett már feledni s tudott boldog is lenni a gyengéd, szerető férj mellett. S mikor anya lett! Akkor... akkor már igazán boldognak érezte magát. Lódobogás rázta fel merengéséből az asszonyt, ki rettenetesen megijedt e zajra. Önkéntelenül is újra Szabó Bandira gondolt. Ha ő lenne! Kis üa, Pistika, vígan szaladgált a szobában ideoda, s a zajra kitekintett az ablakon: Nini mamuska, egy bácsi! fáradságot, hogy felir a központhoz (Akácfa -u. 32 ) s bejelenti azokat a férfiúkat, a kik hajlandók a szervező bizottságot megalakítani. A központ szívesen küld gyűjtő-ivet, mely a szervező bizottsági tagok között szétosztatván, a megalakuláshoz szükséges tagok rövidesen összegyűjthetők. Elnököt saját hatáskörükben választanak s az alakuláson a központ is képviselteti magát. —- Ilv vidéki szövetségek alakultak meg eddig Aradon, Szerencsen, Brassóban és külföldön Bécsben. A most folyó lázas szervezkedés következtében őszre már 9—10 vidéki szövetség megalakulása van bejelentve. Itne ez vázlatosan az Országos Nemzeti Szövetség célja és működési tere, melyet minden hazafi csakis magasztosnak, lélekemelőnek és a hazára nézve üdvösnek tarthat. Évtizedek szomorú tapasztalatai voltak szükségesek ahhoz, hogy ily nagy arányú liga megalakuljon, s eredményes működésébe bizalmat helyezzünk ; mert hazánk legjobbjai álltak élére. A nemzeti közszellem uj já születését és megerősödését, a fajszeretet hatalmas megnövekedését s a már tűrhetetlenné vált társadalmi ellentétek elsimítását és kiegyenlítését reméljük és várjuk mi az Országos Nemzeti Szövetségtől. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság julius havi ülését dr. gróf •Jankovich László főispán őméltóságának elnöklete alatt f. hó 13-án tartotta. Az alispáni havi jelentés a közigazgatás egyes ágaiban junius hóban előfordult eseményekről felolvastatván, jóváhagyólag tudomásul vétetett. Feh'inlíttetett.hogy a hazai általános biztosító társaság részéről a vármegye egyes vidékein a tűzkár ellen eszközölt biztosításoknál a biztosítás az egyes épületekre nézve becsértéküket jóval meghaladó összegben történik, aminek a becsértéket meghaladó összegben való biztosítás s azután a biztosított épiiiet felgyújtása szokott következménye lenni; óhajtandó volna ez ügyben a hatósági beavatkozás. Az ügynek megbeszéléséből kifolyólag a vármegye alispánja megbízatott, hogy a körjegyzőségek utján szerezzen alapos informátiót a szóban forgó ügyben s a rendelkezéséré állandó konkrét adatok alapján a baj orvoslása végett keresse meg az illető biztosító társaságot. A közigazgatási bizottság megbízta a vármegye alAz asszonynak minden csepp vére a fejébe tódult. Nem mert az ablakra nézni, csak fiát vonta magához. Pár pillanat múlva lépések hallatszottak, a külső szoba ajtaja felnyílt s belépett rajta egy férfi. Irma még most sem mert felpillantani. A férfiú, mint a ki biztonságban érzi magát, nyugodtan lépett a hálószobába. Irma csak ekkor pillantott fel, minden erejét összeszedve. Szinte megkövült a félelemtől. Egy szót sem tudott mondani, pedig nem is a haramiát látta maga előtt. Egy uri ember volt. — Irma! csak hogy itt találom . . . Tehát jól számítottam. Ekkor nyerte vissza a nő önuralmát. — Hogy mert ön ide jönni?! hogy merte a mi tisztességes hajlékunkat átlépni — ön ?! — Mert még mindig szeretem önt Irma, szeretem, imádom. Ilagvja el azt az embert, a ki önt e rengetegbe vitte és elevenen eltemette; jöjjön hozzám, jöjjön velem! — Uram! ön engem sértegetni mer. Távozzék innen ! Én gyűlölőm önt, a mennyire férjemet szeretem. Nem fél-e az Istentől, hogy egy anyának ily ajánlatokat mer tenni ? ! Távozzék . . . — Nem megyek innen nélküled! —• mondá mindjobban felingerülve a férfi; nem azért várok reád három év óta, hogy most elengedjelek magamtól. Jer hát velem, Irma. Itt ügy sem használ semmi ellenállás. — Most már nemcsak gyűlölöm önt, hanem meg is vetem. Nos én még mindig szeretlek és bírni akarlak, Irmám. Adj egy csókot. Ne fordulj el, ne légy kegyetlen, Irma; ne néz "reám oly megvetőleg ! IIa nem adsz egy csókot, úgy rabolnom kell tőled. Futsz előlem, ne félj . . . megfoglak. S csakugyan rettenetes küzdelem fejlődött ki. A

z asszonyt űzőbe vette a férfi. Előbbi kifutott az ebédlőbe ívlai számunkhoz fél iv mellél-clet van csatolva