Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-12 / 28. szám

átöröklött édes kapcsa, sem a rajongássá vált hazaszeretetnek szent kultusza; csak a létkérdés hideg mérlegelése, hogy az a pontos adófizetés meddig hoz itt. több kamatot, mint másutt, mily magasan gyümölcsözteti a tőkebefektetést ez a föld, és ez az államköteléki jog? — Nem fogja sem vagyonát, sem életét érte áldozni, könnyű szívvel keres uj hazát, mert legyen bár állampolgári joga magyar vagy más, csak állampolgári kötelessége legyen előnyösebb és hasznosabb!! Hazafiságot, hazaszeretetet importálni nem. azt csak nevelni és örökölni lehet ! — A második ezredév küszöbén fel kell ébrednünk tespedésünkből, meg kell törnünk a jelennek súlyos fojtó nyomását, teljes akarattal, munkával és erővel egy szebb jövőnek megalkotására önmagunkért, mi természetadta jogunk, — és a hazáért, mi honfiúi kötelességünk!! — E feladat megoldására a magunk körében a Zalamegyei Gazdasági Egyesületnek, mint hivatott úttörőnek, jut a főszerep, hogy felölelje magába tagjainak érdekeit, megmutassa munkásságuknak irányát, megvalósítsa céljaikat, — összeforrasztva egy egységes akaratnak erejévé mindazon módozatokat, a melyek által minden méltányos és jogos követelésük kielégítésére találhatnak. — Legyen szabad ez emlékezetes közgyűlésen felujjítanom t. tagtársaim emlékében, hacsak pár rövid szóban is, egyesületünk történetét, melyből láthatjuk, hogy az mindig megyénknek nemcsak legjobbjait, de annak tekintélyes részét gyűjtötte össze a közös munkálkodásra. — A Z. G. E. létesítése még a Bach korszak alatt kezdődött, a mikor is több lelkes birtokosa megyénknek erre a mozgalmat megindította. A Z. G. E.-nek irattárában ma is meglevő névjegyzékben megyénknek akkori birtokosai közöl feltalálhatjuk minden régi megyei családnak tagját, kik az alapítás körül fáradoztak. Az engedély az egyesület megalakítására még 59-ben adatott meg, de mivel létesülésében politikai tendenciáktól tartottak, sok halogatás után létesülhetett csak, első alapszabályaival német nyelven, melynek eredetije ma is megvan irattárunkban; de végleg az Egyesület 1860-ban alakult meg, ekkor már magyar alapszabályokkal. — Első elnöke 1860 1865-ig Oszterhuber József volt, jegyzője pedig Svastics Benő ; 2-ik elnöke 1865—68. Bottka Mihály, titkárja Svastits B. — 1868-ban elnöke lett Hertelendy Kálmán, ki képviselővé választatván, a vezetést Sélley László 11-od elnök vette át, titkár ez időben Nagy Imre volt; —,1871. elnök: Glavina Lajos főispán, ügyvezető elnök Arvay István, titkár: Szigethy Antal; — 1886-tól fogva elnök Svastics Benő és ügyvezető elnök Háczky Kálmán, és ez idő alatt titkárok : 1888-ig Szigethy Antal, 1888-ban kis ideig Szmodits Victor, és ez év julius havától Orosz Pál. — E vezető férfiaink munkásságának egyesületünk kebelében, azt hiszem, ez alkalommal is csak elismeréssel és igaz köszönettel adózhatunk. — Jelenleg az alapító tagok száma 128, - a rendes tagoké 280, — évdijas tagjaié 6—700. — Az egyesületnek ingó vagyona 35.085 frt, ingatlanban Z.-Egerszegen, mint székhelyén lévő háza és kertje 11600 frt, összesen 46685 frt értékben. Egyesületünk 36 évi fennállása óta, bár eleinte elég sziik mederben mozoghatott, hivatásának mindig tudatában volt, és idővel, hogy a körülmények folytán mindig tágult munkaköre, megfelelt jótékony feladatának. De ma különösen fontos szerepkör háramlik reá, mert a mai gazdasági válság közepette a külföldi és a magas fokú technika szülte modern gazdasági rendszernek versenyében nekünk sem szabad elmaradnunk és Egyesületünknek hivatása és kötelessége is, hogy megjelelje a mértékét és irányt, melyet speciális viszonyaink közt alkalmaznunk nemcsak lehet, de e verseny által arra egyenesen kényszerítve is vagyunk. Mélyen t. Közgyűlés! Nem tehetem feladatommá, hogy részletezve jeleljem meg egyesületünknek sokoldalú és lontos feladatait, de tekintettel az alkalomra, mely ma minket összehozott, mégis kötelességemnek tartom ezeréves történelmünket gazdasági szempontból igen röviden vázolni, megtanulva abból, hogy mennyire nem szabad leroskadnunk a jelenlegi válságos helyzet nyomása alatt, hanem minden erőnk egyesítésével egy jobb jövőt teremteni, a hazát és a nemzetet fentartó munkában az Megragadta a szerzetes kezét, tízeme— fényes sugárban, arca égő pírban mondták, hogy nem akar, nem bir, nem fog hazudni. — Tettem, esküszöm, hogy tettem. Nem hazudom az Istennek. Kálmán, hallgass meg ! Azokon legyen átok, kik elszakítottak tőled. Én szeretlek, Kálmán. Esküszöm! Esküszöm ! A lángoló arcú nő térdre esett a szerzetes előtt; átkarolta annak lábait; csókolta a durva kámzsát és esküdött rémséges szavakkal, lázasan. A sápadt képű szerzetes gyöngéden bontakozott ki a menyasszony karjai közül és eltávozott az oltár elől. Azon a sápadt arcon egyetlen csilláma sem jelent meg az iudulatnak. Fölsietett szobájába és bezárkózott. Hogy ott benn, abban a komor cellában, hol a halálíőn és a feszületen kivül semmi ékszer nincs, minő viharzása volt lelkének, azt csak az tudta, aki előtt nyitva vau minden szív, A menyasszonyt nem birták elvinni a templomból. Utat tört magának : rohant a szerzetes után. Térdre esett annak bezárt ajtója előtt és mondta az eskiit, hogy mily nagyon szereti azt a sápadt képű szerzetest. Itt már nem lángolt arca, nem fénylett két szeme, hanem csak nézett mosolygó, ijesztően réveteg szemekkel. Elvezették. De eljött másnap is és eljött mindennap a szent ferenciek templomába. Letérdelt az oltár elé; csókolta annak hideg kövét és esküdött Kálmánnak örök hűséget, esküdött szakadatlanul. Páter Pacificus pedig cellájában a feszületet szivéhez ölelve imádkozta a zsolozsmákat. -í' oroszlán részt magunkra venni, mi számunknál, képességeinknél és hazánk kulturális viszonyainál fogva minket, gazdákat megillet. Midőn őseink e haza földjét elfoglalták és megalapították, hosszúidéig igen kevés, majdnem semmi volt az a tevékenység, melyet a gazdálkodás lekötött. Kevesen is voltak, igényük pedig még kevesebb; a mire akkor szükségük volt, azt majdnem minden munka nélkül megadta a föld maga, vagy megadta az ellenség kényszerűségből. De az állandó letelepedés csakhamar meghozta azt, ami a vándorlás korszakában ismeretlen volt, hogy ugyanazon helynek kellett évről évre megadni az életszükségletet. Nem lehetett felkerekedni és uj mezőket, folyókat, erdőket felkeresni, ami újra táplálta dúsan állataikat és őket magukat. A helyhez kötöttség megkívánta az elsőkapavágást és ez meghozta az első kalászt. A teriilet arányához mérten csekély népesség, kis látkörrel és igényekkel, a közlekedési eszközök teljes hiányában, minden verseny nélkül, csak kevés életszükségleti cikk fogyasztását követelte és a termelés fokozását kizárta, nem levén a fölöslegnek fogyasztója, tehát értéke sem. Gazdasági viszonyaink fejlődése hazai művelődés történetünk keretébe tartozván és abból ismeretes lévén, itt csak röviden jelezhetem, hogy a honalapítás küzdelmei után mindjárt első bölcs és szent királyunk István alatt a keresztény vallás felvételével csatlakozott nemzetünk a többi nyugot európai nemzetek kulturális törekvéseihez, és az idegen hittérítők, kik a hazában elszélledének abból az országból, mely az ó világ műveltségének és kultúrájának már századok óta fészke volt, az uj vallással uj erkölcsöknek és kulturális eszmék magvainak elhintőivé is váltak. — Annál inkább terjedett ez, midőn a szomszéd nemzeti súrlódások folytán a nyugati népekkel jövének őseink érintkezésbe, midőn az Arpádházbeh királyaink a nyugati népek fejedelmeivel családi és szomszéd érdekközi összeköttetéseket létesítettek, midőn az Anjou házbeli uralkodók, kiket nem kis számmal követtek olasz hiveik, — uj izlést, látkört és igényeket terjesztettek szét, ami csak tágult és fokozódott a Dalmát és Yelenczei háborúk, úgy Nagy Lajosnak olaszországi diadalmas hadjáratai, valamint a keresztes hadak átvonulásai által. A majdnem folytonos háborúk miatt a szomszéd népek és olygarchák ellen állandóan fegyveres hadak és zsoldosok íentartasára lévén uralkodóinknak szükségük, a nemesség is kizárólag a fegyverforgatást tartotta hivatásának, igy csak a nép kis része foglalkozik földmiveléssel, nem is a magáén, hanem mint jobbágy és az összes termelés a belfogyasztásra szorítkozik, mely oly mérvben emelkedik, amint a népesség szaporodik, és a mennyiben a fegyveres hadak és zsoldosok szükségletei azt igénylik. A nehézkes és igen kis mérvű kereskedés folytán, inkább csere-, mint pénzbeli üzletek közvetítésével a termelés és tenyésztés feleslegéből oly cikkek szereztetnek be, melyek az idegen népekkel történt érintkezés folytán előállott igényekkel uj szükségletet képeznek. — A mái 1025-ben vert rézpénzt I. Béla 1050-ben eziist pénzzel szaporítja, mig Róbert Károly aranypénzt veret 1 arany forintot 90 ezüst fillér értékben; ugyan ő uj adórendszert hoz be, Nagy Lajos pedig az ősiségét és kilencedet állapítja meg 1351-ben, és ez időtájt ültetteti be 'Tokaj vidékét szőlővesszővel. — 1100 körül a selyem tenyésztés Göröghonból átmegy Olaszországba, — 1200ban Anglia már borkereskedést köt Bordeaux-val. — 1300. körül a lőpor feltalálásával a fegyverek készítése kezdődik. A török hóditások és uralmak erősen visszavetették hazánkat kulturális és gazdasági haladásában, de viszont a basák kényuralnia, kapzsisága és adói kényszerítik a népet a földmiveléssel mindinkább foglalkozni, hogy terményeivel fizesse az adókat. — Természetesen ezen időszakban még csak a legkisebb körű növénytermelés képezi e foglalkozás tárgyát, és inkább az állattenyésztés terjedtebb. 1475-ben a cukorfinomitás lesz feltalálva és nem sokkal reá, Lyonban a selyem kézműipar meghonosítva, ugy az első bank Velenczében 1590ben. — 1600-ban az iivegmetszés Lehmann Gáspár által, a köszörülése pedig hollandi Jansen által lesz feltalálva, — ugyanekkor a dohánytermelés Virginiában, mig 1650-ben a burgonya termelés meghonosítva Berlinben, — a gőz mozgató ereje gépek szerkesztéséhez a francia Savenay által 1699-ben,— 1710. körül a Lombé féle forgógép, — a répacukorgyártás 1747-ben Németországban, — IS01-ben a vasutak lerakása Angliában, és, mint minket speciálisan érdeklőt, el nem hallgathatom, 1803-ban a keszthelyi Georgikon felállítása Gr. Festetics György által, — mindezek tényezőivé váltak a gazdasági, ipari, kereskedelmi és közlekedési eszközök hatalmas terjedésének, nagy lökésekkel terelve az európai, és igy liazai gazdaságainkat is a mai modern, — mondhatni művészi, mestersége felé; — mert a népeknek mind sűrűbb érintkezésével és biztosságával, uj ipari és gazdasági cikkek lesznek ismertekké és szükségletté, — a csereüzletet megkönnyíti a pénzforgalom, uj gazdasági termények meghonosításával már nem a direct fogyasztást, hanem az uj igények szülte szükségletek megszerzésére fordított termelés felesleget hozza meg. Az 1848-iki forradalom nemcsak nálunk, de Európaszerte oly társadalmi és gazdasági átalakulást teremtett, melynek óriási kihatásai és eredményei nem maradhattak el. — Nálunk nemességünk nagylelkű áldozattal megszünteti a jobbágyságot és a föld tulajdonjogát birtositja mindenkinek, ez által megszűnik a robot munka, mindenki magára és a magáéra fordítja fáradságát és értelmét, — magáénak biztosítja a földet, melyet művel, ápol, javit, — szereti, mert ez biztosítja létét és gyermekeinek hagyhatja örökül! — Korunkban végre, a tökélyre vitt közlekedés könynyüsége, gyorsasága és elég olcsósága, valamint az iparés kereskedelem óriási fejlettsége a műveltség és izlés finomításával, — a gazdasági tevékenység sokoldalúsága a hatalmas technikai vívmányok alkalmazása mellett, meghozta a nemzeteknek közelségét, versenyét, — úgyhogy ma az összes államoknak politikai funkcióját jó részben azon versenygés veszi igénybe, hogy minél olcsóbban szerezhesse meg polgárainak a szükségeset, és minél drágábban értékesíthesse külföldön feleslegét; ezzel emelve a polgári jólétet, és ez által szilárdítva meg az állam hatalmát ós tekintélyét! — — Szóval, előállt a világkereskedelem képzeletet felülmúló arányaiban, áldást hozva az összemberiség kulturális haladására és jólétére, de megteremtve ez által természetesen és viszont a nemzeteknek egymás közti gazdasági, ipari és kereskedelmi harcát!! — E 3 tevékenységi körnek fölvirágzása kétségkívül elválaszthatlanul van egymásra utalva, — de mégis, — miként a kulturális világversenyek eredménye okvetlen azon jogos törekvése mindegyik államnak, hogy saját jólétét kivívhassa, — e három tevékenységi kör mindegyikének épugy jogos aspirátiója azt fejleszteni, hogy megteremtse azon osztálynak, mely azzal foglalkozik, természetadta jogát, a tisztességes megélhetést, valamint fáradságos munkája gyümölcsének élvezhetését!! — Azért bármelyik osztálynak ezen törekvéseit nem elítélni és akadályozni, — de becsülni és elősegíteni kell, ha az a másiknak rovására vagy elnyomására nem akar érvényesülni; — hiszen ez oly természetes és jogos, mint az életfenntartás ösztöne. — És hogy mi, dacára azon óriási fejlődésnek, melyet e rövid visszapillantásban ecseteltem, ma még is egy elviselhetetlen gazdasági helyzet nyomorúságát szenvedjük, annak váljon mi lehet oka, és miben állhatna elhárítása? — Meg fogom kisérteni, hogy t. tagtársaim türelmével túlságosan vissza ne éljek, csak főbb vonásaiban reá mutatni. Meghódított országunk geographiai fekvésénél fogva is, majdnem az egész 1000 éven át folytonos létküzdelmét vívta, nyugoti szomszédai folyton beolvasztani törekedtek. keleti szomszédai pedig teljesen megsemmisíteni. Es e két tüz közé szorítva ez a maroknyi magyar nép nemcsak fenntartotta hazáját, hanem a nyugoti civilizációnak megnyitva azt, erősbödni, független hatalommá fejlődni is tudott; sőt elgázolhatlan akadálya lett a kelet romboló hadjáratainak, mely Európát és a kereszténységet fenyegette. E folytonos létért való küzdelemben találta az 1848-iki újjászületés európai mozgalma hazánkat, mi ismét csak minden erőt az elnyomatás küzdelmében emésztett fel, erre következvén egy korszak, mely minden fejlődést célzatosan elfojtott. A történelmi alakulás kedvező fordulata és egy nemesen érző uralkodó akarata visszaadta szabadságunkat és alkotmányukat, és most midőn egyszerre a békés munkára fordíthattuk erőinket, — készületlenül és messze elmaradva a külföld eddigi haladásától, talált minket a fellendülésnek ezen aerája. — Tapasztalatlanúl, anyagi erő nélkül kellett felvennünk a versenyt minden téren, a modern igények szerint, gazdasági újjáalakulásunkban. A külföldnek hatalmas gazdasági fejlődése a nagy termelést idézte elő, és nekünk drága hitellel, nehéz viszonyok közt kellett e versenyt felvenni, ha teljesen elnyomatni nem akartunk. Idegen, uj világrészek őserejii, beláthatlan kiterjedésű területei óriási termeléssel árasztották el Európa piacait, támogatva az olcsó szállítási képesség által, igy rákényszerítve gazdálkodásunkra az intenzív átalakításokat: a mi midőn gyümölcseit hozta volna meg, — akkor uj ellenségek támadtak ellenünk az idegen államok versenyében és vámrendszereiben, ugy, hogy a dunementi államok és {Oroszország nemcsak kiszól itott bennünket fogyasztó államainkból, de még helytelen vámpolitikánk által elöntötték saját piacainkat is. — Németország véd vámokkal vette magát körül; a nagy, sőt a kis tőke is kihasználta hiteligényünket uzsorával, és az államhatalom intéző körei elmulasztották egy olcsó hitel megnyitására olyan agrár bank létesítését, a mely oly alacsony kamatlább mellett dolgozhatott volna, mint egy sem ezen kivül; hisz már a közvetett haszon a legnagyobb adófizető osztály megmentésével, elég kamatozás lett volna; — nagy iparunk és kereskedelmünk, azzal az állami támogatással, melyet ostentative és teljesen megvontak a gazdaközönségtől, nem helyesen felfogott érdekében gazdasági fejlődésünk rovására és annak elnyomásával törekedett felvirulni, a helyett, hogy vele együtt, lépésről-lépésre akart volna haladni, megteremtve önmagának a biztos fogyasztót a nagy gazdaközönség jóléte által; — az összes hatalmak óriásilag szaporított hadereje minket is ilymérvii fegyveres felszerelésekre kényszeritett és e mellett az államháztartás gépezete roppant kiterjedésében és követelményeiben, enormis terheket is rótt reánk; legújabban a tőzsdei különbözeti üzlettek rettenetes játéka, — az árakat a termelési költségen alól mesterségesen lenyomva és minden piacot megmételyezve ez üzérkedésével; —az őrlési engedélyek; — a merkantilista érdekek felkarolása egyes nagy pénzhataloirmak kedvéért; — a nagy tőkének s pár hatalmas képviselőjének befolyása egyes politikai és társadalmi mérvadó körökre, hogy vaksággal verje meg azokat, kik sorsunkat intézték, mert csak vaksággal vagy bünős érdekkel lehet egy államban, mely tisztán agrár állam, a gazdaosztályt megfojtani akarni, hogy a másik 25°/o-nyi népnek ismét l°/o-je halmazokra gyüjthesse kincseit; — mert a merkantil érdekek felkarolása csak akkor válhat nemzeti vagyonosodásunk eszközévé, ha az agrár törekvéseket el nem öli; nálunk pedig egyenesen öngyilkosságot követ el, ha minket tönkre tesz; — a fényűzés, mely társadalmi érintkezéseinkben olyan nagy követelésekkel lép föl velünk szemben, hogy a mi vagyoni helyzetünk azt meg nem bírhatja, az az általános stréberség és gazdagsági vágy, mely épen a példát adni hivatott körökben előttünk áll, raegtántorítja a szerény igényét is, elvesztve erkölcsi és anyagi egyensúlyát: s végül felemlíthetném talán a monometallizmust, egy nehéz és sok oldalról megfonto-