Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 1-26. szám)
1897-04-18 / 16. szám
XVI. évfolyan). Zala^Eá^rszeg, 1897. április 18. 16. szán]. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tór petit sora 12 kr. W A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Réziratokat nem küldünk vissza. Hl A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. HVH egj el enik: ma. inden vasárnap. A templomok szent csarnokában nagyszerű fény ragyog. Az ember és a föld hálát rebeg; a menny és föld az imádság szárnyain ölelkezik. Kifejti pompáját, kifejezi örömét az egyház ; harangjainak vidám hangzása hirdeti a világnak, hogy nagy a mai nap. Feltámadás! Az égi hitnek te vagy legnagyobb csodája! A Sadduceusok philosophiája hallani sem akart Jézus föltámadásáról, — megvesztegetvén a katonákat, hogy terjesszék a valótlanságot, — de gyengének bizonyult ott az emberi erő, hol az isteni hatalom lép előtérbe ! A legnagyobb erő az igazság! Sirba zárhatják, hengeríthetnek sziklát rája, előbb-utóbb előtör és győzödelmeskedik! Ha ennek okát kutatjuk, úgy megtaláljuk, hogy az igazság oda tartozik az istenség lényegéhez. Isten mindenek fölött áll, kit fegyver meg nem sebezhet, sem szellemi ellenerő meg nem szüntethet. A mily szép az igazság önmagában: ép oly vonzó az emberre. Kezdetben csak néhány jámbor léleknek volt tudomása^ a mai nap eseményéről; lassankint át ment a köztudatba, a honnan már sem hatalom, sem tudomány ki nem szoríthatta. A föltámadás igazságához hasonlóan lett általánossá a kereszténység szelleme. Erkölcsi világának tisztaságát, föllépésének szelidségét kezdetben csak kevesen kedvelték és mégis lassankint a megromlott közfelfogás helyébe a valódi erkölcsi rendet teremtette. Amint az egyház által hirdetett igazságok a lélek egész valóját megnemesítik, fölemelik : ép úgy az egész világ lakéit legtávolabbi helyekről egyesítik az igazság kutforrásában — Istenben. A legelrejtettebb hegységek ölében emelkedik egy kis templom, hol az élők összegyűlnek és a messze távol gyermekeivel közösen éreznek. Minden keresztény temetőben ott áll a kereszt, mely körül le vannak tűzve a kisebb jelvények s A „Zalamegye" tárcája. jk? mondd! Irta : Bartos O-y-uLla. Szeged városában a Tisza partján ékeskedő Stefánia kertben vig indulót játszott a helyőrségi zenekar. A Tisza felől kellemes hűvösség áradt szét s a fiiágy lombos fái egészen beárnyékolták a park kavicsos útját. A hat filléres ülőhelyeken jobbára tisztes papák és nehéz járású mamák foglaltak helyet. A park felső részén a kőpárkányhoz támaszkodva két férfi állt egymás mellett. Unottan néztek maguk elé s csak néha-néha váltottak egy-két rövid szót, ha egy csinosabb leány vagy asszony vonult cl előttük. Láttad ezt a szőkét'? — Szép! — Az a barna hogy tetszik ? — Nekem nem tetszik ! — Csodálom! A magasabb férfi, Vécsey Géza, hosszú sovány ember, elegáns tartással. Helybeli ügyvéd, ki inkább atyai őrökéből, mint peres ügyeiből él. Harmínczhárom éves, de annyi idő sem látszik meg nagyon gondozott arcbőrén. Többnyire mosolygó arcza visszatetsző, gúnyos kifejezésii. Keskeny ajka felett kicsiny, szénfekete bajuszát gyakran szokta pödrögetni. Választékos öltözete, nyakkendő csokra a tetszeni vágyó emberre vallanak. A mellette álló férfi egyszerű szürke ruhájában, kissé hanyag viselkedésében, majdnem teljes ellentéte a szomszédjának. A közép termetnél valamivel kisebb, széles vállú s aránylag nagy fejjel. Arcza simára borotvált s erősen markírozott. Szabálytalan vonásai nem szembeszökők, mert a szemlélő mindig valamely indulatot, érzést lát rajtuk oly élénken kifejezve, hogy az arcz formájának megfigyelésére nem ezek alatt nyugosznak a halottak „a boldog feltámadás reményében." A feltámadásban való hit mellett a halál csak alagút. Túl rajta ismét szebben fog ragyogni a világosság. Ugy van halhatatlanság vagyis örök egyesülés, szeretet a halál után. Vannak lelkek, kiknek a halhatatlanság legerősebb bizonyítéka a halál. Szeretteik sirhalmainál nem tudnak térdre borulni a nélkül, hogy a halhatatlanság lehelete ne érintené őket. Boldogok; mert a sír az eget világítja meg nekik. Nem is jutnak megtörten az élet végére, tudván, hogy lelkűkre a halhatatlanság öröme vár. „Meglátom Istenemet az élőknek földén." Ezen gondolatokkal segéli a vallás a lelkeket, s altatja el őket szelíden a halálba. A mily mérvben fogy előttünk a homály: oly mérvben hasad az örök hajnal. Midőn a keresztény nem látja többé a földet, a vallás az eget mutatja neki. Gyöngéden figyelmezteti vég órájára. Hibáinak emlékével alázatossá, szelíddé, lemondóvá tette, Isten képét adja kezébe és megtanítja a halált szabadító gyanánt üdvözölni. Még néhány perc és megvalósulnak álmai. A halhatatlanság visszfénye nyugodtságot tükrözik homlokára. Övéi, szerettei még e földön keresik őt, ki már az égbe szállá föl. „Ha dúlt szivünk gyötrelmei Hozzád Uram felszállanak, Zuzd szét a menny boltozatát, Mely elterül műved felett, Vond szét a titkok fátyolát, Mutasd meg szent Fölségedet! Bougou. Gr- E. Miniszteri körrendelet. A földmivelésügyi m. kir. miniszter f. 1897. évi március 30-án 14.657/ VI. 1. sz. a. a phylloxera által elpusztított szőlőterületek felújításának előmozdításáról szóló 1896. évi V. t.-c. végrehajtása tárgyában valamennyi szőlőszeti, borászati és phylloxera ellen védekező egyesülethez és vármegyei gadasági egyesülethez a következő körrendeletet intézte : is gondol. Ha ez a széles csontú férfi erős, átható hangján beszéhr kezd, vonásai megelevenednek s ekkor arczán már nem szemet, orrt, szájat látunk, hanem bánatot, örömet, szenvedést, lelkesedést. Ezt az embert Barna Györgynek hívják s egy elsőrendű színtársulat jellemszinésze. Vécsevnél két évvel fiatalabb, de öt évvel látszik idősebbnek. Szemeinek élénk tüze mutatja, hogy arczát nem kéjes gyönyörök, hanem a színész mindennapi munkája öregitette meg. Átutazóban találkozott Vécsey ügyvéddel, egykori iskolatársával. Nem voltak soha jó barátok, hanem azért szívélyesen üdvözölték egymást. Nem volt sok mondani valójuk s mindegyikük teherképen érezte, hogy a másiknak terhére van. Vécsey kihívta Barnát a Stefániára azzal a gondolattal, hogy a járókelők közt majd csak elszórakoznak valahogy. Lassan-lassan aláhanyatlott a nap ; a setétülő égen szétszórtan meg-megvillant egy-egy csillag fény. Homály ereszkedett mindenre. A zene kar műsorának utolsó számát is eljátszotta s a sétálók elhagyva a parkot, elszéledtek a kávéházakba vagy hazatértek nyugalomra. Mikor a feltűnő hold befehéritette az utat és ojra előhozta a homályból a fák és bokrok alakjait, a nagy uton már csak két ember beszélgetett: a színész és az ügyvéd. Gyönyörű éjszaka volt. Fénynyel volt tele az ég, a hold csábos világában tündérképpé változott a táj. 'A park körül és fölött fehéres köd lebegett, mi a messzeségben a szem elöl elfödte a vizet. A hold sugara megezüstözte a fák lombjait s enyhe szellő zenélt, zizegett az ezüst leveleken. Az ügyvéd kalandjairól beszólt Nyelvét sokszor a fogaihoz érintgette. A színész nem hallott azokból a kalandokból semmit; lelkét elbűvölte a természet szépsége ; majd visszagondolt múltjára s szerette volna ezt a szép menyboltot, a rezgő csillagokat, a feliéi? arczu holdat, a fényes vizet együtt nézni s ezt a tiszta, illatos levegőt együtt szívni be azzal, a ki már meghalt. — Miért nem nősülsz ? Kérdezte az ügyvédtől, hogy saját bántó gondjaitól megszabaduljon. „Az 1896. évi V. t.-c. végrehajtása iránt m. évi szept hó 25-én 00.900 szám alatt kelt rendeletemmel kibocsátott szőlővessző és szőlőoltványüzleti szokások 1. §-ának 3. pontja értelmében azokra a szőlőbirtokosokra vonatkozólag, a kik elpusztult szőleiket az idézett törvény rendelkezései alapján igénybe vett kölcsönnel újítják meg, kötelezőleg kimondatott, hogy erre a célra csak az említett üzleti szokásoknak megfelelő vagyis csak oly szőlőoltványokat használhatnak fel, a melyek sértetlen, s az említett szokások 6. és 7. §§-aiban az első osztályú vesszőkre nézve megállapított kellékeknek megfelelő alanya a talpgyökér kiindulási pontjától a forradási hely közepéig mérve harmincöt (35) centimeternél nem rövidebb és negyvenöt (45) centimeternél nem hossabb. Minthogy a szóban levő szőlővessző és szőlőoltványüzleti szokások oly időben bocsáttattak ki ; a mikor az 1896. évben előállított oltványok készítése már be volt fejezve, úgy, hogy az oltványok készítésével foglalkozó termelők a szóban levő szokásokat az 1896. évi üzemben többé már nem alkalmazhatták: említett rendeletemnek, illetőleg az azzal kibocsátott szőlővessző- és szőlőoltványüzleti szokásoknak nem kívánok visszaható erőt tulajdonítani, hanem megengedem, hogy a szőlőfelujítási kölcsönöket igénybe vevő szőlőbirtokosok az idsi ültetésnél, megfelelő talajviszonyok mellett esetleg olyan oltványokat is használhassanak, a melyek alanya 35 centimeternél rövidebb ugyan, de ettől eltekintve, egyebekben — jelesül ami a forradás tökéletességét illeti — az üzleti szokásoknak megfelelnek. Ennélfogva az 1896. évi V. t.-c. végrehajtása körül teljesítendő szolgálatokra nézve a m. évi szeptember hó 25-én 60.900 szám alatt kiadott utasítás kapcsában meghagyom az állami szőlőszeti és borászati szakközegeknek, hogy az érdekelt szőlőbirtokosokat erre megfelelően figyelmeztessék és világosítsák fel, hogy hacsak különleges talaj, vagy éghajlati viszonyok nem igénylik, feltétlenül a legalább 35 centimeter hosszú alanynyal bíró oltványok ültetését, az idei ültetéseknél esetleg 35 centimeternél rövidebb alanyú olványokat is használhatnak. Ehhez képest ily rövidebb alany oltványoknak az idei ültetéseknél megfelélő viszonyok közt való használata ellen ne tegyen észrevételt." Megyei élet. Zalavármegye közigazgatási bizottsága április havi ülését dr. gróf Jankovicli László főispán őméltósága elnöklete alatt j. hó 13-án tartotta. Az alispáni havi jelentés a közigazgatás egyes ágaiban március hóban a vármegye területén előfordult eseményekrőkl felolvastatván, helye slőleg tudomásul vétetett. — Mert nincs jó parthie. Válaszolt Vécsey, azzal a gúnyos mosolylyal, mely arcát ellenszenvessé tette. — Hát te miért nem nősülsz? — Én ? Én nem találok leányt! — Hogyan ? — Nem találok olyan leányt, a ki magamért szeretne. Tudom, csúnya vagyok, a festék, játék megviselte az arezom. A mai leányok a férfit külseje után szeretik meg. Engem a közönség még tapssal, babérral fogad s így akadna leány, a ki külsőm dacára is elfogadna férjének, de nekem szerelem kell; olyan leány, ki ha lepisszegnének és szeméttel dobálnának, akkor is átölelne, letörölné a szennyet arczomról és csak olyan szerelemmel csókolná még azt a helyet, mintha virág hullott volna oda. — Nagyon tudnék szeretni — szólt Barna s markírozott arcza felmagasztosult s oly kifejezést nyert, hogy akár Rómeót is eljátszhatta volna vele. Birni szeretnék egy leányt nem a kalapja cicomájában, ruhája szabásában, hanem abban, a mi a testéhez, lelkéhez egészen hozzátartozik. Birni szeretném egész lényét, a szemét és annak tekintetét könnyeit és mosolyát, az ajkát s annak édes beszédét és forró csókjait, a karját és annak ölelését. Birni szeretném a lelkét örömeivel és bánatával együtt Egyedül szeretnék helyet foglalni emlékeiben, ábrándjaiban, reményeiben. Birni szeretném ugy, hogy ne csak eskü és világi törvény kösse hozzám, hanem a maga kívánsága, hő vonzalma és hü szerelme is. Szeretném, ha ugy szeretne, hogy egyetlen (szavamra velem jönne a világ másik végére is, mint ahogy én elmennék vele, akár a más világra . . . Ilyen nőt nem találok én soha . . . soha! ... — Lásd! én nem kívánok ennyit — szakította felbe Vécsey — engem hatvanezer frtos hozomány tökéletesen kielégítene. Barna nem sokat törődött ezzel a kőzbeszolassal, csak beszélt . . . beszélt . . . Tele volt a szive s ha egy napszámos paraszt állt volna az ügyvéd helyén, az előtt is ép ily hévvel szól vágyairól. IVIai számúi íklioz fél iv mellélvlet van csatolva