Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-31 / 44. szám

XVI. évfolyan}. Zala-Egerszeg, 1897. október 31. 44. szán). társadalmi, Welisí ós vadászati hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. ÍVŰ egj el enik; m. inden vasárnap. fialoííak napján. A dérlepte, fonyadt virágok a zord, éjszaki szél jeges fuvalmára szomorúan hajtják le fejüket a letarlott avarra. A lombos fák nem csalogathatják már a fáradt utast pihenőre, mert lehullatták megsárgult leveleiket, s a nyargaló szél messze repül velük . . . Itt hagytak bennünket az erdők és ligetek zenészei ! Félve-féltett fészkeik pusztán, kuszáitan állanak a csupasz ágak között . . . Nincs, mi köszöntse a fölkelő napot aranyos sugaraiban a mezők felett! Nincs, mi ábrándozásba, andalgásba ringasson, ha esténként leáldozik! Kihalt, puszta minden ... A nagy természet nyugodóra tért. S mégis . . . mért oly diszes úgy a nagy városok kolosszális épületei, valamint a pár gunyhóból álló pusztán kívül a mai napon egy kis földdarab? — Es hol máskor — sajnos — csak a dudva veri fel átkos fejét az áldott göröngyökből, ma a dísznél, virágoknál és pompánál egyebet miért nem lát a szem ? . . . Miért e disszonantia a nagy természet pusztasága, s a csendes temető beszélő panoramája között? Miért? . . . Hogy megemlékezzünk az élet ezer és ezer örömei között arról, hogy nemcsak a virág fonnyad el; nemcsak a levél válik meg kedvesétől: hanem hogy egykor — későbben avagy korábban — mi is elfonnyadunk; minket is leszakít a halál zord keze szeretteink kebeléről, hogy kivigyerek oda, hol ma nagy ünnepet ülünk, a halottak napját, a kereszténység egyik legmagasztosabb, legsimbolikusabb ünnepét! . . . Mert ugyan tehet-e a gyarló ember nemesebbet, mintha feldíszíti azt a sirt, mely egyet rejt magában övéi közül! Remegő térdei megtörnek a kis halomnál, s míg kezei imára kulcsolódnak, ajka az elhunyt lelkiüdvösségeért, túlvilági büahődésének elengedéseért küld buzgó könyörgést oda, hová az a sok ezer meg A „Zalamegye" tárcája. A Nagy Lexikon XV. kötetete. (Simor kódex — Tearózsa.) Kapuzárás előtt áll a nagy mű, a legnagyobb magyar irodalmi vállalkozás: a Palas Nagy Lexikonának utolsóelőtti kötete megjelent. Mikor körülbelül öt esztendővel ezelőtt, 1892. november 18-án, napvilágot látott e nagyszabású munka első kötete, körülállták az újszülött csecsemőt az irodalom- és tudománykedvelők, és kezdték az őjövendő sorsát találgatni. Mert bár örömmel látta a magyar kultura minden igaz barátja ez alapvető munka megindulását, amelynek szükségét már évtizedek óta érezte a magyar tudományosság, mégis sokan valának a Tamások és kételkedők, akik — az addigi kísérletek nem épén biztató, sőt sok tekintetben elszomorító eredménye alapján — aggódva néztek az érdemes, de merésznek tetsző vállalkozás jövendője elé. Voltak, akik nem biztak a nagy közönség pártfogásában, voltak, akik kételkedtek a dolgozótársak kitartásában, és voltak, akik egyáltalában, a mi viszonyainkhoz képest; anyagi tekintetben tartották túlságosan merésznek e vállalkozást. Nos, ez aggodalom egyike sem teljesült! A nagyközönség mindjárt a munka megindulásakor szeretettel és lelkesedéssel karolta föl annak ügyét; a tudomány és irodalom munkásai megmutatták, hogy tubnak éveken át fáradhatatlanul és kitartással dolgozni, ha igazán érdemes és nagy cél eléréséről van szó; az a körülmény pedig, hogy a I'allas Nagy Lexikona ma már sok ezer példányban forog közkézen, fényesen bizonyítja, hogy immár a mi viszonyaink is megérettek bármily nagyszabású irodalmi vállalkozás megbirására, csak szolgálja az igazán a nemzet érdekeit. Valahányszor ennek a nagy munkának egy-egy kötete megjelent, az egész magyar sajtó osztatlan örömmel és elismeréssel fogadta azt, mint egy-egy erősségét a maezer kis mécs lángja törtet az esti homályban ISoha ! . . Mert hogy itt, a nagy emberi társadalomban ragaszkodunk azokhoz, kiknek életünket köszönhetjük, kik testvéreink, rokonaink, jóbarátaink és jótevőink : erre száz meg száz ok kényszerít, s ez sohasem hagy maga után oly fényes nyomot, mint az, ha hálánkat és szeretetünket akkor is kifejezésre juttatjuk, mikor már nincsen mellettünk . . . Hisz a pogány hellének, ha a polgárok közül nem díszítette fel elhúnytjai sírját, azt kizárták társaságukból, hivatalnoknak meg nem választották, s ha az volt, méltóságától is megfosztották. Ha ez igy van: mennyivel inkább kell nekünk halottainkat megbecsülnünk! Mert hiszen nem az arany kalászos róna, nem a mézédes bort termő hegyek, sem semmiféle földi kincs az az elszakíthatatlan kötelék, mely minket a szülőföldhöz láncol: hanem az ősök csontjai, hanem az a sirhalom, hová szivünk egy jó részét eltemettük ! . . . S majd ha földíszítettük szeretteink sirját; mikor elrebegte remegő ajkunk hálaimáját: a kigyúlt gyertyák csillogó fényénél erősödjék meg szivünkben,hogy feltámadunk! Óh! mert ki nyugodnék bele abba, hogy kit egykor eltemetett, többé soha viszont ne láthasson? ? ... A kihez lelkünk lángoló hevével, szivünk minden dobbanásával ragaszkodtunk ; kiben éltünk, s benne elveszítettük a földi élet rövid örömeit, boldogságát, hogy azt többi soha viszont ne láthassuk !! Ha mindig fájdalmas sebet üt egy tátongó sir; úgy ezerszer sajgóbb és gyógyíthatatlanabb lenne; mert a vérző szívre nem nyújt gyógyító írt a viszontlátás isteni nyugalma, a föltámadás üdvözítő reménysége! S mikor feldíszítettük sírjainkat, s ajkainkról elrepült szeretteinkért könyörgésünk, engedjünk egy kis helyet, hogy sírjaink fényárjából hadd jusson oda is. hol a behorpadt sirok felett a sötétség uralg és forduljunk arra felé ! Felebaráti sziveinkből pedig szálljon imánk közös Atyánk zsámolyához az ő lelkiüdvösségükért is! Majd meghálálják, vissza fizetik ők, mert hisz egykor mindnyájan föltámadunk!... Siposs Géza. gyar közművelődésnek, mint egy-egy védőpajzsot az idegen kultura káros és elnemzetietlenitő befolyása ellen. Igy fogta fel a sajtó a Nagy Lexikon hatását és hivatását és ebben a felfogásban osztozott a közönség is, Ez tette lehetővé, hogy az óriás munka —aránylag rövid idő alatt — immár befejezése előtt áll és hogy tizenöt hatalmas kötete sorakozik immár - igaz örömére és gyönyörűségére minden magyar szívnek és magyar elmének — könyvtárainkban egymás mellé. A most megjelent XV. kötet méltó társa idősebb testvéreinek. Hatvanegy és fél íven, 975 sűrűn nyomtatott, kéthasábos oldalon, a Simor-kódex — Tearózsa cimszók közé eső anyagot (hat-hétezer címszót) öleli föl. A szöveget 165 ábra diszesiti és magyarázza; a remek kivitelű képmellékletek száma pedig 47, ezek közt 4 színnyomat, 15 térkép és 4 városi tervrajz. Különösen kiemelendők a Spektrálanalizis, Szarvasmarhák, Szembajok és Szobamadarak cimszók gyönyörű szines képmellékletei. Igen érdekes és szép a Tátra címszónál a Magas-Tódra látóképe a Tengerszem-csúcsról, amely Petrik Lajos tanár fényképe után készült és 67 hegycsúcs képét mutatja be, magasságuk megjelölésével. Csatolva van a cikkhez a Tátra térképe is. Mint az egész munkán végig, ugy természetesen ebben a kötetben is a magyar dolgokra vau a fősuly fektetve, első kötelességünk és haladásunk első föltétele lévén saját hazánk és állopotaink igaz képét ismerni. Kiváló helyet foglalnak el ennélfogva ebben a kötetben is a Magyarország földrajzát és történetét tárgyaló cikkek. Kilenc vármegye: Somogy, Sopron, Szabolcs, Szatmár, Szeben, Szepes, Szerém, Szilágy és Szolnok-Doboka vármegyék rövid, de kimerítő földrajzi és történeti monográfiája van meg ebben a kötetben, a legkiválóbb szakírók tollából. Mellékelve van minden egyes vámegye leírásához a megyének gyönyörű kivitelű, pontos térképe. Nagy gondot fordit a Lexikon Magyarország városainak földrajzi és históriai ismertetésére is; igy ebben a kötetben is a legterjedelmesebb és legérdekesebb cikkek egyike Szeged város ismertetése, Reizner János szegedi Jegyzőkönyv, felvéve a „Zalamegyei Gazdasági Egyesület" 1897. évi október hó[3-án Zala-Egerszegen tartott rendes közgyűlésében. (Folyt, és vége). 9/70 és 75. Földmivelésügyi m. kir. miniszter ur megküldi a „Bulgária és Olaszország", valamint „Bulgária és Franciaország" között kötött azon vám és fogyasztási adó mérsékléseket, a melyek reánk nézve is érdekkel bírnak. „Értesítő"-ben közzéteendő. Valamennyi gazdasági egyesületnek. A Bulgária és Franciaország között kötött és folyó évi julius hó 21-én életbe lépett kereskedelmi egyezményben Bulgária által a francia áruk részére nyújtott vám- és fogyasztási adó kedvezmények a közöttünk és Bulgária között kötött és az 1897. évi XII. t.-cikkbe iktatott kereskedelmi egyezmény által számunkra biztosított legnagyobb kedvezmény alapján a Bulgáriába való bevitelnél a mi áruinkra is kiterjed. Minthogy az emiitett kereskedelmi egyezményben a szerződő felek kölcsönösen több olyan vámkedvezményt állapítottak meg, amelynek igénybevétele a mi kivitelünkre nézve is előnynyel jár, az érdekeltségi körökkel való közlés végett tudatom az egyesülettel a Bulgária által a francia származású árukra nézve engedélyezett áruvám és fogyasztási adó mérsék léseket, amelyek ránk nézve is érdekkel birnak. A) Vámok. Vízhatlan mész és cement 10% érték vám. Téglák, fedélcserép, négyszögű lapok és csövek agyagból 18°/o érték vám. Pipere szappan 12% érték vám. Felső bőröknek való fénymázott bőr és gödölyebőr 12% érték vám. Illatszerek 12% érték vám. Pezsgő és nem pezsgő borok palackokban 12% érték vám. Merinó és cachemir szövetek egy színűek tiszta gyapjúból négyszögméterenként 400 grammnál kisebb súlyúak 12% értek vám. Juta szövetek 12% érték vám. Juta zsákok 10% értékvám. Szesz 12 frank 60 hectoliterenként. Szőlő és szilva, pálinka, arak, rum, cocnak és más szeszfélék hordókban 18% értékvám. — A vámdij azonban hektóliterenként 36 franknál kevesebb nem lehet. Cognac, likőrök és mindennemű szeszes italok palackokban 18% értékvám. — A vámdij azonban hektoliterei ként 45 franknál kevesebb nem lehet. x) Kősó 3 frank 08 cent. 100 kgm. tiszta súly után. 2) Tengeri só i). -). Ezen vátnvétfil azonban csak az egyezmény jóváhagyási okmányainak kicserélésétől számított 1 éven át marad érvényben. muzeumi és könyvtár-igazgató dolgo/ata. Mellékelve van a cikkhez Szeged város tervrajza s a szöveget a szegedi vár XVI. századbeli képe, a Dugonics-szobor s a város nevezetesebb középületeinek képei diszesitik. Szeged tervrajzán kivül közli ez a kötet Sopron és Szabadka városok tervrajzait, valamint a megyék és nevezetesebb városok ismertetésénél azok cimerét is. A Magyarország történetét tárgyaló számos cikk köziil különösen kiemelendő az 1848/49-iki Szabadságharcnak nagy alapossággal és hazafias hévvel megirt története, Marczali Henriktől Ide vágnak históriai nevezetességű nagyjaink és jeleseink kimerítő életrajzai is, igy a Széchenyi Istváné (Dézsi Lajostól), Szemere Bertalané és Miklósé (Tóth Lőrincztől). Szapolyai János királyé (Sádeczky Lajostól) stb. A jelenkor történetére vetnek világot ma élő kitűnőségeink életrajzai: Széli Kálmáné, Szilágyi Dezsőé stb. stb. Végül ide tartoznak Magyarország nevezetesebb családjainak ismertetései is. De szeretettel és gondosan ismerteti a Lexikon Magyarország nemcsak történetét és földrajzi viszonyait hanem a tudománynak, az irodalomnak, a művészeteknek, a közgazdaságnak, a kereskedelemnek és iparnak, szóval a nemzeti munkásságnak minden mezejét és mindazokat, akik e mezők egyikén vagy másikán kimagasodtak. Minden egyes cikke nemcsak tanulságos, hanem élvezetes olvasmány is és laikusnak is könnyen érthető. Nem utolsó érdeme, hogy pazarul ellátja, különösén a fontosabb és terjedelmesebb cikkeket magyarázó ábrákkal és képmellékletekkel. Igen szépek pl. a Sirályok, Struc-madarak, Szarvasmarhák, Szarvasok, Szarvorruak, Szilfa, Szitakötők stb, cikkek képmellékletei. A Szinház cikknek két képmelléklete van, az egyik a budapesti operaházat, a másik a Vígszínházát és a külföld több színházát mutatja be. Érdekesek és tanulságosak a/.ok a képmellékletek is, amelyek a Sisak, Sörgyártás, Szerszámok, Szerszámgépek, Szilur szisztéma, Szivargyártás, Szivattyúk, Szöllönemesités és Szölló'mivelés cimű, terjedelmes és alapos tudással megirt cikkekhez vannak csatolva. Hogy mily gondot fordit a Lexikon a hazai viszonyok Mai számuidílioz fél iv melléltlet van csatolva